A két Lotti - olvasónapló és a szereplők jellemzés

Erich Kästner: A két Lotti

Olvasónapló

Első fejezet

A Bühl-tónál van egy kis település, amit Tó-Bühlnek hívnak. Van itt egy gyermeküdülő is. Ez a gyermeküdülő nagyon hasonlít a többi gyermeküdülőre, "aki egyet ismer, valamennyit ismeri". Nagyon sok gyerek tölti itt a nyári szünetet, viháncolnak, kiabálnak, az egész hely hangos a nevetéstől. Esténként sokszor éreznek a gyerekek honvágyat, és sírnak is az otthonuk után. Reggelre azonban elmúlik a szomorúság, ismét nevetnek és játszanak egymással.

Egyik nap a lányok a tóban fürdenek. Köztük van Luise Palffy is, egy vadóc, kilenc éves kislány Bécsből. Hirtelen megszólalt a gong, ami a gyerekeket ebédhez szólította. A lányokat Ulrike kisasszony, a nevelőnő kiterelte a vízből és bekísérte a házba. Tizenkettő óra volt, s a lányok nagyon várták a  délutánt, mert húsz új lány érkezik majd Németországból. Mindegyik gyerek nagyon kívácsi volt, milyenek lesznek új pajtásaik.

Hamarosan megérkezett az autóbusz a vasútállomásról, benne a sok új kislánnyal. A régiek már borzasztóan izgatottak voltak. A busz nemsokára begördült az üdülő kertjébe. A sofőr kiszállt, kipakolta a bőröndöket és segített a lányoknak leszállni a buszról. Végül a huszadik kislány is megjelent az autóbusz ajtajában. Mindenki nagyon elcsodálkozott, ahogyan a lányra nézett, hiszen a megszólalásig hasonlított az új jövevény Luise-ra. Csak az az egy különbség volt közöttük, hogy az új kislány haja két copfba volt fonva, míg Luise haja szabadon röpködött.

Luise egyszerre sarkon fordult és beszaladt a házba. Ulrike kisasszony utánnakiabált, de végül a húsz új gyereket kísérte be az épületbe. Ulsóként a kis copfos kislány haladt csodálkozva.

Ulrike kisasszony bevezette a két kislányt a gyermekotthon vezetőjének, Muthesiusné-nak az irodájába. Éppen ott volt a szakácsnő is. Mindketten nagyon meglepődtek a két gyerek hasonlóságán. Megpróbálták kideríteni, hogy a két gyerek ismerte-e egymást azelőtt is, de nem jártak szerencsével. Az új jövevényt Lotte Körnernek hívták és Münchenből érkezett. Így már a távolság miatt sem találkozhattak sohasem. Az otthon vezetőnője megpróbálta összebarátkoztatni a két gyereket, de Luise elszaladt az irodából. Lotte maradt és Muthesiusné kérésére beírta az adatait  egy nagy könyvbe.

Lotte később a bőröndjéből pakolt kifelé ingeket, kötényeket. Majd kezébe vette egy fiatalasszony fényképét, gyengéden nézte, aztán elrakta a köténye alá.

Luise eközben a barátnőivel Lotté-ról beszélgetett egészen addig, amíg meg nem szólalt a gong. Az ebédlőben a két gyereket egymás mellé ültették a nevelőnők. Mindenki úgy nézte az egymás mellett ülő két kislányt, mintha megbabonázták volna. Addig nőtt a feszültség a teremben, amíg Luise nem tudta tűrtőztetni magát, és sípcsonton rúgta "vetélytársnőjét". Lotte összerázkódott a fájdalomtól, de némán tűrte. A nevelők eközben az asztalnál erről a furcsa esetről beszélgettek egymás között. Nem tudtak napirendre térni a dolog felett. Végül úgy döntöttek, hogy a két gyerek két egymás melletti ágyat fog kapni éjszakára.

Luise dühösen feküdt este az ágyában, míg a szomszéd ágy felől sírást nem hallott. Lotte volt az. Visszaemlékezett édesanyja szavaira, amiket búcsúzáskor mondott neki. Az asszony nagyon örült, hogy gyermeke néhány hétig vidán gyerekek között lehet, hiszen túl komoly volt a korához képest. Lotte felsóhajtott és aztán felzokogott. Ekkor azonban egy kis kéz kezdte el simogatni félénken. Lotte először megijedt, azután megismerte Luisé-t. A kislány keze gyámoltalanul simogatta tovább társnőjét. Nem mertek egymásra nézni, és a síró kislány lassan a másik keze után kezdett tapogatózni. A hold nyugodtan ment le az égről. 

Második fejezet

Nem lehetett tudni, hogy a két kislány kibékült-e egymással, az azonban biztos, hogy fegyverszünetet kötöttek egymással. Reggel a két gyerek nem mert a másikra nézni még reggeli közben sem.

Ulrike kisasszony a réten üldögélt és egy szerelmes regényt olvasott. Közben sokszor elgondolkozva hagyta abba az olvasást és nagynénje albérlőjére, Rudolf Rademacher-re gondolt.

Luise a barátnőivel nemzetest játszott, de nem tudott a játékra koncentrálni. A kislányok megint elkezdték bántani Lotté-t, de Luise megvédte a kislányt, amin a többiek nagyon elcsodálkoztak. Eközben Lotte egyedül ült a réten és egy koszorút kötött. Az előbb kötött virágkoszorú már a fején volt. Hirtelen árnyék vetődött rá. Felnézett és Luisé-t látta maga előtt. Félénken rámosolygott, mire Luise nagyon megkönnyebbült. Lotte odaadta társnőjének az elkészült koszorút. Ő maga tette Luise fürtjei közé. Szótlanul ültek egymással szemben. Ekkor Luise hirtelen megszólalt. Elmondta, mennyire megijedt, amikor Lotte előtte termett, és teljesen úgy nézett ki, mint ő. Lotte megértően bólogatott. Luise aztán mulatságosnak nevezte a helyzetet, amin Lotte nagyon elcsodálkozott. Kiderült, hogy egyiküknek sincsen testvére.

A két kislány csendben lopózott be a mosdóba. Lotte izgatottan fésülte ki Luise haját, közben pedig beszélgettek. Luise elmondta Lotté-nak, hogy nincsen anyukája. Közben Lotte elkészült. Luise fürtjeit ugyanolyan copfokba fonta, mint amilyenek az ővéi voltak. A két kisgyerek most tényleg úgy nézett ki, mintha ikrek lettek volna. Hirtelen megszólalt a gong, ami az ebédhez hívta őket.

Mindenki az asztalnál ült már, amikor  Lotte  belépett a terembe, és leült Luise helyére. Monika még rá is szólt, hogy rossz helyen ül. Ebben a pillanatban lépett be Luise, és a teremben megdermedt a levegő. Az egymás mellett ülő két lány olyan volt, mint két tojás. Aztán feloldódott a hangulat, a kislányok nevetni kezdtek.

Senki sem tudta, hogy a gyerekek közül ki kicsoda, és ők sem árulták el társaiknak. Trudé-nak aztán sikerült kitalálni, hogy a két lány közül melyik Luise, és a hangulat elérte a tetőfokát.

Délután Lotte és Luise engedélyt kapott, hogy elmehesenek fényképészhez, hogy megörökíthessék hasonlóságukat. A fényképész először nagyon megdöbbent, de aztán lefotózta a két kislányt. Hat különböző képet csinált, és tíz nap múlva készen voltak a levelezőlapok. A fényképész a gyerekek távozása után azt mondta a feleségének, hogy küld néhány felvételt pár színes újságnak, hátha érdekli őket az eset. Luise az erdészlaknál meghívta Lotté-t egy pohár limonádéra. Miközben az üdítőt itták, a két gyerek beszélgetni kezdett.

A beszélgetésből sok minden kiderült számukra: mindketten október 11-én születtek Linzben és kilenc évesek. Luisé-nak csak apukája, Lotté-nak csak anyukája volt. Végül Lotte kibökte, hogy a szekrényében van egy kép az édesanyjáról. Luise ekkor izgatottan cibálni kezdte társát, hogy minnél előbb mutassa neg neki azt a képet.

A fényképet megpillantva kiderült, hogy Lotte anyukája megegyezik Luise édesanyjával, akinek a képét a kislány sokszor látta édesapjánál. A gyerekek boldogan ölelték meg egymást, testvérek voltak.

Ebben a pillanatban szólalt meg a gong. Lotte odaadta Luisé-nak az édesanyjuk arcképét. Ulrike kisasszony izgatottan rontott be a vezetőnő irodájába, és elmondta, hogy kiderítette: a kislányok igazából ikrek, nem pedig csak asztrológiai ikrek. A vezetőnő azonban visszafogta a nevelőnőt. Megmondta neki, hogy nem fognak sorsot játszani: ha kiderül az igazság, akkor jó, de ha nem, úgy is jó. Ezek után elküldte Ulrike kisasszonyt, hogy behívja a szakácsnőt.

Harmadik fejezet

A gyerekek megtartották titkukat, nem mondták ek senkinek sem. A fényképeket eltépték és a Bühl-tóba dobták. A kislányok dühösek Luisé-ra és féltékenyek Lotté-ra, hiszen elvette a barátnőjüket. A két kislány most éppen az öltözőben van. Lotte egy kötényt ad testvérének, amit anyukájuk vett neki. Már nagyon ismerik egymás életét és ismerőseit.  Kiismerik magukat a másik világában.

Lotte nagyon kíváncsi, majd eleped, hogy mindent megtudjon édesapjáról és ez Luisé-ra is igaz. Iszonyúan érdekli édesanyja élete. Most éppen arra keresik a választ, hogy mi történhetett a szüleikkel. Nagyon feldúlta őket, hogy szüleik csak úgy kettéválasztották őket. Később megérkezett a posta. Lotte az édesapja képét tartja a kezében, és gyengéden, figyelmesen nézi. Luise eközben apjuk levelét olvassa fel testvérének. Lotte boldog, hogy magtarthatja apja arcképét.

Steffi eközben zokogva ül a padon, kezében egy levelet szorongat. A barátnői rögtön melléülnek, és aggódva kérdezik a kislányt, hogy mi a baja. Steffi csendben mondja meg pajtásainak, hogy a szülei elválnak. A kislányok mindannyian felháborodnak ezen. Steffi szerint azért válnak el a szülei, mert az apjának barátnője van. Luise és Lotte gyorsan továbbmennek. Mindkettőjüket felzaklatta, amit hallottak. Lotte félve kérdezi testvérét, hogy édesapjának van-e barátnője, de Luise megnyugtatja, hogy nincsen. Majd Lotte is ugyanezt teszi. Elmondja, hogy anyukájának sincsen más az életében, csak ő.

Ezek után a gyerekek tényleg nem tudnak választ adni arra a kérdésre, hogy a szüleik miért váltak el.

Negyedik fejezet

Hamar eltelt a szünidő, közeledett az ősz. A kislányok szomorúak voltak, hogy el kell válniuk egymástól, de várták is, hogy otthon lehessenek. Muthesiusné meglepetést tartogatott a gyerekeknek. Az egyik kislány édesapja lampionokat, füzéreket küldött. A gyerekek vidáman díszítették a verandát és a kertet. Este még tombola is lesz, a fődíj pedig egy pár görkorcsolya!

Minden kislány segített, csak Luise és Lotte nem volt sehol. Az ikrek az erdészlaknál ültek és jegyzeteket készítettek egymásnak. A másik életének minden egyes mozzanatát feljegyezték és kívülről megtanulták. Lotté-nak az volt a legborzasztóbb, hogy Luise kedvenc étele a töltött palacsinta volt. Ki nem állhatta ezt az ételt!

A két kislány összeesküvést szövögetettt az erdészházban: helyet akartak cserélni egymással. Lotte megy Bécsbe, Luise pedig Münchenbe. Sejtik, hogy ezt nem lenne szabad megtenniük, de hajtja őket a kaland, és a sóvárgás a másik szülőjük után. Azt is nagyon szeretnék kideríteni, miért élnek különváltan a szüleik.

Az elutazás előtti estén, az ünnepségen akarták kipróbálni, hogy mennyire sikerül belebújniuk a másik bőrébe. A próba persze kitűnően sikerült. Lotte olyan vidám és zajos, mint még soha életében, Luise pedig olyan csöndes és visszafogott, mintha "kettőig sem tudna számolni".

A tombolasorsoláson Steffi nyeri meg a fődíjat. Szegény, sovány vigasz ez neki a szülei válásáért. A testvérek az utolsó estén persze, szerepükhöz híven, a másik ágyában aludtak, és nagyon izgalmasakat álmodtak. Másnap reggel a gyerekek felszálltak a vonatokra. Lotte és Luise vonata két különböző irányban hagyta el a vasútállomást. A kislányok bátran mosolyogva integettek egymásnak a fülkéik ablakából

A két vonat elindult. Lotte Bécsbe, Luise pedig Münchenbe utazott.

Ötödik fejezet

Münchenben, a főpályaudvaron Luise-Lotte ül magányosan a bőröndjén. A többiekért már eljöttek a szüleik, és boldogan haza is indultak. Egyszerre megjelent egy fiatalasszony a peronon, és odaszaladt a kislányhoz. Luise boldogan öleli, csókolja, alig engedi el. Életében először igazán maga mellett tudhatja az édesanyját, nem pedig csak fényképről láthatja, mint a gyermeküdülőben.

Eközben a bécsi Imperial Szálló éttermében Lotte-Luise alig bírta magába tömni a negyedik töltött palacsintát. Az ötödiket pedig vissza is utasította a pincér legnagyobb csodálkozására. A kislányt mindenki elhalmozta ajándékokkal: csokoládét, cukorkát, pralinét, színes ceruzát és még sok mást kapott. Lotte elmondta az apjának, hogy elhatározta: ezentúl mindig azt fogja enni, amit a férfi is eszik. Ekkor jelent meg az étteremben doktor Strobl udvari tanácsos, Pepike nevű kutyájával. Szegény tanácsos nem győzött csodálkozni, hogy kutyája nem ismerte meg a kislányt. Szegény Lotte megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy senki sem sejtett meg semmit.

Nemsokára a karmester és leánya hazaértek otthonukba. Itt Resi, a házvezetőnő fogadta őket. A férfi egy jegyet vett elő és a lányának adta. Aznap este Lotte megnézheti édesapját, ahogyan a Jancsi és Juliská-t vezényli a színházban. A kislány ettől végtelenül boldog lett.

Hirtelen megszólalt a telefon. A férfi felvette, beleszólt néhány szót, majd letette a kagylót. A lányától pedig azzal búcsúzott, hogy holnap találkoznak az Imperial Hotelben. Apukája távozása után Lotte nem búslakodott sokat, testvére jegyzeteivel felszerelkezve elkezdte felfedezni a lakást. Miután befejezte a körutat, bement a konyhába, és Resi legnagyobb elképedésére elkezdte módszeresen átnézni a háztartási könyvet. A házvezetőnő hiába tiltakozott, nem tudott tenni semmit.

Palffy úr nagyon furcsa szerzet volt, mint a művészek általában. Ha valamilyen ötlete támadt, akkor muszáj volt neki egyedül maradnia. Persze az ilyen ötletek általában a legnagyobb vendégség közepén szoktak támadni, ezért sokszor eltűnt a házigazda és a többi vendég szeme elől. Sokszor meg is bántotta ezzel a házigazdát.

A férfi még akkor is így viselkedett, amikor még nős volt. Akkoriban nagyon sok ötlete volt, ezért szinte alig volt otthon a feleségével és a gyerekekkel. Később Palffyné rájött, hogy a férje a műteremben sokszor találkozgatott különböző színész- és énekesnőkkel. Erre beadta a válópert. A karmester egyedül maradt a műteremben, a rámaradt ikret egy gyereklány látta el a lakásban. Egy idő után azonban ez sem tetszett már a férfinek, ennek ellenére egyre híresebb és ismertebb lett. Ha pedig a sok magányt megunta, átment a másik lakásába és játszott a kislányával Luisé-val.

Amikor volt férje műveit játszották Münchenben, Luiselotte Körner mindig vett egy jegyet, és végighallgatta volt férje alkotását. A zene hallgatása közben pedig mindig érezte, hogy volt férje nem boldog. "Sikerei ellenére sem. És magánya ellenére sem."

Hatodik fejezet

Luisé-t az édesanyja rögtön magára kellett, hogy hagyja, mihelyt hazaértek, mert sürgősen behívták a kiadóvállalathoz. A kislány feltérképezte a lakást, azután elindult bevásárolni. Huber hentesnél megvette a húst, azután elkezdte keresni Wagenthallerné vegyesboltját. Sajnos azonban nem találta sehol. Ebben a pillanatban megszólította egy kislány. Luise persze nem ismerte, de úgy tett, mintha tudná, kicsoda a mellette álló gyerek. Majd észrevétlenül, hogy a kislány ne vegye észre, elkalauzoltatta magát a vegyesboltig. Itt tudta meg, hogy kísérője Anni Habersetzer, aki mindig megveri a nála kisebb gyerekeket. Amikor a két gyerek elvált egymástól, Luise figyelmeztette Anni-t, hogy többet ne bátsa a kicsiket, mert különben vele gyűlik meg a baja.

Luise elkezdett főzni. A kislány oda-vissza rohangált a tűzhely és a konyhaasztalon heverő szakácskönyv között. Luise egyszerűen képtelen volt annyi mundent megcsinálni, mint amennyit kellett volna, és fáradtan roskadt le a székre. Egyre közeledett a pillanat, hogy anyu belépjen a lakásba, és az ebéd még nem volt készen. A kisgyerek visszakívánkozott az Imperial Szállóba. Körner asszony, amikor hazaért, Luisé-t megtörten, sírva találta a konyhában.  Felszárította gyermeke könnyeit, befejezte a levest, majd, mikor már bent ültek és a kész ebédet ették, a fiatalasszony azt mondta Luisé-nak, milyen finom is ez a leves. A kislány ettől nagyon boldog lett. Ebéd után együtt mosogattak el. Az asszony megbeszélte a kislánnyal, hogy néhány napig ő fog főzni, a gyerek majd figyel, és így újból belejön majd a főzésbe.

Mialatt testvére a főzéssel ügyködött, Lotte a Bécsi Operában ült  Luise legszebb ruhájában, és édesapját figyelte vezénylés közben. A kislány boldogan bámulta, hogyan engedelmeskedik apjának a sok zenész, és milyen szép dallamok születnek a zenekar keze alatt. Ebben a pillanatban kinyílt a páholy ajtaja és egy fiatal, csinos nő lépett be rajta. Amikor pedig apja legközelebb felpillantott, sokkal gyengédebben nézett és mosolygott, mint amikor csak Lotte volt a páholyban. A darab elkezdődött. Lotte lélegzetvisszafojtva figyelte a színpadon történő eseményeket. Lotte képzelete elkalandotott. Már nem Jancsit és Juliskát látta, hanem magát és Luisé-t. Ekkor feléhajolt a hölgy, akit Irene Gerlach-nak hívtak, és megkérdezte, kér-e cukrot. Lotte azonban annyira belemerült saját gondolataiba, hogy a megszólítástól nagyon megrémült és ijedtében leverte a pralinésdobozkát. A földszinten pedig pralinéeső esett néhány másodpercig. A hölgy azonban nem haragudott a kislányra.

Luise első éjszakáját töltötte Münchenben. Jó éjszakát kívánt édesanyjának, megcsókolta és a fáradságtól szinte azonnal el is aludt. Luiselotte Körnerre még sok munka várt.

Lotté-t most először fektette ágyba Resi. Miután a házvezetőnő kiment, a kislány felkelt és levelet írt testvérének, amit másnap reggel akart feladni. A gyerek még egyszer körülnéz a tökéletes gyemekszobában: könyvespolc, játékok, leckeíróasztal, minden volt itt, amit egy kislány csak kívánhat magának. Lotte szívében mégis honvágy volt. Hiányzott neki édesanyja jóéjtpuszija, az, ahogyan halkam az ágyához suhan, felveszi a hálóingét és lefekszik a kislány melletti ágyba. Lotte elaludt, és szörnyű rémaálmok gyötörték egész éjszaka, amiben a testvérétől választották el.

Hetedik fejezet

Eltelt már néhány hét a megérkezés óta. Sok levél fordult meg "poste restante" újabb és újabb információkat kérve. Luise-Lotte "megint" tanulta a főzést, a bécsi tanárnők pedig teljesen elámultak hogy Lotte-Luise mennyire jó gyerek és milyen kiváló tanuló lett.

Pepike, dr. Strobl udvari tanácsos  kutyája is beletörődött, hogy Luisé-nak már nem Luise-szaga van, és újra üdüzülni kezdte Lotte-Luisé-t az asztalánál. Lotte rászokott, hogy húst egyen töltött palacsinta helyett, így a kutya is sok csontot kapott, amit persze nem bánt.

Resi is nagyon megváltozott. Lotte minden kiadást ellenőrzött ami a konyhában történik és történt, így a házvezetőnő lett a legkiválóbb munkaerő. Még a karmesternek is feltűnt, hogy amióta a kislánynak adja a konyhapénzt, és Resi Lotté-tól kéri el a szükséges összeget, azóta minden sokkal kevesebb-be kerül, mégis minden van otthon, még virágra is futja az asztalra. Sőt, a műteremben is jutott a virágokból.

Gerlach kisasszonynak is feltűnt, hogy Palffy karmester sokkal többet van a Rottenturm utcában, mint amennyi időt a műteremben tölt. Kiderült, hogy a férfi Lotté-t tanítja zongorázni, és hogy mind a kislányt, mind az édesapját rettentően mulattatja és boldoggá teszi ez a helyzet. A karmester sokkal többet is komponált, mint korábban  - a lánya rengeteg ihletet adott neki -,  egy gyermekoperát készült megkomponálni.

Körner mama pedig boldog, hogy kislánya nem egy kis felnőtt többé, hanem kisgyerek. Igazi kisgyerek, aki vidám, huncut és boldog, még akkor is, ha egy kicsit leromlottak a jegyei és megpofozta Anni Habersetzert. Ezt a véleményét a tanítónőnek is megmondta, aki persze nem volt egy véleményen a fiatalasszonnyal.

Szombaton azután az asszony becsomagolt egy hátizsákba, és lányával elmentek kirándulni Garmischba. Még az éjszakát is ott töltötték.  Nagyon jól érezték magukat, sokat nevettek, játszottak. Este kivettek egy egyágyas szobát és miután megvacsoráztak a hátizsákból, kellemesen aludtak egymás mellett. Másnap pedig folytatták a kirándulást. Megpihentek az Eib-tó partján majd felültek a vonatra és hazautaztak. Otthon persze holtfáradtan estek az ágyba, Luise hamar el is aludt.

Körner asszony észrevette, hogy kislánya mennyire megváltozott. Minthogy pedig a gyermek megváltozott, az édesanyja is elkezdett változni.

Nyolcadik fejezet

Egy idő óta a zongoraleckék elmaradtak, apjának nem volt ideje tanítani Lotté-t. A kislány megszimatolta a veszedelmet, ami Gerlach kisasszony felől fenyegetett. Lotte becsöngetett a szomszédban lakó festőhöz, Gabele úrhoz. A férfi mindig szívesen rajzolta le a gyermeket, amikor az ráért. Elkezdték a rajzolást. Kiderült, hogy a festő szívesen elköltözne egy tágas műterem-lakásba, ahol sok a fény. Egy festőnek ugyanis rengeteg fényre van szüksége az alkotáshoz. Lotte persze rögtön elmesélte a férfinek, hogy a apjának van egy nagyon szép, világos műterme a Kärtner körúton. Pedig egy zeneszerzőnek nincs is annyi szüksége fényre az alkotáshoz. A festő egytértett a kislánnyal. Ekkor Lotte előhozta, hogy apja és Gabele úr igazán cserélhetnének. A festőé lenne a műterem, édesapjáé pedig ez a lakás. A kis Lotte rögtön el is határozta, hogy meg fogja kérdezni édesapját erről a kérdésről.

Eközben Palffy úr a műtermében ült Gerlach kisasszonnyal, aki "véletlenül" arra járt, ezért felugrott a férfihez. Irene elhatározta, hogy feleségül fog menni Palffy úrhoz. A karmester persze erről még semmit sem tud, de a hölgy nagyon céltudatos és tudja, hogy mit akar. Csak egy akadály van az útjában, de azt is hamarosan félre tudja majd söpörni, ha szül néhány gyereket  Palffy-nak. Ez az akadály pedig a komoly, csendes kislány, Lotte.

Ebben a pillanatban csengetnek. Lotte áll az ajtóban. Friss virágot hozott édesapjának. Biccent egyet Gerlach kisasszony felé, vízbe teszi a virágot, majd kávét készít az apjának és vendégének. Csendben isszák a kávét, végül a beszélgetést Lotte nyitja meg. Elmeséli, hogy Gabele festőnél volt, és azt is, hogy miről beszélgettek.  Lotte nagyon félve teszi fel a kérdést, hogy nem cserélnének-e, aztán nagyon megkönnyebbül, hogy kimondta.

A kisasszony hirtelen felállt, sürgősen mennie kellett. Dühösen búcsúzott el a férfitől. Amikor visszatért, a lánya már a csészéket mosogatta. A karmester leül a zongorához és leüt néhány ütemet. Lotte, mihelyst végzett, elbúcsúzik édesapjától, hazafele készül. Palffy megkéri lányát, hogy ne akarjon helyette dönteni, mire a kislány biccent és elmegy. Könnyek csillogtak a szemében. A férfi szigorúnak akar látszani, ezért úgy tesz, mintha nem vette volna észre gyermeke könnyeit. Visszaül a zongorához, és dolgozni kezd. Egy vidám gyermekdalt a készülő gyerekoperából megváltoztat.

 Eltelt néhány hét. Irene Gerlach Lotte javaslatát a cseréről hadüzenetnek vette, és elhatározta, hogy ő kerül ki győztesen ebből a csatából.

Gabele úr ismét Lotté-t rajzolja. A kislány nagyon szomorú, de nem akar róla beszélni. Hamar abbahagyják a rajzolást, és s festő azt javasolja a kislánynak, hogy sétáljon egy nagyot. Lotte azonban inkább átmegy a lakásukba és zongorázni kezd. Ludwig Palffy hazérkezett, és bement kislányához. Lotte azonnal abbhagyta a zongorázást, és menne kávét főzni apjának. A férfi azonban visszatartja. Komoly dolgot akar mondani a gyereknek: feleségül fogja venni Irene Gerlach kisasszonyt. Lotte teljesen kétségbe esik. Apja ezek után elmegy, mert egy kamaraénekessel kell gyakorolnia a Rigolettót. A kislány hiába kiált utánna, a férfi nem fordul vissza.

A kisgyermek kétségbeesése aztán alábbhagy. Elhatározza, hogy elmegy Gerlach kisasszonyhoz. Előveszi a telefonkönyvet és kinézi a címet: Cobenzl utca 43.

Nem sokkal később Irene Gerlach-hoz bevezették Lotté-t. Ahogy a kislány belépett a szobába, a kisasszonynak Schiller: Ármány és szerelem című darabja jutott eszébe. Magát Lady Milfordhoz, a gyereket pedig Luise Millerhez hasonlította. A kislány nagyon komolyan leül egy szék szélére. A nő kezdi a helyzetet tarthatatlannak érezni.  A gyermek ekkor felállt, és neki kezdett a mondanivalójának. A kisasszony eleinte bájosan válaszol Lotte kerdéseire, de azután a kislány megkéri Gerlach kisasszonyt, hogy ne menjen feleségül az apjához. Erre Irene Gerlach-ból elfogy a kedvesség. A kicsi hiába kéri a nőt, hogy ne furakodjon be az életükbe, hogy hagyja őket úgy, ahogyan vannak, az meg sem hallja a gyermek könyörgését. Lotte elmegy, a nő pedig egyedül marad a szobában. Elhatározza, hogy minnél hamarabb hozzá fog menni Ludwig Palffy-hoz, késedelem nélkül.

A karmester vezényelt az Operában, így nem vacsorázott Lotté-val. A kislány Resivel evett a konyhában. A házvezetőnő észrevette, hogy a kislány lázas, vacog a foga, a hideg rázza. Resi rögtön fel is hívja dr. Strobl udvari tanácsost, aki megígéri, hogy azonnal ott lesz. Azután az Operát hívja, ahol megígérik, hogy átadják a karmester úrnak az üzenetet a szünetben.

A szünetben a férfi meg is kapja az üzenetet. Elsápad, és felhívja Gerlach kiasasszonyt, hogy aznap nem találkozhatnak, mert a kislána beteg. Csöngetnek, vége a szünetnek, Palffy-nak vissza kell mennie vezényelni. Az opera befejezése után az édesapa rohant haza kislányához. Ott már várta az udvari tanácsos, aki szerint a gyermek súlyos lelki válságba került, az állapota nagyon súlyos. Így derült ki, hogy Lotte aznap délután a Cobenzl utcában volt  Irene Gerlach-nál, hogy megtiltsa a férfi és a nő házasságát.

A tanácsos, mielőtt távozott, elmondta Palffy-nak, a gyereknek idegláza van. A férfi elküldi Resi, pedig az szívesebben maradt volna. Ezután bement a gyerekszobába, leült Lotte ágya szélére, és megsimogatta a forró kis arcot. A kislány megijedt lázálmában a simogató kéztől. Ludwig Palffy az egész éjszakát leánya ágya mellett töltötte.

Kilencedik fejezet

A Müncheni Képesújságnál uborkaszezon volt, így nem találtak semmi olyan hírt, amit be tudtak volna tenni a lapba. Ekkor jutott eszébe a főszerkesztőnek, hogy egy vidéki fényképész beküldött néhány képet egy kedves ikerpárról: két kislányról. Átadta a fényképeket egy asszonynak, hogy csinálja meg a cikket  a lapba. A fiatal nő földbe gyökerezett lábakkal állt.

A nő Luiselotte Körner volt, aki nem akart hinni a szemének, arra gondolt, hogy a fényképész csak egymás mellé másolta a gyereket, így csinálva ikret belőle. A nő fejében kavarogtak a gondolatok, nem tudta elképzelni, miért nem szólt erről neki Lotti. Az asszony roppant boldog lett, hogy látja másik gyermekét is. Elhatározta, hogy beszél majd Lotté-val. Ekkor hirtelen eszébe villant, hogy vajon Lotte-e az, akivel beszélni akar.

Körner asszony felkereste kislánya tanítónőjét, Linnekogel kisasszonyt és megmutatta neki a képet valamint elmondta a családjuk történetét. A hölgy nagyon elcsodálkozott a történteken, alig akart hinni a szemének és a fülének. Sajnos azonban nem tudott tanáccsal szolgálni a látogatójának.

Luise eközben Lotte bőrében a müncheni postahivatalnál várakozott, és nem tudta elképzelni, hogy vajon miért nem kapott levelet a testvérétől. Elhatározta, holnap megint elmegy a hivatalba. érdeklődni, ezzel hazament. Eközben Körner asszony is hazaért. A kislány néhány perc alatt lelepleződött. Anya és évek óta nem látott leánya végre úgy ölelhették át egymást, ahogyan már régen szerették volna. Órákkal később Luise megkönnyebbülten  ült a díványon anyja mellett, minden meggyónt a fiatalasszonynak.  Egy dolgot azonban nem mondott el: azt, hogy létezik egy bizonyos Gerlach kisasszony.

A kislány és az asszony együtt aggódott, hogy mi lehet Lotté-val, miért nem válaszol a levelekre.

Tizedik fejezet

Lotte napok óta feküdt az ágyában, nagyon gyenge volt. Édesapja ki sem mozdult a gyerekszobából, ott aludt lánya mellett egy padlásról lehozott ágyon. Körner asszony telefonált férjének, mert nagyon aggódott a leánya egészsége miatt. Palffy úr ekkor tudta meg, hogy a kisgyerek, aki a betegágyban fekszik, igazából nem Luise, hanem Lotte. Megbeszélték, hogy mihelyst indul repülőgép, az asszony és Luise elmegy Bécsbe. Resi teljesen megkavarodott, amikor a férfi elmondta neki, hogy másnap érkezik az elvált felesége, és Lotte nevű lánya, aki igazából Luise; hiszen Lotte ott fekszik betegen az ágyban. Ismét csengett a telefon. Gerlach kisasszony kereste Palffy-t, de az nem akart beszélni a nővel.

Másnap reggel az asszony és lánya elindultak Münchenből Bécsbe. Szerencsére sikerült jegyet kapniuk az első repülőre, ami az osztrák fővárosba indult.  Körner asszony és Luise egyszerre értek a karmester háza elé Stobl udvari tanácsossal és Pepike nevű kutyájával. A doktor teljesen ki volt kelve magából, hogy mit keres egy nagybeteg kislány kint az utcán Az asszony mondta el neki, hogy ez a kislány nem az a kislány, aki odafent fekszik betegen.

Resi megbabonázva meredt Luisé-ra, ahogy a gyerek berobogott a lakás ajtaján. Körner asszony azonnal Lottihoz ment, és a kislány arca felragyogott az örömtől. Palffy közben az ablakból figyelte hármukat elgondolkozva. Ekkor lépett be az udvari tanácsos, hogy megvizsgálja a beteget. Körner mama megígérte Lottinak, hogy majd ő fog főzni neki. Az asszonynak csak ekkor jutott eszébe üdvözölni volt férjét, de a férfi nem haragudott. Míg a volt házastársak az ablaknál beszélgettek, addig a két kislány is susmogott az ágynál.  Luise elmondta testvérének, hogy édesanyjuk még semmit sem tud Gerlach kisasszonyról.

Doktor Strobl udvari tanácsos nemsokára elbúcsúzott, és megkérte a fiatalasszonyt, hogy mindenképpen maradjon, míg a kislány meg nem gyógyul. Az asszony mindenképpen szertett volna maradni.

Leszállt az este Bécsben. A férfi és volt felesége nagyon sok mindenről beszélgettek ez idő alatt. Palffy-nak azonban hamarosan mennie kellett. Átment a műtermébe, az asszony pedig azt javasolta neki, hogy sokat pihenjen, hiszen nagyon sokat virrasztott a kislánya ágya mellett. A férfi megígérte, hogy elmegy holnap reggelire.

Irene Gerlach még aznap este felkereste a férfit a műtermében. A nő gonosz és sértő szavakkal illette a férfit és volt feleségét meggyanusította, hogy maga az asszony tervelte ki az egész gyerekcserét, majd elhagyta a lakást. Palffy egyedül maradt a szobában, aztán leült a zonogra mellé és elkezdett lapozgatni a kották között. Először a kottából zongorázott, majd elkalandoztak a gonodolatai és csodás dallamok születtek a keze alatt.

Tizenegyedik fejezet

Egy kis idő elteltével Lotte meggyógyult, és ismét copfokat viselt. Luise pedig újra kibontott, lobogó hajjal járt. A két kislány együtt ment bevásárolni, együtt, játszott és Pepikét is együtt sétáltatták, ha az udvari tanácsos éppen rendelt.

Hamarosan elkövetkezett a két testvér születésnapja, de ők nem engedték, hogy szüleik bármit is vegyenek nekik. Egy különleges kívánsággal álltak szüleik elé: szerették volna, ha örökre együtt maradhatnának. A szülők hallgattak, majd Ludwig Palffy és felesége átmentek a szomszéd szobába, beszélgetni.

A két gyerek nagyon izgul, kis kezük ökölben volt az izgalomtól. Luise és Lotte elkezdtek imádkozni, hogy teljesüljön a kérésük. A szülők hosszasan beszélgettek egymással, aztán nagy nehezen dűlőre jutottak.

Luise a kulcslyukon keresztül leskelődött, aztán boldogan mormolta: édesapjuk megcsókolta anyjukat. Lotte erre, szokásától eltérően, félretolta testvérét és ő is leskelődött. Most az asszony csókolta a férfit.

Az ikrek boldogan ugrottak egymás nyakába.

Tizenkettedik fejezet

Luise és Lotte szüleinek esküvője nagy felfordulást okozott az anyakönyvezetőnek a Hivatalban. A két tanú Gabele festőművész és doktor Strobl udvari tanácsos volt, Pepikével. A két kislány nagyon boldog volt. Természetes büszkék is voltak magukra, hiszen ezt a csodát ők hozták össze ketten. Az esküvő után a karmester és a festő pusmogott, de senki sem tudta, mitz terveznek. Az ifjú pár először nem haza ment, hanem elindultak hogy beirassák Lotté-t az iskolába. Az igazgató, Kilián úr nagy meglepődésel fogadta a két gyereket, de boldogan beiratatta a kis Lottit az iskolába.

Az udvaron kifelé menet a két kislány nagy felfordulást okozott a gyerekek körében a hasonlóságukkal. Sikerült azonban átverekednie magát a tömegen a családnak és kijutottak az utcára.

Irene Gerlach az Opera mellett döbbenten nézte a Müncheni Képesújság egyik számát. A címlapról Lotte és Luise nézett vissza rá. Egy taxi haladt el a nő mellett, benne az újraegyesült családdal. A kisasszony erre még jobban ekcsodálkozott. Egy piros lámpánál a szomszéd autóban ülő hölgy átnyújtotta a családnak a Képesújság egyik példányát. A két gyerek nagyon csodálkozott, hogy maradt fénykép róluk, hiszen ők mindet megsemmisítették. A szüleik azonban felvilágosították őket, hogy Eipeldauer fényképész úrnak megvoltak a lemezei, így annyi képet csinálhatott, amennyit csak akart. Lotte elhatározta, ír a fényképésznek egy köszönőlevelet.

A kis család hazaért. Mindenki nagyon örült, hogy Resi továbbra is velük marad és nem megy el tőlük. A karmester ekkor kijelentette, hogy át kell mennie egy kicsit a másik lakásba. A gyerekek és édesanyjuk kicsit rossz néven vették, hogy a férfi még most is dolgozni akar. Palffy azonban egyszerre csak kinyitotta a szomszéd lakás ajtaját, és mindenki nagyon csodálkozott. Kivéve persze Resit, aki mindenről tudott. Kiderült, hogy a karmester elcserélte a műtermét Gabele úr lakására. Így mindenki nagyon jól járt: Gabele úr kapott egy nagyon szép, igazi festőnek való műtermet, Palffy pedig mindig a családja mellett lehete majd, még akkor is, ha dolgozik.

Amíg a szülők az új lakásban voltak, addig a gyerekek Resinek segítettek elkészíteni a vacsorát. Luise kitűzte a Müncheni Képesújság címlapját a falra. Amikor pedig Resi megkérdezte, hogy melyik gyerek melyik a képen, még a két kislány sem tudott rá válaszolni, annyira egyformák voltak.

A gyerekek megkérdezték a házvezetőnőtől, hogy most már lehetnének e kistestvéreik, és a nő igennel felelt. Amikor pedig Resi megkérdezte, hogy fiúkat vagy lányokat szeretnéne-e, a két kislány így felelt:

"- Fiúkat és lányokat! - mondja Lotte.

Luise pedig szíve mélyéből kiálltja:

  - És csupa ikreket!"

A "Két Lotti" szereplőinek jellemzése

Ludwig Palffy:

Szerető apa és nagyon jó karmester-zeneszerző. Feleségétől való válása nagyon nagy részben az ő hibájából történt meg. Fiatal volt, szerette az életet, és nem tudta még igazán értékelni az otthonát és a családját. Azóta sok év telt el, és Ludwig Palffy is bánja már fiatalkori botlását, a sok kimaradozást és a színésznőcskéket. Nagyon szereti leányát, Luisé-t, aki ragaszkodik apjához. A férfi  - amióta a kislánya annyira megváltozott -  sokat gondolkodik azon, hogy megnősül, hiszen ő is szeretne egy igazi otthont.

Bizonyos tekintetben naiv is, hiszen nem veszi észre Gerlach kisasszony mesterkedéseit, azt, hogy a nő el akarja magát vetetni a híres és népszerű művésszel. A nő könnyen tudja manipulálni a férfit, de csak egy bizonyos pontig. Amikor a kislány megbetegszik, a férfi már nem hajlandó alávetni magát Irene Gerlach akaratának, így a nő hoppon marad.

Luise Palffy:

Egy nagyon vadóc, szeles kislány. Ugyanakkor rendkívül jól forog az agya. A csere is az ő fejéből pattan ki, ő az értelmi szerző. Nagyon szereti a töltött palacsintát, édesszájú gyerek. Az iskolában nem éppen éltanuló, ezért is lepi meg a tanárokat a lány hirtelen változása a helycsere után. Igazságérzete nagyon erős, ezért is védi meg Lotte iskolájában a kisebb gyerekeket az egyik nagyobb és erőszakos lány tamadásai elől. Nem tud főzni, a házimunka sem az erőssége, hiszen otthon, Bécsben, házvezetőnőjük van, apjával pedig mindig étteremben ebédelnek. Szereti az állatokat, doktor Strobl udvari tanácsos kutyusával, Pepikével imádják egymást. Nagyon szereti édesapját, és nem érti, hogy szülei miért váltak el egymástól és őt meg a testvérét miért választották el. Amikor rájön, hogy van egy édesanyja, akkor döbben rá, hogy mennyire hiányzik neki a szeretete.

Luiselotte Körner

Elfoglalt, dolgozó asszony, egy képesújság munkatársa. Nagyon ragaszkodik a kislányához, de sajnos nem tud vele túl sok időt együtt tölteni. A kisgyerek "változása" döbbenti rá, mennyire keveset foglalkozott a lányával. Még mindig szereti a volt férjét, bár talán még magának sem merte eddig bevallani. A munkája révén ő az, aki először jön rá a két kislány cseréjére. Csak ekkor döbben rá, hogy milyen nagyon hiányzott eddig neki a másik kislánya, Luise. Amióta elváltak a férjével, beletemetkezett a munkájába, nem próbált megismerkedni senki más férfival. Lelkiismeretes nő, aki mindent megtesz azért, hogy gyermeke boldog legyen.

Lotte Körner

A haját örökké copfban hordja, testvérével ellentétben. Komoly kislány, aki sokat törődik édesanyjával. Nagyon érzékeny, emiatt nagyon bántja, ahogyan a Bühl-tavi Tó-Bühl-ben lévő gyermeküdülőben bántak vele a kislányok a nyaralás első napjaiban. Hamar megtanult gondoskodni magáról, mert édesanyja nagyon sokat dolgozott. Éppen ezért nagyon jól tud főzni, ami sok gondot is okozott Luisé-nek, amikor helyet cseréltek. Jól tanul, tanárai csak dícsérik. Ez az oka annak, hogy értetlenkedve fogadják a kislány jegyeinek leromlását a nyári vakáció után. Halk és visszafogott, édesanyja ezért volt nagyon boldog, amikor hazautazása után "Lotte" vidám, rakoncátlan, nevetős kisgyerek lett. Azt sem bánta az asszony, hogy gyermeke "elfelejtett" főzni a nyári szünet alatt és verekedett az iskolában.

Ulrike kisasszony

Ő az egyik nevelőnő a gyermektáborban. Ábrándozó, szabadidejében mindig a szerelmes regényeket olvassa. Titokban szerelmes a nagynénje albérlőjébe, Rudolf Rademacher-be. Kívácsi természet, nagyon fúrja az oldalát, vajon Luise Palffy és Lotte Körner miért hasonlítanak egymásra úgy, mint két tojás. Mindenáron szeretné értesíteni a gyerekek szüleit a furcsaságról, de az intézmény vezetőnője megtiltja neki. Ez csak a gyerekekre és a szüleikre tartozik, ők nem szólhatnak bele a dologba.

Irene Gerlach kisasszony

Törtető, csak a saját érdekeit nézi, mással nem törődik. Mindenképpen el akarja vetetni magát Ludwig Palffy-val, mert vonzza, hogy egy ismert és sikeres férfi oldalán élhessen. Szereti manipulálni az embereket. Nem kedveli "Luisé-t", mert a kisgyermek átlát a szándékain, és nem hajlandó behódolni neki. Megpróbálja a férfit a gyermeke ellen fordítani, de nem jár sikerrel. Miután kiderül a csere, és Körner asszony Luisé-vel elutazik Bécsbe a beteg Lotté-hoz, ki akarja kezdeni Luiselotte Körner  és Ludwig Palffy kapcsolatát is. Nagyon akaratos, sérti, ha nem kap meg valamit. Éppen ezért nem hagyhatja, hogy a karmester kicsússzon a kezei közül. Ezért nagy a csalódása, amikor rájön, hogy elúszott a kitűnő partinak számító férfi, és Palffy újból feleségül vette a feleségét.