A következő címkéjű bejegyzések mutatása: túrázás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: túrázás. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. október 5., szerda

Őszölés Szolnokon, 2016. szeptember 22-25. - szombat és vasárnap

A szombat remekül indult. Megköszöntem a hotelben reggeli közben az ott dolgozó hölgynek, hogy figyelmembe ajánlotta a Reptárat, és finom kávét ittam. :-)
Sétáltam délelőtt, többek között a Balogh Kálmán utcában is, ahol megtaláltam annak a dr. Balogh Kálmánnak az emléktábláját és szülőházát, akiről az utca a nevét kapta.
„E házban született dr. Balogh Kálmán, a magyar gyógyszerész tudomány nagy mestere 1835. szeptember 29-én” – olvasható a fotón látható épület falán Szolnokon, amely a gyógyszerészről elnevezett utcában áll.
Balogh Kálmán (Szolnok, 1835. szeptember 28. – Budapest, 1888. július 15.) magyar orvos, egyetemi tanár.
A gimnáziumi tanfolyamot az egri líceumban, az orvosit a budapesti egyetemen végezte. 1859-ben lett orvosdoktor. Mint fiatal orvos a nagy hírű Czermak Nepomuk János tanár mellett segédkezett. 1860 augusztusában a pesti élettani tanszékhez két évre tanársegédnek kineveztetett. 1863-ban a kórélettanból magántanári képesítést nyert és azon év november 1-jén a kolozsvári orvos-sebészi intézethez neveztetett ki rendes tanárnak, hol a sebészek számára az élettant, általános kórtant és törvényszéki orvostant adta elő és a klinikán boncolásokat végzett. 1867 szeptemberében a budapesti tudományegyetemen az elméleti orvostan, 1872 áprilisától a gyógyszertan rendes tanára, a gyógyszertani intézet igazgatója, a királyi természettudományi társulat első alelnöke lett. A belügyminisztérium a közegészségügyi tanács tagjává nevezte ki; a király a Vaskoronarend III. osztályával díszítette fel. A Magyar Tudományos Akadémia 1864. január 20-án levelező, 1877. május 24-én rendes tagjává választotta.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Balogh_K%C3%A1lm%C3%A1n_(orvos)

Mielőtt találkoztam volna molytársammal, hogy megcsináljuk a Pelikán-20-as túrát, még elmentem a Damjanich Múzeumba, hogy ismét megnézhessem a képtárat. Kb. másfél órát töltöttem ott, a hangos tárlatvezetés is belefért az időmbe, és a szeptemberi időszaki kiállítást is megnéztem.

Isteni kirándulás volt a szombati: Tímár Krisztina remek társ volt, sokat beszélgettünk, nevettünk, képeket készítettünk. Isteni volt az idő szombat délután is, és a kb. 20 km-es utat nagyjából 5 óra alatt meg is tettük - kellemes tempóban, nem sietve. Íme néhány fotó, kedvcsinálónak a kirándulást kedvelőknek, hogy érdemes Szolnok környékén is túrázni.

















A túra csodásan sikerült, esés, elesés, bokaficam és bármiféle törés nélkül sikerült teljesítenem, ami az én esetemben isteni szerencse, és rendkívül meglepő is. :-) Fel is hívtam Gyula barátomat, hogy elmeséljem neki, milyen ügyes vagyok, meg is dicsért... Aztán akkorát estem - bent, a városban, ahogy a fal adja a másikat.
 És nem az esés volt a legrosszabb (bár erős megrázkódtatás volt ez számomra), hanem az, hogy több autós, két biciklis és egy gyalogos is elment mellettem, és csak néztek, de egyikük sem jött oda, hogy segítsem. Bár nem olvassák ezt a blogot, ezúton üzenem nekik: Remélem, aznap estére a kocsmában megvolt az új sztori, amit mesélhettek, és mindenki jól szórakozhatott rajta.
Nagy nehezen visszaértem a szállodába, és vasárnap taxival utaztam a pályaudvarra, ahonnan egy alacsony padlós vonattal haza is jöttem.

Nehéz volt az utazás, de összességében azt kell mondanom: az esés ellenére csodás négy nap volt, boldog vagyok, hogy elmentem, az időmet Szolnokon tölthettem. És köszönöm Krisztinának is a társaságot, a beszélgetést.

2016. szeptember 30., péntek

2016 augusztusi olvasások

Az augusztus nem volt egy termékeny hónap - már ami az olvasásaimat illeti. Nemrég rájöttem azt hiszem), hogy miért... Kicsit besokalltam a molyos kihívásoktól. Kezdem ezt a kényszer zavarónak érezni. Így tehát nemrég több kihívásról is lejelentkeztem, hogy legalább az utolsó 4 hónapom kevesebb stresszben teljen.
Augusztusban az első könyvem egy kedves gyerekkönyv volt: Turbuly Lilla: Talált szív. A Dagály utcai gyerekkönyvtárban találtam a könyvajánló forgóállványon, és megtetszett.
https://moly.hu/konyvek/turbuly-lilla-talalt-sziv/en-es-a-konyv/csgabi
Gerlóczy Márton: A csemegepultos naplóját még július végén kezdtem el, hogy az augusztusi molyklubra elolvassam, de sajna nem sikerült addigra, de a lényeg, hogy nagyon tetszett a könyv. A főhősnek voltak nagyon negatív vonásai, de összességében a könyv jó volt.
https://moly.hu/konyvek/gerloczy-marton-a-csemegepultos-naploja/en-es-a-konyv/csgabi
Csorba Győző: Négy kis cica... Nos, erősen felejtős volt a könyv, nem tetszettek sem a versikék, sem pedig a képek, amik illusztrálták. Úgyhogy nem is hozom most az értékelésemet, legyen elég az, hogy nem volt jó. :-))
Viszont Donnie Eichar: Halálhegy-e remek volt! Bárkinek tudom ajánlani, akiket érdekel egy izgalmas, valós eseményen alapuló oknyomozó könyv. Bevallom, én elképzelhetőnek tartom az író végső következtetését, de nem vagyok sem tudós, sem nem nyomoztam az ügyben, csupán olvasás után így érzem.
https://moly.hu/konyvek/donnie-eichar-halalhegy/en-es-a-konyv/csgabi
B. S. Aldrich Ella kisasszony-a már egy ideje feküdt a polcomon, mint könyvtárközi kölcsönzés útján kapott könyv, többször is meghosszabbíttattam, és csak most szedtem össze magam ahhoz, hogy elolvassam. ha viszont tudtam volna, hogy ilyen kellemes kis olvasmány lesz, nem húzom eddig. Nem kell ettől a regénytől sokat várni, mégis: sokat tudott adni olvasás közben.
https://moly.hu/konyvek/b-s-aldrich-ella-kisasszony/en-es-a-konyv/csgabi
Utolsó augusztusi könyvem egy vékonyka kis szakácskönyv volt; Korpádi Péter 15-20 perces ételek című könyve. Jó kis recepteket találtam benne, néhányat a Molyon is megosztottam, és tervezem még, hogy néhányat lefotózok, és feltöltöm.

Nos, látható, ez tényleg nem volt egy durva hónap: kellemesen telt, bár voltak párnapos hullámvölgyek, amikor nem volt kedvem olvasni. Ilyen lesz a szeptember is, ebben a hónapban sem olvastam túl sokat, és szintén voltak kihagyások. Örülök, hogy lemondtam pár kihívást, hátha most már "felszabadulok".