A moly.hu oldalán havi rendszerességgel olvasható Merítés
magazin szeptemberi számában kapott helyet a 92. Ünnepi Könyvhét különrovata.
Ebbena rovatban három interjút
olvashatnak az érdeklődők, ezek közül az egyik Ecsédi Orsolyával, a Meleg ahelyzet című kötet szerzőjével készült.
Az interjút elolvashatjátok a különrovatra kattintva (ha
szeretnétek a teljes összeállítást megismerni), de lentebb önállóan is
megtaláljátok
Igaz, a gépünk olyan lassú, hogy valószínűleg abból az időből
származik, amikor Papi még kígyó alakjában jött-ment. Szerintem ezért Apple.
– Számomra – a 2020-as gyermek- és ifjúsági irodalmi
megjelenéseket tekintve – a legnagyobb meglepetést és a legnagyobb élményt a Meleg a
helyzet jelentette. Olyan elemi erővel hatott, olyan gyermeki
önfeledtséget szabadított fel bennem az olvasása, amit már évek óta nem kaptam
hasonló könyvektől, és eddig még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne hasonló
élményekről számolt volna be. A Könyvhéten találkozhattak is veled az olvasók,
hiszen 4-én, szombaton a Könyvmolyképző
standjánál dedikáltál. Milyen visszajelzések érkeztek a kötet kapcsán akkor –
de akár nézhetjük a megjelenés óta eltelt időt is.
– Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett a könyv! Írni is
pont ilyen érzés volt, önfeledt és lendületes. A visszajelzések is pozitívak,
ugyanezt mondják el nagyjából azok, akik üzennek nekem vagy megkeresnek. Minden
visszajelzésért hálás vagyok, nincs annál jobb érzés, mint amikor egy író
látja, hogy a könyvei, amiket kicsit aggódva útjukra engedett, teszik a
dolgukat. Legfeljebb az, amikor az olvasók élőben mondják el, hogy mi a
véleményük, bár olyankor mindig zavarban vagyok én is, meg ők is, de azért az
az igazi. A könyvhét hatalmas élmény volt ennyi idő után, meghatódtam, hogy
milyen messziről jönnek olvasók dedikáltatni és beszélgetni.
– Számítottatok a kiadóval ilyen sikerre, amikor
döntöttetek a kiadásról 2020-ban?
– Én biztosan nem, de Katona Ildikó kiadóvezető szerintem
sejtett valamit, mert sokat foglalkozott személyesen is a kézirattal.
– 2021-ben újra kellett nyomni a könyvet, és már kapható
e-könyvben is. Ez az érdeklődés messze túlszárnyalja előző könyveid sikerét.
Miben látod a hatalmas érdeklődés titkát?
– Úgy tippelem, két dolog talált itt egymásra
szerencsésen. Az egyik az, hogy Goni, noha egy kisördög, közben teljesen olyan,
mint bármelyik gyerek. Sok időt töltök kiskamaszok között, és ez segít, hogy
Goni tényleg úgy szólaljon meg, és azok a dolgok foglalkoztassák, mint azokat,
akik a könyvet olvassák majd. A másik talán a naplóforma: a rövidebb, jól
tagolt szövegblokkok könnyebben olvashatóak, és nem kalandozik el az elég
rövidre szabott figyelem mellette. Ez nekem azért fontos, mert nemhogy a
gyerekeken, de magamon is azt veszem észre, hogy a digitális eszközök, a
képekkel kommunikálás, de még az is, ahogy a filmeket vágják, nem kedvez a
figyelem hosszútávú összpontosításának. Ezt próbálom a könyveimmel kicsit
ellensúlyozni. Nem a tartalomban, az ugyanolyan komplex marad, nem is a
nyelvében, mert az is, de a szöveget magát próbálom úgy tagolni, hogy vezesse a
figyelmet.
– A Kell egy csapat két kötetéhez képest ez a könyv más
műfajt és stílust képvisel, mégis hihetetlenül ecsédiorsolyás. Lehet arról
tudni valamit, mi adta a kezdő lökést a Meleg a helyzet megírásához? Mi volt az
a pillanat vagy ötlet, ami elindította a lavinát, ami után már nem volt megállás?
– Mindig szerettem a naplókat, Adrian Mole például az
egyik kedvencem volt gyerekként. A kezdő lökés nálam általában az, amikor a
narrátor megszólal a fejemben, és ez most sem volt máshogy. Goni a maga lúzer
stílusában elkezdte mondani, és kész, el is dőlt.
– Azon jár a fejem, hogy kiemeljek egy olyan részt, ami a
legnagyobb hatással volt rám, de azon kapom magamat, hogy nincsen ilyen. Az
egész történet olyan sodró erejű, olyan eseménydús és vicces, hogy idézni
lehetetlenség. Amikor májusban a kezembe vettem, egy ültő helyemben elolvastam,
de jobb is, mert ezt a könyvet csak akkor lehet olvasni, ha kizárólag olyanok
vesznek körül, akik nem néznek rád furcsán, ha olvasás közben folyamatosan és
hangosan nevetsz. Volt valaki, akin „tesztelted” a kéziratot, miután elkészült?
Mik voltak a tapasztalatok?
– Persze, mindig tesztelem a kéziratokat, mielőtt
átküldöm a kiadónak. Van egy csapatnyi szuperrendes tesztgyerek, akik már
Cirrus óta olvassák és véleményezik a könyveimet, megdöbbentően profi módon. Ők
például mindig tartják a határidőket! :) És rendszeresen ízekre szedik azokat a
részeket, ahol valami logikai bukfenc van, vagy követhetetlen gondolati
ugrásokat csinálok (szoktam, sajnos…). Nagyon hálás vagyok nekik a
segítségükért! Aztán ott van a sanyarú sorsú fiam, neki hivatalból muszáj, és
ezt azzal bosszulja meg, hogy kimondottan kegyetlen kritikus. Nagyon sokat
segít Maja (Maja könyvajánlói) is, neki is nagyon köszönöm, hogy előolvassa a
történeteimet!
– Van esetleg kedvenc szereplőd? Ki került hozzád legközelebb
írás közben?
– Nekem Papi volt az, aki a legnagyobb meglepetést okozta
írás közben. Ahhoz képest, hogy ő a pokol fejedelme, rengeteget
szerencsétlenkedik, mint gyermekét egyedül nevelő szülő. Pont ugyanazokkal a
problémákkal szembesül, amikor Gonira próbál hatni, a háztartást próbálja
vezetni, vagy az iskolai ügyeket próbálja rendbe hozni a nála lényegesen
ijesztőbb Krizsa nénivel, mint bármelyik apa. A másik oldalról viszont ő már
tudja, amit Goni épp csak elkezdett felfedezni: az emberek imádják ráfogni,
amikor valami rosszat tesznek. Pedig a kísértés senkit nem tud elvinni oda,
ahová magától nem menne, így Papi joggal morcos, hogy mindig rá van kenve a
balhé.
– Előreláthatóan mikorra várhatjuk a folytatás
megjelenését? Pokkernapló-rajongóként nagyon preferálom, hogy karácsonyra
megvehessem magamnak ajándékba a második részt. :-)
– Erről sajnos nem tudok biztosat mondani. Dolgozunk a
második részen, de nem tudom, mikor ér célba.
– Kicsit visszatérve a Könyvhétre: Hogyan látod az idei
rendezvényt? Sikerült körbejárnod a standokat, sétálni a tömegben, ismerkedned
az új megjelenésekkel? Esetleg vásároltál is könyveket?
– Idén kevés időm maradt a szokásos terepfelderítő
bolyongásra, amit egyébként imádok. Most inkább az ismerősökkel beszélgetés
volt a középpontban, mert közöttük is akadt bőven, akiket nem láttam élőben a
legutóbbi könyvhét óta. Csak szombaton tudtam kimenni, de így is sok minden
belefért a napba a dedikáláson kívül: kávézás barátokkal, piknik a
könyvmolyképzős írókkal, és színpadi programok is, megnéztem például a
Lyukasórát, amit szintén nagyon szeretek, főleg a verseset, és a Müller Péter
koncertet este.
– Mit gondolsz a szervezésről? A három helyszín miatt
ugyan nagyobb területet kellett bejárni, de talán így tényleg biztonságosabbá
sikerült tenni a látogatók és a kiadók számára ezt a négy napot.
– Könnyebben eloszlott a tömeg, ami jó volt. A
gyerekkönyves részt a Dunaparton viszont nem volt annyira magától értetődő
megtalálni annak, aki nem tudta hol keresse, mivel utcahossznyi szünet volt a
Vörösmarty téri standok és a távolabbiak között. De ez csak egy apróság,
igazából minden tiszteletem azoknak, akik ezt így lebonyolították.
– A 2019-es és korábbi évekhez képest – úgy érzékeltem –
nagyjából ugyanannyian látogattak ki a Könyvhét hármas helyszínére, viszont
valamiféle felszabadult örömöt láttam az arcokon, és ez – buta érzelgősség –
hatalmas boldogsággal töltött el.
– Engem is. Eleve imádom a könyvhetet, mindig úgy érzem,
hogy nem véletlenül van a nevében az, hogy ünnepi. Ez tényleg egy igazi ünnep.
Egy olyan országos buli, ahol az introvertáltak is megtalálják a helyüket és
egymást. Nagyon jó érzés csak úgy véletlenül összetalálkozni a standok között
ismerős arcokkal! Ilyen hosszú kihagyás után pedig ugyanezt éreztem a többieken
is: alig várták, hogy rengeteg könyv és más könyvmolyok társaságában legyenek.
– Gondoltad volna, hogy idén nem fog esni az eső? :-)
– Az év meglepetése volt! Azért vittem esernyőt, hiába
állították a meteorológusok, hogy nem fog kelleni. Könyvhétre anélkül soha.
– Nagyon köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és
válaszoltál a kérdéseimre. Sok sikert kívánok a folytatáshoz, és bízom benne,
hogy találkozhatunk veled jövőre is a Könyvhéten (vagy akár a Könyvfesztiválon
is).
– Én is köszönöm a szuper kérdéseket!
Papi kiválasztott egy iskolát nekem. A Tompa Tamás utcai
általánost.
Mert benne
van a nevében, hogy pata. Papi szerint ez jó jel.