Fehér Boldizsár: Vak majom

Fehér Boldizsár első regénye 2018-ban jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában, és 2019-ben elnyerte a legjobb elsőkönyves írónak járó Margó-díjat. Nekem a felütés (Két Nobel-díjas tudós bejelenti egy párizsi luxusszálloda lakóinak, hogy a következő napokban egy kísérletben fognak részt venni.) kicsit emlékeztetett Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című regényére, így kíváncsi lettem, milyen lehet az a történet, amit egy rangos díjjal jutalmaztak és aminek a fülszövege nekem cseppet Rejtőt idézte.

Fehér első regénye jó példája annak, milyen veszélyes a jóhiszeműség, a naivság, a másokba vetett feltétlen bizalom; a kényelmesség és a lustaság. A fiatal főhős tizennyolcevesen magára marad. Anyja elhagyja a férjét és őt, külföldön kezd új életet egy milliomos oldalán, és apjára sem számíthat életének egyik legsérülékenyebb időszakáéban. Ekkor tudja meg azt is, hogy az apja valójában nem is a vér szerinti apja, mire a fiú felkeresi az idős milliomost budapesti otthonában. A férfi halála után ő örökli meg a vagyont, amivel azonban nem tud mit kezdeni. Nemcsak fiatal és éretlen, de nagyon hiszékeny is, aki azt gondolja, a gazdagságot és a hatalmat elég élvezni, de nem kell érte tenni semmit.

A történet a hotellel és a kísérlettel adja meg a keretet a főszereplő visszaemlékezéshez, aki éppen menekül a magyar rendőrség elől, s eközben az olvasó megtudhatja, mi vezetett addig, hogy bújkálnia kell. Először nehéz volt belerázódni a történetbe és a felelőtlen viselkedés is zavart, ahogy haladtam azonban az olvasással, egyre élvezhetőbb lett a regény. Sok arculcsapás kellett, hogy a srác elinduljon a jellemfejlődés útján, és díjazom, hogy elindult. Valójában - bármennyire is ellenszenves volt az elején - utólag átgondolva, nem lehetett érte hibáztatni. A középosztályban nevelkedett, hirtelen szakadt rá a jólét, vér szerinti apja korai halálával nem volt senki, aki megtanította volna a vagyon helyes kezelésére. Csupa keselyű vette körül, ő pedig túl fiatal és értetlen volt ahhoz, hogy átásson a vállalatánál maguknak harácsolókon és a pénzére ácsingózó nőkön.

Igen, ez kicsit olyan, mint amikor valaki közokirat-hamisítást követ el, mert a haver azt mondta, írd már ezt lá, Józsi, majd arra hivatkozik, hogy "nem tudtam, hogy ez bűncselekmény". A jog nemismerete nem menstesít a felelősségrevonás alól. És persze a történetünk főhőse esetében sem lehet felmenteni, csak talán kicsit megérteni. 

Hogy megérdemelten kapott-e ezt a regény Margó-díjat a többi döntős előtt, nem tudom megmondani, mivel nem olvastam a 2019-es rövidlista köteteit, de az biztos, hogy egy rendkívül érdekes kísérlet - ha fogalmazhatok így - ez a regény, számomra újszerű élményt adott, és ahogyan Horváth Viktor Möbionja, úgy ez a regény is sokszor eszembe jutott a 2019-es első olvasás óta, amit mi sem bizonyít jobban, hogy idén újraolvastam.

Köszönöm a Magvető Kiadónak, hogy recenziós példányt biztosított számomra, így megismerhettem Fehér Boldizsár első regényét.