Kellei György: Az elátkozott villa

Kellei György: Az elátkozott villa.
K. u. K. Kiadó, Budapest 2015. 292 oldal
ISBN: 9786155361272

Fülszöveg:

Modini Károly, sikeres festőművész, feleségével visszaköltözik abba a Balaton-parti villába, ahol gyerekkorát töltötte. Idős pap barátja hiába figyelmeztette annak idején, hogy soha ne térjen vissza ifjúságának helyszínére, mert a boldog múlt visszahozhatatlan. A májusi házszentelőt hamarosan gyilkosságok követik. Modini a villa halljában gyerekkori pajtása holttestére bukkan. Később újabb gyilkossággal szembesül. Ennek az áldozatnak is késsel metszették el a torkát. Két feltételezett tanút is megölnek. A tettes jégcsákányt és korcsolyát hagy hátra; a véres nyár megtelik az emlékek jeges, dermesztő titkaival. Ebbe a halálos környezetbe tér haza Amerikából szabadságra a házaspár asztrofizikus lánya, aki a fiatal rendőrhadnagynak segít a nyomozásban. De mások sem tétlenkednek a meglepő fordulatokban bővelkedő regényben.

Kiváló regény volt Kellei könyvei, az első oldaltól azonnal lekötötte a figyelmemet. Hihetetlenül hangulatos volt a történet, és nemcsak azért, mert a Balatonnál játszódott. A szerző remekül vegyítette a jelen eseményeit a múlt történéseivel; sose voltak zavaró ugrások, a visszaemlékezések „puhává tették” az egészet.
Ugyan nem értettem, miért jönnek be újabb és újabb szereplők, hiszen a felével is meg lehetett volna oldani, hogy a regény jó legyen; néha valóban olyanok szerepeltek, akik voltaképpen súlytalanok voltak a történet szempontjából, azt a pár mondatot pedig, ami esetleg lényeges volt, más szájába is lehetett volna adni. Na, de az is igaz, hogy sok könyvben ennél sokkal több kifogást is találok, szóval ez nem vont le túl sokat az élményből.

Kicsit a régi Ötvös Csöpi-filmek világában éreztem magam, amikor a múlt eseményeiről olvastam, és ez megmelengette a szívemet. Amikor pedig a jelenben történtek az események, azt szerettem, hogy nem volt tolakodóan modern a környezet, a nyelvezet.

Izgalmas krimi volt, szinte minden oldalon meglepetésekkel. Kb. a 180. oldalon jött a szörnyű heuréka-élmény, ami sokkolóan hatott rám…. Aztán, amikor beletörődtem… a végén jött egy hirtelen csavar, én meg az ültem az ágyon, és kapkodtam a fejem.
Nem tudom, kellett-e ennyire megcsavarni a végét, egy fél csavarral is döbbenetes vége lett volna, de hogy nézett volna már ki úgy a befejezés... Bár néha szeretjük a sokkoló befejezéseket.