A kezdeti hajtépésem után nagy öröm volt a számomra, hogy megismerhettem Lufit, ezt a cserfes, örökmozgó kislányt Balázs Ágnes regénysorozatának első részében. A Móra Könyvkiadónak hála, jutott hozzám a regény 2021-es, hetedik kiadása, ami teljes kikapcsolódást nyújtott. Gyerekkoromban a nagynéném egy, Lufiékhoz hasonló társasházban élt: egy udvarból nyílt a több lakás, a kert közös volt, mindenki ismerte a másikat. Hogy ott is hasonlóak voltak-e a lakók közötti dinamikák, mint ebben a regényben, természetesen nem tudom, a havi-kéthavi egy-egy látogatás alatt ez nem derült ki.
Három generáció él egy nem túl nagy lakásban: Lufin kívül az elfoglalt szülők és a nagymama lakik egy fedél alatt, ahol mindig történik valami - hála a kislánynak. Az első néhány fejezetben éppen ez zavart olvasás közben, de csak amiatt lehetett, hogy én távolról sem voltam ilyen idős koromban olyan személyiség, mint a kislány. Csendes voltam, visszahúzódó, emiatt történhetett, hogy idő kellett, hogy megkedveljem Lufit - aki nem szerette a becenevét, ami még kiskorából ragadt rá. Nincsen ebben a családban soha egy unalmas pillanat: alig kezdődik el a regény, a nagymamának már udvarlója akad, Lufi pedig - aki vágyott egy házikedvencre - hazaállít Tornádóval és valójában a kutyának köszönhető az, hogy sétáltatás közben a kislány megismerkedik Szamócával, eredeti nevén Szamócai Tihamérral, aki szintén nem szerette a becenevét.
Az ő kettejük közös kalandjai végeérhetetlen humor és nevetés forrásai a történetben nyártól - a regény kezdetétől - karácsonyig. Balázs Ágnes az őszi hónapokra sem hagyja az olvasót és a két főszereplőt kalandok nélkül, és ami a legmeghatóbb volt ebben a kétszáz oldalban, az két régi szerelmes egymásra találása a gyerekeknek köszönhetően. Lufi érezhetően fejlődik a regényben - vagy csak én szerettem őt meg a végére -, és megkapja a legszebb karácsonyi ajándékot is.
Igazán felüdítő volt olvasni a regényt: ismerős emberek és ismerős környék tárul az olvasó szeme elé. Átlagemberek, hétköznapi élet, amibe a két főhős vidámságot hoz. Vagy éppen idegbajt a szomszédokra, de kicsire nem adunk és a végére minden jóra fordul.
Köszönöm a Móra Könyvkiadónak, hogy egy példánnyal a regényből hozzájárult ennek a bejegyzésnek a megszületéséhez. Akinek az érdeklődését felkeltette Lufi története, keresse a regényt a kiadó honlapján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése