Könyvtárlátogatás a Dagály utcában 2016. július 1-én

Ma hirtelen szabadnapom lett, és kihasználtam egy kis könyvtárazásra – hova is menne egy könyvtáros-moly a szabadnapján, mint könyvtárba –, és találtam is pár könyvet, ami kikölcsönöztem. A júliusi molyklub témája a kortárs magyar irodalom, így kihoztam két könyvet a témában: Ferdinandy György: Kagylócska illetve Jankovics Éva: Stroke. Az a helyzet, hogy van itthon bőven kortárs író könyve, de a munkahelyemen, a Könyvtári esték sorozat keretében volt egy beszélgetés, aminek a vendége Ferdinandy György volt. Szimpatikus volt számomra az író, kellemes volt a beszélgetés, így érdekel, vajon hogyan ír.
A Stroke azonnal megfogta a tekintetemet, több okból is. Amikor még élt az anyai nagymamám, jópár évvel a halála előtt stroke-ja volt. Éjszaka kapta, nem tudott mozogni, beszélni, semmit. Mivel nem tartottuk egymással napi szinten a kapcsolatot, habár hetente többször beszéltünk, akkor éppen úgy esett, hogy nem hívtuk. Másfél napig feküdt az ágyban magatehetetlenül... amit sejthető, mi mindent jelent, hogy nem tudott felállni, kimenni... plusz a tehetetlenség érzése, a gondolat, hogy meghalhat, mire megtalálják... Szerencsére társbérletben lakott egy nagy, polgári lakásban, a lakás másik felében lakó néni kopogott be mamához, mert sokáig nem látta. Amikor pedig mamám nem reagált, hívta a keresztanyumat, anyum testvérét, hogy gond lehet. Így találták meg a nagymamámat. Szerencsére hamar rendbe jött - a korához és a lelki megpróbáltatásokhoz képest. Akkor hosszú ideig mindig volt nála valaki, én is többször töltöttem nála az éjszakát és a nappalokat. Megpróbáltuk a családon belül beosztani, mikor ki van mellette, vele.
A másik oka a könyv polcról való levételének Kulka János volt. Nagyon szeretem a színész-énekest, és lehet nevetni, de a szívem közepében őrzöm. Soha nem találkoztam még vele, de büszke vagyok rá és Igaz embernek tartom. Nos, ő is eszembe jutott, hiszen tavasszal neki is stroke-ja volt.

Mivel jövő héten lesz a veszprémi könyvtáros vándorgyűlés, kiválasztottam egy Veszprém útikönyvet is, Méhes László: Veszprém és a Bakony. Sok időm ugyan nem lesz, és szeretném, ha találkozhatnék néhány veszprémi mollyal is, de azért érdekel, milyen látnivalók vannak a városban.

Vonnegut könyve, az Áldja meg az Isten Mr. Rosewater-t már régóta szeretném megszerezni, s mivel eddig nem sikerült, hát átmeneti megoldásként kikölcsönöztem ezt is. Ahh, csak tudnám, mikor lesz időm, hogy mindezt elolvassam, hiszen még ezeken kívül is számos (na jó: rengeteg) könyvtári könyv van itthon, ami elolvasásra vár. De én, az örök könyv-optimista, reménykedek, hogy egyszer csak sikerül. :-)

Voltak ma használtkönyv-beszerzéseim is:
Merle: Két nap az élet
Dumas: A szavojai herceg
Fraser: VIII. Henrik hat felesége
Fitzgerald: Az éj szelíd trónján
Haley: Gyökerek
Fontane: Effi Briest

Gondolatok a krimi körül, és készülődés a júniusi Molyklubra

Ültem ma a Dagály utcai FSZEK tagkönyvtárban (hova is mehet egy könyvtáros munkaidő vége után), gondolkodtam az ehavi molyklubos összejövetel témáján. Összeírtam, eddig mely krimik tettek rám, ilyen-olyan okokból, nagy hatást; és akkor bevillant: nekem igazán tetszett a Barcelona árnyai. Igen, csak így. Így villant be húsz éves koromban az Astoria és a Deák tér között a 47-es villamoson az is, hogy mérlegképes könyvelést akarok tanulni (ugyan befejezni nem fejeztem be a tanfolyamot, de az ötlet ugyanígy villant be akkor). Azt gondolom, meg kellett, hogy érjen bennem a történet, bár kriminél kicsit szokatlan, hogy ezt érzem.
Henning Mankell is eszembe jutott ezután, tőle eddig két könyvet olvastam, mind a kettőt idén: A gyilkosnak nincs arca és a Riga kutyái. Tetszett ez a könyv, mert egy roppant izgalmas történelmi időszakban játszódik, az 1990-es évek elején, Lettországban. Ki is hoztam ma A pekingi férfi c. krimit, bár nem garantálom, hogy el is tudom még júniusban olvasni (az a fránya szabadidő, abból lenne több), de most kedvet kaptam hozzá, ahogyan a krimi címke körül végigjártam a könyvtár állományát.
Hozhattam volna Réti Lászlót is. A műkörmösöm és az édesapja imádja az írót és könyveit, de engem nem vonz. Azért, mert felkapott? Vagy, mert magyar? Nem tudom. Talán nem a nemzetisége az oka, hiszen Mattyasovszky Jenőt igazán szeretem. És hatalmas kedvencem volt hosszú évekig Leslie L. Lawrence is, de pár éve megcsömörlöttem az egyazon sémára írt könyveitől, és abbahagytam az író könyveinek olvasását. Átmenetileg? Véglegesen? Meglátjuk. Igaz, egy kihíváshoz idén el "kell" olvasnom A vadászt, szóval még az is lehet, hogy újrakezdem. Amit azonban most is simán újraolvasnék tőle, az a Kő fiai és a Nagy mészárlás - habár ezeket Lőrincz L. László néven írta.
Berkesinek nemrég elkezdtem A gyűrű c. regényét. Kb. ötven oldalt haladtam vele, de sajnos abba kellett hagynom mert megfájdult a szemem az apró betűktől és a szorosan nyomtatott soroktól. De újra fogom majd kezdeni, mert már ebből az ötven oldalból kiderült számomra, hogy ez egy kiváló regény, amit érdemes elolvasni. Kíváncsi vagyok rá. Azt hiszem, meg is nézem majd a hétvégén, megvan-e e-könyvben a gépen.

És hogy milyen könyveket írtam össze, mint rám hatást gyakorlókat?
Ross MacDonald: Csontketrec
Stephen King: Halálos árnyék
Henning Mankell: Riga kutyái
Robin Cook: Mutáció
Georges Simenon: Maigret Vichyben
Agatha Christie: Ferde ház
Agatha Chistie: Tíz kicsi néger
P. D. James: Már megint egy csalogány
Karin Alvtegen: Árulás
Karin Alvtegen: Árnyak
Jussi Adler-Olsen: Nyomtalanul
Douglas Clark: Gyilkosság a lányiskolában
Karin Fossum: Az Ördög tartja a gyertyát
Karin Fossum: Aki fél a farkastól
Illetve van még két könyv... Az egyik egy Ed McBain-krimi, amelyben Carella siketnéma felesége a férjét azzal lepi meg, hogy egy apró, fekete pillangót tetováltat magára. Attól a pillanattól arra vágytam, hogy egyszer én is egy pillangót tetováljak magamra. És két éve meg is történt. :-) Nem olyan kicsi, és nem olyan minta, amilyennek elképzeltem az asszonyét, de az enyém. :-)
A másik egy Mattyasovszky-könyv, ahol... na ezt most hogyan írjam le durva spoiler nélkül. A csudába, hogy nem jut eszembe annak a résznek a címe. :-)

A molyklubra már elolvastam egy Agatha Christie-krimit, és most olvasok egy skandináv krimit, egy Yrsa Sigurdardóttír-regényt. Kíváncsi vagyok, mi lesz még ebben a hónapban.

Molyklub-os olvasókör és könyvtárlátogatás.

2016. május 25-én, szerdán délután látogattam el életem első molyos olvasókörébe. Sajnos az áprilisit - habár készültem rá - ki kellett hagynom. Nos, az egész úgy indult, hogy elnéztem az órát, és fél hat helyett már fél ötre ott voltam, és persze nem értettem, miért én vagyok az egyetlen. :-)) Azután kiderült az oka "magányomnak", és türelmes várakozásba kezdtem.
Mivel nem igazán ismertem a résztvevőket, csak @Bla és @bagie mollyal találkoztam egyszer, azért azt a taktikát választottam, hogy őket fogom keresni, ha pedig nem látom őket, akkor a könyvtár előtti legnagyobb emberkupachoz fogok odamenni. Szerencsére, ahogy kiléptem a könyvtárból, megláttam @Bla-t, így nem fenyegetett a veszély, hogy vadidegeneket kérdezgessek, hogy molyok-e. Ami persze nem baj - egészen addig, amíg pozitív választ kapok. :-)
Az a helyzet, hogy idegenek között nehezen tudom elengedni magam - sokszor még olyan között is, akiket ismerek -, így kicsit aggódtam, milyen lesz a délután. Felmentünk egy kisebb, kellemes hangulat "terembe", ahol az elhelyezkedés után szerencsére volt, aki elindítsa a beszélgetést (@Bla és @B_Niki), és ha lanyhulna, csiholja egy kicsit a lángot. Ennek kifejezetten örültem, és bevallom azt is: irigyeltem őket hihetetlen tudások és felkészültségük miatt. Az járt sokszor a fejemben: hogy lehet így felkészülni; hogyan lehet egyáltalán ennyit olvasni? Én munka mellett nem tudok ennyi időt szánni rá - de tény, hogy sajnos lassan olvasok a látótérszűkületem miatt, amely elég nagyfokú jobb oldalon, és a látásom is tompább, mint 20 éves korom előtt.
De amikor jött a bemutatkozás, ahh, ha ezt tudom, előtte egy hétig csak erre készülök. :-) Sajnos nem megy nekem ez, a mások előtt beszélni - akár magamról, akár másról. Már az általános és középiskolában is gyűlöltem felelni, azóta sem múlt ez el, pont ezért volt pokol, amikor februárban 50 ember előtt kellett esélyegyenlőségi előadás tartanom a munkahelyemen. Főleg, hogy előtte másfél héttel a derekamba is becsípődött egy ideg, és alig bírtam állni 20 percen át. :-)
Kolléganőm mondta az előadás után, hogy volt egy pillanat, amikor azt hitte, össze fogok esni. :-D
Na, de visszatérve az olvasóköri találkozóhoz:
Ha magamról kell beszélni: nem jut eszembe semmi "értelmes". :-D Mit mondjak magamról? Hogy kétszer voltam az Élet Menetén Auschwitz-Birkenauban? Hogy kétszer voltam a melegfelvonuláson, és hogy a "vak komondor" esete után benne voltam a tüntetés szervezésében, és hogy néhány ismerősömmel egyesület szervezésébe is kezdtünk? Hogy egy évig újságírást tanultam Havas Henrik iskolájában, a Budapest Média Intézetben, és én voltam az egész iskolában az egyetlen, aki kedvelte-szerette HH-t? Mint ahogyan a bajai Eötvös József Főiskolán is szerintem én voltam az egyetlen, aki kedvelte-szerette Baráthné dr. Hajdú Ágnest? Amikor néhány évig - érettségi után - szociális területen szerettem volna képezni magam, remek tervet dolgoztam ki magamban a hajléktalanság - ha nem is felszámolására, mert az lehetetlen, de csökkentésére. Vagy hogy mennyire szégyellem magam, amiért nem tudok már hetente egy kétszázast adni annak a férfinek, aki minden nap a Fedél nélkül-t árulja a Gyöngyösi utcai metrónál?
Szóval nehéz ügy, és ilyen esetekben nagyon esetlen vagyok.
Jó volt hallani, hogy ki mit olvasott az orosz irodalom területéről. A Pénzt Marijának ajánlása annyira megfogott, hogy ki is hoztam két nappal később a FSZEK Dagály utcai tagkönyvtárából. de remek volt @B_Niki ajánlása is a Pelevin-könyvről, és bár abszolút nem hasonló, mégis kicsit talán az, folyton Bunuel Az öldöklő angyal című remek filmje járt a fejemben. Tényleg, ezt még nem is meséltem el neki. :-)
@Bla Hodorkovszkij-ról olvasott, ami külön öröm volt nekem, mert kedvelem Hodorkovszkij-t, és én is tervezem elolvasni a Harcolok a szabadságért és a Mihail Hodorkovszkij cím könyveket - csak lesz rá valamikor időm. :-)
De én valamiért vonzódom a bűnözőkhöz, szóval ezen már nem is csodálkozom. :-)
@Ákos_Tóth és @Morpheusz előadását, értékelését is öröm volt hallgatni, mint ahogyan a többiekét is. Én egy Akunyin-könyvvel készültem az alkalomra, bár akkorra még nem tudtam befejezni. Örülök, hogy ezt a szerzőt "vettem le" a polcról a könyvtárban, tényleg csak az volt a lényeg, hogy orosz(nak tűnő személy), nem csalódtam a történetben, sőt! Fogok még olvasni a szerzőtől.


Na, de a lényeg: jól éreztem magam, és remélem, hogy a következőre is el fogok tudni menni - talán akkor már lazább leszek. :-)


Pénteken beugrottam a háziorvos és a séta után a Dagály utcai könyvtárba (csütörtökön és pénteken táppénzen voltam) kora délután, visszavittem néhány könyvet, és ki is vettem párat, köztük a már említett Pénzt Marijának címűt. Ezen túl kihoztam Marta Gómez Mata Anyukák világa c. gyerekkönyvét, illetve Pszikhundakisz görög szerző A krétai futár-ját (a téma is izgalmas, illetve jó lesz a nemzet-es kihívásokhoz :-)) és Benjamin Lebert Crazy-jét (csak levettem a polcról, majd elválik, tetszik-e).


Hát, így telt a hetem, hamarosan megírom az április olvasásaim összefoglalását, majd a májusit is.

Szombati könyvtárlátogatás

Pénteken szerettem volna beugrani a 13. kerületi, Dagály utcai FSZEK könyvtárba, de a fáradtság erősebb volt, mint én. Nem is baj. Szombaton két könyvet vittem vissza, egy van Gulik-könyvet, a Költők és gyilkosok-at, és egy skandináv krimit, az Emlékszem rád-ot.
A VII. századi Kínában játszódó krimi kifejezetten tetszett, most találkoztam először a szerzővel. Di bíró története - azt kell mondanom - engem erősen emlékeztetett Agatha Christie regényeire. Finom mozgások, nem túl vérszomjas gyilkosságok és a vidéki város és társadalom bemutatása ragadott meg van Gulik könyvében. A különbség csupán a kor és a helyszín voltak. A csavar ugyanúgy megtalálható volt itt is, és persze teljesen eltévedtem a gyanúmmal. Remek könyv volt, laza kikapcsolódást adhat és ad egy nehezebb, megterhelőbb olvasás után.
Az Emlékszem rád-ot is több molyos kihívás kapcsán vettem a kezembe. Ahogyan Karin Alvtegen Árnyak című könyve esetében, itt is arra jutottam, hogy nem az a klasszikus skandináv krimi, amit bele tudnék illeszteni a sorozatba.
Nos, de a lényeg, hogy visszavettem őket a könyvtárba, esélyt adva a többi olvasónak, hogy megismerkedjenek velük.
A szépirodalom között kóboroltam, amikor szembe jött velem Raj Kamal Jha könyve, a Kalkuttai éjszakák. Meglepetésemre az Ulpius-ház adta ki még 15 éve. Mivel a sorozat többi része fel volt tüntetve a könyv utolsó lapjain, szemezgettem belőlük. Kíváncsi vagyok, milyen élményt kapok tőlük.
Ismail Kadare: Kettétört ápriis
Michael Cunningham: Otthon a világ végén
Deborah Moggach: Tulipánláz
Zoe Jenny: Virágporszoba
Az emeleten kóborolva jött velem szembe egy visszahozott könyv, A spanyol irodalom rövid története, és mivel eszembe jutott erről, hogy jelentkeztem egy spanyol kihívásra, hát azonnal bújni is kezdtem, ötletek után kutatva az olvasáshoz. Sok érdekesnek tűnő könyvet találtam, egyelőre Juan Goytisolo: Személyleírás c. regényét választottam ki, és hoztam haza, mellé pedig "lazításképpen" Demszky Gábor könyvét, az Elveszett szabadságot cipeltem.