Kulturális Örökség Hétvégéje 2016-ban 3. rész

Mivel nagyon el szerettem volna mesélni a Károlyi-kertben átélt kellemes beszélgetést, a Magyar Nemzeti Múzeum-beli látogatásom második fele mostanra maradt.
Az első részt a 18. század második felével fejezte be, most innen szeretném folytatni.

A múzeum nagyjából minden terme más és más kort mutat be, ahogy már eddig is látható volt. Szerettem mindegyiket. Fontos korszak az ország életében a 19. század, ezt mutatja be néhány terem.

Magyarországon a 19. század első fele a refomkor és a szabadságharc időszaka, míg a későbbi évtizedeket a kiegyezés és az azt követő robbanásszerű gazdasági és társadalmi fejlődés fémjelezte. A század eszméi és küzdelmei közepette születik meg a mai magyar nemzet.

https://hu.wikipedia.org/wiki/19._sz%C3%A1zad

Sásdi Tamás: Kultúra a 19. század második felében
http://korok.webnode.hu/products/kultura-a-19-szazad-masodik-feleben1/

Liszt Ferenc (1811-1886), a 19. század legnagyobb hatású zeneszerzője, kora legünnepeltebb zongoraművésze, kiemelkedő dirigense és pedagógusa,az európai zene egyik legmeghatározóbb személyisége. A Nemzeti Múzeummal már az 1840-es évekbe kapcsolatba került, mikor - beleegyezésével - olajfestmény készült róla a múzeum számára. 1856-ban az esztergomi bazilikafelavatására írt miséjének főpróbáját dirigálta a múzeum dísztermében, s két évre rá jótékony célból ismét koncertezett a múzeumban.
1973-ban, művészi pályafutásának félszázados jubileumi ünnepségei mélyen meghatották, s úgy határozott, hogy "kinek büszkesége, ha csekély művészi tehetségét Magyarhon szolgálatára felajánlhatja", s egyben ezzel a tettével " a többi művészeket is az áldozatkész hazaszeretet ösvényére buzdítsa". Ezt Pulszky Ferencnek, a múzeum igazgatójának írta 1874 májusában, s még abban az évben bekerült a múzeumba az 50 éves művészi jubileumra kapott arany és ezüst koszorú, illetve érem. A múzeumnak szánt tárgyak többsége azonban csak Liszt halála után érkezett meg.
1887 tavaszán vette a múzeum leltárba a Broadwood zongorát, a művész hét babérkoszorúját, díszkardját, arany karmesteri pálcáját, ezüst kottatartóját és több egyéb emléktárgyat, összesen 30 tételt. A bekerült tárgyakból már 1887szeptemberében kiállítás is nyílt -a Liszt-kiállítások közül az első.
A teremben, amelyben a Lisztet ábrázoló festmény és a zongora is megtekinthető, a zongoráról is olvasható ismertető.

Ahogyan a Wikipedia oldalán írják erről a korszakról:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_t%C3%B6rt%C3%A9nelem#.E2.80.9EA_boldog_b.C3.A9keid.C5.91k.E2.80.9D
"A szabadságharc leverését tömeges kivégzések és bebörtönzések, majd több mint két évtizedes diktatúra követte. Az Ausztriával történt kiegyezésre végül 1867-ben került sor, magyar részéről Deák Ferenc vezetése alatt. Ezután a Magyar Királyság a dualista berendezkedésű Osztrák-Magyar Monarchia társországa lett. Az országban az alkotmányos királyi hatalom mellett, a társadalom viszonylag szűkebb körére korlátozódó (vagyoni alapú) parlamenti demokrácia született..
A Parlament, Magyarország egyik jelképe (épült: 1885-1904).
A dualizmus korának fél évszázadát „boldog békeidőknek” is nevezik. A korszak jelképe az uralkodópár volt: az 1867-1916 között uralkodó Ferenc József és közkedvelt felesége, Erzsébet királyné („Sisi”). A korszakot a liberalizmus politikája jellemezte. Eötvös József vallásügyi miniszter 1868-as liberális reformjai keretében a világ első nemzetiségi törvényét és világszínvonalú népiskolai törvényt vezettek be. Az ország a következő évtizedekben az ipar, kereskedelem, a tudományok, művészetek, a társadalmi élet minden területén hatalmas mértékben fejlődött, jórészt behozva a nyugati országoktól való évszázados gazdasági és társadalmi lemaradást. 1873-ban Buda, Pest és Óbuda egyesítésével létrejött az új főváros. Budapest Európa leggyorsabban növekvő nagyvárosa lett, lakossága húsz év alatt megduplázódva milliósra nőtt.
A polgári osztály kialakulását segítette a nagyfokú asszimiláció, amelynek során a nemzetiségek egy része, különösen az ország németajkú lakossága magyarrá vált. A polgári fejlődésben külön megemlítendő a zsidóság szerepe, amely a liberális légkör következtében a 19. század második felében majdnem egymilliós tömegben vándorolt be az országba Kelet-Európából. Az 1895-ös XLII. törvény a zsidó vallás teljes egyenjogúsításáról rendelkezett, Nyugat-Európa országaihoz képest megkésve, emellett Magyarországon is megjelent a mindenhol feltűnő modern politikai antiszemitizmus.
A polgárság gyarapodása mellett azonban az iparosodás túl gyorsan lezajló gazdasági és társadalmi átalakulásai a paraszti osztály elnyomorodását eredményezték. A nincstelen agrárproletárok jelentős része a városokba vándorolt és a rohamosan fejlődő magyar gyárpar munkaerejét adva a munkások növekvő osztályába illeszkedett be. Az elnyomorodó falusiak másik része zsellér lett a kapitalizálódó mezőgazdasági nagybirtokon. A nyomor előli menekülés útjaként a századforduló éveiben százezrek választották a kivándorlás is, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba.”

Jó, jó... nem valami tudományos, történelmi gondolat fogott el, amikor megláttam ezt a szobabelsőt, de az első, ami eszembe jutott: haza akarom vinni ezt a lámpát :-D És ha lehet, akkor az egész szobasarkot akarom. :-))

Nemcsak az első világháborút mutatta be a kiállítás, hanem a második világháborút is, majd az azt követő éveket. Volt közöttük egy falusi iskolai belsőt bemutató terem is...

Második világháború:

A második világháború az emberiség történetének eddigi legnagyobb és legtöbb halálos áldozattal járó fegyveres konfliktusa. A legelterjedtebb álláspont szerint kezdete az 1939. szeptember 1-ei, Lengyelország elleni német támadáshoz köthető. A háborút azonban egyesek már 1937. július 7-től számítják, amikor a második kínai-japán hábor. A történelemtudósok egy része szerint ugyanakkor ezen két távol-keleti ország katonai konfliktusa még nem terjedt ki a világ több pontjára, így az helyi jellegűnek értelmezhető és a világháború szoros előzményének tekinthető. A háború  Európában 1945. május 8-án Németország feltétel nélküli megadásával, míg Ázsiában szeptember 2-án Japán kapitulációjával fejeződött be.

https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1sodik_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%BA

Vessetek meg, kövezzetek meg, de én igenis szeretem a szocialista építészetet, a szocialista bútorokat. Kicsit arra emlékeztet, amikor kicsi gyerek voltam, és a nagymamámnak a bútorai között mennyire jól éreztem magam. Nem volt flancolás, barátságos, kellemes otthonnak éreztem Imádtam a foteleket, a kanapékat. És nagyon szerettem a mamám szekrényeit is. Hatalmas szívfájdalmam, ami a holmijaival történt, miután meghalt, 2011-ben...

Az állandó kiállítás egy külön témával foglalkozik, ott is készítettem egy fotót, hogy megmutathassam nektek.

Remélem, kedvet csináltam a Magyar Nemzeti Múzeumba való látogatáshoz. :-)

Kulturális Örökség Hétvégéje 2016-ban 1. rész

Munkahelyen, a KSH Könyvtár is kinyitja ezen a hétvégén a kapuit, és a Központi Statisztikai Hivatallal együtt várja az érdeklődőket - idén azonban nem jelentkeztem munkára-résztvevőnek, inkább szombaton ellátogattam a Magyar Nemzeti Múzeumba és a Petőfi Irodalmi Múzeumba. A Nemzeti Múzeumban három órát töltöttem, de mindent megnéztem, még az időszaki, 1956-tal foglalkozó kiállítást is megnéztem. Roppantul elfáradtam, főleg a jobb lábam merült ki nagyon, de hatalmas élmény volt! Egyetlen negatívum, amit említhetek - de ez sem a kiállítás kritikája -, hogy be akartam ülni a büfébe, de nem volt nálam készpénz. Mivel azonban a múzeum üzletében, és előtte az időszaki kiállításért a pénztárban is kártyával fizettem, eszembe sem jutott, hogy gond lehet. Fáradt voltam, kimerült, lelépcsőztem a büfébe, és kiderült, hogy nem lehet, csak készpénzért vásárolni. Nyilván a büfét nem a múzeum üzemelteti, hanem egy vállalkozó lehet, aki működteti, de jobb lett volna, ha kikötik, hogy itt is működjön a bankkártyás fizetés lehetősége.
Így még nagyjából 20 percnek el kellett telnie, amíg frissítőhöz jutottam.

Na, de ezek után :-) elmondom, mennyire remek volt a múzeum állandó kiállítása:

Először a régészeti kiállítást néztem meg az első emeleten (igen, ahol bemegyünk a múzeumba, az az első emelet), hasznos és izgalmas volt. Igaz, hogy a pattintott kődarabokkal sosem tudtam mit kezdeni, de ahogyan haladtam a termekben és "fejlődött az emberiség", egyre jobban értékeltem a kiállított darabokat. :-)

Érdekes volt látni az egyik teremben kialakított "sírokat is", de mivel eléggé sötét volt ott, és csak kevés fény volt, hiába fotóztam le, nincsen értelme itt megmutatni. Abszolt olyanok voltak, mintha éppen akkor tárták volna fel őket egy ásatáson.

Volt néhány meglehetősen nagy edény - talán a következő teremben -, hihetetlen mintázattal, nem gondoltam, hogy abban az időben (sajnos nem jegyeztem fel, melyik kor volt), ilyen színpompás mintákat voltak képesek alkotni. Le is fotóztam az egyik váza mintáját közelebbről, ránagyítva.

Az járt a fejemben, amíg a kiállítást jártam, mennyire izgalmas lehetett Agatha Christie és a férje, Max Mallowen élete Mezopotámiában amikor az írónő elkísérte férjét, és néhány idényt együtt töltöttek a terepen. Olvastam az Így éltünk Mezopotámiában című könyvet többször is, és felelevenedtek az ott olvasott sorok.
https://moly.hu/konyvek/agatha-christie-mallowan-igy-eltunk-mezopotamiaban
Ó, igen, itt is láttam leleteket bronzkori tell telepekről, ami azért is volt érdekes, mert a szolnoki Danjanich Múzeumban is vannak innen, ebből a korból, származó leletek.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bronzkor
Eljutottam azután a római korba is - itt azért már inkább "otthon" éreztem magam, hiszen a római kort inkább tanítják az iskolákban, mint az ezt megelőzőt, amennyire emlékeszem általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimra.

A szobor Victoriát ábrázolja, a győzelem istennőjét. Ahogyan a lovaskocsit, gy ezt a szobrot is muszáj volt lefotóznom.
Szeretem a római korról tanulni iskolásként, azt sajnálom, hogy tudáson nagyon megkopott, de a vonzalom megmaradt - talán ezért is szeretem Steven Saylor ókorban, játszódó történelmi-bűnügyi regényeit. Kedvelem Gordianust, a nyomozót, és családját. Szeretem, hogy Saylornál mindig gy érzem: alaposan utánanéz a háttérnek, nem dobálózik semmivel, értő és alapos ismerője az ókori Rómának. De ez nem véletlen, hiszen 1987-ben történelemből és ókortudományból szerzett diplomát a Texasi Egyetemen.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Steven_Saylor
A Gordianus főszereplésével játszódó Roma Sub Rosa-regények számos díjat elnyertek, így többek között a Lambda Irodalmi-díjat, az Amerikai Krimiírók Ellis Peters Történelmi Tőr-díját, a Történelmi Bűnügyi Regény Kedvelők Társaságának Hérodotosz-díját és a Krimiírók Nemzetközi Szövetségének Hammett-díját
2007-ben Róma című könyvének magyar premierje kapcsán hazánkba is ellátogatott: "Budapest fantasztikus, lenyűgöző város. Különösen élveztem a látogatásomat Aquincum római romjai között. Tóthné Láng Orsolya archeológus külön körbevezetett, és ez rettentően inspiráló volt. Akármennyit is tudok a római világról, még mindig van mit tanulnom" - adta hírül saját honlapján

 Egy másik stallumról ma már karcoltam a Molyon; ez egy másik teremből való.
https://moly.hu/karcok/773340
Izgalmas volt az Erdéllyel foglalkozó termekben is körbenézni. Számomra egyszerre tűnik a a három részre szakadt ország ezen része hihetetlenül fejlettnek és civilizáltnak, ugyanakkor babárnak is.
Fiatalon láttam az Özvegy és leánya című sorozatot, Kemény Zsigmond regénye alapján készült. Akkor éreztem a barbárságot, ami nagyon felzaklatott; azóta sem olvastam el a könyvet, bár folyamatosan eszembe jut, és vonz.

Ez egy, a 17. század közepéről való írószekrény. Amikor még huszonéves korom elején jártam, és otthon laktam, nagy álmom volt egy szekreter - igaz, az nem így néz ki, de nagyon vágytam egy intarziás, lakkozott szekreterre. Ki is néztem egyet... :-) Csodás darab volt, de azután máshogyan alakult. Ki tudja, hogyan jártam jobban.

A kis képen a vágtapolcai kastély könyvtárszobájának 18. század második feléből származó berendezése látható. Ahogyan a falon olvasható tábla írta:
A 18. századi főúri-főnemesi környezetben az udvar és a felvilágosodás eszméinek hatására egyre nagyobb szerepet töltött be az irodalom, a könyvkultúra és a zeneművészet. Az új igényeknek megfelelő barokk stílusban épület kastélyok jellegzetes tartozéka volt a reprezentatív módon kialakított könyvtárszoba. A könyvszekrényekben a korabeli díszkötéses könyvek, valamint a nemesi életforma kellékei: dísz- és használati tárgyak, magyarországi fajansz-manufaktúrákból származó edények és hangszerek.
Egy másik könyvtár a múzeumból, 1480 környékéről: https://moly.hu/karcok/773389

Ez talán kicsit tömény lett élménybeszámolónak - pedig még alig jutottam valahová: a 19-20. század még hátra van. :-)
De hagyok szusszanásnyi időt, és azt egy másik bejegyzésben mesélem el, mint ahogyan a Petőfi Irodalmi Múzeumot, és a Károlyi-kertben folytatott nagyon kellemes beszélgetésemet is.