2024. augusztus 16., péntek

Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje

 Régóta gondolkodtam már azon, hogy meg kellene ismerkedni Taylor Jenkins Reid könyveivel. Azt tudtam, hogy nem a Daisy Jones and the Six lenne az első regényem, mert túl speciálisnak éreztem nemcsak a történetet, de a szöveg kialakítását is. A választásom végül az Egyetlen szerelmeimre esett, mielőtt azonban beszerezhettem volna, jött egy olyan könyvklubos hónap, ahol a közös könyv az Evelyn Hugo hét férje volt, én pedig döntöttem. Ez lesz az első TJR-regény, amit elolvasok, s még aznap meg is vásároltam.

A regény 2017-ben már megjelent egyszer, akkor a Lettero Kiadó adta ki a történetet - a cím is kicsit más volt még -, majd 2023-ban a Könyvmolyképző Kiadónál látott napvilágot a szerző könyve Evelyn Hugo hét férje címmel. Nemcsak más címet és új borítót kapott a regény, de javítottak a szövegen is.

Az utóbbi időben sok könyvmolyképzős regényt olvastam, és amire már korábban rájöttem, miszerint a kiadó színvonalas, jó történeteket ad ki, ezzel a regénnyel is megerősítést nyert; és ha A kilencedik ház újraolvasós, hát az Evelyn Hugo hét férje még inkább újraolvasós. Ez egy gyönyörű történet volt.

Nemcsak egy filmcsillag, Evelyn életét ismerhettük meg a regényben, de  egy több évtizede letűnt-eltűnt korszakot is bemutat Jenkins Reid: a ötvenes-hatvanas-hetvenes évek Amerikájának csillogó filmes világát illetve az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek társadalmát, társadalmi problémáit is. A saját nemedhez vonzódni akkor bűn volt: akár a gyerekedet is elvehették, kényszergyógykezelésre be is zárhattak. A másság titkolandó volt, szégyellnivaló. Ha szerencséd volt, akkor a környezeted elfogadta, esetleg a hátad mögött beszéltek rólad, ha nem volt szerencséd... hát akkor nem volt szerencséd.

Na, de hogy az elején kezdjem. Evelyn elmúlt hetven éves, már mindenkit elveszített, akit valaha szeretett, és felveszi a kapcsolatot Monique-kal, mert szeretné, ha a fiatal nő írná meg az élettörténetét egy könyvben. Hogy miért Monique, ennek oka van, ami persze ki is derül a regény végére, ami külön izgalmassá teszi a cselekményt.

Evelyn alacsony társadalmi osztályról származott, kislányként elveszítette az édesanyját, és tudta, hogy ha nem szökik el apjától, hamarosan az eddiginél is rosszabb sors vár rá, ahogyan egyre inkább kezd kibontakozni nőiessége. És így kezdődik házasságainak sora, hiszen első férje, Ernie Diaz segítségével jut el Hollywoodba és kezdi el megvalósítani az álmát. Az út pedig göröngyös volt, hiszen nemcsak rossz házasságok az ára ennek, de belefut párkapcsolati erőszakba, Hollywood is elpártol tőle többször is, ő azonban mindvégig kitart, halad előre az úton és nem adja fel. A sikereiért nagy árat fizet, de Hollywoodnak köszönheti legjobb barátját, Harry Cameront is, akinek szeretete és támogatása évtizedeken át elkísérte az asszonyt, és egyetlen gyermekét is Harrynek köszönheti.

Számomra fájdalmas volt, ahogyan az akkori társadalom legnagyobb része bánt a melegekkel. Amíg a heteroszexuális párok nyíltan vállalhatták szerelmüket, vagy éppen a heterszexuális emberek repkedhettek kapcsolatból kapcsolatba, addig az LMBTQ társadalom tagjai meg voltak bélyegezve, miközben egyikük sem volt értéktelenebb vagy rosszabb másoknál. Nagyon megszerettem Evelynt, mert erős volt, s habár ment a célja felé, érző ember is volt, akit a megpróbáltatások nem hagytak érintetlenül. Szomorú, hogy hét férje közül csupán Don Adlerbe volt igazán szerelmes, minden más csak színjáték volt, minden házassággal célja volt, és ugyan a Harryvel kötött házassága boldog volt, hiszen a legjobb barátja volt a házastársa, az élete mégsem lehetett teljesen igazi és Evelyn ebben a kapcsolatban sem lehetett teljesen önmaga abban  a szeletében az életében, amit a nyilvánosságnak mutatott.

De hogy mi is volt Harry, hogy milyen erős kapcsolat volt Evelyn és a férfi között, jól mutatja egy idézet:

Öt évig nem beszéltem Celiával. Nem hívott föl. Nem írt. Én meg nem bírtam rávenni magam, hogy megkeressem.
Csak onnan tudtam, mi van vele, hogy mit írtak a lapok, mit beszéltek az emberek szerte a városban. De azon az első reggelen, amikor a nap az arcomra sütött, és még mindig kimerült voltam a mexikói kiruccanástól, valójában jól voltam.
Mert ott volt Harry. Hosszú ideje először éreztem úgy, hogy családom van.
Mert nem tudod, milyen gyorsan futsz, milyen keményen dolgozol, milyen kimerült vagy, míg valaki mögéd nem áll, és azt nem mondja: "Oké, hátraeshetsz, elkaplak."
Hát hátraestem.
És Harry elkapott.

Mert - ha nem is vallja be - a legtöbb ember vágyik egy olyan társra, aki mellett lehet gyenge is. Aki mellett nem kell mindig erősnek lenni. Aki erős lesz helyettünk is, ha úgy érezzük, hogy nem tudunk mindig erősek lenni. Mert nem lehet mindig erősnek lenni. Nagyon szerettem Harry és Evelyn szeretetteljes, valódi bizalmon és elfogadáson alapuló barátságát. Szerettem, ahogyan Harry szerette közös lányukat. Szerettem, ahogyan hárman egy család voltak.

Az író a regény 37. fejezetében ír az első melegjogi megmozdulásról, a Stonewall-lázadásról, amely valóban megtörtént; 1969. június 28-án kezdődött (2019. június 6-án James P. O'Neill New York-i városi rendőrbiztos hivatalosan elnézést kért a a New York-i Rendőrkapitányság nevében a rendőrök Stonewallnál 1969-ben elkövetett tetteiért.).

Celia járkált a nappaliban, a szíve kalapált. Azt hitte, minden megváltozik. Azt hitte, hogy ha a melegek fölfedték magukat, ha büszkén beismerték, kik ők, és elég erősek, hogy kiálljanak a jogaikért, megváltozik majd az emberek mentalitása.

Számomra, akinek több meleg ismerőse is van, aki többször is részt vett a Pride-on, hogy támogatásomat fejezzem ki, különösen megterhelő volt lelkileg, amit ebben a regényben olvastam ezekről az évtizedekről, és a szomorú, hogy a társadalom még ma sem nőtt fel és lett elég felnőtt ahhoz, hogy a fejünkbe verjük: az embereket nem a kinézetük, a vallásuk, a nemzetiségük, politikai vagy szexuális hovatartozásuk szerint ítéljünk meg, hanem a tettteik alapján.

Evelyn követett el hibákat élete során, de nem volt rossz ember. Csak ember, mint bárki más. És csak boldog szeretett volna lenni azzal, akit igazán, őszinte szerelemmel szeretett.

Ez a regény fontos helyet foglal el a szívemben, és sosem fog lekerülni a polcomról. Újraolvasás garantált. Bőgés garantált. De nem bánom.

Nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy javított szöveggel megjelentették az Evely Hugo hét férjét és hogy kiadják magyarul Taylor Jenkins Reid köteteit. Ha pedig valakinek felkeltettem az érdeklődését a regény iránt, ajánlom a kiadó honlapját, ahol nemcsak ezt a könyvet, de sok más történetet is meg lehet rendelni.

2024. július 5., péntek

Kiss Ottó: Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra

 Eddig háromszor
mentem világgá.

Először az ajtóig,
aztán a szomszéd házáig,
legutoljára meg
a lakótelep széléig.

Ha megint
világgá megyek,
nem fordulok vissza többé,
mert úgyis hazatalálok,
hiszen a Föld gömbölyű.

A Csillagszedő Márió már többedik kiadását éli a Móra Könyvkiadónál. Kiss Ottó kötete legutóbb 2023-ban jelent meg - a korábbiakhoz hasonlóan - gyönyörű borítóval. Szeretném megemlíteni Paulovkin Boglárkát, akinek nevéhez fűződik ennél, a harmadik kiadásnál is a borító és a kötet illusztrációja.


Ma szerencsés napom volt:
találtam egy négylevelű lóherét.

Kiss Ottó verseinek olvasása közben folyamatosan a kamaszkoromban megismert svéd gyermekversek jutottak az eszembe. Még talán jobban is, mint a Szólj, ha kell egy barát című kötet olvasásakor. A szerző remekül tudta visszaadni az északi gyermekversek stílusát, hangulatát, humorát.

Márió azt mondta,
hogy régen, amikor
az apja meg az anyja
elváltak,
ő kutyát kapott ajándékba.
Megkérdeztem a papét,
hogy velük mi van,
de azt felelte,
hogy ők soha nem válnak el,
mert annyira szeretik egymást.
 
A kutyát már
meg sem említettem.

Imádtam ezt a vékonyka kis könyvet, hatalmas élmény volt elolvasni a verseket, miközben az illusztrációkat élveztem.

Ha nem viselem
mindig a szemüveget.
felnőttkoromban sem
leszek előrelátó?

A gyermeki bölcsesség meglepően jópofa és elgondolkodtató - szerintem Kiss Ottó lélekben nem veszítette el gyermeki lényét, különben biztosan nem tudta volna így megírni ezeket a szövegeket.

A mélység az ugyanolyan,
mint a magasság.
Csak máshonnan kell nézni.

A könyvet itt is telecetliztem, ez is az a fajta olvasnivaló, amit az ember nem a polcát hátsó végébe rak le, miután elolvasta, mert időről időre elő fogja venni, hogy bele-beleolvasson később is. Nehéz többet írni. Én nagyon szerettem. Jó élmény volt az olvasása, szívből tudom ajánlani mindenkinek.

Köszönöm a Móra Könyvkiadónak, hogy megismerhettem Kiss Ottó könyvét. Ha felkeltette érdeklődéseteket az értékelésem, a könyvet megtaláljátok a Móra Könyvkiadó honlapján - sok más remek könyvvek együtt.

2024. június 28., péntek

Leigh Bardugo: Ninth House - A kilencedik ház

Az Alex Stern-sorozat első része, A kilencedik ház 2021-ben jelent meg először a Könyvmolyképző Kiadónál. Leigh Bardugo könyvei régóta izgatták a fantáziámat, de az eddigi sorozataiba féltem belevágni, mi lesz, ha nem az én világom? És akkor a KMK kiadta A kilencedik házat, aminek a fülszövege nagyon megfogott, itt éreztem az író könyveinél először, hogy még szerethetem is a történetet, és nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy ismerkedésemet támogatták egy példánnyal a sorozat első részéből. Mi lett a rövid véleményem erről a kötetről? Nos, egyetértek Stephen Kinggel, akinek szavait a borítón is olvashatjuk: Zseniális... lehetetlen letenni, ugyanis ezt a 568 oldalas féltéglát két és fél nap alatt olvastam el - és mindegyik nap hétköznapra esett!


Megfigyeltek egy sikertelen portálmegnyitást a Tekercs és Kulcsnál - meghiúsult a kísérlet, hogy átküldjenek valakit Magyarországra, csak annyit értek el, hogy az egész sírnak gulyásszaga lett -, és egy ugyancsak hatástalan vihart, amit a St. Elmo idézett elő a lepusztult lynwoodi házukban. A küldöttség elnöke és a résztvevő öregdiákok elég kínosan érezték magukat és szégyenkeztek is. (211-212. oldal)

Persze, a fenti idézet csak egy "mézesmadzag" a bejegyzés olvasójának a Magyarországra való utalással, de szerintem erre sincsen szükség ahhoz, hogy az ember a kezébe vegye a regényt. Bevallom, viszonylag sokáig halogattam a könyv elolvasását, tartottam attól, hogy csalódni fogok, de ez a félelmem teljesen alaptalan szorongás volt csupán egy olyan műfajtól, a fantasytől, amiben keveset olvasok. Nekem, a fantasyben kevésbé jártas olvasónak abszolút telitalálat volt a választás Bardugo regényeiből, és nagyon-nagyon várom a második részt, ami már meg is jelent a Könyvmolyképző Kiadónál Tűzön-vízen át címmel 2024-ben. Leigh Bardugo kedvencem lett, ahogyan A kilencedik ház is.

Alex elsőévesként bekerül a Yale Egyetemre, ami előéletét tekintve és azt, hogy be sem fejezte a középiskolát, meglehetősen furcsán hathat. Csakhogy húszévesen túlél egy gyilkosságot és a kórházban felkeresik, hogy felkérjék egy különös megbízatásra. A lány hamarosan különleges képessége miatt és a titokzatos jótevői megbízásából a Yale titkos társaságainak okkult tevékenységét felügyeli. A tiltott mágia alkalmazása viszont baljósabb és veszélyesebb, mint ahogy azt akár a legparanoiásabb elme is elképzelheti.

A történet ugrál az időben. Míg egyik fejezetben a jelenben vagyunk tavasszal, a következőben már a télen játszódó események bontakoznak ki előttünk.  Szerencsére csak egy gyomorforgató jelenet volt a történetben, aminél meg kellett állnom, de a gyomorforgató nem is tökéletes kifejezés. Ugyanis nagyon para volt az első béljóslás, amin Alex részt vett az egyetem egyik titkos társasága szervezésében. A továbbiakban végig ideges voltam, mi lesz itt még, de a többi esemény szerencsére nem hatott rám ennyire mélyen - vagy csak hozzászoktam a többszáz oldal olvasása közben a bizarr és ijesztő történésekhez. Mivel  keveset olvasok ebben a műfajban, értékelésemben nem hagyatkozhatok mély zsánerbeli tudásomra (ami nincsen), csupán őszintén és teljes szívvel csak ajánlani tudom nektek ezt a regényt, A kilencedik házat. Racionális érveket felsorakoztatni, más művekkel összehasonlítani - tőlem ne várjatok ilyet. Számomra egyszerűen zseniális volt, ahogyan King számára is.

Miközben megismerjük a Yale-t, kiismerjük magunkat a különböző titkos társaságok között, egy különös, titokzatos és félelmetes világ is kibontakozik előttünk, amiről az átlagos egyetemi hallgatónak fogalma sincsen, de közben megismerjük Alexet is. Kibontakozik a múltja, megismerkedhetünk az életével, és szerintem kevés olyan ember van - ha van egyáltalán - aki ne kedvelné meg a főszereplőt. Szerettem Vőlegényt is, akinek tragikus múltja is kibontakozik a lapokon, ahogyan haladunk a történet vége felé, és Alex Vergiliusa, Darlington is kedvelhető karakter volt a történetben.

Izgalmasak voltak a varázslatok, ahogyan a szerző kitalálta és felépítette az egész titokzatos hálózatot, a társaságokat, amiknek mindnek más és más a speciális képessége. Alex tökéletes főszereplő volt, aki keményen állta a sarat, pedig éppen eléggé félelmetes és megterhelő volt, amin keresztül kellett mennie nyomozás közben. Becsültem őt a leleményességéért, a kitartásáért, a jó logikai képességéért és a bátorságáért.

Bardugo remekül keverte a szálakat, a könyv vége kifejezetten sokkoló volt a számomra, ezt nem vártam volna - másrészről viszont, ha kevesebbet kapok egy ilyen történet után, csalódott lettem volna. Kellett ez a lezárás, ez a csattanó, és bízom benne, hogy aki eltűnt ebben a részben, előkerül épségben a másodikban, mert hülye bőgős vagyok, és nem akarok megsiratni egy szereplőt sem. Szóval, kedves Leigh Bardugo, ne ríkass meg a Tűzon-vízen át-ban, mert mérges lesz.

A szöveg remek volt, a fordítást - ami Seres József munkája - nagyon szerettem. Könnyen olvasható volt és kedveltem a tördelést is, ami kellő tágasságot adott a sorok között ahhoz, hogy élvezet legyen a történet megismerése. Vaskosabb könyveknél kicsit tartok attól, hogy a hosszabb olvasás megviseli a gerincet, a sarkokat, de nagyon szépen egyben van A kilencedik ház, és szerintem egyben lesz egy (vagy több) újraolvasás után is, mert ez egy újraolvasós könyv a számomra, ebben biztos vagyok.

Tökéletes kikapcsolódás ez a regény bármikor, évszaktól függetlenül, de ősszel kifejezetten ajánlott elolvasni.

Köszönöm még egyszer a Könyvmolyképző Kiadó munkatársainak a recenziós példányt, örökre emlékezetes élménnyel lettem gazdagabb általuk. A kilencedik házat pedig - ahogyan a sorozat második részét is - megvásárolhatjátok a kiadó honlapján.

2024. június 26., szerda

Vig Balázs: A rettegő fogorvos

Történetünk elején Hugi és Pajti az édesanyjuk kíséretében fogorvoshoz mennek. Egy félelemtes fogorvoshoz, akinek a rendelőjében egyetlen gyerek sincsen biztonságban. Vig Balázs története először 2012-ben jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában, majd 2023-ban ismét, ezúttal Ritter Ottó rajzaival illusztrálva.

A rettegő fogorvos segít leküzdeni félelmünket a fogorvostól, hiszen - bármilyen furcsa, de - a fogorvos is csak ember, még akkor is, ha fucsa, fehér köpenyt visel és ijesztő szerszámokkal közelít a szánkhoz. A történetben a fogorvos nemhogy nem "eszi meg" a gyerekeket, éppen ellenkezőleg: retteg tőlük. Amikor Hugi, Pajti és anyu Higiénia nővér kíséretében belép a rendelőbe, a fogdoki éppen a szék alatt bújkál a gyerekek elől. Szép lassan megbarátkozik a doktor úr a két gyerekkel és határozott jellemű édesanyjukkal, és a kisfiú kezelése után Hugi is megkapja a fogszabályzóját.

Természetesen fény derül arra is a történetben, mi is okozott akkor traumát szegény fogorvosnak, hogy rettegni kezdett a gyerekektől. A történet - ha az ember fogorvos, akkor mindenképpen - igazán félelmetes, de akkor is cidrizik a lábunk, ha éppen tanárok, kőművesek, újságírók vagy akár varrónők vagyunk.

Szerencsére a könyv végén minden jól alakul, a háromtagú kis család elindul haza, a rettegő fogorvos pedig - már nem annyira félelmében, mint inkább a megszokástól vezérelve . visszabújik a szék alá.

A Már tudok olvasni sorozat 3. szintjéhez tartozó mesének már valódi története, igazi mondanivalója van, amit nemcsak gyerekek, de felnőttek is tudnak élvezni és értékelni. Igaz, miután befejeztem az olvasást, elgondolkodtam azon, vajon nem csak egy megrendezett, előre megbeszélt jelenetet láttunk el a történetben, és a fogorvos inkább egy remek színész, mintsem egy rettegő alak.

Ajánlom ezt a kis könyvet kortól függetlenül - látjátok, én is tudtam élvezni az elolvasását, és még egy kontrót is tudtam gyártani utána. :-)

A könyvet - ahogy a kiadó többi könyvét, megtaláljátok a Móra Könyvkiadó honlapján. Nagyon köszönöm a kiadónak, hogy recenziós példányként elolvashattam és egy újabb jó kis történettel gazdagodtam a sorozatból. Élmény volt. Mint mindig.

2024. június 24., hétfő

Patat Bence (ford.): Szólj, ha kell egy barát. Kortárs skandináv gyerekversek

 Szólj,
ha kell egy barát.

A helyedben
én
nekem szólnék.
 
2023-ban jelent meg Patat Bence fordításában a Szólj, ha kell egy barát című, kortárs svéd gyermekverseket tartalmazó kötet a Móra Könyvkiadónál. A verseket pedig olyan nevek jegyezték, mint például Marten Melin, Synnea Lea, Lotta Olsson, Thorstein Thomsen vagy éppen Andri Snaer Magnason.


Nagy várakozás előzte meg ennek a könyvnek az elolvasását, de azt gondolom, mindenki így lett volna vele, ha - hozzám hasonlóan - gyerekként már találkozott olyan "klasszikusokkal" korábban, mint például:

Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.

vagy éppen

Sten-Malténak nagy, vörös és elálló
füle van.
Nekem tetszik
a nagy vörös és elálló
fül.

Nos, ilyen - a memóriából kitörölhetetlen, többévtizedes - előzmények után talál rám a könyv és én a könyvre, hála a Móra Könyvkiadónak. A Szólj, ha kell egy barát azok közé a könyvek közé tartozik, amit folyton a kezébe vesz az ember, bele-beleolvasni, visszateszi a polcra, majd egy kis idő elteltével ismét leveszi a polcról. A versek - fejezetekbe csoportosítva - a gyerekek életének apró mozzanatait örökítik meg, mint amilyen a szigorú és hónaljszagú nagymama, a születésnap, apu horkolása, a családi kapcsolatok, iskola és osztálytársak... Ez az egyik kedvencem:

Amikor összefutott az osztály
leghelyesebb lányával, azt mondta neki,
hogy csak a hétvégi bulira vesz italokat, de
aztán odakiáltott az anyukája az üzlet túlsó végéből,
hogy mennyire klassz alsógatyát
talált neki.

Életkortól függetlenül jó szórakozást, kellemes kikapcsolódást nyújt ez a kötet. Érdemes kézbe venni, ha arra vágyunk, hogy felvidítson, de akkor is, ha csak el akarunk olvadni a cukiságtól. Olyan igazi, őszinte gyermekversek hatását keltik a szövegek, a szerzők remekül megragadták a gyerekgondolatokat. Rímes és rím nélküli vers egyaránt akad a kötetben, megtalálja mindenki az ízlésének legjobbat, legkedvesebbet. A magam részéről elhasználtam néhány post-it-et olvasás közben.
Az illusztrációk miatt is érdemes végiglapozni a könyvet, Schall Eszter keze munkáját dicsérik a rajzok és jól megragadták az egyes versek hangulatát.

Ajánlom hát ezt a könyvet kicsiknak és nagyoknak, gyerekeknek, tiniknek, felnőtteknek. Unokéknak és nagyszülőknek. Unokaöccsöknek, nagybácsiknak. A tanítőnőnek, a szomszédnak, a földszinten lakó házmesternek... Egyszóval mindenkinek. Tényleg.

Köszönöm a Móra Könyvkiadónak, hogy jóvoltukból egy példány kerülhetett hozzám, és a "mai svéd gyermekversek" után megismerkedhettem a "kortárs skandináv gyermekversekkel". Az érdeklődőknek pedig ajánlom a kiadó honlapját, ahol minden mórás könyvet megtalálhatnak és megrendelhetnek.

2024. június 8., szombat

Lucinda Riley: Bűntény az internátusban

Ismerőseim évek óta dicsérik Lucinda Riley A hét nővér-sorozatát, és fel is keltették a kíváncsiságomat, azonban tartottam belevágni egy ennyire hosszú sorozat. Nemrég azonban találkoztam a szerző krimijével, a Bűntény az internátusban-nal, amely a Genrela Press Kiadónál jelent meg 2023-ban.

A történetben Norfolkban járunk, ahol egy este Charlie Cavendish visszatér magániskolabeli szobájába és beveszi az esti gyógyszerét. Csakhogy a gyógyszerét valaki kicserélte. Valaki, aki tudott a fiú Aspirin-allergiájától és úgy érezte, nem érdemli meg tovább, hogy éljen. Jazz Hunter nyomozónő nemrég érkezett a környékre, hogy válása utén új életet kezdjen, messze a férjétől, messze a rendőrségtől, messze Londontól. Főnöke felkérésére mégis beleássa magát az ügybe, és segítséget is kap Alistair Miles őrmester személyében. Hamar egyértelművé válik, hogy Charlie nem volt éppen kedves ember, éppen ellenkezőleg. Élvezetét lelte fiatalabb társai gyötrésében. A kérdés már csak az, hogy egy elkínzott fiú a tettes vagy valaki más? A holttestek száma pedig egyre nő. Én pedig egy hónappal azután, hogy befejeztem, legszívesebben újraolvasnám a regényt.

Jazz Hunternek nemcsak egy rendkívül szövevényes ügyet kell kibogoznia, melyben folyamatosan emberi drámákkal szembesül, de saját életének drámai fordulataival is meg kell küzdenie.

Lucinda Riley egyetlen krimijében minden a helyén volt, és amikor azt gondolja az olvasó, hogy kezdenek a szálak kibogozódni, jön egy újabb fordulat, történik valami, ami megváltoztatja mindazt, amit addig gondoltunk. Annak ellenére, hogy néha úgy éreztem, kicsit sok a mellékszál, mégis imádtam olvasni, mert nem volt benne fölösleges feszültségkeltés.

A tragédia a régmúltban kezdődött, egy fiatal fiú halálával a magániskolában, Hunternek és az őrmesternek pedig (akikhez időközben csatlakozik egy extravagáns kinézetű kriminálpszichológusnő is) nagyon kitartónak kell lennie, hogy a bűncselekmények minden részlete világossá váljon, ahogy az olvasónak is figyelmesen kell olvasnia, mert a szereplők és történések összefonódása odafigyelést igényel. Legkedvesebb szereplőim David és a fia, Rory voltak, de megszerettem Jazz Hunter szüleit is, akik mellékszereplőként kísérték végig a történetet.

Olvasás közben végig úgy éreztem, az írónő nagy szeretettel írta ezt a regényt. Lucinda Riley érzékenysége átüt a lapokon, a szöveg nyelvezete nem olyan durva, mint más krimik esetében; látszik, hogy írójuk romatikus regények szerzője, mégis benne van minden, ami kell egy jó bűnügyi regényhez. Megkapjuk a bűncselekményt, megkapjuk a nyomozást, de rengeteg érzelmet is. Mégsem lesz szirupos a történet, az érzelmeket éppen megfelelő mennyiségben adagolja Riley - legyen szó a nyomozásban érintett személyelről vagy éppen a nyomozókról.

Fontos téma a regényben az iskolai erőszak, a házasság megromlása, a rossz párkapcsolat, saját magunk megbecsülése, a gyász feldolgozása.

Számomra ez a könyv már olvasás közben belekerült abba a kategóriába, amiben az újraolvasásra érdemes regényeket tartom számon, és azok közé a könyvek közé, amikből feltétlenül saját példányt szeretnék a polcomon. Érzékeny és jó krimi, amit bárkinek tudok ajánlani, legyen akár komoly krimifogyasztó, akár kezdő krimiolvasó, de annak is, aki egyszerűen csak egy jó történetre vágyik.

2024. május 21., kedd

M. Kácsor Zoltán: Az elátkozott amulett - Berci és a koboldok 3. rész

2024-ben jelent meg a Móra Könyvkiadónál M. Kácsor Zoltán Berci és a koboldok sorozatának harmadik része, Az elátkozott amulett. A trilógia lezárásában Berci a végső ütközetre készül, melyben segítségére vannak a barátai is, Borka, Frici és Ricsi. A varázslabirintus azonban veszélyeket tartogat a számukra, és kérdés, hogy sikerül-e legyőzniük a koboldok uralkodóját és kiszabadítani az ártatlanul raboskodó koboldokat.

A válasz természetesen igen, mi más is lehetne egy gyerekkönyv lezárása, az olvasó azonban hiába tudja ezt. olvasás közben végigizgulja a kalandokat. Berci és barátai a könyv elején egy terem közepén állnak, körben csupa nyílás, és ki tudja, melyik a helyes irány a számukra. Természetesen Ricsi szeleburdiságára mindig lehet számítani, az ovis kobold gondolkodás nélkül ront be az egyik nyláson, hogy aztán visszarobogjon egy másikon és így tovább... Hagyjuk azonban Ricsit rohangálni.

A többiek egy Bizsúrt ábrázoló kőszobrot fedeznek fel, kezében aranykulcs, a nyakában amulett. Bizonyos események után, melyek közé tartozik például Ricsi lufivá változása is, a négy barát bejut egy másik terembe - nyomukban Bizsúrral - ahol felfedezik a raboskodó koboldokat.

Olvasás közben, a történet vége felé haladva, Agatha Christie Poirot-történetei jutottak eszembe - nem tudom, M. Kácsor Zoltán azokból vette-e az ötletet -, mivel ahogy a koboldok kiszabadultak, Bizsúr pedig rács mögé került, Berci a nagy nyomozóhoz hasonlóan, az egybegyűltek előtt leplezte le, hogyan és mi történt az amulettekkel, a koboldokkal és mi volt ebben az egészben a szerepe Bizsúrnak.

A Móra Könyvkiadó Már tudok olvasni sorozatának már több részét elolvastam, és mindegyik - felnőtt fejjel is - kellemes kikapcsolódást nyújtott. Nyilván nem felejtettem el, hogy ezek a könyvek gyerekeknek íródtak, de a jó gyerekkönyvek élvezhetőek az idősebb korosztály számára is. A Berci és a koboldok sorozat mind a három része a Már tudok olvasni sorozat 3. szintjéhez tartozik, és nagyon ajánlom a szülőknek, hogy beszerezzék, ha gyermekük már jól tud olvasni és érdeklik az izgalmas történetek. Most már, hogy a trilógia mindhárom része megvásárolható, javaslom a három könyv együttes beszerzését, mert - van egy ilyen érzésem - a gyerek az első olvasása után azonnal bele akar majd kezdeni a folytatásokba.

A könyvet - ahogy a kiadó többi könyvét, megtaláljátok a Móra Könyvkiadó honlapján. Nagyon köszönöm a kiadónak, hogy recenziós példányként elolvashattam és egy újabb jó kis történettel gazdagodtam a sorozatból. Élmény volt. Mint mindig.