Kathrine Kressmann Taylor: Címzett ismeretlen

"Az itt olvasható történet először az amerikai Story magazinban jelent meg 1938-ban, majd hamarosan átvette a Reader’s Digest, hogy aztán következő évben a Simon & Schuster könyv alakban is kiadja. A fiktív levélváltás azonnal irodalmi szenzáció lett, és társadalmi vitát váltott ki. A náci Németországban betiltották, az Egyesült Államokban és egy sor európai országban a legnagyobb dicséret hangjain méltatták."

Már korábban felkeltette az érdeklődésemet  Kathrine Kressmann Taylor kötetének, a Címzett ismeretlennek a fülszövege, nemrég pedig haza is hoztam a könyvtárból a történetet, amely - az Ab Ovo-s kiadás után sok évvel - 2022-ben jelent meg a 21. Század Kiadó gondozásában. Nem tudok olyan időszakot mondani az életemben, hogy ne érdekelt volna a történelemnek ez a korszaka, így izgatottan kezdtem bele az olvasásba, és egy pillanatra sem okozott csalódást a kötet.

Max és Martin üzlettársak és barátok. Martin Amerikában élő német, aki 1932 őszén visszaköltözik a családjával Németországba. Max zsidó. Kettejük levélváltásai 1932. november 12. és 1934. március 3. között adják a történetet, ezeken a leveleken keresztül bontakozik ki... valami borzalmasnak a megszületése. Amikor olvastam, sokkolt, amit leírva láttam. Az agyam nem volt képes befogadni a véget, mert bárhogyan is készültem, arra, amit kaptam, nem voltam felkészülve. A vége előtti néhány levelet újra kellett olvasnom, mert azt hittem, én siklottam át valamin, de nem. Majd pedig néma döbbenettel ültem. Órákig, napokig a könyv hatása alatt voltam, és még most is hatással van rám - szerintem mindig így lesz -, mert ahogy visszatérnek az emlékek és felidézem az olvasottakat, folyik a könnyem. Azt hiszem, a korábbi döbbenetet most válthatta fel a fájdalom. Nagy szavaknak tűnhetnek ezek, de számomra valóban fontos ez a korszak. Sokaknak lerágott csont a téma; a "tuti siker receptje" a második világháború és a Holokauszt... Sokan unhatják, hogy folyton "belebotlanak" könyvesboltban, könyvtárban. Hogy minek ennyit olvasni erről.

Azért kell, hogy soha többé ne történhessen meg.

Háromszor voltam Auschwitz-Birkenauban. Láttam a gázkamrákat. Láttam a barakkokat. Láttam a szögesdrótot, ahogyan láttam a vasúti síneket is. Láttam a sokezer bőröndöt. A sokezer pár cipőt. A többtonnányi levágott hajat. Egy könyv sem felesleges, ami felszólal ez ellen, ami megmutatja a történelem egyik legsötétebb időszakának borzalmát. A Címzett ismeretlen-t pedig különösen fontosnak érzem.

Jóval a második világháború előtt járunk és a leveleken át tanúi lehetünk Hitler hatalomra jutásának és egy teljesen épelméjű, egészséges gondolkodású, szabadságszerető, az emberek jogaiért kiálló ember és családja átváltozásának; rajta keresztül pedig sokmillió német és egy nemzet átváltozásának. Ezek az emberek nem voltak gonosztevők. Olyan emberek voltak, mint ennek a blogbejegyzésnek az olvasója vagy éppen írója, vagy bárki az ismerősi, családi körünkből. Csakhogy volt egy Németországra oly traumatikus 20. századi előzmény. Aztán pedig jött Adolf Hitler, aki valamiféle delejjel volt képes hatni az emberekre, az emberek gondolkodására. Nem vagyok történész és az események pszichológiai hátteréről sem olvastam, de valahogyan így képzelem.

A vékony kötet erőssége nem a kor mélységbe menő történelmi bemutatása, hanem az emberben végbemenő változások dokumentálása. Hogyan változik meg Martin? Hogyan lesz belőle Hitler híve? Az olvasó szembesülhet ezzel a kötetben. Levélről levélre. Először az jutott eszembe, hogyan tehette? Mi játszódott le benne? És hogy én soha... de aztán elharaptam magamban a szót, mert nem tudhatom, hogyan reagálnék hasonló helyzetben. Úgy gondolom, nemet mondanék. Csakhogy most 2023 decembere van, és nem 1933. Senki nem lehet száz százalékig biztos magában.

De gondolj csak erre: reggel mész munkába, egy idős férfi támasztja a falat, háttal a járókelőknek. Sietsz, mész a buszhoz, késésben vagy. Csak egy részeg - gondolod és mész tovább. Én megálltam. Egy kilencven éves férfi volt rosszul a falnál. A park másik oldalán lakott. Hazakísértem és a lelkére kötöttem, hogy hívja fel a lányát, aki a közelben lakott. Mindez valós történet. Nagyjából tíz éve történt. Azok, akik továbbmentek, nem voltak rossz emberek, igaz? Mégse segítettek. Hogyan gondolhatja hát bárki, hogy Martin helyében ő mit tett volna, változott volna vagy sem. Bocsánat, sok gondolatot és érzést felhoz benne a kötet.

A szerző könyvét három részre tudnám osztani: 1. Martint még nem fertőzte meg a nácizmus szelleme; 2. Martin a híve lett Hitlernek; 3. a tragédia után. Spoiler nélkül nem tudok mélyebben írni a kötetről, s ahhoz, hogy kitépje a lelketeket, szerintem nem is szabad többet tudnotok a történetről. Akarjátok, hogy kitépje a lelketeket? Olvassátok el a könyvet és a fejetekben és a lelketekben mindig veletek marad.

Az ajánlóm végére pedig még egy ajánló. Vagyis kettő. Mivel nem tudom, bekavar-e a szerzői jog vagy sem, inkább nem linkelem, de ha érdekel benneteket a téma és még nem hallgattátok meg, keressetek rá két dalra. Az egyik a Százéves pályaudvar, ami nemcsak Gerendás Péter, de Kulka János előadásában is csodálatos, a másik pedig a Rosenberg Dani című dal.

Judy I. Lin: Méreggel átitatott varázslat

Judy I. Lin regénye, a Méreggel átitatott varázslat 2023-ban jelent meg a 21. Század Kiadón belül a Next21 Kiadó gondozásában, a Next Generation sorozat részeként. Ez az írónő első, magyarul megjelent regénye, amely egy sorozat első része is egyben. Még sosem olvastam tajvani szerzőtől, nagy örömmel és kíváncsisággal vettem a kezembe a regényt, mely a kiadó kedves megkeresése után jutott el hozzám. Fantasyt ritkán olvasok, de mindig nyitott vagyok új műfajok felé - így olvastam el nemrég jópár mangát is, és nagyon pozitív élmény volt mindegyik -, és a történet, a korszak és a borító együtt levettek a lábamról. Már nem is féltem annyira a műfajtól.

Édesanyja elvesztése és húga halálos betegsége készteti Ninget arra, hogy elmenjen arra a versenyre, amelyet a császári udvarban rendeznek és célja az új udvari teamester kiválasztása. Ning édesanyja ugyanis teamester, vagyis shénnong-shi volt. Főhősünk húga tőle tanulta a mesterséget, de Ning most helyette elmegy a versenyre, abban bízva, hogy amennyiben megnyeri, talán teljesítik a kérését és egy jó orvos menteni testvérét. Csakhogy már a versenyre vezető út sem egyszerű, ott pedig szembesül azzal, milyen sokan áhítják az udvari teamester címét megszerezni, nem lesz könnyű dolga. Szerencsére barátot szerez Lian személyében, aki szintén a versenyre érkezett; azonban ahol barát van, ott akad ellenség is. Sok galibába és kalandba keveredik Ning, ahogy a hetek alatt egyik fordulóról eljut a másikra, egyre közelebb kerülve a céljához. És ekkor felborul minden, nemcsak ő, de mások is veszélybe kerülnek.

A regényt abszolút átjárta a régi idők és Ázsia hangulata. A szöveg finom volt, a történet lassan folyt előre a kötet első - nagyjából - háromnegyedében, ahogyan az ember - ismeretlenül - elképzeli a hasonló helyeket sokszáz évvel ezelőtt. Élveztem ezt a lelassulást, miközben pedig - belegondolva - 380 oldalon többheti történést kapunk, de ez nem érződött. A leírások plasztikusak voltak, majdhogynem líraiak. Éreztem a gőzölgő tea illatát, étkezés közben az ételeket, láttam magam előtt a kertet, a palotát, Ning faluját. Judy I. Lin kiválóan tud hangulatot teremteni és remek történetmesélő. Sokat megismerhet az olvasó a teakészítésről, a teának tulajdonított mágiáról, kultúrtörténeti szempontból nekem - aki Robert van Gulik ókori kínai krimijeit is inkább a körítés, mintsem a bűntény miatt olvasom - igazi csemege volt.

Ning heteit átjárja a varázslat, folyamatosan fejlődik a teamesterré válásban, tapasztalatot és tudást szerez, de mégse szabad elfelejteni, hogy egy egyszerű, fiatal, faluról jött lányról van szó, aki nem ismeri ki magát sem a városi életben, sem pedig a palotában, a palota politikai ármánykodásában. Kiben bízhat és kitől kell tartania? Sokszor nem világos a számára, de okos lány, célokkal és tervekkel, amiket meg akar valósítani. Mindez sokaknak talán unalmas lehet a már említett lassú történetmesélés miatt, de ennek a helyszínnek, korszaknak és témának szerintem rosszul állt volna a sebesség. Így adott időt kiélvezni az apró részleteket.

A történet szerelmi szála itt éppen csak kibontakozóban van még, nem igazán zavart be a történetbe, nem éreztem felesleges tölteléknek sem. Érdekel, hogyan és hova vezeti majd Lin a továbbiakban, lesz-e és ha igen, milyen komolyabb konfliktus ebből.

Szeretem a világot, amit az első kötetben felépít a szerző, és nagyon kíváncsi vagyok, vajon a második rész mit tartogat, mivel a kötet vége hihetetlen mértékben begyorsult, olyan mennyiségű esemény volt besűrítve ide, mint az első háromnegyedébe együttvéve sem, és sokkal több izgalom. Engem egy kicsit ki is zökkentett ez a hirtelen váltás, ettől a függővégtől azonban sokkot kaptam, és szidtam magamban az írót a kegyetlensége miatt, amit elkövetett az olvasóval szemben.

Engem elvarázsolt Judy I. Lin világa, Ning története, és nagyon várom, mikor jön a második rész. Amíg viszont megjelenik, szerintem szükségem lesz egy újraolvasásra, hogy másodjára még jobban belemerülhessek a szöveg részleteibe.

Különleges élmény volt az olvasás, köszönet érte a Next21 Kiadónak.

Diana Urban: Halálos játszmák

Első (két) élfestett könyvem a Next21 Kiadónak hála jutott el hozzám; nagyon köszönöm nekik, hogy kiadták Diana Urban sodró lendületű ifjúsági thrillerét és elolvashattam. Óriási élmény volt. A történetben - Crystallal a főszerepben - hat tizenéves egy napját követhetjük a kötetben, miközben időről időre beékelődik a fejezetek közé egy másik szál, egy öt évvel korábbi történet.

A Halálos játszmák csupán huszonnégy óra eseményeit mutatja be, de annyi történést kapunk, mint ami más könyvben egy hét alatt történik meg a szereplőkkel. A tizenhat éves Crystal versenyt fut az idővel, hogy megmentse húga életét, aki egy emberrabló fogságába esett. Ahhoz, hogy kiszabaduljon, a lánynak érthetetlen és kegyetlen tetteket kell végrehajtania. A lány egy gamercsapat tagja, akik egy nagy versenyre készülnek, és hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a bűnöző minden utasítása a csapattagok ellen irányul. Fontos kérdés, hogy mi az emberrabló célja. Vajon azt akarja megakadályozni, hogy a csapat induljon a versenyen? Vagy teljesen más irányból kell megközelíteni a dolgot? Talán egy öt évvel korábbi eseményhez lehet köze a jelen szálának? Miközben Crystal kétségbesetten teljesíti az utasításokat, vadul igyekszik kideríteni, ki lehet a háttérben, ki akarhat nekik ártani.

Kíváncsi voltam erre a könyvre. Egyfelől nem emlékszem, olvastam-e valaha ifjúsági thrillert, másrészt a gamer világ olyan távol áll tőlem, hogy éppen ezért felkeltette az érdeklődésemet, mit hozott ki ebből az alapból Diana Urban. Picit tartottam az idegen világtól, de nem volt diszkomfortérzésem. A történet egyből beszippantott, az első nagyjából 120 oldalt együltő helyemben olvastam el, szó szerint nem álltam fel, teljesen a történet hatása alá kerültem. A szerző ért hozzá, hogy a fotelhoz bilincselje az olvasót, korosztálytól függetlenül. A fordulatos cselekmény nem hagy időt az olvasónak, Urban remekül érzékeltette a szöveg zakatolásával a történések gyors egymásutániságát. Ahogyan a főszereplő rohan végig ezen a huszonnégy órán, az olvasó együtt rohan vele, végig a regényen. Szusszanásnyi időnk sincsen. 

Több ötletem is volt, ki lehet az emberrabló. Az öt évvel korábbi események remek gyanúsítottakat szolgáltattak mind Crystalnak, mind az olvasónak. Az fő gyanúsítottamon kívül még két emberre gyanakodtam, hiszen cselekedeteik tényleg furcsák voltak. Habár sejtettem, hogy az elsődleges ötletemre kellene fókuszálnom, nem tudtam, hogyan kerülhet a jelenkori képbe az illető, a másik két embert pedig kiváló érzékkel tette gyanússá az író, elbizonytalanítva az olvasót.

Sajnáltam ezt a hat gyereket, hiszen alapvetően mindegyikük áldozat volt. A történet csavarokban is bővelkedik - személy szerint megdöbbentett a bűnöző kiléte. Ez az, amikor vársz valamit, tudod azt is, hogy mit vársz, amikor pedig megkapod azt, amit vártál, mégis úgy tálalja az író, hogy leesik az állad, pedig utánagondolva valóban nem lehetett más magyarázat. De kevesen olvassák el egy könyv végét azelőtt, hogy elkezdenék az elejét, így a figyelmeztető jelek csak a végére állnak össze. Amikor pedig azt hittem, vége mindennek, jön a végső, váratlan fordulat - talán mert habár thriller, mégiscsak ifjúsági vonalról van szó és egyhül a szorítás a mellkasban. Egy kis időre. Mert Diana Urban az utolsó oldalon is otthagy valamit az olvasónak. Nevezzem függővégnek? Ha akarom, lehet függővég, de más szempontból a történet lezárult. Érdekel, tényleg lesz-e folytatás.

Diana Urban nem egy kedves író. Nem kegyelmez a szereplőinek, de nem kíméli az olvasót sem. Nekem azonban éppen ezért volt olyan jó élmény ez az olvasás. A harmadik, fotelben, olvasással töltött óra után esett le nekem, miért van olyan deja vu érzésem. Ugyanígy éreztem Carmen Mola A legyek menyasszonya című regényének olvasásakor is. Olvastam és olvastam, beszippantott a cselekmény, és miközben a történet felzaklatott és sokszor szünetet akartam tartani, mert féltem, mit kapok egy oldallal arrébb, a könyv ne engedett el: nem tudtam letenni, szinte kényszerített, hogy olvassam tovább. Természetesen nem hasonlítanám össze egy - sok szempontból - horrorisztikus regény cselekményét egy ifjúsági thriller cselekményével, a két kötet által keltett olvasói érzéseim azonban hasonlóak voltak.

Remélem, hogy a 21. Század Kiadó illetve a Next21 Kiadó elhozzák majd hazánkba az írónő további regényeit is. Egy vásárlójuk már biztosan lesz. Még egyszer köszönöm a kiadó megtisztelő bizalmát, akinek az érdeklődését pedig felkeltettem a regény iránt, a kiadó honlapján keresztül megvásárolhatja.