Wéber Anikó: Örökszerda

 Szeretem a szelet.
A szél pont olyan, amilyenné válni szeretnék.
Szabad.
Hatalmas, mint egy mesebeli óriás.
Nem törődik az emberek véleményével.
Nem ijed meg a gonosz szavaktól, a gúnyolódástól, az utálattól.
Semmitől sem fél.
Nem kell elrejtenie az érzéseit.
Ha dühös, akkor fúj. Süvít. Dübörög, csattog. Ordít, mint egy toporzékoló, hisztiző kislány.
Ha tombolni támad kedve, mindent felforgat, felborít.
Ha boldog, megsimogatja az arcomat.
Meglengeti a fák leveleit, és úgy zenél. Az ő ritmusára bólogatnak a virágok.
Ha kalandra vágyik, messzire száll a felhők hátán.
Ha szomorú, akkor bebújik a kabátok alá, és jajong, nyüszít.
Ha magányos, ablakokon és ajtókon kopogtat.
Belesírja magát az álmainkba.
A szél bármire képes!
Én is szeretnék ilyen bátor és erős lenni.

Wéber Anikó Örökszerda című könyve 2021-ben jelent meg a Pagony Kiadó gondozásában. A szerző ifjúsági regényei közül - a Cseresznyeliget titka és a Visszhangország után - ez a harmadik, amivel megismerkedtem, de már bizalmat szavaztam A platánsor rejtélyének is, és megvásároltam, ami a Cseresznyeliget folytatása és idén látott napvilágot. A Merítés-díj ifjúsági kategóriájának zsüritagjaként minden évben van néhány kötet, amit nemcsak elolvasok, de be is szerzek a magánkönyvtáramba. Így került hozzám az Örökszerda is tavaly, miutén elolvastam a fülszöveget. Az eddigi Wéber-regényekben nem csalódtam, ezért döntöttem a beszerzés mellett, és azt kell mondanom, hogy jól döntöttem. Ez a könyv egyike lesz azon ifjúsági regényeknek, amik a polcomon maradnak, mert biztosan újra fogom olvasni.

Ébredtél már úgy, hogy azt érezted, minden ugyanolyan, mint előző reggel? Felkelés, reggeli, iskola – mintha az egyhangú napok során megállt volna az idő?
Dáviddal pontosan ez történik. Szerinte csütörtök van. Az anyukája szerint szerda. Majd megismétlődik az előző napja. És megint. És megint. Ráadásul mintha senki más nem venné észre, hogy az örökszerdában ragadtak!
A fiú kétségbeesetten nyomozni kezd: vajon miért történik ez az egész? Rékával, a szomszéd lánnyal hamarosan egy bűnügy kellős közepébe csöppennek, ahol mindenki gyanúsított, akivel találkoztak ezen a bizonyos szerdán – és senkiről sem tudni, hogy igazat mond vagy titkol valamit… 

Miután ti is elolvastátok a fülszöveget, biztosan értitek, miért vonzott ez a különleges történet. Az első pár oldalon magával ragadtak a Dáviddal és Rékával történtek, és szinte nem bírtam letenni a könyvet, annyira kíváncsi voltam, mi okozhatta az időhurkot, amiben főszereplőink belekerültek. A két szálon futó cselekmény plusz izgalmat csempészett az olvasásba. Mintegy történet a történetben, olyan volt ez a szál, extra feszültséget teremtve az amúgy sem feszültségmentes történetbe, hiszen bármit is tettek főhőseink, újra és újra szerda volt - még azután is, hogy rájöttek, mi okozhatta ezt, és úgy hajtották álomra a fejüket, hogy sikerült rendbe hozniuk, ami félresiklott... És újra szerda volt. Szurkoltam a két gyereknek, annak pedig nagyon örültem a történet végén, hogy Réka nem maradt egyedül, megmaradt az új barátság.

Sokféle maszk van… Az embereken … Elsőre sosem tudhatod, hogy akivel beszélsz, az igazi arcát mutatja-e. A felszín néha olyan gyönyörű, és közben alatta lapul a szörny.

Sok szomorúság, talány és nehézség volt Réka életében, hiszen azelőtt kellett eltemetnie édesanyját, hogy megismerkedett Dáviddal, ráadásul egy nehéz titkot is őrzött, ami miatt nem tudta, kiben bízhat és kiben nem.

Néha el kell játszani, hogy bátrak vagyunk…
És ha eljátsszuk, pár percre elhisszük, hogy tényleg azok vagyunk…

Szerettem ennek a kislánynak a bátorságát, és jó volt azt látni olvasás közben, hogy szép fokozatosan bizalma ébred, és nem lesz egyedül.

Olvassátok el Wéber ANikó regényét, érdemes.