Ha 2016-os vándorgyűlés, akkor Veszprém!

Idén Veszprémben gyűltek össze az ország könyvtárosai, hogy a találkozó keretében vitassák meg a vándorgyűlés 2016-os témájába vágó problémákat, találkozzanak egymással, kapcsolatokat építsenek.
Néhány héttel a rendezvény előtt karcoltam a veszprémi molyok zónájában, és legnagyobb örömömre, három molytárs is jelezte, hogy benne lennének a felvetett találkozóban: @ddani, @schreibm és@moni79. Nagyon örültem, hogy megismerhetem őket.

2016. július 7-én, csütörtökön indultunk el két kollégámmal, a 9.30-as vonattal utaztunk, a Déli-pályaudvarról. Kellemes utazás volt, és gyorsan leértünk. Busszal elmentünk a Hotel Magiszterbe, ahol a szállásunk volt; regisztráltunk, lepakoltunk, kicsit felfrissítettük magunkat, majd a kolléganőmmel elsétáltunk a Hangvillába. Annyit még el kell mondanom a regisztrációval kapcsolatban, hogy bár voltak előzetes információim a meglepetéseket illetően, eszembe sem jutott, hogy ilyen gazdag ajándékkal kedveskednek nekünk a veszprémi kollégák. Csak ámultunk, miket rajt a textiltáska. Külön hálás vagyok, amiért az én ajándékborom egy cserszegi fűszeres lett, mert nagyon szeretem ezt a bort. Azonnal fülig-vigyor lettem, amikor megláttam. :-)
A Hangvillát könnyen megtaláltuk, elfogyasztottuk finom ebédünket, és ittunk kávét is kolléganőmmel, akiről tudni kell, hogy velem együtt nagy kávéivó. :-) Gondolkodtunk is, hogy vajon a két kávéjeggyel hogyan húzzuk ki szombat reggelig - de aztán megoldódott a probléma, majd ezt is elmesélem, hogyan. :-)
Ezután részt vettünk a nyitó plenáris ülésen, meglestük, hogy lesz pénteken a Társadalomtudományi Szekció ülése - két kollégánk is tartott előadást, meg akartuk hallgatni őket.
Sétáltunk a Kossuth utcában, ettünk csavarós fagyit, és elváltunk, én mentem a postára képeslapért, kolléganőm pedig visszament a hotelbe kicsit lepihenni vacsora előtt. Persze, nem lettem volna moly, ha nem szúrja ki a szemem, amíg vártam a sorom a fizetésre, hogy milyen olcsó könyveket lehet kapni a postán. Kb. 45 másodperc alatt négyet is összeszedtem. Csak ennyi időm volt, mert aztán hívott a "rendszer". :-) Visszamentem, megvacsoráztam, és kis séta után beültem az Incognito Cafe-ba. Kellemes órát töltöttem a kávézóban, ittam egy cappuccinot és egy pohár vörösbort. Azután találkoztam a kolléganőmmel, aki jött vacsorázni, és összefutottunk Krisztinával és a férjével is - Krisztina az egyik kollégám, aki pénteken előadást tartott az összegyűlt könyvtárosoknak.
Nyolc órakor kezdődött a Mendelsohn Kamarazenekar koncertje - csodás élmény volt.
Kicsit néztük ezután a meccset az Óváros téren, de az első félidő vége felé visszamentünk a hotelbe. Akkor láttam, hogy Márti keresett, de már sajnos nem tudtunk aznap beszélni, elég késő volt. Reméltem, hogy pénteken sikerül találkozunk.

Pénteken a Hangvillában eltöltött reggeli után átsétáltunk a Pannon Egyetemre, és majdnem végig ott is maradtunk a Társadalomtudományi Szekció előadásain. Visszasétáltunk a Hangvillába, kávéztunk, és beültünk a Csongrád Megyei Könyvtárosok Egyesületei előadásaira. Örültem, hogy Somorjai Noémi is előadott itt. Noémi a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének könyvtárosa, az ELTE-BTK egyetemi kiegészítő szakán csoporttársam volt.
A záró plenáris ülést követően vacsoráztunk, kávéztunk, és mindenkinek "szabadprogramja" volt estére. :-)
Ekkor este találkoztam Mártival, elkísért minket a vacsora színhelyére, beszélgettünk közben, majd visszajött később és elmentünk az Incognitoba, hogy találkozzunk Danival. Sajnos Márti még "szolgálatban" volt, mint a többnapos rendezvény egyik fő szervezője, így viza kellett mennie a Hangvillába; kettesben beszélgettünk Danival, amíg meg nem érkezett Móni. Csodás este volt, annyira örültem, hogy megismertem őket!
S habár vacsora után voltam, mégis kicsit fejembe szállt az a két pohár fehér bor. :-) Igaz, nem nagyon, amint odaértem a találkozóra (együtt mentünk vissza a hotelbe a kollégákkal kb. 23.30-kor), már tiszta volt a fejem, csak a kedvem volt jó. :-)

Reggel ismét Hangvillában volt, és ezután (és a szokásos kávé után), taxival kimentünk a vasútállomásra a kolléganőmmel. a 9 órakor induló vonattal utaztunk vissza Budapestre.
Ami a korábban említett kávét illeti: Rita és én "függők" vagyunk. :-D Rám nem igazán hat a koffein, inkább csak az íze miatt szeretem, de rendszeresen iszom, naponta többször. És az volt a vicces ebben a két és majdnem fél napban, hogy mindig volt valaki, aki nekünk adta a kávéjegyét, mintha a homlokunkra lett volna írva, hogy "kávéfüggők". :-)))

Összefoglalva: fantasztikus két napot töltöttünk Veszprémben. Csodásak voltak a szervező kollégák, csodás molyokkal ismerkedtem meg; kiválóak voltak az előadások, és nagyon örültem, hogy ismét láthattam Baráthné dr. Hajdu Ágnest, aki a főiskolán és az egyetemen is tanított, és szerintem mindkét csoportban én voltam az egyetlen, aki szerette őt. :-) Annyira nagy tudású, kedves, emberi... Most is mosolyra húzódott a szám, amikor a beszédét hallgattam. :-)
Másik nagy örömöm az volt, amikor a záró ülésen elmondták, hogy jövőre a vándorgyűlés helyszíne Miskolc lesz! A szívemnek egyik legkedvesebb város. Kicsordult a könnyem a boldogságtól. Remélem, 2017-ben is részt tudok venni a rendezvényen, és igyekszem majd a nyaralásomat a vándorgyűlés idejére időzítve ott tölteni, a városban.

Könyvtárlátogatás a Dagály utcában 2016. július 1-én

Ma hirtelen szabadnapom lett, és kihasználtam egy kis könyvtárazásra – hova is menne egy könyvtáros-moly a szabadnapján, mint könyvtárba –, és találtam is pár könyvet, ami kikölcsönöztem. A júliusi molyklub témája a kortárs magyar irodalom, így kihoztam két könyvet a témában: Ferdinandy György: Kagylócska illetve Jankovics Éva: Stroke. Az a helyzet, hogy van itthon bőven kortárs író könyve, de a munkahelyemen, a Könyvtári esték sorozat keretében volt egy beszélgetés, aminek a vendége Ferdinandy György volt. Szimpatikus volt számomra az író, kellemes volt a beszélgetés, így érdekel, vajon hogyan ír.
A Stroke azonnal megfogta a tekintetemet, több okból is. Amikor még élt az anyai nagymamám, jópár évvel a halála előtt stroke-ja volt. Éjszaka kapta, nem tudott mozogni, beszélni, semmit. Mivel nem tartottuk egymással napi szinten a kapcsolatot, habár hetente többször beszéltünk, akkor éppen úgy esett, hogy nem hívtuk. Másfél napig feküdt az ágyban magatehetetlenül... amit sejthető, mi mindent jelent, hogy nem tudott felállni, kimenni... plusz a tehetetlenség érzése, a gondolat, hogy meghalhat, mire megtalálják... Szerencsére társbérletben lakott egy nagy, polgári lakásban, a lakás másik felében lakó néni kopogott be mamához, mert sokáig nem látta. Amikor pedig mamám nem reagált, hívta a keresztanyumat, anyum testvérét, hogy gond lehet. Így találták meg a nagymamámat. Szerencsére hamar rendbe jött - a korához és a lelki megpróbáltatásokhoz képest. Akkor hosszú ideig mindig volt nála valaki, én is többször töltöttem nála az éjszakát és a nappalokat. Megpróbáltuk a családon belül beosztani, mikor ki van mellette, vele.
A másik oka a könyv polcról való levételének Kulka János volt. Nagyon szeretem a színész-énekest, és lehet nevetni, de a szívem közepében őrzöm. Soha nem találkoztam még vele, de büszke vagyok rá és Igaz embernek tartom. Nos, ő is eszembe jutott, hiszen tavasszal neki is stroke-ja volt.

Mivel jövő héten lesz a veszprémi könyvtáros vándorgyűlés, kiválasztottam egy Veszprém útikönyvet is, Méhes László: Veszprém és a Bakony. Sok időm ugyan nem lesz, és szeretném, ha találkozhatnék néhány veszprémi mollyal is, de azért érdekel, milyen látnivalók vannak a városban.

Vonnegut könyve, az Áldja meg az Isten Mr. Rosewater-t már régóta szeretném megszerezni, s mivel eddig nem sikerült, hát átmeneti megoldásként kikölcsönöztem ezt is. Ahh, csak tudnám, mikor lesz időm, hogy mindezt elolvassam, hiszen még ezeken kívül is számos (na jó: rengeteg) könyvtári könyv van itthon, ami elolvasásra vár. De én, az örök könyv-optimista, reménykedek, hogy egyszer csak sikerül. :-)

Voltak ma használtkönyv-beszerzéseim is:
Merle: Két nap az élet
Dumas: A szavojai herceg
Fraser: VIII. Henrik hat felesége
Fitzgerald: Az éj szelíd trónján
Haley: Gyökerek
Fontane: Effi Briest

2016 júniusában olvastam

A június olvasás terén nem volt éppen termékeny hónapom, csupán néhány könyvet sikerült elolvasnom; kevesebbet, mint terveztem.
Yrsa Sigurdardittír: Az utolsó rítus https://moly.hu/konyvek/yrsa-sigurardottir-az-utolso-ritus/en-es-a-konyv/csgabi
 Agatha Christie: Ellopott gyilkosság https://moly.hu/konyvek/agatha-christie-ellopott-gyilkossag/en-es-a-konyv/csgabi
Hanif Kureishi: Intimitás https://moly.hu/konyvek/hanif-kureishi-intimitas/en-es-a-konyv/csgabi
Yasmina Khadra: A merénylet https://moly.hu/konyvek/yasmina-khadra-a-merenylet/en-es-a-konyv/csgabi
Agatha Christie: Harmadik lány https://moly.hu/konyvek/agatha-christie-harmadik-lany/en-es-a-konyv/csgabi
Elkezdeni pedig Bergman: Vasárnapi gyerekek című könyvét kezdtem el, TEO keretében. Eddig a harmadánál tartok, és rendkívül tetszik.

Hamarosan befejeződik az az Agatha Christie kihívás, amire el szeretném még olvasni néhány könyvet, így érthető, hogy kicsit bosszantott, hogy nem sikerült a tervezetet tartanom. Remélem, sikerül befejeznem, ha már több, mint 25 könyvvel végeztem erre a kihívásra. :-) A Harmadik lány sosem volt kedvenc regényem, most sem tetszett igazán. Ahogyan az értékelésemben is írtam, szerintem abszolút kihagyható - de így voltam a Bertram Szállóval is, ami Miss Marple-sztori. A másik könyvem a szerzőtől a hónapban Az ellopott gyilkosság volt, ami viszont az egyik kedvencem. Most is élvezet volt olvasni. Ah, azt az idióta, idegesítő csajt én is kinyírtam volna. :-D
Yrsa Sigurdardóttir könyve abból a szempontból érdekes, hogy jópár éve az első skandináv krimim lett volna - ha végig tudom olvasni, és nem hagyom abba a 20. oldal könyvékén. Csakhogy nem tudott lekötni, illetve... nem is tudom. Nem csak ez, de túlságosan előre gondolkodtam, és úgy éreztem, hogy képtelen lennék erről olvasni. Mivel pedig félbehagytam, nem tudtam, hogy nem kell félnem, tartanom tőle, hogy a boszorkány vonal megviselne. Helyette más szempontból fogott meg, a családi szállal.
Khadra A merénylet c. regénye? Még mindig fáj, ha eszembe jut, és sírhatnékom támad. De pont ezért mondom: Olvassa el mindenki, mindenkinek ismernie kell ezt a könyvet.
Ami Haníf Kureishi könyvét illeti, tudok párhuzamokat vonni egy közeli ismerősömmel, és ez végig bennem volt az olvasás során. Ne ijedjen meg senki a történettől, a szókimondó szexualitástól. Ne legyünk álszentek: ez hozzá tartozik az életünkhöz. Kureishi csak leírja egy férfi gondolatait, visszaemlékezéseit - és egy egészséges emberhez hozzá tartozik a szexualitás is. Remek könyvnek tartom az Intimitást, és majd egyszer kiegészítem az értékelésemet személyesebb gondolataimmal is. Ami pedig azt illeti: nem véletlenül, mondhatni: megérdemelten, került fel az 1001-es listára is.

Katona József: Bánk bán - olvasónapló

Katona József: Bánk bán

Szereplők: II. Endre, a magyarok királya

                  Gertrudis, a felesége

                  Béla, Endre és Mária, a gyermekeik

                  Ottó, Gertrudis öccse

                  Bánk bán, Magyarország nagyura (nádora)

                  Melinda, a felesége

                  Soma, a gyermekük

                  Mikhál és Simon bán, Melinda bátyjai

                  Petur bán, bihari főispán

                  Myksa bán, a királyfiak nevelője

                  Solom mester, ennek a fia

                  Bendeleiben Izidóra, thüringiai lány

                  egy udvaronc

                  Biberach, egy lézengő ritter

                  Tiborc, paraszt

                  zászlósurak, vendégek, udvaroncok, udvari asszonyok, lovagok, békétlenek,

                  katonák, jobbágyok

Előversengés

Ottó, Gertrudis öccse, elmondja Biberachnak, hogy szerelmes Melindába. A királyné utasítja öccsét, hogy másnap hagyja el az udvart. Túl nagy feltűnést keltett az udvarnál a férfi szerelmes udvarlása.

Első szakasz

A királyné bálján Mikhál és Simon, Melinda két bátyja, nem mulat a többiekkel. Spanyol hazájukra gondolnak. Mikhál szomorú, hogy ki fog halni a család neve, nem maradnak fenn. Simon megnyugtatja , hogy ez nem fog megtörténni, mert hét ikerfia született. Mivel azonban ez akkoriban "erkölcstelenségnek" számított, csak egyet neveltet otthon, a többit titokban egy asszony gondjaira bízta. Mikhál a hírt hallva rögtön megnyugszik.

A bálon egyre nagyobb a szakadás a magyarok és az idegen udvaroncok között. A békétlenek vezetője, Petur bán, titokban hazahívta Bánk bánt, országjáró útjáról. A bál után összejövetelt tartanak, melynek jelszava: Melinda. Bánk, aki már visszatért a palotába, megdöbbenve értesül a jelszóról. Emiatt dönt úgy, hogy ő is elmegy Petur házába, az összeesküvők megbeszélésére.

Tiborc titokban követte a bánt a palotába, hogy ennivalót szerezzen a családjának. Mivel azonban Bánk bán nem is figyel rá, elmegy.

Ottó, aki nem tud Bánk hazaérkezéséről, még az éjjel dűlőre akarja vinni a dolgot Melindával. Eközben Izidóra üldözi őt a szerelmével. Bánk véletlenül titokban kihallgatja, ahogy a herceg szerelmet vall Melindának. Gyanúja megerősödik. Gertrudis attól fél, hogy Ottó sikertelensége megingathatja a tekintélyét. Biberach szerelmi bájitalt Ottónak Melinda és altatót Gertrudis részére.

Bánk még azután sem lát tisztán, hogy kihallgatta mind Ottó és Melinda, mind Ottó és Gertrudis párbeszédét.

Második szakasz

A békétlenek hajnalig tanácskoznak Peturnál, eredmény nélkül. A jelenlévőket erősen megosztja, hogy Petur hajlik a királyné erőszakkal történő eltávolítására. Ekkor érkezik meg Bánk. Petur elmondja, milyen sérelmeket kellett a magyar nemeseknek elszenvedniük a merániaiaktól.

Bánk már éppen lebeszélné a főurakat a lázadásról és elfogatná Peturt, amikor megjelenik Biberach és elmondja az udvar cselszövését. Ennek éppúgy része volt Bánk eltávolítása, mint Melinda udvarba csábítása.

Ekkor Bánk bán a palotába megy, hogy megmentse a feleségét. A lázadók a bán kérésére együtt maradnak.

Harmadik szakasz

Melinda, akit Ottó meggyalázott, férje bocsánatáért könyörög. Bánk azonban megátkozza gyermeküket, amibe Melinda beleőrül. A bán Izidórát, mint fontos tanút, bezárja egy oldalszobába. Felesége összefüggéstelen szavai után azonban ő sem tudja kideríteni az igazságot.

Tiborc, aki másodszor is visszatért a palotába, elmondja urának a magyar nép sanyarú sorsát. A férfi ekkor felismeri az öregben azt a katonát, aki 26 évvel azelőtt megmentette az életét. A feléje nyújtott erszénnyi aranyat azonban Tiborc önérzetesen visszautasítja. Bánk ekkor arra kéri, hogy kísérje haza a feleségét.

Ottó Biberach segítségéért könyörög, fél Bánktól is és a nővérétől is. Amikor azonban a férfi ott akarja hagyni, orvul leszúrja. A haldokló Biberach a segítségére sietőknek fontos titkok elárulását ígéri.

Negyedik szakasz

Gertrudis a világtörténelmet olvassa, közben pedig hatalomra törő terveit szövögeti. Izidóra arra kéri  a királynét, hogy engedje őt haza Thüringiába. Gertrudis hívatja Melindát és mikor meggyőződik arról, hogy valóban megőrült, csendben el akarja távolítani az udvartól. Megérkezik Mikhál. A férfi a békétlenektől haladékot kért, hogy előbb beszélhessen a királynéval. Gertrudis azonban elfogatja, ugyanúgy, mint Simont, akinek nevét Mikhál véletlenül árulta el.

Bánk jön Tiborccal, hogy elvigyék Melindát. Gertrudis elengedi Melindát, de Bánkot visszatartja, hogy elszámoljon vele. Ez azonban a visszájára fordul, Bánk vonja felelőségre a királynét. Ekkor toppan be a terembe Ottó, Bánk haragja felfokozódik. Gertrudis tőrt ránt és Bánk bánra támad. A férfi azonban megöli az asszonyt, ellene fordítva fegyverét.

A zendülők már csak a halott királynét találják a palotában, mikor betörnek oda. Myksa bán, miközben a királyfiakat menti, meghallja, hogy Gertrudis utolsó szavaival ártatlannak vallja magát, s gyilkosának öccsét nevezi meg.

A hazatérő királyi sereg előcsapatai összecsapnak a lázadókkal. Ottó elmenekül.

Ötödik szakasz

Gertrudis a nagyteremben fekszik a ravatalon, mindenki gyászol. Solom leverte a zendülést, elfogta a sebesült Peturt. Kiderül, hogy mi van abban a levélben, amit Gertrudis a negyedik felvonás elején olvasott.

Az elfogott Simon megesküszik, hogy nem Petur ölte meg a királynét. Ottó eddigre már továbbszökött. Mikhál elmondja, hogy a királyné miért zárta rabságba. Közben megérkezik Bánk bán, és bevallja tettét. Petur és családja közben a királyt éltetve hal kínhalált. A király elfogatná a bánt, de csak lovagi párbajban vívhatna meg vele a felesége becsületéért. Solom vállalkozna is rá. Myksa bán ekkor ér oda és elmondja a királyné utolsó szavait, melyben ártatlannak vallotta magát.

Bánk így elesik attól is, hogy párbajt vívhasson. Megérkezik Tiborc, Melinda holttestét hozva. Az asszonyt Ottó felbérelt emberei ölték meg. Az uralkodó elismeri a királyné halálának jogosságát.

Bánk számára a legnagyobb büntetés, hogy élni hagyják.

Voltaire: Candide - olvasónapló

Voltaire: Candide vagy az optimizmus

1. fejezet

Candide Vesztfáliában; Thunder-ten-Tronckh báró kastélyában élt. Jámbor, szelíd legényke volt. A bárónak egyetlen gyermeke volt, a neve Kunigunda. Tizenhét éves volt, pirospozsgás, kövérkés. Nevelője Pangloss mester volt, aki egyben Candide-ot is okította. A fiú mindent elhitt tanárának, aki bőszen bizonyította, hogy nincsen okozat ok nélkül. Egy napon Kunigunda, miközben a kastély parkjában sétált, észrevette, hogy Pangloss mester eléggé félre nem érthető helyzetben van a báróné szobalányával. Mivel a kisasszonynak nagy kedve volt a tapasztalatszerzéshez, ezért minden vágya volt, hogy kipróbálhassa az iménti kísérletet. Hazafelé találkozott Candide-dal, s a két fiatal mélyen elpirult. Másnap vacsora után a spanyolfal mögött Kunigunda és Candide megcsókolta egymást. A báró azonban észrevette a fiatalokat és Candide-ot kidobta a kastélyából.

2. fejezet

Miután Candide-ot kidobták a kastélyból, egyre csak ment, míg meg nem állt egy kocsma ajtajában. Észrevette őt két kék ruhás ember, s meghívták ebédre. Még pénzt is adtak neki. Megkérdezték, hogy szereti e a bolgár királyt, mire a fiú azt válaszolta, hogy nem szereti, hiszen sosem látta. A két férfi kérésére azonban ivott egy pohár bort az egészségére. Ekkor a két katona vasra verve Candide-ot besorozta a hadseregbe. Gyakorlatozott, célba lőtt, tornázott s a bajtársai úgy néztek rá, mint valami hősre. Egy nap Candide elindult, hogy sétál egyet. Alig ment két mérföldet, visszahurcolták a táborba és az egész sereg harminchatszor megvesszőzte. Candide csak kétszer bírta a vesszőzést, az egész háta csupa rongyos hús volt, szörnyen nézett ki. Már éppen agyon akarták lőni, mikor arra sétált a bolgár király, aki rájött, hogy Candide nagyon ostoba a földi dolgokban, ezért megkegyelmezett neki. Egy orvos három hét alatt meggyógyította Candide-ot. A fiú éppen hogy már járni is újra megtanult, mikor a bolgár és az avar uralkodó hadserege megütközött egymással.

3. fejezet

A csatában mindkét oldalon rengeteg ember halt meg. Miközben a két uralkodó tedeumot ünnepeltetett, Candide megszökött. Olyan messze ment, amennyire csak tudott. Egyszer csak elért Hollandiába, ahol koldulás miatt majdnem börtönbe csukták. Egyszer, mivel Candide rosszul válaszolt egy szónok kérdésére, a szónok felesége leöntötte a fiút. Ekkor egy Jacques nevű anabaptista hazavitte Candide-ot és megfürösztötte. Megetette a fiút és még két forintot is adott neki. Candide ekkor kifejtette, hogy igaza van Pangloss mesternek: minden a legjobban van ezen a világon, és ez a világ minden világok legjobbika. Másnap a városban egy beteg, gennyes sebekkel borított koldussal találkozott.

4. fejezet

Candide odaadta a koldusnak a két forintját, aki hirtelen megszólította őt. A fiú ekkor jött rá, hogy Pangloss mesterrel találkozott. A férfi mondta el Candide-nak, hogy mind Kunigunda, mind a lány szülei halottak. Pangloss elmesélte tanítványának, hogy betegségét a báróné szobalányától kapta, aki már valószínűleg bele is halt a sok szenvedésbe. Candide mindenáron meg akarta gyógyítani mesterét, ezért elvezette Jacques házához. A derék anabaptista pedig kigyógyította Panglosst a betegségéből, csak a fél fülét és az egyik szemét veszítette el. Jacques, mivel Pangloss jól tudott írni és ismerte a számokat, felfogadta a filozófust könyvelőnek. Két hónappal később magával vitte Candide-ot és Panglosst Lisszabonba, valami üzleti ügy miatt. pangloss elmagyarázta Jacques-nak nézetének lényegét, de az anabaptista nem osztotta könyvelője véleményét. Ezután a hajóra vihar szakadt, szemben a lisszaboni kikötővel.

5. fejezet

Jacques meghalt a viharban, Candide és mestere is éppen, hogy túlélte. Mikor megérkeztek a kikötőbe, Lisszabon lángokban állt. Minden romokban hevert. Az emberek csak magukkal törődtek: loptak és fosztogattak. Másnap a mester és tanítványa találtak egy kis élelmet. Segítettek az embereken s eltakarították a romokat, csakúgy, mint mások. Pangloss-t azonban még ez a rengeteg sorscsapás sem fordította el nézetétől, miszerint ez a világ minden világ közt a legjobb. Véleményét pedig hangoztatta is az inkvizíció egy emberének.

6. fejezet

A földrengés a város háromnegyedét lerombolta, s az inkvizíció úgy döntött, hogy a sorscsapások ellensúlyozására elevenen megéget néhány embert. Ezért elkapták Pangloss-t és Candide-ot valamint egy biscayait és két portugált, hűvös helyre vitték, és ott tartották őket egy hétig. Azután felöltöztették őket furcsa ruhákba, s Candide-ot elfenekelték. Pangloss-t ellenben felakasztották. Aznap újból rengett a föld. Candide-nak már nem sok kellett, hogy jó mestere téziséből végképp kiábránduljon. Ekkor egy öregasszony szólította meg, hogy kövesse őt.

7. fejezet

Candide, bár félt, eleget tett az asszony felszólításának, s követte. A nő elvezette a fiút egy kis házba, bekente a sebeit és ellátta étellel-itallal. Ruhát is adott neki, azzal magára hagyta. Így ment ez három napig s Candide már nagyon kíváncsi volt, kinek köszönheti mindezt. Harmadnap az öregasszony elvezette Candide-ot egy magányos házhoz. Itt a fiú egy lefátyolozott hölgyet látott. Mikor lehullt a fátyol, a fiú Kunigundát látta maga előtt. A két fiatal elájult, az öreg nőnek kellett fellocsolnia őket. Mikor magukhoz tértek, kiderült, hogy bár a báró és a felesége meghaltak, Kunigunda túlélte az avarok támadását. Candide kérésére a lány mindent elmondott neki, mi történt a megtámadása óta.

8. fejezet

Kunigunda elmeséli történetét: a lány az ágyában volt, mikor a bolgárok megölték a családját. Egy nagydarab katona rátámadt Kunigundára, hogy meggyalázza, de ő védekezett. Így a katona nem bántotta, csupán a kését belevágta a lány csípőjébe. Egy kapitány észrevette embere durvaságát és kimentette a karmaiból Kunigundát. Elvitte hadifogolyként és maga mellett tartotta. Három hónappal később azonban kártyán elvesztette minde pénzét s a lányt is megunta, ezért eladta egy Don Issaacar nevű zsidónak. A zsidónak nagyon tetszett a lány, de ő ellenállt a férfinak. Egy napon aztán a főinkvizítor is megpillantotta Kunigundát s beleszeretett. A lány azonban neki is ellenállt. Kunigunda úgy hiszi, talán azért is van még mindig itt, mert nem hagyta meghódítani magát. Az autodafén aztán Kunigunda megpillantotta Pangloss-t és Candide-ot, és nagyon megijedt. Végignézte Pangloss halálát és a fiú megveretését. Ezután küldte Candide-hoz az öregasszonyt, hogy viselje gondját a fiúnak. Miután Kunigunda elmesélte történetét, a pár asztalhoz ült, majd ebéd után a kanapéra heveredtek. Ekkor állított be Don Issaacar, hogy, szombat lévén, élvezze Kunigunda kegyeit.

9. fejezet

A zsidó szörnyen féltékeny lett, hogy a főinkvizítor mellett még Candide-dal is osztoznia kell Kunigundán, ezért tőrt húzott elő. candide ezt nem tűrhette és megölte a férfit. Kunigunda pánikba esett, mire Candide megkérdezte az öregasszonyt arról, hogy mit tegyenek ebben a helyzetben. A nő bele sem tudott kezdeni mondandójába, mikor belépett egy kisajtón az inkvizítor. Hajnali egy óra volt vasárnap, az inkvizítor napja. Candide nem sokat teketóriázott, és megölte a tanút. Candide felnyergelt három paripát, és a két nővel elmenekült. Mikor Avacenába értek, betértek a kocsmába.

10. fejezet

A lány azon kesergett, hogy ki lophatta el a gyémántjait és a pénzét. Az öregasszony szerint Badajozban lopta meg őket az a gyanús kapucnis, akit az ottani kocsmában láttak. Hogy legyen pénzük, eladták az öregasszony lovát egy bencés barátnak. Az idős nő és Kunigunda egy lovon folytatták útjukat. Cádizba érve Candide olyan szépen szalutált az ottani kis sereg parancsnokának, hogy rögtön kapitánnyá léptették elő. Így indultak egy hajón - Candide, Kunigunda és az öregasszony -  Paraguay felé. Kunigunda panaszkodására az öregasszony elmondta, hogy nála bizony senki többet nem szenvedett. Candide és a lány kérésére nekiállt elmesélni az életét.

11. fejezet

Vőlegénye is akadt, de a nász elmaradt, mert a férfit megmérgezték. Az asszony Orbán pápa és Palesztrina hercegnő lánya. Tizennégy éves koráig palotában nevelkedett. Ekkor anyjával hajóra szállt, hogy Gaetába utazzanak, de kalózok támadtak rájuk. Az asszonyokat megbecstelenítették, a férfiakat megölték. A nőket rabszolgává tették, és Marokkóba vitték. itt azonban a kalózok egymást ölték meg az asszonyokért harcolva. A nők közül is csupán a hercegnő maradt életben. A szomszédos patak partjára húzódott a sok szörnyűség után, ami vele történt. Ekkor hirtelen egy jóképű férfit hallott hazája nyelvén énekelni.  

12. fejezet

A nő szörnyen csodálkozott, hogy saját nyelvén hallja megszólalni a férfit, de azután kiderült, hogy kisgyermek korában a tanítója volt. A nő megbízott benne és rábízta magát, mert azt hitte, hogy nem árulja el. Csakhogy a férfi eladta a nőt Algírban egy dejnek. Nem sokkal utána a pestis elpusztított rengeteg embert, kevesen élték túl. Azokat a rabnőket, akik túlélték a betegséget, eladták. A nő végül Konstantinápolyba került és egy janicsáragáé lett, akit kirendeltek Azov védelmére az oroszok ellen. Az aga ezért magával vitte a szeráját. Azonban az oroszok minden várat elpusztítottak a környéken, s a janicsárok nagyon éheztek Azovban. Megették ezért a két eunuchot, majd a nőket szemelték ki. Egy kegyes imám azonban meggyőzte őket, hogy minden nőnek csak a fél fenekét vágják le, így legy élelem későbbre is. A janicsárok így is cselekedtek. Mire azonban elvégezték a nőkön az operációt, az oroszok szinte rögtön elfoglalták a várat. Szerencsére az oroszok egyik francia orvosa szépen meg tudta gyógyítani őket. Az asszony egy moszkvai bojárhoz került kertésznőnek. Mikor pedig a bojárt két év elteltével kerékbe törték, megszökött. Bejárta egész Európát, volt még cseléd is. Sok év elteltével végül Don Issaacar szolgálója lett, aki Kunigunda mellé osztotta be az öregasszonyt.  Mikor pedig véget ért az asszony története, elmondta Kunigundának, hogy ha jót akar szórakozni, akkor kérje meg az utasokat, hogy meséljék el az életüket.

13. fejezet

Az öregasszony után a többi utas is elmesélte sorra az élete történetét. Így futott be a hajó Buenos Airesbe, ahol  - miközben tisztelgő látogatást tettek nála -  a kormányzó beleszeretett Kunigundába. Miután eltávolította Candide-ot, a férfi be is vallotta szerelmét a lánynak, aki negyed óra gondolkodási időt kért, hogy beszélhessen az öregasszonnyal. Az öreg azt tanácsolta a lánynak, hogy menjen hozzá a kormányzóhoz, így Candide szerencséjét is megcsinálhatja. Ekkor egy hajó futott be a kikötőbe, törvényszéki emberekkel, akik a szökevényeket keresték a zsidó és az inkvizítor megölése miatt. Az a kapucinus adta fel őket, aki az ékszereiket ellopta. Így hát a három embernek menekülnie kellett. A lány azonban maradt az asszonnyak együtt, ,ert nem ő ölte meg a két férfit, és a kormányzó is megvédené, nemhiába szereti. Csakhogy Candide-nak menekülnie kellett, elválnia szerelmétől.

14. fejezet

Candide Cadizból egy szolgát is magával hozott, a hűséges Cacambót. Kunigunda és szerelme elváltak egymástól. Cacambó tanácsára elmentek Paraguay-ba, a jezsuiták országába, hogy velük harcoljanak. Sikeresen meg is érkeztek, s a parancsnok elé vezették őket. Miután váltottak néhány szót egymással, rájönnek, hogy ők bizony ismerik egymást: a parancsnok Kunigunda öccse, a báró fia, akiről azt hitték, hogy feldarabolták a bolgárok. Candide ekkor elmondta a parancsnok nagy örömére, hogy Kunigunda él, és Buenos Airesben van. A báró fia ekkor elmesélte, hogy mi történt vele a bolgárok támadása óta.

15. fejezet

Egy jezsuita páter segített rajta és így pár hét alatt meggyógyult. Rómába ment, majd káplánként és hadnagyként Paraguayba került. ma már ezredes és felszentelt pap egy személyben. A parancsnok ölelte-csókolta Candide-ot, mikor az megesküdött, hogy Kunigunda él. Azonban, mikor Candide elmondta, hogy feleségül veszi a lányt, a parancsnok éktelen haragra gerjedt és Candide-nak muszáj volt megölnie, ha nem akart meghalni. Cacambó azonban nem esett kétségbe: az ezredes csuháját Candide-ra húzta, így menekültek el, mint jezsuita szerzetes.

16. fejezet

A menekülők már rég messze jártak, mikor a táborban még észre sem vették a parancsnok halálát. Egy idegen országban, egy szép téren megálltak pihenni és enni. Ekkor apró sikításokat hallanak. Mikor közelebb mentek, látták, hogy két lányt üldöz két majom.  Candide rögtön meg is ölte a két állatot. Erre a lányok elkezdtek zokogni a majmok teteme felett. Cocombó elmondta a fiúnak, hogy a két majom a lányok udvarlója volt. Éjszaka aztán rájuktámadtak a fülesek, akiknek a két lány elárulta ittlétüket. Meg akarták őket enni, mert azt hitték, hogy jezsuiták. Szerencsére Cocombó beszélt egy kicsit a nyelvükön, így el tudta magyarázni, hogy ők nem jezsiuták, ezért sikeresen kiszabadultak.

17. fejezet

Mikor elhagyták a fülesek országát, a két vándor Cayenne felé indult. Csakhogy útközben hegyek, völgyek és folyók állták útjukat. Egyszer láttak egy bárkát egy folyón. Megtöltötték kókuszdióval, beszálltak és az áramlatra bízták magukat. Huszonnégy óra elteltével idegen földre jutottak, ahol a gyerekek drágakövekkel játszottak. Amikor a falusi tanító megjelent, a gyerekek eldobták a köveket, de Candide odavitte azokat a tanítónak. A férfi is csak földre dobta a köveket Candide csodálkozására. Egy kocsmában ebéd után néhány ilyen kővel akartak fizetni, mire mindenki nevetni kezdett. Ekkor derült ki, hogy azok a drágakövek bizony csupán a föld kavicsai. A kocsmáros azt is elmondta, hogy minden kocsmát a kormány fizet és ezért ingyen lehet enni-inni bennük. A két utazó nem győzött csodálkozni és ámulni mindenen.

18. fejezet

Cacambó és Candide kíváncsiságát a fogadós úgy elégítette ki, hogy elvitte őket az ország legbölcsebb emberéhez, egy 172 éves aggastyánhoz. Az öregember minden kérdésükre válaszolt, s a beszélgetés után hat juhot fogatott be és tizenkét szolgát adott Candide-ék mellé. A király igen szívélyesen üdvözölte az utazókat, csodálatosan megvendégelte őket. Candide és Cacambó egy hónapot töltött Eldorádóban. Elutazásukkor csak néhány juhot kértek, valamint pár zsákot, megrakodva kaviccsal és a föld sarával. A király teljesítette kérésüket. Szerkesztetett egy olyan gépet, aminek segítségével ki tudtak jutni az országból. Candide leghőbb vágya volt, miután kijutottak a hegyek közül, hogy eljuthassanak Buenos Airesbe és ismét együtt lehessen szeretett Kunigundájával.

19. fejezet

100 napi vándorlás után a sok juhból már csak kettő maradt. Suriname felé az úton egy levágott kezű és lábú négert láttak. Candide egyre jobban belátta, hogy Pangloss-nak nincsen igaza. Egy spanyol hajó kapitányától megtudták, hogy Kunigunda a kormányzó kegyencnője lett, s megölnék őket, ha a nőt el akarnák szöktetni. A két férfi megbeszélte, hogy Cacambó megy el Kunigundáért, s Candide Velencében vár majd rájuk. Csakhogy Candide-ot egy gonosz hajós becsapta és ellopta minden kincsét, aranyát. Amikor pedig a hollandus bíróhoz ment, az is kicsalt tőle 20 ezer piasztert. Candide végsőkig elkeseredett ettől az eljárástól. Candide kihirdette, hogy kétezer piasztert ad annak az embernek és fizeti az útiköltségét is, aki bebizonyítja neki, hogy ő a világ legszerencsétlenebb embere. A választása Martin-ra esett, aki tíz évig az amszterdami könyvkereskedőnek dolgozott, és nemrég veszítette el az állását. Candide arra gondolt, hogy Martin majd biztos szórakoztatni fogja a hosszú hajóúton.

20. fejezet

Az utazás alatt egyre mesélték egymásnak a történeteket, nem fogytak ki belőle. Martin manicheusnak vallotta magát, amin Candide fennakadt, hiszen már régen nem léteznek. Ezen elkezdtek vitatkozni. Egyszer hirtelen ágyúdörgést hallottak, s két hajót láttak egymásra lövöldözni. Hamarosan az egyik elsüllyedt. Ekkor Candide valami pirosat vett észre a vizen úszni. Hát az egyik báránya volt az. Az elsüllyedt hajó pedig az a hajó volt, amelyiknek a kapitánya becsapta. Candide visszanyerte bizalmát a világban, s reménykedett benne, hogy ha a piros juhát megtalálta, megleli Kunigundát is.

21. fejezet

Hamarosan elértek Franciaország partjaihoz, ahol Martin már többször is járt. A férfi sok mindent elmesélt Candide-nak, akit azonban csak az érdekelt, hogy minnél előbb átjutva az országon, Velencébe érjen és találkozzon Kunigundával. A két férfi arról beszélgetett, hogy mi végből termtődött vajon a világ. Így vitatkoztak még akkor is, amikor a hajó befutott Bordeux-ba.

22. fejezet

Candide csak addig akart a városban maradni, amíg elad néhány drágakövet. Martin vele maradt, de a piros juhot odaajándékozta az akadémiának. Párizsba ment, ahol a rengeteg pénze miatt mindenki segíteni akart neki. Így könnyű kis betegsége hamarosan súlyosra fordult. A fiú végül mégis meggyógyult. Mindenkinek csak Candide pénzére fájt a foga. Végül Candide megismerkedett egy Clairon kisasszony nevű színésznővel. Rengeteg kalandban volt részük Martin-nal. Egyik reggel levelet kapott Kunigundátó, aki szintén ugyanabban a városban volt, mint ő. Elment a házba, ahol a levél szerint Kunigunda volt. Ekkor azonban rendőrök törtek a házba, és letartóztatták Candide-ot és Martin-t. Így jöttek rá, hogy a levél csak hamisítvány volt, és az az abbé csapta be őket, akit a barátjuknak hittek. Mivel azonban lefizették a rendőrtisztet három gyémánttal, az elengedte őket. Velencébe azonban nem tudtak eljutni, ezért Angliába vették az irányt.

23. fejezet

A hajó Portsmouth-ban kötött ki. Candide-ék itt végignézték egy admirális kivégzését, akit azért öltek meg, mert nem gyilkolt meg elegendő katonát. A fiú roppantul felháborodott, nem is szállt partra, hanem a hajón állapodott meg egy holland kapitánnyal, hogy az elvigye őt Velencébe. Két nap múlva indultak is. Elhajóztak Franciaország és Lisszabon mellett, és végül eljutottak Velencébe.

24. fejezet

Candide-ék már jó pár hónapja Velencében voltak, de Cacambó Kunigundával és az öregasszonnyal még mindig nem ért oda. Martin szerint Candide jobban tenné, ha elfelejtené a lányt, mert Cacambó bizony becsapta őt. Hirtelen a fiú egy theatinus karján látott egy lányt, s a pár boldognak látszott. Martin szerint azonban nem voltak azok. Ennek eldöntésére meghívták őket ebédre. Ekkor ismert rá Candide Paquette-re, arra a llányra, aki Pangloss betegségét okozta. A fiú, miután a lány elmesélte neki élete történetét, rájött, hogy elvesztette a fogadást: a lány nem boldog. Miután Paquette szeretőjével is elbeszélgettek, kiderült, hogy ő sem boldog. Candide adott a párnak háromezer tallért, hogy boldogok legyenek. Martin szerint azonban nem lesznek azok. A fiú és barátja nagyon szerették volna látni Pococurante szenátor házát, ezért Candide engedélyt kért, hogy másnap meglátogathassák. Erről a szenátorról az a hír járta, hogy sohasem volt még fájdalma.

25. fejezet

Másnap meglátogatták a szenátort, aki csodaszép házban lakott, szép nők vették körül, élvezetes hangversenyeket rendezett. Ennek ellenére nem élvezett semmit, sem a zenét, sem a könyveket, sem pedig csodálatos kertjét. Candide, miután elbúcsúztak házigazdájuktól, így szólt Martin-hoz:

- A szenátor a legboldogabb ember a világon, hiszen mindent megbírálhat, és hibát vélhet ott, ahol mások csak szépet látnak.  

Martin szerint azonban nem lehet boldog az az ember, akinek abban van örörme, hogy nincsen öröme. Teltek a napok és a hetek, de Cacambó még mindig ne érkezett meg a lánnyal és az öregasszonnyal.

26. fejezet

Egyik este Martin és Candide vacsorához készülődtek a szállodában, amikor hirtelen megjelent Cacambo. Kunigunda azonban nem volt vele, mint kiderült a lány Konstantinápolyban van. Cacanbo nem maradhatott társaival, mert rabszolga volt, és várta a gazdája. Egymás után ekkor hat szolga jött be, egyenként odamentek egy-egy férfihoz, és a vendégek legnagyobb csodálkozására mindegyiküket fenségnek szólították. A szolgák egyike volt Cacambo is. Candide meg is szólította az egyik férfit, arra gondolva, hogy ez csupán tréfa. Kiderült azonban, hogy ők tényleg uralkodók: Oroszország cárja; Anglia királya, Lengyelország két uralkodója, Korzika királya valamint egy szultán. Egyikük sem volt már tényleges uralkodó, letaszították őket a trónról. Csupán azt engedélyezték nekik, hogy évente egy-egy utazást tegyenek. Igy jutottak Velencébe a farsangot megnézni. A királyok közül Korzika volt uralkodója volt a legszerencsétlenebb, társai megszánták: húsz arannyal segítették meg. Candide-tól is kapott segítséget, egy kétezer arany értékű gyémántot. A fiú ezután elhagyta a szállót, éppen akkor, amikor újabb négy ex-király érkezett meg.

27. fejezet

 Cacambo segítségével Candide és Martin feljutottak arra a hajóra, amely a szultánt vitte vissza Sztambulba. A fiú, mihelyst a hajóra lépett, Cacambo karjába ugrott, és szerelméről kérdezett. Igy tudta meg, hogy a lány cselédként edényeket mosogat Propontisz partján egy volt uralkodónál. A férfit Rákóczinak hívják, és a szultán kegyelmén él. A legrosszabb pedig, hogy Kunigunda olyan csúf lett, hogy rossz ránézni. Candide-ot azonban nem érdekelte, hogy Kunigunda szép vagy csúnya. Néhány nap utazás után elérték a Fekete-tenger bejáratát. Candide itt kiváltotta Cacambót, és gyorsan gályára ültek, hogy minnél hamarabb megtalálhassák Kunigundát. A hajón a gályarabok között a fiú fölismerte Pangloss mestert - akit felkötöttek Lisszabonban -     és Kunigunda bátyját, akit Candide saját kezüleg ölt meg. A fiú kiváltotta őket a rabságból ötvenezer aranytallérért. Ezután villámgyorsan Konstantinápolyba utaztak Kunigundáért. Itt eladták a gyémántokat.

28. fejezet

A báró elmesélte, hogyan maradt életben Candide döfése után: a rend patikusa gyógyította meg. Ezután megtámadták és elfogták őket a spanyolok, Buenos Airesbe vitték őket. A férfit a rendje házikáplánnak nevezte ki Konstantinápolyba, a francia nagykövet mellé. Itt óriási bűnt követett el, ami miatt gályarabságra ítélték. Pangloss úgy menekült meg a haláltól, hogy hóhérja nem értett az akasztáshoz, csak a máglyán való megégetéshez. Rosszul akasztotta fel a férfit. Amikor pedig leszették az akasztófáról Pangloss-t, egy kirurgus vette meg a testét. Amikor meg akarta ejteni a keresztvágást, Pangloss állítólagos holtteste nagyot ordított. A kirurgus a félelemtől félholtan rohant el. A férfi felesége fölfigyelt a zajra, és beszaladt a szobába. Ott feküdt az asztalon, testén a keresztvágással. A nő még jobban megijedt, mint a férje, és elrohant. Végül a portugál borbély összevarta Panglosst, aki néhány hét alatt meg is gyógyult. Pangloss is elkövetett egy nagy bűnt, ami miatt gályára küldték. A két férfi itt találkozott a gályán. Candide megkérdezte Panglosst, hogy még mindig hisz-e nézeteiben mire Pangloss igennel válaszolt.

29. fejezet

Miközben a történeteket mesélték, lassan eljutottak az erdélyi fejedelem házához. A látványtól mindannyian elborzadtak: Kunugunda rettentően, iszonyatosan csúnya volt. Candide a lányt is és az öregasszonyt is kiváltotta. Az öregasszony azt javasolta a fiúnak, hogy megvegye a szomszédban lévő kistanyát. Kunigundának senki nem szólt eddig arról, hogy mennyire megcsúnyult, ezért fennhéjázva követelte Candide-tól, hogy teljesítse ígéretét, és vegye feleségül. Candide hajlott is erre, meg is mondta a bárónak, de az nem egyezett bele a frigybe, még huga könyörgésére sem.

30. fejezet

Candide végül, bár igazán nem volt kedve feleségül venni Kunigundát, mégis megnősült; a bárót pedig visszaküldték a gályára, hogy megbosszulják pökhendiségét. Nem is lett volna ezután semmi baj, éltek volna szépen, de a zsidók - akiknek Candide eladta a gyémántokat -  annyira kifosztották a fiatalembert, hogy csak a kis major maradt  meg nekik. Kunigunda egyre csúnyább és házsártosabb, az öregasszony egyre zsémbesebb lett. Cacambonak elege lett abból, hogy a piacon árulja a zöldséget, a sorsát átkozta. Pangloss sem volt elégedett, legszívesebben egy német egyetemen tanított volna. Martin pedig megmaradt abban, hogy az élete sehol sem jó így türelmesen viselte sorsát. Sokat bölcselkedtek. és metafizikáról beszélgettek - Candide, Martin, Caca,bo és Pangloss. Egyszer csak beállított hozzájuk Paquette és a fráter Giroflée. Hamar felélték az ajándékul kapott háromezer aranytallért és nyomorúságban éltek, még a börtönt is megjárták. Elmentek egy dervishez, akit egész Törökország legbölcsebb emberének tartottak, hogy megvitassák vele gondolataikat és felvetődő kérdéseiket. A dervis azonban nem volt bölcs ember, így a társaság hamar elhagyta a házát. Ahogy hazafelé tartottak, olyan hír kelt lábra, hogy Sztambulban megfojtottak két vezért és egy főmuftit. Találkoztak egy öreg emberrel, aki beinvitálta házába Candide-ékat. Vendégül látta őket, és közben jól elbeszélgettek. Végül arra jutottak, hogy a legfontosabb az, hogy műveljük kertjeinket, munkálkodjuk tisztességgel, így tűrhetővé tehetjük életünket. Eszerint is kezdtek élni, és a kis major szépen virágzott: Kunigunda, bár csúnya volt, nagyon finom süteményeket sütött, Paquette hímzett, az öregasszony pedig fehérneműt javítgatott. A fráter Giroflée-ből remek asztalos lett. Pangloss-t semmi sem tudta kiábrándítani hitvallásából, miszerint ez a világ minden világok legjobbika.