Móricz Zsigmon: Légy jó mindhalálig - olvasónapló

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

Olvasónapló

Első fejezet

Az első bekezdésben megismerhetjük a kollégiumot: nagy, négyszög alakú épület, középen egy sivár udvart fog közre. A kisdiáknak, aki most éppen a szobájában a fiókban kereste a  latin nyelvtankönyvét, nagyon imponált. A kisfiú a kincseit is ebben a fiókban tartotta. Volt neki egy Csokonairól szóló könyve, melyet sok-sok hónap vívódás után vett meg az antikváriumban. Igaz, hogy ő azt hitte, hogy a költő versei lesznek benne, de így sem volt nagyon szomorú, mert most már neki is van egy igazi, saját, vastag könyve. Megtudjuk, hogy a gyerek most másodikos és hogy csak idén került be a coetusba. Tavaly még nem volt bentlakásos. Volt más is a fiókban, mégpedig egy füzet a Történelmi Arcképcsarnok sorozatból, amit 5 krajcárért vett az egyik osztálytársától. Ezt a kisfiút nagyon boldoggá tette, hogy most már az ő fiókjában királyok és nagy hősök laknak.

Egy harmadik kincsére volt azonban a kisdiák a legbüszkébb. Ez egy üres lapokból álló könyv volt, melyet ő maga vitt el beköttetni a könyvkötőhöz. Az eleje egy szép, régi könyvborító volt, amit ő szerzett egy labdának használt könyv elejéről. Arról álmodozott, hogy ő majd ebbe a könyvbe csuda dolgokat fog írni, és hogy sokkal, de sokkal szebben, mint az iskolai füzeteibe. Sajnos ez nem sikerült, de még így is rendkívül örült, mert " nagy feladatot látott ebben a könyvben, amit meg kell, amit meg fog oldani".

Ekkor megmozdult az ágyon az egyik szobatársa, a Böszörményi. A fiú roppant ideges lett, mert attól félt, hogy társa  - akinek szenvedélye volt, hogy mások festékét elhasználja festegetésre  - megint elkéri tőle a festékét. Pedig a fiú nemrég vette csak a kármint, és nagyon féltette. Ekkor a nagyobbik másra terelte a szót, és a kicsi kezdett reménykedni, hogy talán mégis megmarad a festéke. Csakhogy ekkor a kisdiák fejébe csapta a kalapját, ami egyébként is nagy szomorúságot okozott neki mindig, mivel zöld volt, s hátul csirizzel sörte volt hozzáragasztva. Böszörményi pedig utánnaszólt, hogy marad e a festék és mikor a fiúcska nem tiltakozott, boldogan felcsípte a festékgombot. A kisdiák szomorúan gondolt arra, hogy nem kellett volna otthagyni a drága festékét. Az motoszkált a fejében, hogy le kellett volna tagadni a festéket, hiszen senki sem tudott róla. Megérkezve a füvészkertbe elkezdte tanulni a  latint, de sehogy sem ment neki. Mindig arra gondolt, hogy nincs miből kifizetnie a mosónőt, mert már elköltötte az összes pénzét. Rendkívül bántotta, hogy a szülei otthon alig esznek, és utolsó fillérjeiket küldik el neki, ő pedig ostobán elkölti mindenféle könyvre. Sírni kezdett, aztán mikor eszébe jutott a festéke, megijedt és elkezdett futni a kollégiumba. Csak a coetusba érve vette észre, hogy a kertben felejtette a kalapját. Rohant vissza, de már bezárt a kert, ő pedig csak állt és a rácsokat fogva sírdogált. Egészen addig, míg meg nem hallotta a konviktusi csengőt. Ekkor visszaszaladt a vacsorára, ami köleskása volt tejben, sok cukorral.

Második fejezet

Október közepén Nyilas Misi, mert így hívták a kisdiákot, pakkot kapott otthonról. Nagyon megörült neki, hisz a szülei megmondták, hogy pakkot ne várjon, hiszen nincsen pénzük rá. A gyerek olyan izgatott volt, hogy alig tudta kifizetni az 5 krajcárt, ami a csomagért jár. Ráadásul egy kicsit elkésett az óráról is. Szerencséjére a tanár még csak az osztálykönyvbe írta be az anyagot. Gyorsan elterjedt az osztályba, hogy Misi csomagot kapott. Orczy először nem értette a dolgot. Hogyan is érthette, hiszen ő nem volt kollégista, csak bejárt oda, ezért nem ismerte a szokásokat. Latinóra után  számtan volt. Az óra után már mindenki tudott a pakkról. Ebéd után Sándor Mihály ajánlkozott Misinek, hogy szívesen segít kiváltani a csomagot, amit a kisfiú örömmel el is fogadott. Két órára végeztek is a postán, de akkor menni kellett tanórára és csak otthagyták a csomagot a ládán. A délutáni óra vallás volt, majd magyar következett. Mindenki csodálkozott, hogy Misi még nem bontotta ki a csomagot, s elmondták, hogy ők bizony nem jöttek volna órára, ha ők kaptak volna pakkot. Az órák végeztével ment a kisdiák a szobájába, hát látja ám, hogy mindenki az ő csomagját eszi. Mikor a szobafőnök bement, senki sem vállalta fel, hogy ki bontotta fel elsőnek. Levél is érkezett a kisfiúnak, és miután azt elolvasta, megkérdezte a többieket, hogy hol van az a kenőcs, amit az édesanyja küldött, hogy ha kifújja a kezét a szél, azzal bekenje. Böszörményi, aki Andrássival és egy Tök Marcinak csúfolt fiúval együtt bontotta ki a csomagot, elsápadt. Kiderült, hogy rákenték a kenyérre a kenőcsöt, mivel azt hitték, hogy vaj. Mindenki Böszörményit nevette, mert ő falta a legjobban. Még jó néhány napig a kenőcsevés volt a legfőbb téma a kollégiumban. Misi a levelet a füvészkertben olvasta el alaposabban, mert ott lehetett a legnyugodtabban lennie. Egyszer csak észrevette a kalapját az egyik kertészlegény fején. Mivel azonban félénk természet volt, ezért nem mert szólni a legénynek és annyiban hagyta a dolgot. Pedig ő még mindig az ócska szalmakalapját hordta, ami már nagyon rongyos volt. Hazaérve a coetusba éppen a ládájában pakolt, mikor kezébe akadt a Böszörményi kése, amit a fiú már napok óta halálra keresett. Először arra gondolt, hogy most rögtön visszaadja, nehogy már bárki tolvajnak vélje. Ekkor azonban eszébe jutott, hogy mit tettek ezek a csomagjával. Úgy döntött, hogy jól eldugja a kést a láda titkos fiókjába, és akkor senki sem fogja megtalálni.

Október 18-án esett az első hó Debrecenben. Aznap Misi délután két korsóval leszaladt délután a kúthoz vízért. Éppen Valkai tanár úr ment keresztül az udvaron s megállította a kisfiút. Kikérdezte, hogy mi történt a posztókalapjával, hogy volt e neki és utánna megkérdezte a nevét és a szobája számát. Misi kezei teljesen meggémberedtek, mire felcipelte a nehéz cserépkorsókat a második emeletre. Reggelre egészen megbetegedett abba, hogy ő azt mondta, hogy ellopták a kalapját. Hiszen akkor vizsgálat lesz, és akkor megtalálják a bicskát is. Olyan rosszul nézett ki, hogy a szobafőnök elküldte az orvoshoz kivizsgálásra. A gyerek hamar túl volt a vizsgálaton, majd a doktor elküldte a patikába. Hazafelé a kollégiumba a kisdiák a bicskát beledobta az egyik szemetesládába, hogy ne legyen nála. Délben a diákot elkezdtek beszállingózni a szobába. Ekkor nyitott be a szobafőnök s kérdezte meg Misit a kalapja felől. Mikor kiderült, hogy valaki ellopta a kalapot, Böszörményi rögtön kikelt, hogy őt ne gyanúsítgassa senki sem, mert ő nem tolvaj. Az egész délután a vizsgálattal telt el és mikor vége volt, Nagy úr ment oda Misihez. Felajánlotta neki, hogy odaadja neki azt a munkát, amit ő csinál, mert neki már nincs elég ideje arra. A munka pedig az lesz, hogy egy öreg úrnak naponta öttől hatig felolvas újságot. Ezért majd három forintot kap majd havonta. A kisfiú örömmel fogadta el a munkát és nagyon büszke volt arra, hogy majd dolgozni fog.

Harmadik fejezet

Megtudjuk, hogy az öregurat Pósalaky úrnak hívják és hogy a patikán túl lakik. Misi, hogy biztosan el ne késsen, fél órával hamarabb érkezett. Csakhogy hiába érkezett ő korábban, a felolvasást csak pontban ötkor kezdhette el. Öt órakor aztán elkezdték a felolvasást. Hatkor az idős úr megállította a kisfiút az olvasásban, mondván, hogy maradjon holnapra is. Azóta, hogy pakkot kapott otthonról, a társai kezdték jobban megbecsülni, emberebb számba venni. Kalapot is kapott hazulról. Ennek nagyon megörült, mert ez már amolyan igazi, komoly kalap volt, "diáknak való". Megtanulta azt is, hogy mikor induljon el , hogy pontosan érkezzen a felolvasásra, így többet már nem ment oda olyan korán. Egyik nap osztálytársa, Orczy odament hozzá, és meghívta őhozzájuk látogatóba. Misi nagyon meglepődött, de örömmel elfogadta a meghívást. A szünetben, mikor megtudta, hogy orczy a Gimesit nem hívta meg, nem akart elmenni, de Gimesi azt mondta neki, hogy menjen csak nyugodtan. Orczy elmagyarázta Misinek, hogy hogyan jut el hozzájuk, és azt is megemlítette, hogy Gyéres tanár úr is beszélt róla.

Az ebéd gulyásleves volt és tejbekása. Miután befejezték az ebédet, Misi megmosakodott, rendbeszedte magát és elment Orczyékhoz. Mikor megérkezett, a fiú éppen sakkozott az édesanyjával, ezért nem vették rögtön észre. Mikor azonban meglátták, Orczy bevezette a szobájába és mindent megmutatott Misinek. Kiderült az is, hogy Orczy írt egy cikket a Kis Lapnak, amiben a nyári, pusztai kalandjait meséli el. Még egy díszkötésű albumot is kapott érte. Ekkor az édesanyja beszólt nekik és kihívta őket. Kedvesen elbeszélgetett a kisfiúval és nagyot kacagott, mikor meghallotta, hogy a fiát az iskolában már Orczynak hívják. A két fiú nagyon jól szórakozott a rengeteg játékkal. Később uzsonnázni hívták őket. Kalácsot ettek csokoládéval és kávéval. Ezután kompótot kaptak. Misi először nem tudta, mi az a kompót, de kiderült, hogy az csak befőtt. Uzsonna után Misi legnagyobb rémületére egy csomó kislány érkezett. A kisfiú ezért gyorsan elköszönt, de Orczy még megkérdezte tőle, hogy neki nincsenek e kuzinjai. A fiú azt válaszolta, hogy neki csak fiúrokonai vannak. Felbukkant az asszony is az előszobában és mikor megtudta, hogy Misi minden délután felolvasni jár egy vak idős öregúrhoz, elsírta magát. A fiú még sokáig ácsorgott, míg öt óra nem lett. Akkor pedig elkezdett futni, "maga se tudta, hova".

Negyedik fejezet

Misi nagyon elkeseredett, hogy olyan bután viselkedett és elfutott. Ráadásul még alig volt négy óra és neki rengeteg ideje volt ötig. Leült a templomkertbe és kisírta magát. Egészen addig sírt, amíg öt óra nem lett. Akkor rendbeszedte magát és elindult az öregúrhoz.Az idős ember észrevette Misi bánatát és kedvesen elbeszélgetett a fiúval. Mikor már megnyugodott, folytatták a felolvasást egészen hatig. Akkor a kisdiák erősködött még, hogy olvas ő még, de az öreg azt mondta neki, hogy inkább ne, mert megint rosszat fog álmodni tőle. Ezután elmesélte neki az álmot, és elmondta, hogy ezek milyen számokat jelentenek a kislutrin. Az öregnek ekkor eszébe jutott, hogy tegyék csak meg  a számokat, hátha szerencséjük lesz. Egy egész forintot adott Misinek, hogy megtegye a számokat.

Másnap az órák közti tízpercben orczy odament Misihez és adott neki egy kiflit. Misi azonban nem fogadta el. Délután Misi elment Gimesiékhez és ott elmesélte a fiúnak, hogy milyen volt a látogatás Orczynál. Ott mesélte el azt is, hogy megtett öt számot az öreg Pósalaky úrnak a lutrin egy forintért. Azt is elmondta, hogy Orczy írását kinyomtatták a Kis Lapban és hogy kapott is érte egy jutalomkönyvet. Ekkor Gimesi azt mondta Misinek, hogy jól tud másokra mindent rákenni. Misit ez nagyon bántotta, hogy róla ilyet feltételez a barátja. Végül mégis kibékültek és másnap az iskolában is összenevettek, ha egymásra néztek. Akkoriban kezdödtek az intő osztások, de szerencsére Misi nem kapott egyik tárgyból sem. Egyik nap latin óra után Gyéres tanár úr bekérette a kisdiákot a tanáriba. Misi nagyon megijedt, mert nem tudta elképzelni, hogy miért akar beszélni vele a tanár. Aztán kiderült, hogy szeretné, ha elvállalná egy gyerek tanítását, minden szerdán és szombatondélután, havonta két forintért. A kis Doroghy gyereket kellene tanítania. Misi nagyon szívesen elvállalta a munkát. A latin óra után a szünetben pedig megszólította a kis Doroghyt, mert az előbb ment el, mint ő. Misi nagy zavarban volt, pedig elemiben is mindig ő tanította a gyengébb gyerekeket. Egyszer, amikor a keze alá adott gyerek rosszul felelt, a tanító Misi fejére vágott a dézsarúddal büntetésből. A feje olyan nagyra dagadt, mint egy dinnye és orvosért kellett küldeni. A tanító megbánta már délutánra a hevességét, elment meglátogatni Misiéket. Azóta a tanító és Nyilas Misi szülei nagyon jó barátságban vannak.

Ötödik fejezet

Kiderül, hogy a kisfiú, akit Misinek kellene tanítania, olyan buta, hogy még a tavalyi anyagot sem tudja. Így aztán szegény Misinek nagyon nehéz a dolga, mert egyszerre kell az új anyagokat megtanítania és a régieket átismételnie a Doroghy fiúval. Főleg a latin és a számtan okozott gondokat. Egy alkalommal, amíg ők tanultak, bement a szobába a középső leány, Bella. Doroghy Sanyinak ugyanis három lánytestvére volt. A testvérek csúnyán összevesztek egymással. Ekkor bejött a legidősebb lány, Viola, és rászólt Bellára, hogy hagyja békén tanulni Sanyiékat. Megsimogatta az öccse fejét és azt mondta, hogy benne van minden reménye, hogy a család ismét felemelkedhessék. Megérkezett az apa is, akinek bemutatták Misit. A testvérek az édesapjuk előtt is folytatták a veszekedést. Ekkor az apa elkezdett énekelni  és Misi ijedten vette észre, hogy a férfi részeg. Eszébe jutott, hogy mindjárt öt óra, ezért gyorsan elbúcsúzott a családtól és elment Pósalaky úrhoz. Az öregúr ekkor fizette őt ki, mivel november harmincadika, hónap vége volt. Misi nagyon boldog volt, hogy így már ki tudja fizetni a mosónőt is. Másnap, december elsején Misi ebéd után elment Törökékhez a Nagymester utcába. Már rég volt náluk, ezért nagyon megörült neki az egész család. Török néni és Ilonka kisasszony rögtön kikérdezték, hogy mi volt az ebéd a konviktusban. A kisfiú elmondta, hogy húslevest, húst paradicsommártással és lekváros derelyét evett. Ezek után eldicsekedett, hogy ő már dolgozik: tanítványa van és felolvas egy idős vak, úrnak. Azt is elmondta, hogy Pósalaky úr kérésére megtette azokat a számokat egy forintért, amit az öregúr megálmodott.

Ekkor már otthon volt János úr is, a Török néni fia, aki elkérte Misitől a cédulát, hogy megnézhesse. János megkérdezte Misit, hogy ki az a gyerek, akit tanít és amikor megtudta, hogy a Doroghy Sanyiról van szó, távozáskor félrevonta Misit és megkérte, hogy egy levelet adjon át a középső lánynak, Bellának.

Hatodik fejezet

Hétfőn reggel az első óra latin volt, de Gyéres tanár úr késett. Erre őrszemet küldtek a gyerekek a tanár lakásához, hogy kilessék, mikor kel fel. A választás Orczyra esett, aki megkérte Misit, hogy kísérje el őt. Mikor odaértek a tanár ház elé, Orczy elmesélte Misinek, hogy ami ott áll bokor a háznál, azt bizony maga Rákóczi ültette el. Később a fiúk összefutottak János úrral, aki megkérte Misit, hogy mondja meg Bellának, hogy ne írjon választ majd a levelére, hanem csak azt üzenje meg, hogy "szívesen" vagy azt, hogy "sehogyse".Ezután Gyéres tanár úr rajtakapta őket a leselkedésen és beküldte őket gyorsan a terembe. Ott Orczynak odaadta a dolgozatokat, hogy ossza ki és Misinek azt a feladatot adta, hogy fordítsa le a következő mondatot latinra: Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja. Miután ezt megtette, leült. Óra végén a tanár Orczynak adott büntetést. Le kellett fordítania latinra, hogy "A törvény határait áthágni senkinek sem szabad.", azonkívül írnia kellett erről egy dolgozatot.

Szerdán Misi feladott egy számtanpéldát Sanyinak aztán kiment a konyhába megkeresni Bella kisasszonyt. Mikor a lány elolvasta a levelet, nagyokat kacagott és megkérdezte misit, hogy milyen ember a férfi. Misi gondolkodás nélkül rávágta: "Ez egy nagy lump." A lány még nagyobbat kacagott ezen. A kisfiú ezután elmondta a lánynak, hogy csak annyit válaszoljon, hogy "szívesen" vagy hogy "sehogyse". A lány válasza ez volt: sehogyse-szívesen vagy szívesen-sehogyse. Ekkor már Misi is elkezdett nevetni. Mikor Misi visszament a szobába, kiderült, hogy Sanyi még el sem kezdte a feladatot. Amikor azonban végeztek vele, a latint kezdték tanulni. Akkor ment be a szobába Bella és arra kérte Sanyit, hogy ne veszekedjenek többé. Ha a fiú nem érulkodik többet, akkor Bella is hallgat a fiú viselt dolgairól. Doroghyéktól Misi Pósalaky úrhoz ment felolvasni, de útközben találkozott János úrral és átadta az üzenetet neki, amit a lány küldött. Felolvasáskor Misi sehogyse tudott koncentrálni az olvasásra. Olyannyira, hogy még az öregúr is megjegyezte ezt. A coetusba hazaérve társai éppen a régi diákéletről beszélgettek egymással. Vacsora után a diákok szóltak Misinek, hogy kihúzták a lutriszámokat: 17, 85, 39, 73, 45. Szegény fiú elkezdte keresni a lutriszelvényt, de nem találta semerre. Sürgették, hogy kijött-e valamelyik, de ekkor szerencsére oszlás volt és nem kellett válaszolnia a kérdésre.

Hetedik fejezet

Misi másnap szörnyen rosszul érezte magát. Az első óra földrajz volt . Még óra előtt azonban Orczy olyan jól utánozta a tanárt, hogy még ő is elnevette magát, mindenek ellenére. Amikor a tanár bement a terembe, Misit hívta fel felelni. A fiú kiment a katedrához, de nem szólt egy szót sem. Nem is kellett megszólalnia, hiszen mondta a tanár magától is az anyagot, mintha ő felelt volna. Óra végén a tanár beírta Misinek az egyest, ami akkor a legjobb jegynek számított. Néhány társa a szünetben meg is haragudott a fiúra, amiért ilyen jó jegyet kapott, pedig nem is mondott semmit a feleléskor. Szerencsére Gimesi védelmére kelt Misinek. A következő óra latin volt. Az óra utáni szünetben Misi nem akarta elárulni, hogy nyert a lutrin vagy nem. Orczy megkérte Gimesit, hogy verje már ki a fiúból a választ. Gimesi és Misi össze is verekedtek. Az ezután következő óra Báthori tanár úr órája volt, aztán torna következett Szüts Istók tanár úrral. Mivel elveszett a reskontó és bántotta az is, hogy összeverekedett Gimesivel, Misi nem tudott átugrani a bakon. Hiába követelte a tanár még kétszer egymás után, egyszerűen nem sikerült. Ekkor Orczy kilépett a tornasorból és Misi védelmére kelt. Amikor a tanár elkezdett vele kiabálni, visszafeleselt neki. A tanár azonban nem merte megütni, mert észrevette, hogy a fiú inge milyen finom anyagból van, s hogy Orczy "úri gyerek". Ezután Szüts Istók kiállította Misit a sorból de ekkor a fiú még a falat sem érte el és elájult. A tanár elküldött egy tanulót vízért a szobájába. A fiú hozta is a vizespoharat és a tartalmát Misire fröcskölte. Ekkor derült ki, hogy a tanár abban a pohárban pálinkát szokott inni és hogy most is az volt benne.Gimesi és Orczy később óra alatt beszélgettek, hogy Misi biztos elvesztette a reskontót. Orczy szerint az sincs kizárva, hogy ellopták. Szegény Misi egész órán ott ült egy kötélcsomón és könnyezett.

Nyolcadik fejezet

Misi ebéd után nekifogott, hogy befejezi azt a levelet, amit még a múlt héten kezdett írni a szüleinek. Az első néhány mondat után nem tudott mit írni ezért nagyon boldog volt, mikor elkezdett Nagy úrral beszélgetni. Hosszú ideig beszélgettek a magyarok eredetéről, vándorlásairól és más dolgokról. Majd Misi felüdülve írta tovább a levelet. Mikor befejezte, borítékba tette, hogy majd elküldje. Ezután elment tanulni a latint tanulni a füvészkertbe. Fél ötkor jutott eszébe, hogy menni kell felolvasnia, pedig ma semmi kedve sem volt hozzá. Ráadásul Pósalaky úr rákérdezett a reskontóra, de szerencsére nem volt benne egyik újságban sem. A kollégiumban mondták neki, hogy Gimesi és Orczy keresték a szobájában. Misi nagyon megijedt. Mikor felment, Sándor Mihály megkérdezte, hogy miért nem volt órán délután. Misi azonban teljesen elfelejtette, hogy szombat van és ilyenkor délután van órája. A fiúk nagyon nevettek, hogy valaki elfelejti, hogy órája van.  Később találkozott a három fiú: Orczy, Gimesi és Misi. A két fiú elmondta Misinek, hogy akár kétezer forintot is nyerhetett a lutrin, ha jók a számok. A fiúk szerződést kötöttek, hogy senkinek nem szólnak egy szót sem, majd Orczy megírta a "lutristák" alapszabályát, amire mindegyikük megesküdött.

Kilencedik fejezet

Reggel Orczy megkérdezte Misitől, hogy még mindig nem tudja e, hogy ki lopta el a reskontót. A fiúnak  azonban fogalma sem volt róla. Ekkor Orczy kezébe vette az irányítást és egész nap nyomozott. Kikérdezte a többieket, de természetesen úgy, hogy ők ne tudják, hogy most vallatás folyik. Óra alatt egy cédulát kapott Orczytól, egy körlevelet, amit alá kellett neki is és Gimesinek is írnia. Az üzenet a következő volt: Holnap délután pont 4 órakor találkozunk nálunk. Gimesi hívta óra után, hogy menjen el hozzájuk, de Misinek tanítani kellett menni. Ebéd után sietett is Doroghyékhoz. Sanyira azonban várnia kellett, s ő addig írt egy kis verset. Csakhogy Bella észrevette és mindenáron elakarta olvasni. Mivel azonban Misi nem akarta megmutatni, ezért elkezdtek verekedni egymással. Aztán a lány abbahagyta a verekedést, mondván, hogy megsértődött és elkezdett kézimunkázni. Akkor bejött Sanyi. Nehezen indult a leckeírás, de Bella biztató jelenléte jó hatással volt Misire. Egy latin mondat fordításakor elkezdtek beszélgetni hazáról, ősökről és rokonokról, a szegény és gazdag rokonok óriási különbségéről és arról, hogy ha valakinek módjában áll segíteni szegény családján, hogy felemelkedjenek, akkor meg kell ragadni azt a lehetőséget és nem szabad elengedni. Ekkor belépett a szobába Viola, fagyos hidegséget hozva magával, de furcsamód Bella most nem vitatkozott vele, hanem meghúzódott és szót fogadott neki. Mivel hó vége volt, Misi megkapta havi fizetségét Violától. Távozáskor Bella még szelíden kérte a verset a kisfiútól, de az nem mutatta meg neki, halkan csak annyit mondott:"Ne tessék haragudni…". Pósalaky úrnál igen fáradtan olvasta az újságot és ijedten vette észre a kislutri számokat a lapban. Szerencséjére a brünni számok nem voltak benne. Mikor az öregúr rákérdezett, azt mondta, hogy a budapestire tettek és hogy az nem lett jó. A felolvasás után hazafelé menet egy kirakatnál Bella kisasszonyt vette észre egy úrral az oldalán. Az az úr pedig János úr volt. A fiú annyira megrémült, hogy megmozdulni sem bírt. Egyszer aztán azt hitte, hogy a leány arra fordul amerre ő áll és akkor észreveszi. Ezért hirtelen elkezdett futni, vissza se nézett. Addig rohant, míg már nem látta őket.

Tizedik fejezet

Éjszaka Misi rengeteget gondolkodott azon, hogy vajon hogyan ismerkedett meg Bella János úrral. Mindenkire haragudott a fiú, az egész világra. Akkor az jutott az eszébe, milyen jó lenne, ha neki sok pénze lenne, hogy mennyi jót tudna ő cselekedni vele. Másnap vasárnap volt, a lábmosás napja. Mire ő felébredt, addigra már szinte mindenki megmosdott, ő maradt utolsónak. Mindenki elment, már takarítani akartak, mikor Misi még csak öltözködött. Misi nagyon durva volt aznap reggel, belekötött a takarító fiúba is, aki erre lecsapta a seprűt és elment. A kisfiú nagyon vágyott már arra, hogy nagy ember legyen, hosszú nadrággal, igazi zsebórával, komolyan. Unta már, hogy kisdiák. Miután felöltözött, egyedül ment a templomba, mert a többiek már rég elmentek. A kórus éneke után a vallástanár prédikált. Ebéd után elment Törökékhez. Út közben találkozott Szikszay bácsival, együtt mentek tovább. Közben a bácsi énekelt és dalolt, mert részeg volt. Később Misi lemaradt egy kicsit, hátra ment az udvarba, úgy ment a házba. Akkor hirtelen megtorpant, mert azt vette észre, hogy Szikszay bácsi sír. Ahogy jobban figyelt, rájött a beszélgetésből, hogy a bácsit  huszonkét év munka után elbocsájtották a város szolgálatából, mert meggyanúsították azzal, hogy lopott. Akkor Török néni is sírt, hogy a fia, a János úr elutazik. Ezután Misi, mivel félt, hogy rajtakapják a hallgatózáson, kisettenkedett a házból és elfutott. Csakhogy szembejött vele János úr és megkérte, hogy vigyázzon egy pillanatig a táskájára, mert pénz van benne. Ezalatt pedig ő bement elköszönni a családtól. Mikor a férfi kijött a házból, intett Misinek, hogy kövesse. Ez Misinek nagy megaláztatás volt, hiszen ő nem volt hordárja senki ember fiának. Akkor a fiú elköszönt János úrtól és bement a kollégiumba. Észrevette, hogy ott a neve a pénzes utalványok között. Odament a pedellushoz és megkapta a levelét. Azt is megmondták neki, hogy még háromig felveheti a pénzt a postán. Ott két forintot visszaküldte az édesapjának, mert nekik is szükségük van rá. Visszafelé menet nagyon hideg volt és ő azon gondolkodott, hogy bemegy az állomásra egy kicsit melegedni. Be is ment és az első osztályú váróteremnél felsikoltott: Bellát látta az üvegen keresztül. Hirtelen rengeteg ember sodródott ki a váróterem ajtaján és mire elmentek, Misi már nem látta sehol a kisasszonyt: felszállt a vonatra.Akkor a kisfiú mindent megértett: Bella kisasszony elutazott János úrral. Elment Orczékhoz, ahol megtudta a barátjától, hogy valaki már felvette a nyereményt a reskontóval. Mikor a cseléd elmondta, hogy hogyan nézett ki az az ember, aki felvette a pénzt, Misi rögtön rájött, hogy János úr volt az. A fiú zokogva, sírva hagyta el a házat. Be sem ment Pósalaky úrhoz, hiszen azóta már ő is biztosan érdeklődött a számok után és tudja az igazat. Hirtelen úgy érezte, hogy neki most rögtön el kell menni a Doroghyékhoz.  Kétségbeesetten nyitott be. Mindent elmondott, amit látott és Viola erre teljesen magán kívül volt. Bella egy búcsúlevelet is hagyott, amiben leírta, hogy ő elutazik és hogy ezzel valószínűleg többet segít a családnak, mintha otthon maradna. Misi ott is vacsorázott Doroghyéknál, töltött káposztát. Fél hétkor elindult tőlük a színházba, de az első felvonás után elszökött, és hazaszaladt.

Tizenegyedik fejezet

Másnap reggel Misi egy tízforintost talált a zsebében, amit János úr tett bele. Nagyon megijedt, hogy mit fognak szólni a többiek, ha kiderül hogy neki tíz forintja van. Végül eldugta  biztos helyre. Óra után Misit az igazgató hivatta az irodájába. Ott kikérdezte a reskontóról és  a Bella kisasszony szökéséről egyaránt. Később visszaengedték a szobájába. Misi elhatározta, hogy nem megy sem Pósalaky úrhoz felolvasni, sem tanítani, hanem bármilyen ürüggyel, de otthon marad. Csakhogy a reggeli csengetés után megint jött a pedellus, hogy ismét elvigye az igazgatóhoz. Ott a férfi megszidta és kiküldte, hogy várakozzon ott. Szegény gyermek teljesen ki volt borulva, képzelődött és rosszul volt. Egy idő után ismét behívatták. Misi bement és csupa idegen arc között találta magát. Akkor addig vallatták, kínozták a kérdéseikkel , míg a kisfiú teljesen kétségbeesett és szinte zokogott. Akkor kikísérték a teremből. Mikor kilépett az ajtón, szembetalálta magát a nagybátyjával, akinek végre a karjaiba omolhatott és kisírhatta magát. A szerencsétlen kisgyerek elzokogta a férfinek, hogy soha többet nem akar debreceni diák lenni.

Tizenkettedik fejezet

Géza bácsi bement a terembe, hogy beszéljen a tanárokkal. Eközben Misi odakint ült, félrebeszélt és láza volt, mindenfélét hallucinált. Egy idő után mindenki kijött a teremből és a tanárok, mintha mi sem történt volna, megkérdezték a fiútól, hogy akar e még debreceni diák lenni. Ekkor Misi kimondta, hogy soha többet nem akar. Ezen mindenki megütközött és felháborodott, csak a nagybátyja nézett rá szelíden, megértően. Ezután a kisfiú odavezette az ágyához a nagybátyját és megmutatta a helyét. Mikor a férfi kérte, hogy pakoljon össze, a gyermek csak az üres, nagy könyvét vitte magával tiszta lapjaival. Akkor Géza bácsi hazavitte magához Misit, hogy pihenjen és gyógyuljon. Egyik nap még Orczy és Gimesi is meglátogatta őt, aminek Misi nagyon örült. Később Viola is meglátogatta és elmondta, hogy Bellának nagyon jó dolga van, már küldött is ezer forintot nekik. A nő bocsánatot is kért a kisfiútól. Egy hét múlva Misi már felkelhetett az ágyból, jobban volt. Nagybátyja ekkor elbeszélgetett vele és Misi elmondta, hogy az emberiség tanítója akar lenni.

S hogy mire akarja tanítani Misi az embereket ? "Csak arra, hogy légy jó… légy jó… légy jó mindhalálig…"