Az Alex Stern-sorozat első része, A kilencedik ház 2021-ben jelent meg először a Könyvmolyképző Kiadónál. Leigh Bardugo könyvei régóta izgatták a fantáziámat, de az eddigi sorozataiba féltem belevágni, mi lesz, ha nem az én világom? És akkor a KMK kiadta A kilencedik házat, aminek a fülszövege nagyon megfogott, itt éreztem az író könyveinél először, hogy még szerethetem is a történetet, és nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy ismerkedésemet támogatták egy példánnyal a sorozat első részéből. Mi lett a rövid véleményem erről a kötetről? Nos, egyetértek Stephen Kinggel, akinek szavait a borítón is olvashatjuk: Zseniális... lehetetlen letenni, ugyanis ezt a 568 oldalas féltéglát két és fél nap alatt olvastam el - és mindegyik nap hétköznapra esett!
Megfigyeltek egy sikertelen portálmegnyitást a Tekercs és Kulcsnál - meghiúsult a kísérlet, hogy átküldjenek valakit Magyarországra, csak annyit értek el, hogy az egész sírnak gulyásszaga lett -, és egy ugyancsak hatástalan vihart, amit a St. Elmo idézett elő a lepusztult lynwoodi házukban. A küldöttség elnöke és a résztvevő öregdiákok elég kínosan érezték magukat és szégyenkeztek is. (211-212. oldal)
Persze, a fenti idézet csak egy "mézesmadzag" a bejegyzés olvasójának a Magyarországra való utalással, de szerintem erre sincsen szükség ahhoz, hogy az ember a kezébe vegye a regényt. Bevallom, viszonylag sokáig halogattam a könyv elolvasását, tartottam attól, hogy csalódni fogok, de ez a félelmem teljesen alaptalan szorongás volt csupán egy olyan műfajtól, a fantasytől, amiben keveset olvasok. Nekem, a fantasyben kevésbé jártas olvasónak abszolút telitalálat volt a választás Bardugo regényeiből, és nagyon-nagyon várom a második részt, ami már meg is jelent a Könyvmolyképző Kiadónál Tűzön-vízen át címmel 2024-ben. Leigh Bardugo kedvencem lett, ahogyan A kilencedik ház is.
Alex elsőévesként bekerül a Yale Egyetemre, ami előéletét tekintve és azt, hogy be sem fejezte a középiskolát, meglehetősen furcsán hathat. Csakhogy húszévesen túlél egy gyilkosságot és a kórházban felkeresik, hogy felkérjék egy különös megbízatásra. A lány hamarosan különleges képessége miatt és a titokzatos jótevői megbízásából a Yale titkos társaságainak okkult tevékenységét felügyeli. A tiltott mágia alkalmazása viszont baljósabb és veszélyesebb, mint ahogy azt akár a legparanoiásabb elme is elképzelheti.
A történet ugrál az időben. Míg egyik fejezetben a jelenben vagyunk tavasszal, a következőben már a télen játszódó események bontakoznak ki előttünk. Szerencsére csak egy gyomorforgató jelenet volt a történetben, aminél meg kellett állnom, de a gyomorforgató nem is tökéletes kifejezés. Ugyanis nagyon para volt az első béljóslás, amin Alex részt vett az egyetem egyik titkos társasága szervezésében. A továbbiakban végig ideges voltam, mi lesz itt még, de a többi esemény szerencsére nem hatott rám ennyire mélyen - vagy csak hozzászoktam a többszáz oldal olvasása közben a bizarr és ijesztő történésekhez. Mivel keveset olvasok ebben a műfajban, értékelésemben nem hagyatkozhatok mély zsánerbeli tudásomra (ami nincsen), csupán őszintén és teljes szívvel csak ajánlani tudom nektek ezt a regényt, A kilencedik házat. Racionális érveket felsorakoztatni, más művekkel összehasonlítani - tőlem ne várjatok ilyet. Számomra egyszerűen zseniális volt, ahogyan King számára is.
Miközben megismerjük a Yale-t, kiismerjük magunkat a különböző titkos társaságok között, egy különös, titokzatos és félelmetes világ is kibontakozik előttünk, amiről az átlagos egyetemi hallgatónak fogalma sincsen, de közben megismerjük Alexet is. Kibontakozik a múltja, megismerkedhetünk az életével, és szerintem kevés olyan ember van - ha van egyáltalán - aki ne kedvelné meg a főszereplőt. Szerettem Vőlegényt is, akinek tragikus múltja is kibontakozik a lapokon, ahogyan haladunk a történet vége felé, és Alex Vergiliusa, Darlington is kedvelhető karakter volt a történetben.
Izgalmasak voltak a varázslatok, ahogyan a szerző kitalálta és felépítette az egész titokzatos hálózatot, a társaságokat, amiknek mindnek más és más a speciális képessége. Alex tökéletes főszereplő volt, aki keményen állta a sarat, pedig éppen eléggé félelmetes és megterhelő volt, amin keresztül kellett mennie nyomozás közben. Becsültem őt a leleményességéért, a kitartásáért, a jó logikai képességéért és a bátorságáért.
Bardugo remekül keverte a szálakat, a könyv vége kifejezetten sokkoló volt a számomra, ezt nem vártam volna - másrészről viszont, ha kevesebbet kapok egy ilyen történet után, csalódott lettem volna. Kellett ez a lezárás, ez a csattanó, és bízom benne, hogy aki eltűnt ebben a részben, előkerül épségben a másodikban, mert hülye bőgős vagyok, és nem akarok megsiratni egy szereplőt sem. Szóval, kedves Leigh Bardugo, ne ríkass meg a Tűzon-vízen át-ban, mert mérges lesz.
A szöveg remek volt, a fordítást - ami Seres József munkája - nagyon szerettem. Könnyen olvasható volt és kedveltem a tördelést is, ami kellő tágasságot adott a sorok között ahhoz, hogy élvezet legyen a történet megismerése. Vaskosabb könyveknél kicsit tartok attól, hogy a hosszabb olvasás megviseli a gerincet, a sarkokat, de nagyon szépen egyben van A kilencedik ház, és szerintem egyben lesz egy (vagy több) újraolvasás után is, mert ez egy újraolvasós könyv a számomra, ebben biztos vagyok.
Tökéletes kikapcsolódás ez a regény bármikor, évszaktól függetlenül, de ősszel kifejezetten ajánlott elolvasni.
Köszönöm még egyszer a Könyvmolyképző Kiadó munkatársainak a recenziós példányt, örökre emlékezetes élménnyel lettem gazdagabb általuk. A kilencedik házat pedig - ahogyan a sorozat második részét is - megvásárolhatjátok a kiadó honlapján.
