2016 áprilisában olvastam

Őrület, hogy elment az idő, én meg így elmaradtam a havi összesítőimmel. Április, május, nem menekültök! Nagyon furcsa: mintha ezer év eltelt volna, hogy ezeket a könyveket olvastam, közben pedig még csak június eleje van – ugyanabban az évben.  Nézegetem az olvasásaimat, és viszonylagos távolságból látom őket. Ami talán nem is baj, mert megérhet egy-két olyan könyv, ami akkor esetleg nem tetszett maradéktalanul. Így volt-van ez a Barcelona árnyai című spanyol krimivel is. Akkor így értékeltem: http://moly.hu/ertekelesek/2038142 Most viszont azt mondom, egy kicsit közelebb érzem magamhoz. A néhány nappal ezelőtti könyvtárlátogatásomon villant ez belém, amikor a júniusi Molyklub krimi témáján gondolkodtam. Előfordulhat, hogy ehhez krimihez is meg kell érnie az olvasóban a témának, szövegnek? Úgy látszik, van ilyen is.

A hónapot a Tolvajok telével kezdtem, egy TEO keretein belül. Jó választás volt ez a könyv, a történet olvastatja magát. Hihetetlenül bele lehet élnie magát az olvasónak a történetben, mintha én is ott lettem volna a téli Szentpétervárott. Ne kezeljétek gyanakodva a „túl jó” értékeléseket a Molyon, mert ez tényleg egy ennyire jó könyv. :-) Szívből ajánlom mindenkinek. http://moly.hu/ertekelesek/2024668

Próbáltam áprilisban egy kicsit utána olvasni az (online) marketingnek, de hát, na… szerintem beleválasztottam a legrosszabb, legsemmitmondóbb könyvekbe.  :-) Tóth Mihály: Facebook marketingje és Online marketingje bizony olyan olvasásoknak bizonyultak, amikre sajnáltam az időt, de ez van. Van otthon még 1-2 marketinggel foglalkozó könyv, azokba szerintem szerencsésebb lesz belemélyedni. http://moly.hu/ertekelesek/2025904 http://moly.hu/ertekelesek/2017905

Három másik szakkönyv is a kezemben volt, amik nagyon tetszettek, öröm volt olvasni őket. Az Állam- és nemzetépítés a Nyugat-Balkánon annyira megihletett, hogy még egy Balkán zónát is létrehoztam első felindulásomban a Molyon.  http://moly.hu/konyvek/remenyi-peter-szerk-allam-es-nemzetepites-a-nyugat-balkanon/ertekelesek Salát Gergelynek a kínai alkotmányról szóló könyvei is remek volt. Szintén munka kapcsán ismertem meg, és miután feldolgoztam, ki is kölcsönöztem. Van előnye, ha az ember folyóirat- és tanulmánykötet-analitikával is foglalkozik. Jobbnál jobb kötetek kerültek a kezembe az évek folyamán, el sem tudom mondani, milyen sokat megvettem utána a kiadótól vagy könyvesboltban. És hihetetlen szerencsésnek érzem magam, mert több könyvet ajándékba kaptam a kiadótól – szerintem annyira lelkesen beszéltem a könyvekről, hogy átragadt rájuk is a lelkesedésem. :-) http://moly.hu/konyvek/salat-gergely-szerk-a-kinai-alkotmany/ertekelesek Mácza Mihály Válogatott tanulmányok című – Komárommal és Alsó-Csallóközzel foglalkozó - kötete is megérdemli a figyelmet. http://moly.hu/konyvek/macza-mihaly-valogatott-tanulmanyok/ertekelesek

 

Két nap alatt olvastam el Nick Hornby Vájtfülőek brancsa című könyvét, és ahogy letettem, két gondolatom volt: 1. nekem kell ez a könyv, 2. el akarom olvasni az ebben a könyvben ajánlott olvasmányokat. Egyelőre egyik sem valósult meg, de gyerek még az idő, alig két hónapja fejeztem be a könyvet. És különben is: ha valaki "telejelentkezi" magát kihívásokkal, ne panaszkodjon, hogy nem marad ideje más könyvekre. :-)) Persze, lehet mondani, hogy akkor a Molyon miért csak 3,5 csillagot adtam rá, de ennek az az oka, hogy természetesen rengeteg ennél sokkal jobb könyv is létezik, és ha erre 5 csillagot adok, akkor mennyit adjak a Száz év magány-ra egy újraolvasáskor? Vagy mennyit érdemelne Szabó Magda Az ajtó-ja? Szóval: ez a 3,5 csillag egy tökéletes 3,5 csillag, és a könyv isteni.

http://moly.hu/ertekelesek/2013683

Hornby könyve után az Ellen Rimbauer napkóját olvastam kikapcsolódásképpen. http://moly.hu/ertekelesek/2016006 Ezt is villámgyorsan olvastam el, ahogyan az értékelésben is írom: fogalmam sincsen, mitől olvasok egy könyvet gyorsan vagy éppen lassan. Na, ez a gyors kategória volt. Izgalmas történet, szomorú család. Kiváló feszültségteremtő volt az a pszichológiai szál, amit szerintem a filmben nem igazán jelenítettek meg.

Nehéz olvasmány Raj Kamal Jha regénye, a Kalkuttai éjszakák. Nehéz olvasni, és nehéz befejezni. Rengeteg töprengenivalót ad, amin tovább gondolkodsz a regény befejeztével is. http://moly.hu/ertekelesek/2018820 Most, ahogyan írom ezt a néhány mondatot, ismét felderengtek a történések, és az érzéseim eközben. Könnyen el lehet olvasni, de ez csak az olvasás sebességére értendő.

Ismail Kadare Kettétört áprilisa egy „pótlék” volt áprilisban. A halott hadsereg tábornoka című regényt akartam elolvasni a szerzőtől, de akkor, abban a pillanatban túl hosszúnak éreztem, azt gondoltam, nem tudnám élvezni, ha nyűgként tekintek az elolvasására – ekkor láttam meg a könyvtár polcán a Kettétört április. Áprilisban, igen. Igazán stílszerű voltam. :-) A molyos értékelések itt sem véletlenül ennyire jók. http://moly.hu/ertekelesek/2029968 Gondolkodtató könyv egy európai, mégis barbárnak érződő országból. Társadalomrajz egy elzárt közösségből. De hogy tényleg barbárok-e? Bevallom, én annak éreztem, de nehéz lenne határozott álláspontra helyezkednem a kérdésben.

Nem bírtam ellenállni, hogy ne olvassak ebben a hónapban is van Gulik-ot. Az elhagyatott templom titkára esett a választásom, kellemes olvasmány volt: könnyed, humor is volt benne, nem tocsogott a vértől, mint egy Karin Slaughter krimi (félreértés ne essék: imádom Slaughter könyveit). Igazi kikapcsolódás volt az olvasása. http://moly.hu/ertekelesek/2029718 Most Mankell-re vágyom, őt is idén ismertem meg; az előző bejegyzésben is említett könyvtárlátogatás alkalmával ki is hoztam egy könyvét, remélem, lesz időm rá júniusban.

Klaus Mann Mefisztójával nagyon megszenvedtem. Február 13-án kezdtem el, és április 13-án fejeztem be. Most nézem csak, hogy ez pontosan két hónap volt. Imádom a filmet, komolyan imádom, többször is láttam már, Klaus-Maria Brandauer egy zseni. De a könyv most valahogy nem csúszott. Lehet, hogy nem voltunk most kompatibilisek, és újra kellene olvasnom pár év múlva… Így lesz. http://moly.hu/ertekelesek/2022624

És bizony – szégyen – nem szégyen – volt két félbehagyott könyvem is. Updike Nyúlcipőjét március 9-én kezdtem el, de most nem éreztem rá a történetre. Szenvedni nem akartam vele úgy, hogy tudom: fél év múlva is csak a felénél fogok tartani. Sajnáltam, de nem adom fel, és valamikor újra belekezdek. A másik Berkesi András – szerintem – zseniális könyve, A gyűrű. Hát… khm… kb. 50 oldal után mondom azt, hogy zseniális, de nekem ez jött le ebből a néhány oldalból is. Remek a történet így, az elején, izgalmasnak tűnik a folytatás. Ha a szemem nem sínylette volna meg a kisméretű betűket és a szoros sortávokat, akkor nem hagyom félbe, de így pár oldal elolvasása után már alig láttam, úgy összefolyt minden, hogy pihentetnem kellett a szeme, hogy folytathassam.

Ez volt az április.

Életem első Kadare-könyve - Kettétört április

 Összefoglalva a könyvet, először íme a molyos értékelésem (némi cselekményleírást tartalmaz):
"Alapvetően már mindent leírtak előttem, de hát akkor ez milyen értékelés lenne, ha annyit írnék: Olvasd el az előttem szólókat. :-)
Félelmetes és ijesztő történet volt ez; azt éreztem, mintha az őskorban jártam volna, de legalábbis a sötét középkorban. Igen, inkább a sötét középkorban, mert ilyet szerintem még az ősemberek sem műveltek egymással.
Az én európai lelkem olvasás közben minden fejezetnél abba akarta hagyni az olvasást, mert nehezen viseltem el ezt a fajta együttélést. A Kanún kegyetlen törvénykönyv, amiben egy csepp emberség sincsen.
Gjerg is ennek az áldozata, pedig nem követett el bűnt, mégis gyilkossá kell válnia, majd áldozattá ebben a szörnyű világban, amely nem ismer törvényt, csak a vérbosszút. Hány ezer ember eshetett már áldozatául a Kanúnnak az évszázadok során, pedig nem tettek semmit. Családok semmisültek meg és haltak ki a szokásjognak „köszönhetően”.
És mégis: az emberekben olyan mélyen beleívódott a Kanún, hogy egyszer sem lázadtak fel ellene, hiába haltak ki fél faluk a vérbosszú miatt. Ez iszonyatos.
Bessian és Diana is áldozata lett ennek – még ha nem is közvetlenül a szokásjognak. Az ifjú házaspár nászútra indult az Északi Fennsíkra, az Elátkozott Hegyek közé. Bessian ragaszkodott ehhez az úthoz, nem is sejtve, hogy milyen hatással lesz ez kettejükre.
A történet két szálon futott: Gjerg emberölése, majd az utána következő 30 nap; illetve az ifjú házasok egyhónapos Fennsíkon történő tartózkodása és az ott velük történtek bemutatása.
Ez a két szál aztán egy percre találkozik, hogy azután Gjerg, Diana és Bessian sose felejthessék el.
Érzelmileg nehezen olvasható könyv – haladni azonban jól lehet vele. Úgy beleéli magát az olvasó a történetbe, mintha ott lenne ő maga is a szereplők mellett, és személyes részesei lennének az eseményeknek.
Kadare zseniális író."

Szóval Kadare zseniális, de tényleg. Sok újdonságot is megtudtam az albán hegyi emberek társadalmáról a könyvből, mint amilyen a Kanún is.

„A települések éppoly némák voltak, mint az út. Imitt-amott néhány elszórt ház, amely meredek teteje fölé füstbokréták kúsztak. "Háznak nevezzük azt a kőépületet, kunyhót vagy bármilyen más építményt, amelynek tűzhelyköve van, és füstöt bocsát ki.” Gjerg nem tudta, miért jutott eszébe a Kanúnnak ez a meghatározása, amelyet gyerekkora óta ismert. „Senki sem léphet be egy házba anélkül, hogy előbb az udvarról be ne kiáltana.” De én sehová sem akarok sem bezörgetni, sem bemenni, gondolta panaszosan." (22. oldal)

„Másfél évvel azután, hogy a bátyját megölték, az anyja végre kimosta az inget, amelyet aznap viselt. Másfél éven át lógott a vérrel átitatott ing a ház felső szintjéről, gy, ahogyan a Kanún előírta. Amikor a vérfoltok sárgulni kezdtek, az emberek azt mondták: biztos jele ez annak, hogy a halott szenved, és bosszúra áhítozik. Az ing csalhatatlan barométerként jelezte, hogy mikor van itt a bosszú ideje. A halott az ing révén küldte a maga jelzéseit a föld mélyéről, ahol pihent.” (19. oldal)

„Papoknak a vérbosszúban nincsen keresnivalójuk.” "Egyazon család vagy nemzetség sírjai között idegen sírjának nincs helye."
Szerette volna hangosan kimondani, hogy „Most már elég”, de nem volt hozzá ereje. Fejér lehorgasztva ment tovább, egyenletes iramban. Távolabbról odalátszott egy fogadó teteje, majd egy kolostor, majd egy újabb juhnyáj; azon is túl felszálló füst, amely talán egy településre utalt; sok évszázados törvények vonatkoztak mindezekre a jelenségekre. Nem lehetett kitérni előlük. Ez még soha senkinek sem sikerült. És mégis… „Papoknak a vérbosszúban nincs keresnivalójuk” -- ismételte magába; ez volt a törvények könyvének egyik legismertebb cikkelye." (25. oldal)

"Később, az este folyamán Bessian visszatért legkedvesebb vesszőparipájához, a vendég és a vendégszeretet kérdéséhez, és elmagyarázta neki, hogy a vendég fogalmának, mint minden nagy eszmének, megvan a maga fenséges és a maga groteszk vonatkozása.
– Bennünket például ezen a mai estén isteni hatalommal ruháztak fel – mondta. – Bármilyen őrültséget elkövethetünk, akár még gyilkolhatunk is, és a házigazda vállalni fogja a felelősséget, mert odainvitált bennünket az asztalához. A vendégszeretettel együtt járnak bizonyos kötelezettségek, mondja a Kanún, de vannak határok, amelyeket még mi, istenek sem léphetünk át. Számunkra, mint már utaltam rá, minden lehetséges, de egy dolog tiltva van: nem emelhetjük fel a tűzhelyen álló fazék fedőjét. – Diana alig bírta visszatartani a nevetését. – Micsoda ostobaság – mormolta. – Lehet – felelte Bessian –, de akkor is így van. Ha én ma este ilyesmire vetemednék, a ház gazdája azonnal felállna, az ablakhoz lépne, és félelmetes ordítással adná a falu tudtára, hogy egy vendég meggyalázta asztalát. És ettől a perctől fogva a vendégből halálos ellenség lesz. – De miért? – firtatta Diana. – Miért kell ennek így lennie? – Bessian vállat vont. – Nem tudom – felelte. – Nem tudom, hogyan magyarázzam el. Talán az a dolgok rendje, hogy minden nagy eszmének meglegyen a maga kis fonáksága, amely nem csökkenti értékét, csak hozzáférhetőbbé teszi." (84. oldal)

Kanún: https://en.wikipedia.org/wiki/Kanun_%28Albania%29
http://e5.hu/utazas/2007_albania/page_naplo.php
http://albania.cafeblog.hu/2014/11/12/a-verbosszu-es-am…

Ijesztő társadalmon, ijesztő szokásjoggal; nem szívesen látogatnék el Albániába, ki tudja, a hegyekben mennyire él még a Kanún, a végén még halálra ítélnek, amiért felemelem egy fazékról a fedőt egy kulla konyhájában...

„A kullában pörkölt kávé szaga terjengett. Bármilyen hihetetlen, Gjerg álmos volt. Kétszer egymás után elásította magát. Bal vállához támaszkodó kis húgának ragyogó szeme távolinak tűnt, mint dombon túl két csillag.” (9. oldal)
„Rég elmúlt már éjfél, de Diana, aki hol didergett, hol izzadt két súlyos gyapjútakaró alatt, nem tudott elaludni. Az emeleten készítettek neki fekhelyet, méghozzá a padlón, a ház népéhez tartozó asszonyok és lányok között, míg Bessiant a második szinten, a vendégszobában helyezték el. Diana bizonyosra vette, hogy férjét is elkerüli az álom.” (82. oldal)
Kulla:
http://illyria.proboards.com/thread/23823/albanian-kull…
https://hu.wikipedia.org/wiki/Alb%C3%A1nia_vil%C3%A1g%C…

Annyira magával ragadott a regény, hogy még egy Balkán zónát is létrehoztam a Molyon, hogy a Balkán-félsziget országainak történetéről, kultúrájáról, művészetéről, idegenforgalmi látványosságairól meg tudjuk osztani tapasztalatainkat egymással.

Közben olvastam egy tanulmánykötetet is erről a régióról, ami nagyon hasznos és érdekes volt.
Reményi Péter (szerk.): Állam- és nemzetépítés a Nyugat-Balkánon