Nem is tudom, ha megpróbálnám sorra venni, mi minden történt a 2016-os évben, biztosan felét sem sikerülne felidéznem, mint amennyit kellene. Számomra az egyik legfontosabb ebben az évben a Budapesti Molyklub elindulása volt, és az, hogy néhányszor én is részt tudtam venni rajta. Az egész úgy indult, hogy megszorultam anyagilag Húsvét előtt, és meghirdettem néhány könyvemet eladásra. Ekkor jelentkezett @Bla, hogy őt bizony érdekelnék a könyvek, és találkoztunk is a Bosnyák téren: ő Emmával, csodaszép, szeretetreméltó, bájos kutyájával érkezett, én a könyvekkel. A tranzakció lebonyolítása után hívott meg István a Molyklub következő rendezvényére. Azóta, ha csak tehetem, elmegyek a - legtöbbször - a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárában megrendezésre kerülő eseményekre. Csodás emberekkel találkoztam, és azt gondolom, szerencsések vagyunk, hogy szinte minden alkalommal csatlakozik hozzánk újabb molytárs is, akit megismerhetünk.
Több, itt megismert, mollyal már a klubon kívül is találkoztunk, kicsit jobban megismertük egymást, sokat beszélgettünk, nevettünk; forralt boroztunk, kávéztunk és dödölléztünk. Remélem, ez folytatódik 2017-ben is.
Szeretem a Molyt. Beszélgetések, barátságok kialakulását segíti, szórakoztat és bővíti tudásunkat - hiszen sok könyvet talán soha nem olvastam volna el, ha nincsenek ajánlások, kihívások, beszélgetések. Örülök, hogy kolléganőm megmutatta az oldalt. Valószínűleg ezt a bejegyzést nem fogja elolvasni, mert már megint megsértődött, amiért nem köszöntem elég hangosan és boldogan, amiért ismét látom egyik reggel a munkahelyen - de nagyjából két hónap múlva megbékél, és három hónapig megint kedves lesz (vagy legalábbis úgy tesz), hogy aztán megint megbántódjon a nem-kirobbanó köszönés miatt két hónapra. Volt, hogy egy évig nem szólt hozzám, úgyhogy két hónapot fél lábon is ki lehet bírni.
Azután egy másik öröme az idei évnek az volt, hogy megismerhettem Tímár Krisztinát, és hogy többször is tudtunk találkozni egyik kedvenc városomban, Szolnokon. Volt közös túrázás is, dedikálta legújabb megjelent könyvét - Egy megyeszékhelytől várhat az ember többet egy évre?
A Verseghy Könyvtárban megkezdtem aktív könyvtárhasználói létemet A ménesgazda című könyvvel, amit - úgy alakult - nem olvastam el, így vittem vissza, de hoztam ki újabb olvasnivalót. Hová menjen könyvet kölcsönözni egy budapesti könyvtáros, aki a fővárosban több könyvtárban is tag, ha nem egy másik városba, nem igaz?
A 2016-os könyvtáros vándorgyűlés Veszprémben volt, boldog voltam, hogy két molytárssal is tudtam találkozni ott, egyikük könyvtáros, akinek jelentős része volt abban, hogy a vándorgyűlés zökkenőmentesen és sikeresen lezajlott. És persze nem lettem volna igazi moly, ha nem nézek be a helyi postára képeslapért, és hogy milyen könyveket árulnak éppen... Így jött vele, Veszprémből Budapestre, Mieville Patkánykirály-a.
Jövő évben egy szívemnek kedves másik városban lesz a vándorgyűlés, Miskolcon.
Az év első felében nagyon visszafogtam a könyvvásárlást, még gondoltam is, hogy jelentkezek az Amit főztél, edd is meg kihívásra, hiszen (hahaha) nem vettem egy könyvet sem, és nem is fogok, és milyen klassz, ilyen könnyen sem kaptam még plecsnit... Csak aztán kicsit begyorsultak az események, beszereztem egy csomó ingyenkönyvet a könyvtárban, vagy éppen 200 forintért és már nem is láttam olyan könnyűnek, hogy megegyem. Után jött az Alexandra akció és más aljas kereskedelmi húzások, a könyvmoly esélytelen az ilyen támadásokkal szemben, ezt mindenki belátja.
Mit is mesélhetnék még? Jah igen! Estem két hatalmasat (egy hét különbséggel), aminek következtében volt agyrázkódásom és egy orrműtétem (orrműtétem és agyrázkódásom eddig nem volt, így hát most ezeket is kipipálhattam), ami bizonyos szempontból pozitív, hiszen elkezdtem hangoskönyvezni, amiből nem olyan széles a választék, tehát sikerült már évek, évtizedek óta bakancslistán lévő könyveket elolvasnom-meghallgatnom. Tehát látható, hogy a mondásnak tényleg igaza van: Minden rosszban van valami jó.
Közben mindjárt éjfél, és átlépünk 2017-be. Remélem, nem lesz tele annyi tragédiával, mint 2016. Szinte minden hónapja jutott haláleset vagy más szörnyűség, jó lenne, ha vége lenne.
...Pár perc és 23.59. A molyok még mindig aktívak, sokan fent vannak az oldalon. Milyen érdekes.
Nos, én nem tudok listát összeállítani, mint pl. első tetoválás (már elkészült pár éve), első kihívás elkészítése (a sokadiknál tartok), első YA könyv (ha Isten kicsit segít, nem kell ilyet olvasnom), kismacska a családban (az enyém több, mint tíz éve boldogít), stb. Annyi baj legyen.
Na, és még valami viszont: csináltam egy blogot - hát értelemszerű, ugye, hiszen éppen ezt írom, és mégis majdnem kiment a fejemből. Szóval van egy blogom. Nem nagy durranás valójában, de azért írogatom. Néha gyakrabban sort tudok rá keríteni, néha több idő eltelik két bejegyzés között. Igazából nem is tudom, miről lehetne írni. Írok arról, miket olvasok, afféle havi összefoglalókat (de szerintem elég bénák), meg leírom, ha elmegyek valahová, pl. Szolnokra hosszú hétvégére, és hasonlók.
Jó lenne valahogy megtudni, hogyan lehet kiadóktól könyvet kapni recenzió írásához. Gondolom kell egy bizonyos olvasottság, ami tény, hogy nekem nem lesz, de majd körbekérdezek, sosem lehet tudni. Igaz, ezeket a könyveket azért illik elolvasni - és nem a kézhezvételtől számított harmadik évben - szóval biztosan nem egyszerű, hogy az ember időt fordítson rá, és a recenzió megírásának is biztos van egy formája, de ezt ki lehet deríteni.
Vettem ősszel három szőnyeget, mivel ahogy hűvösödik, a lakás egyre jobban kihűl. A szobai konvektor nem tudja minden szegletét melegen, de legalábbis langyosan tartani. Picur viszont egyik hónapban kétszer is tüsszentett, ami egy idős macskánál nem tréfa, így kihasználva héthetes táppénzemet, elmentem a KIKA-ba, és beszereztem két szőnyeget az ebédlőbe és egyet az előszobába. És a mamámtól rám maradt, eddig összetekerve pihenő nagy szőnyeget is kitisztíttattam, és immár a szoba padlóját melegíti. Picur biztonságban van. Igaz, már kétszer lehányta, mert sokszor eszi gyorsan a kajáját, és persze visszaöklendezi, és hova máshová, mint a szőnyegre, de az ember nem haragszik rá, mit kellene ezen haragudni. Szilvia mindig kéznél van a konyhában, hamar eltüntetem a nyomokat. Inkább a szőnyegre ugyebár, mint az ágyra... Erre is volt egyszer példa. Akkor azért nem voltam olyan cuki, mint általában, és morrantam egyet. Szerencsére az ágytakaró pokrócra történt a baleset, amit már amúgy is kimostam volna, így felfoghatom az esetet úgy is, hogy Picur szerint jobban megérett a pokróc a mosásra, mint szerintem, és így hívta fel rá a figyelmemet.
Nos, most befejezem, mert különben mindig eszembe jutna még valami, de bőven van még lehetőségem a most kihagyott eseményeket leírni egy következő vagy utána következő postban.
Mindenkinek boldog, békés új esztendőt kívánok!
