Bartos Erika: Déli part

A Balaton-felvidéket már bejártuk Brúnóékkal a sorozat első részében, a második kötetben szereplőink a déli partot fedezik fel. A kalandok tavasszal, a Tihany és Szántód közötti kompon veszik kezdetüket, kevéssel húsvét után. A család a tavaszi szántódi kirándulás után nyáron a balatonkenesei kempinget látogatja meg, felfedezve a települést és környékét. A hatalmas strandolás közben nem maradhat el sem a lángos, sem a palacsinta, a könyv kis olvasói pedig számtalan ízű lángost és palacsintát találnak... nos, a 37. oldalt éhesen ne nézze meg senki sem.

Felbukkan a lapokon Balatonvilágos, Balatonfőkajár, Balatonlelle (ahol a dédpapát látogatják meg), Balatonboglár, de Siófok is felbukkan, amiről megtudhatjuk, hogy valaha egy kis sziget volt csupán. A gyerekek a kötetben megismerhetik a tavon közlekedő különféle hajótípusokat és még egy kerékcserének is részesei lehetnek, amikor Frici bácsiék kocsija defektet kap. Külön fejezetet kap Zamárdi, Balatonföldvár, Fonyód és még sok település. Nemcsak a települések kapnak azonban hangsúlyt. Hasonlóan az első részhez, itt is megismerhetjük az épített környezet széles spektrumát: állatkert, kilátó, múzeum, kisvasút és még sok más lapul a könyvben. Bármilyen is legyen az olvasó érdeklődése, azt gondolom, talál olyan ötletet, amit megvalósíthat, ahová ellátogathat egy rövidebb-hosszabb balatoni kirándulás alatt. A Déli part is kiemeli a tavat a nyárból, minden évszakban megmutatja a szépségeit. Szerepet kap a Haloween, a karácsonyi készülődés is, fontosak a családi és baráti kapcsolatok, melyeket itt is szépen mutatja be Bartos Erika, megjelenítve immár négy generációt.

Társadalom- és kultúrtörténeti, helytörténeti kalandozás is a sorozat. Emészthető, szerethető formában kínál rengeteg ismeretet, és nem lesz egyszerolvasós élmény. Ahogy írtam a Brúnó a Balatonon sorozat első részének ajánlójában is, ez a kötet határozottan újraolvasós. Rendszeresen érdemes levenni a polcról, csak úgy olvasgatni vagy éppen ötletet meríteni, ha kirándulást tervezünk. Itt is vannak kisebb térképek, hogy a látnivalókat könnyebb legyen elhelyezni térben; ami segítség lehet előre felkészülni, ha nem akarjuk séta közben állandóan a térképet vagy a mobilunkon található Google maps-et figyelni, kihagyva az adott település látnivalóit.

Természetesen ebben a részben is felfedeztem egy lényeges, "gasztrofilozófiai" kérdést, miszerint a kakaós csigát kívülről befelé vagy belülről kifelé esszük? Brúnó esküszik rá, hogy a legfinomabb része a közepe, ezért kell azzal kezdeni, míg a nagypapa éppen ezen okból a közepét hagyja a végére.

Szerettem ezt a kötetet is, csodálatos volt újra bejárni a Balatont, ezúttal a déli partvidéket. Sok tervem, ötletem született olvasás közben, csak nőtt a bakancslistám, hova kell még ellátogatnom.

Köszönöm a Móra Könyvkiadónak, hogy megjelentetik Brúnó kalandjait, élmény minden egyes részt olvasni. Az érdeklődők a kötetet megtalálják a kiadó honlapján is.

Diana Urban: Halálos játszmák

Első (két) élfestett könyvem a Next21 Kiadónak hála jutott el hozzám; nagyon köszönöm nekik, hogy kiadták Diana Urban sodró lendületű ifjúsági thrillerét és elolvashattam. Óriási élmény volt. A történetben - Crystallal a főszerepben - hat tizenéves egy napját követhetjük a kötetben, miközben időről időre beékelődik a fejezetek közé egy másik szál, egy öt évvel korábbi történet.

A Halálos játszmák csupán huszonnégy óra eseményeit mutatja be, de annyi történést kapunk, mint ami más könyvben egy hét alatt történik meg a szereplőkkel. A tizenhat éves Crystal versenyt fut az idővel, hogy megmentse húga életét, aki egy emberrabló fogságába esett. Ahhoz, hogy kiszabaduljon, a lánynak érthetetlen és kegyetlen tetteket kell végrehajtania. A lány egy gamercsapat tagja, akik egy nagy versenyre készülnek, és hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a bűnöző minden utasítása a csapattagok ellen irányul. Fontos kérdés, hogy mi az emberrabló célja. Vajon azt akarja megakadályozni, hogy a csapat induljon a versenyen? Vagy teljesen más irányból kell megközelíteni a dolgot? Talán egy öt évvel korábbi eseményhez lehet köze a jelen szálának? Miközben Crystal kétségbesetten teljesíti az utasításokat, vadul igyekszik kideríteni, ki lehet a háttérben, ki akarhat nekik ártani.

Kíváncsi voltam erre a könyvre. Egyfelől nem emlékszem, olvastam-e valaha ifjúsági thrillert, másrészt a gamer világ olyan távol áll tőlem, hogy éppen ezért felkeltette az érdeklődésemet, mit hozott ki ebből az alapból Diana Urban. Picit tartottam az idegen világtól, de nem volt diszkomfortérzésem. A történet egyből beszippantott, az első nagyjából 120 oldalt együltő helyemben olvastam el, szó szerint nem álltam fel, teljesen a történet hatása alá kerültem. A szerző ért hozzá, hogy a fotelhoz bilincselje az olvasót, korosztálytól függetlenül. A fordulatos cselekmény nem hagy időt az olvasónak, Urban remekül érzékeltette a szöveg zakatolásával a történések gyors egymásutániságát. Ahogyan a főszereplő rohan végig ezen a huszonnégy órán, az olvasó együtt rohan vele, végig a regényen. Szusszanásnyi időnk sincsen. 

Több ötletem is volt, ki lehet az emberrabló. Az öt évvel korábbi események remek gyanúsítottakat szolgáltattak mind Crystalnak, mind az olvasónak. Az fő gyanúsítottamon kívül még két emberre gyanakodtam, hiszen cselekedeteik tényleg furcsák voltak. Habár sejtettem, hogy az elsődleges ötletemre kellene fókuszálnom, nem tudtam, hogyan kerülhet a jelenkori képbe az illető, a másik két embert pedig kiváló érzékkel tette gyanússá az író, elbizonytalanítva az olvasót.

Sajnáltam ezt a hat gyereket, hiszen alapvetően mindegyikük áldozat volt. A történet csavarokban is bővelkedik - személy szerint megdöbbentett a bűnöző kiléte. Ez az, amikor vársz valamit, tudod azt is, hogy mit vársz, amikor pedig megkapod azt, amit vártál, mégis úgy tálalja az író, hogy leesik az állad, pedig utánagondolva valóban nem lehetett más magyarázat. De kevesen olvassák el egy könyv végét azelőtt, hogy elkezdenék az elejét, így a figyelmeztető jelek csak a végére állnak össze. Amikor pedig azt hittem, vége mindennek, jön a végső, váratlan fordulat - talán mert habár thriller, mégiscsak ifjúsági vonalról van szó és egyhül a szorítás a mellkasban. Egy kis időre. Mert Diana Urban az utolsó oldalon is otthagy valamit az olvasónak. Nevezzem függővégnek? Ha akarom, lehet függővég, de más szempontból a történet lezárult. Érdekel, tényleg lesz-e folytatás.

Diana Urban nem egy kedves író. Nem kegyelmez a szereplőinek, de nem kíméli az olvasót sem. Nekem azonban éppen ezért volt olyan jó élmény ez az olvasás. A harmadik, fotelben, olvasással töltött óra után esett le nekem, miért van olyan deja vu érzésem. Ugyanígy éreztem Carmen Mola A legyek menyasszonya című regényének olvasásakor is. Olvastam és olvastam, beszippantott a cselekmény, és miközben a történet felzaklatott és sokszor szünetet akartam tartani, mert féltem, mit kapok egy oldallal arrébb, a könyv ne engedett el: nem tudtam letenni, szinte kényszerített, hogy olvassam tovább. Természetesen nem hasonlítanám össze egy - sok szempontból - horrorisztikus regény cselekményét egy ifjúsági thriller cselekményével, a két kötet által keltett olvasói érzéseim azonban hasonlóak voltak.

Remélem, hogy a 21. Század Kiadó illetve a Next21 Kiadó elhozzák majd hazánkba az írónő további regényeit is. Egy vásárlójuk már biztosan lesz. Még egyszer köszönöm a kiadó megtisztelő bizalmát, akinek az érdeklődését pedig felkeltettem a regény iránt, a kiadó honlapján keresztül megvásárolhatja.

Gáti István: Kornél, a kobra

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, hiszen utoljára verses történetet talán középiskolában olvastam a kötelező irodalom által. Az első benyomás minden könyvnél a borító, majd belelapozva a történetbe, az illusztrációk. A fülszöveg ismeretében ez a friss, modern rajzolás nagyon illett a kötethez, Klement Csaba rajzain keresztül jópofa személyiséggel ruházta fel a szereplőket. Először magamban olvasva kezdtem bele Janó, de főként persze Kornél kalandjaiba, de éreztem, hogy nem lesz így jó. Ekkor hangos üzemmódra váltottam, magamnak és a macskámnak, Tesónak (aki erre a névre annyira nem hallgat, viszont néha odajön hozzám a Nyuszi, a Csibe és a Babafül nevek hallatán) hangosan olvasva az történetet. Így a rímek is jobban kijöttek, élvezetesebb volt az olvasás, ajánlom mindenkinek, hogy ha ezt a kötetet a kezébe veszi, hangosan olvassa fel. Szigorúan otthon, de persze a bátrabbak megpróbálkozhatnak a közösségi közlekedésben is ezzel a technikával.

Gáti István nevével először a pár éve megjelent Sportszelfi című kötetben találkoztam, azóta nem olvastam sem antológiában, sem önálló kötetet a szerzőtől. Ez az első ilyen élményem, és határozottan pozitívak a benyomásaim. A 2021-ben a Móra Kiadó gondozásában megjelent, kevesebb mint ötven oldalas történet főszereplője Kornél, a kobra, aki azonban nem valódi kobra, hanem egy tetoválás (volt) Janó karján. Ő volt az ötvenedik, de nem adatott meg neki hosszú élet ezen a bizonyos karon, tetkótársai nem szívelték a kis kobrát, mennie kellett. Ekkor indultak el a kalandok, amik szerte Budapesten zajlottak. Pad alatt, hídon át, hegyre fel és iskolába be, míg Kornél megtalálta helyét a világban, otthonra talált egy másik testen.

Friss erővel bírt nekem a tetoválás behozása egy gyerekkönyve, hiszen nem attól lesz valaki rossz, kellemetlen, ellenszenves, "bűnöző" kinézetű, hogy tetoválása van. Szét is lehet varrva az illető, a külső takarhat érző, arany szívet. Janó is jófej pasi a történetben, aki valami igazán szépet szeretne utolsó, üresen árválkodó bőrfelületére, és bírtam a tetoválómestert, Tetkós Rolandot is. Szerintem ez a humoros, kedves történet nemcsak egyszerűen az útkeresésről, a valódi otthon megtalálásáról szól (ami nem feltétlenül ugyanaz, ahová odaszületünk), de az elfogadásról is. És arról is, hogy nyitottak legyünk másokkal szemben, ne ítéljünk első látásra, ismerjük meg a másik embert. tetoválása bárkinek lehet. Fiatalnak, idősebbnek, férfinak és nőnek. A tetoválás a külcsíny, de jobban számít a belbecs.

Remek olvasmány volt, ajánlom mindenkinek, kortól függetlenül, ha szeretne jól szórakozni. És nagyon köszönöm a Móra Kiadónak, hogy megismerkedhettem Kornéllal és elkísérhettem új otthonába. Az érdeklődők keressék a könyvet a kiadó honlapján.

Rita Falk: Bajorkolbász-társaság

Rita Falk sorozatával 2020 májusában kezdtem az ismerkedést, ekkor olvastam a Télikrumpligombócot. Sokat vártam, de talán éppen ez volt a baj, mert csalódást okozott az első kötet. Irritáltak a szereplők, bosszantott Franz, ahogy családtagjai se kerültek közel hozzám. Jópofák voltak a falu lakói, Falk remekül kitalálta a mellékszereplőket, nekem azonban nem tetszett ez a furcsa humor, amivel szembetaláltam magamat. Mégsem adtam fel, mert éreztem, hogy lesz ez még jobb is, és valóban: kötetről kötetre, habár lassan ugyan, de egyre jobban megkedveltem Niederkaltenkirchen lakóit.

Az egyes részek története hullámzó, néha jobban, néha kevésbé szórakoztatott, de a fő- és mellékszereplők a - számomra - kevésbé kiemelkedő történetek színvonalát is megemelte.

A sorozat nyolcadik kötete, a Bajorkolbász-társaság, olvasása közben hasonló érzések voltak bennem, mint az első résznél: mintha a sorozat hullámvölgybe érkezett volna. Bár ez nem a hullámvölgy része, szokatlan volt, hogy - érzésem szerint - hosszabb idő telt el a hetedik és a nyolcadik rész között. Itt már áll a szálloda, éppen próbaüzemet tart a közben elhunyt építtető özvegye, mielőtt beindul a nagyüzem egy ezoterikus konferencia résztvevőinek fogadásával. Franz persze a szokott esetlenségével nyomoz, szerencsére kéznél van Rudi Birkenberger, aki ki nem maradna az esetből, főleg, hogy éppen pang az üzlete, így van ideje kiadnia magát az ezotéria iránt érdeklődőnek. Az eddigi kötetekkel ellentétben itt nagyjából a történet felénél már lehetett sejteni, ki az elkövető, csak a miért volt kérdéses. Bizonyos szempontból szomorú volt a végkifejlet, szerencsére Falk is talán érezte, hogy egy holttest éppen elég ezzel a háttértörténettel, nem kell, hogy itt is "hulljanak az emberek".

Ami mélypont volt nekem, az a hentes, a víz-gáz-fűtés buherátor és kocsmáros - főleg az első kettő - cselekedete volt Birkenbergerrel kapcsolatban. Ez már túlzás volt. Nem érezheti magát senki a törvények felett állónak, és nem lehet megengedni azt, hogy bizonyos cselekedetek büntetlenek maradjanak, mert ez csak azt vonja maga után, hogy az illető az hiheti, később is következmények nélkül megtehet hasonlóakat. Nem lehet elviccelni hasonló tetteket csak azért, mert ismerős, barát követi el azokat. Nemcsak ez volt azonban az, ami visszavett nálam a történet élvezetéből, hanem Franz családja is. Talán szándékos volt a túlzás a szerzőtől, talán ezzel a kilencedik rész bárhogyan alakulhat majd, tőlem mégis idegen volt ez a főszereplőnkhöz való hozzáállás. 

Nehéz spoilerek nélkül írni, de nem szeretném, hogy lelőjem a történetet azoknak, akik szeretik a sorozatot és a Bajorkolbász-társaság még előttük áll. Nem volt rossz a regény, csak tőlem állt ez most távolabb, mint az eddigiek. Ettől függetlenül Niederkaltenkirchen- és Eberhofer-rajongóknak kötelező olvasmány.

Nyulász Péter - Ritter Ottó: A fürdők réme

A BerGer Szimat Szolgálat sorozat első kötete először 2016-ban jelent meg a Móra Kiadó gondozásában, majd volt olyan kiadás, amit a Berger Kiadó Kft., míg mást megint a Móra adott ki. A fürdők réme a nyári Budapesten játszódik, szereplői pedig egy magánnyomozóiroda dolgozói és barátaik, rokonaik. Ami különlegessé teszi a könyvet és a sorozatot, azok a kutyák. Igen, a szereplőket ugyanis nem emberek, hanem kutyák adják. Jópofa az ötlet, nagyon szerettem, ahogyan a budapesti utcákon együtt detektíveskedek velük.

A cselekmény fordulatos volt, szerintem alsó tagozatos gyerekek igazán élvezhetik, főleg a kisebbek, mivel Pongrác személyén keresztül - amikor nem forogtak olyan gyorsan a mudi agytekervényei, "rászólhatnak", meglehet a "Jaaaj, Pongrác, hát nem látod, hogy a Margitszigetre kell menned?"-élmény, így részesei lehetnek a nyomozásnak a kis olvasók is.

A történet izgalmas volt, hiszen a perzselő nyárban sorra zárnak be a budapesti fürdők, a tikkadt városlakók egyre dühösebbek, azonban a vizet valaki tönkreteszi a fürdőkben, nem lehet látogatni azokat. Hogy ki állhat a hátterében ennek a bűntettnek, Pongrác kezdi el kinyomozni, hozzá társulnak társai, kezdve a titkárnővel és barátjával, folytatva a sort Fürgével, Maxival és Trixivel. Miközben Pongrác két nagybátyja, Gerzson és Bernát az Olimpia parkban sakkoznak és várják Pongrácot, a fiatalok egy fergeteges nyomozásba vetik bele magukat. A nagybácsik játéka, amit kitaláltak a fiatal mudinak a mobiltelefonnal és a kulccsal, egy igazi nyomozássá változik, az elkövetők közül pedig a magyar szervezett bűnözés egy tagja is felbukkan.

Letehetetlen könyv volt. Nemcsak azért, mert izgalmas volt, fordulatos, hanem azért is mert Nyulász Péter remek nyelvi leleménnyel tette humorossá a cselekményt a szereplők neveinek kitalálásával. Szakadtam a főbűnöző elnevezésén, ahogyan feleségéén is, de imádtam a külföldi bűnelkövetőknek adott neveket is. Például Meb Undát az angol királynő lovaggá üti. Mi lesz a neve Sir Meb Unda. Igen. Konkrétan röhögtem, amikor kimondtam hangosan.

Remélem, hogy hamarosan olvashatom majd a sorozat folytatásait is, mert engem bizony megvettek az első kötettel. Jó szívvel ajánlom nektek a BerGer Szimat Szolgálat kalandjait, a könyveket megtaláljátok a Móra Kiadó honlapján az első résszel együtt. Egyúttal szeretném megköszönni a kiadónak, hogy megajándékoztak ezzel a remek élménnyel.

Rupi Kaur: otthon test

Évek óta nézegettem könyvtárban és a Könyvmolyképző Kiadó honlapján Rupi Kaur köteteit, de valahogy eddig mindig úgy éreztem, távol állnak tőlem a rímtelen, modern versek, inkább a klasszikus költeményeket szeretem. Nemrég mégis elkezdtem a szerző otthon test című kötetét. Ez a harmadik, ami magyar nyelven megjelent, nekem pedig az első, amivel elkezdtem a szerzővel való ismerkedést, és - úgy érzem - a legjobb választás volt ehhez.

A négy részre osztott kötet tudat, szív, pihenés és ébrenlét témája köré gyűjtötte a verseket. Sokszor éreztem, hogy Kaur sorai közel állnak hozzám, a versei megérintenek, de egy idő után letettem arról, hogy post it-tel bejelöljem őket, mert akkor szinte minden oldalra jutott volna egy-egy jelölő. Rupi Kaur érzékeny, a saját életéből merített témákat dolgoz fel verseiben, sokuknál éreztem, mintha a saját érzéseimet, gondolataimat tolmácsolta volna a költő. Furcsa módon nem volt zavaró a rímtelenség, ,int ahogyan olvasás előtt gondoltam, mivel eddig a modern versekkel rossz volt a tapasztalatom. Ennél nem. Ez a kötet nagyszerű volt. Olyan, amit érdemes lesz a polcomon tudni, újra és újra levenni, belelapozni, egy-egy verset elolvasni, akár erőt is meríteni belőle. A versek élethelyzetekkel, érzésekkel szembesítik az olvasót, arra ösztönözve, hogy átgondolja az életét, tetteit, érzéseit, hozzáállását sok dologhoz.

Fájdalmas és megrázó volt olvasni, az illusztrációk pedig kiegészítik az élményt. Újra és újra elolvastam egy-egy verset, sokat gondolkodtam Kaur sorain. Ha az hiszed, hogy nehéz az életed, olvasd el ezt a kötetet, és rájössz, hogy lehet rosszabb is, és ez sokat segíthet abban, hogy összeszedd magad, rendbe rakd az életedet vagy éppen új lendületet vegyél ehhez a folyamathoz. Ugyanakkor abban is segít, hogy az ember lássa, nincsen egyedül. Ha magában is tartja az érzéseit, ha nem is osztja meg másokkal, de ennek a könyvnek az elolvasása után megláthatja, mások is érezhetnek hozzá hasonlóan, és talán nem érzi magát olyan egyedül az olvasó.

Kíváncsi vagyok a szerző többi könyvére is; mindenképpen fogom folytatni a Kaur-kötetek olvasását. Az is érdekel, vajon kötetről kötetre hogyan változott, fejlődött Rupi Kaur stílusa, a versek témája, hangulata milyen az egyes kötetekben: miben különböznek egymástól és miben hasonlítanak.

Az indiai-kanadai szerző könyveit megtaláljátok a Könyvmolyképző Kiadó honlapján.

Simon Winchester: A professzor és az őrült

Megküzdöttünk egymással, Simon Winchester és én, amióta a Park Kiadó jóvoltából hozzám került A professzor és az őrült című kötet, de második nekifutásra és kitartással nemcsak hogy elolvastam a könyvet, de nagyon szerettem is. Miután befejeztem az olvasást, eszembe jutott egy túrázásom a Pilisben, amikor Piliscsabán a háromszögön akartam feljutni a Dévényi Antal-kilátóhoz - sikertelenül. Mivel a lábam nem tökéletes egy huszonöt évvel ezelőtti bénulás miatt és orrsövényferdülésem sokszor gátol a levegővételben, nem a legjobb választás volt éppen a háromszög, de térképen nem tűnt meredeknek. Nem jutottam fel, és akkor megfogadtam, hogy másik úton, de később felmegyek, és inkább az akkor még működő Pipacs Kávézót látogattam meg. Egy kicsit az én fehér bálnám volt akkor a kilátó, amíg egy másik alkalommal a kéken fel nem mentem a toronyhoz.

Valamennyire ezt a párhuzamot éreztem a bálna, a torony és Winchester könyve között a hétvégén, hiszen ugyan első alkalommal beletört a bicskám - bár szerintem inkább nem volt ráhangolódva erre a különleges könyvre -, másodszorra nemcsak sikerült elolvasnom, de szerettem is a történetet és főszereplőjét.

Valójában nem is lehet regényről beszélni, sokkal inkább egy ismeretterjesztő közegbe bújtatott, kalandos történetről a nyelvészet világában, a 19. század második felében, a 20. század elején.

Az augusztus és a szeptember első fele valamennyire a lelassulásról szólhatott nálam, hiszen több könyvet is több mint egy hónapig olvastam, ami nemhogy nem ártott az olvasási élménynek, de hozzátett és segített, hogy igazán élvezhessem ezeket a lassabban csordogáló történeteket. Egy monumentális vállalkozás részese lesz William Chester Minor, a nyugdíjazott amerikai katonaorvos, aki a szótárkészítéskor már évek óta egy angol elmegyógyintézetben tölti napjait. Hogy miért tartózkodik ott? Erre jöjjön rá az olvasó maga, bontakozzon ki előtte Minor magánéletének, egészségi állapotának története spoilerek nélkül. Minor olvasott, művelt, intelligens ember, akinek hiányzik a szellemi kihívás a bezártságban, és kapva kap az alkalmon, amikor James Murray önkénteseket keres hatalmas vállalkozásához, az OED elkészítéséhez. Így lesz Minor a szótár és Murray leglelkesebb segítője, mintegy tízezer szócikk, idézet és példamondat "atyja".  Főhősünk sorsát megszületésétől haláláig nyomon követhetjük a lapokon, így bontakozik ki előttünk egy tragikus életút, amely a számomra végtelenül elszomorító volt.

Az azonban, ahogy részese lehettem - még ha csak az olvasás által is - az OED megszületésének, fantasztikus élmény volt. Hiszen vajon kinek jutott valaha is eszébe, milyen hatalmas munka összeállítani egy szótárat? Nem egyszerűen szócikkek összeállítása ez, hiszen a szótárban szerepeltetni kívánt szavakat is össze kell gyűjteni, a teljesség igényével! És ne feledjük azt sem, hogy akkor ne voltak számítógépek, amik hatalmas segítséget jelentenek napjainkban egy hasonló vállalkozásnál Sokszáz önkéntes kitartó, megfeszített munkájának gyümölcse az Oxford English Dictionary, amire - főleg ennek a könyvnek az elolvasása után - nem lehet meghatottság, lelkesedés és emelkedettség nélkül gondolni.

Hálás vagyok a szerzőnek, amiért erre a nagyszabású vállalkozásra felhívta a figyelmemet és hogy általa megismerkedhettem W. C. Minor és James Murray barátságával.

És nagyon köszönöm a Park Kiadónak, amiért felkarolták és 2021-ben kiadták  Simon Winchester kötetét magyar nyelven. Fontos és értékes kötetet vesz a kezébe, aki megveszi, kikölcsönzi vagy kölcsönkéri A professzor és az örültet, hogy része legyen egy izgalmas nyelvészeti kalandban.

A kötetet a kiadó honlapján is megtalálhatják az érdeklődők.

Akinek pedig felkeltettem érdeklődősét és elolvassa a könyvet, érdemes utána a történetből készült filmet is megnézni, A tudós filológust, Murrayt Mel Gibson, míg az elborult elméjű katonaorvost Sean Penn alakítja a 2019-es filmdrámában.