Móricz Zsigmon: Légy jó mindhalálig - olvasónapló

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

Olvasónapló

Első fejezet

Az első bekezdésben megismerhetjük a kollégiumot: nagy, négyszög alakú épület, középen egy sivár udvart fog közre. A kisdiáknak, aki most éppen a szobájában a fiókban kereste a  latin nyelvtankönyvét, nagyon imponált. A kisfiú a kincseit is ebben a fiókban tartotta. Volt neki egy Csokonairól szóló könyve, melyet sok-sok hónap vívódás után vett meg az antikváriumban. Igaz, hogy ő azt hitte, hogy a költő versei lesznek benne, de így sem volt nagyon szomorú, mert most már neki is van egy igazi, saját, vastag könyve. Megtudjuk, hogy a gyerek most másodikos és hogy csak idén került be a coetusba. Tavaly még nem volt bentlakásos. Volt más is a fiókban, mégpedig egy füzet a Történelmi Arcképcsarnok sorozatból, amit 5 krajcárért vett az egyik osztálytársától. Ezt a kisfiút nagyon boldoggá tette, hogy most már az ő fiókjában királyok és nagy hősök laknak.

Egy harmadik kincsére volt azonban a kisdiák a legbüszkébb. Ez egy üres lapokból álló könyv volt, melyet ő maga vitt el beköttetni a könyvkötőhöz. Az eleje egy szép, régi könyvborító volt, amit ő szerzett egy labdának használt könyv elejéről. Arról álmodozott, hogy ő majd ebbe a könyvbe csuda dolgokat fog írni, és hogy sokkal, de sokkal szebben, mint az iskolai füzeteibe. Sajnos ez nem sikerült, de még így is rendkívül örült, mert " nagy feladatot látott ebben a könyvben, amit meg kell, amit meg fog oldani".

Ekkor megmozdult az ágyon az egyik szobatársa, a Böszörményi. A fiú roppant ideges lett, mert attól félt, hogy társa  - akinek szenvedélye volt, hogy mások festékét elhasználja festegetésre  - megint elkéri tőle a festékét. Pedig a fiú nemrég vette csak a kármint, és nagyon féltette. Ekkor a nagyobbik másra terelte a szót, és a kicsi kezdett reménykedni, hogy talán mégis megmarad a festéke. Csakhogy ekkor a kisdiák fejébe csapta a kalapját, ami egyébként is nagy szomorúságot okozott neki mindig, mivel zöld volt, s hátul csirizzel sörte volt hozzáragasztva. Böszörményi pedig utánnaszólt, hogy marad e a festék és mikor a fiúcska nem tiltakozott, boldogan felcsípte a festékgombot. A kisdiák szomorúan gondolt arra, hogy nem kellett volna otthagyni a drága festékét. Az motoszkált a fejében, hogy le kellett volna tagadni a festéket, hiszen senki sem tudott róla. Megérkezve a füvészkertbe elkezdte tanulni a  latint, de sehogy sem ment neki. Mindig arra gondolt, hogy nincs miből kifizetnie a mosónőt, mert már elköltötte az összes pénzét. Rendkívül bántotta, hogy a szülei otthon alig esznek, és utolsó fillérjeiket küldik el neki, ő pedig ostobán elkölti mindenféle könyvre. Sírni kezdett, aztán mikor eszébe jutott a festéke, megijedt és elkezdett futni a kollégiumba. Csak a coetusba érve vette észre, hogy a kertben felejtette a kalapját. Rohant vissza, de már bezárt a kert, ő pedig csak állt és a rácsokat fogva sírdogált. Egészen addig, míg meg nem hallotta a konviktusi csengőt. Ekkor visszaszaladt a vacsorára, ami köleskása volt tejben, sok cukorral.

Második fejezet

Október közepén Nyilas Misi, mert így hívták a kisdiákot, pakkot kapott otthonról. Nagyon megörült neki, hisz a szülei megmondták, hogy pakkot ne várjon, hiszen nincsen pénzük rá. A gyerek olyan izgatott volt, hogy alig tudta kifizetni az 5 krajcárt, ami a csomagért jár. Ráadásul egy kicsit elkésett az óráról is. Szerencséjére a tanár még csak az osztálykönyvbe írta be az anyagot. Gyorsan elterjedt az osztályba, hogy Misi csomagot kapott. Orczy először nem értette a dolgot. Hogyan is érthette, hiszen ő nem volt kollégista, csak bejárt oda, ezért nem ismerte a szokásokat. Latinóra után  számtan volt. Az óra után már mindenki tudott a pakkról. Ebéd után Sándor Mihály ajánlkozott Misinek, hogy szívesen segít kiváltani a csomagot, amit a kisfiú örömmel el is fogadott. Két órára végeztek is a postán, de akkor menni kellett tanórára és csak otthagyták a csomagot a ládán. A délutáni óra vallás volt, majd magyar következett. Mindenki csodálkozott, hogy Misi még nem bontotta ki a csomagot, s elmondták, hogy ők bizony nem jöttek volna órára, ha ők kaptak volna pakkot. Az órák végeztével ment a kisdiák a szobájába, hát látja ám, hogy mindenki az ő csomagját eszi. Mikor a szobafőnök bement, senki sem vállalta fel, hogy ki bontotta fel elsőnek. Levél is érkezett a kisfiúnak, és miután azt elolvasta, megkérdezte a többieket, hogy hol van az a kenőcs, amit az édesanyja küldött, hogy ha kifújja a kezét a szél, azzal bekenje. Böszörményi, aki Andrássival és egy Tök Marcinak csúfolt fiúval együtt bontotta ki a csomagot, elsápadt. Kiderült, hogy rákenték a kenyérre a kenőcsöt, mivel azt hitték, hogy vaj. Mindenki Böszörményit nevette, mert ő falta a legjobban. Még jó néhány napig a kenőcsevés volt a legfőbb téma a kollégiumban. Misi a levelet a füvészkertben olvasta el alaposabban, mert ott lehetett a legnyugodtabban lennie. Egyszer csak észrevette a kalapját az egyik kertészlegény fején. Mivel azonban félénk természet volt, ezért nem mert szólni a legénynek és annyiban hagyta a dolgot. Pedig ő még mindig az ócska szalmakalapját hordta, ami már nagyon rongyos volt. Hazaérve a coetusba éppen a ládájában pakolt, mikor kezébe akadt a Böszörményi kése, amit a fiú már napok óta halálra keresett. Először arra gondolt, hogy most rögtön visszaadja, nehogy már bárki tolvajnak vélje. Ekkor azonban eszébe jutott, hogy mit tettek ezek a csomagjával. Úgy döntött, hogy jól eldugja a kést a láda titkos fiókjába, és akkor senki sem fogja megtalálni.

Október 18-án esett az első hó Debrecenben. Aznap Misi délután két korsóval leszaladt délután a kúthoz vízért. Éppen Valkai tanár úr ment keresztül az udvaron s megállította a kisfiút. Kikérdezte, hogy mi történt a posztókalapjával, hogy volt e neki és utánna megkérdezte a nevét és a szobája számát. Misi kezei teljesen meggémberedtek, mire felcipelte a nehéz cserépkorsókat a második emeletre. Reggelre egészen megbetegedett abba, hogy ő azt mondta, hogy ellopták a kalapját. Hiszen akkor vizsgálat lesz, és akkor megtalálják a bicskát is. Olyan rosszul nézett ki, hogy a szobafőnök elküldte az orvoshoz kivizsgálásra. A gyerek hamar túl volt a vizsgálaton, majd a doktor elküldte a patikába. Hazafelé a kollégiumba a kisdiák a bicskát beledobta az egyik szemetesládába, hogy ne legyen nála. Délben a diákot elkezdtek beszállingózni a szobába. Ekkor nyitott be a szobafőnök s kérdezte meg Misit a kalapja felől. Mikor kiderült, hogy valaki ellopta a kalapot, Böszörményi rögtön kikelt, hogy őt ne gyanúsítgassa senki sem, mert ő nem tolvaj. Az egész délután a vizsgálattal telt el és mikor vége volt, Nagy úr ment oda Misihez. Felajánlotta neki, hogy odaadja neki azt a munkát, amit ő csinál, mert neki már nincs elég ideje arra. A munka pedig az lesz, hogy egy öreg úrnak naponta öttől hatig felolvas újságot. Ezért majd három forintot kap majd havonta. A kisfiú örömmel fogadta el a munkát és nagyon büszke volt arra, hogy majd dolgozni fog.

Harmadik fejezet

Megtudjuk, hogy az öregurat Pósalaky úrnak hívják és hogy a patikán túl lakik. Misi, hogy biztosan el ne késsen, fél órával hamarabb érkezett. Csakhogy hiába érkezett ő korábban, a felolvasást csak pontban ötkor kezdhette el. Öt órakor aztán elkezdték a felolvasást. Hatkor az idős úr megállította a kisfiút az olvasásban, mondván, hogy maradjon holnapra is. Azóta, hogy pakkot kapott otthonról, a társai kezdték jobban megbecsülni, emberebb számba venni. Kalapot is kapott hazulról. Ennek nagyon megörült, mert ez már amolyan igazi, komoly kalap volt, "diáknak való". Megtanulta azt is, hogy mikor induljon el , hogy pontosan érkezzen a felolvasásra, így többet már nem ment oda olyan korán. Egyik nap osztálytársa, Orczy odament hozzá, és meghívta őhozzájuk látogatóba. Misi nagyon meglepődött, de örömmel elfogadta a meghívást. A szünetben, mikor megtudta, hogy orczy a Gimesit nem hívta meg, nem akart elmenni, de Gimesi azt mondta neki, hogy menjen csak nyugodtan. Orczy elmagyarázta Misinek, hogy hogyan jut el hozzájuk, és azt is megemlítette, hogy Gyéres tanár úr is beszélt róla.

Az ebéd gulyásleves volt és tejbekása. Miután befejezték az ebédet, Misi megmosakodott, rendbeszedte magát és elment Orczyékhoz. Mikor megérkezett, a fiú éppen sakkozott az édesanyjával, ezért nem vették rögtön észre. Mikor azonban meglátták, Orczy bevezette a szobájába és mindent megmutatott Misinek. Kiderült az is, hogy Orczy írt egy cikket a Kis Lapnak, amiben a nyári, pusztai kalandjait meséli el. Még egy díszkötésű albumot is kapott érte. Ekkor az édesanyja beszólt nekik és kihívta őket. Kedvesen elbeszélgetett a kisfiúval és nagyot kacagott, mikor meghallotta, hogy a fiát az iskolában már Orczynak hívják. A két fiú nagyon jól szórakozott a rengeteg játékkal. Később uzsonnázni hívták őket. Kalácsot ettek csokoládéval és kávéval. Ezután kompótot kaptak. Misi először nem tudta, mi az a kompót, de kiderült, hogy az csak befőtt. Uzsonna után Misi legnagyobb rémületére egy csomó kislány érkezett. A kisfiú ezért gyorsan elköszönt, de Orczy még megkérdezte tőle, hogy neki nincsenek e kuzinjai. A fiú azt válaszolta, hogy neki csak fiúrokonai vannak. Felbukkant az asszony is az előszobában és mikor megtudta, hogy Misi minden délután felolvasni jár egy vak idős öregúrhoz, elsírta magát. A fiú még sokáig ácsorgott, míg öt óra nem lett. Akkor pedig elkezdett futni, "maga se tudta, hova".

Negyedik fejezet

Misi nagyon elkeseredett, hogy olyan bután viselkedett és elfutott. Ráadásul még alig volt négy óra és neki rengeteg ideje volt ötig. Leült a templomkertbe és kisírta magát. Egészen addig sírt, amíg öt óra nem lett. Akkor rendbeszedte magát és elindult az öregúrhoz.Az idős ember észrevette Misi bánatát és kedvesen elbeszélgetett a fiúval. Mikor már megnyugodott, folytatták a felolvasást egészen hatig. Akkor a kisdiák erősködött még, hogy olvas ő még, de az öreg azt mondta neki, hogy inkább ne, mert megint rosszat fog álmodni tőle. Ezután elmesélte neki az álmot, és elmondta, hogy ezek milyen számokat jelentenek a kislutrin. Az öregnek ekkor eszébe jutott, hogy tegyék csak meg  a számokat, hátha szerencséjük lesz. Egy egész forintot adott Misinek, hogy megtegye a számokat.

Másnap az órák közti tízpercben orczy odament Misihez és adott neki egy kiflit. Misi azonban nem fogadta el. Délután Misi elment Gimesiékhez és ott elmesélte a fiúnak, hogy milyen volt a látogatás Orczynál. Ott mesélte el azt is, hogy megtett öt számot az öreg Pósalaky úrnak a lutrin egy forintért. Azt is elmondta, hogy Orczy írását kinyomtatták a Kis Lapban és hogy kapott is érte egy jutalomkönyvet. Ekkor Gimesi azt mondta Misinek, hogy jól tud másokra mindent rákenni. Misit ez nagyon bántotta, hogy róla ilyet feltételez a barátja. Végül mégis kibékültek és másnap az iskolában is összenevettek, ha egymásra néztek. Akkoriban kezdödtek az intő osztások, de szerencsére Misi nem kapott egyik tárgyból sem. Egyik nap latin óra után Gyéres tanár úr bekérette a kisdiákot a tanáriba. Misi nagyon megijedt, mert nem tudta elképzelni, hogy miért akar beszélni vele a tanár. Aztán kiderült, hogy szeretné, ha elvállalná egy gyerek tanítását, minden szerdán és szombatondélután, havonta két forintért. A kis Doroghy gyereket kellene tanítania. Misi nagyon szívesen elvállalta a munkát. A latin óra után a szünetben pedig megszólította a kis Doroghyt, mert az előbb ment el, mint ő. Misi nagy zavarban volt, pedig elemiben is mindig ő tanította a gyengébb gyerekeket. Egyszer, amikor a keze alá adott gyerek rosszul felelt, a tanító Misi fejére vágott a dézsarúddal büntetésből. A feje olyan nagyra dagadt, mint egy dinnye és orvosért kellett küldeni. A tanító megbánta már délutánra a hevességét, elment meglátogatni Misiéket. Azóta a tanító és Nyilas Misi szülei nagyon jó barátságban vannak.

Ötödik fejezet

Kiderül, hogy a kisfiú, akit Misinek kellene tanítania, olyan buta, hogy még a tavalyi anyagot sem tudja. Így aztán szegény Misinek nagyon nehéz a dolga, mert egyszerre kell az új anyagokat megtanítania és a régieket átismételnie a Doroghy fiúval. Főleg a latin és a számtan okozott gondokat. Egy alkalommal, amíg ők tanultak, bement a szobába a középső leány, Bella. Doroghy Sanyinak ugyanis három lánytestvére volt. A testvérek csúnyán összevesztek egymással. Ekkor bejött a legidősebb lány, Viola, és rászólt Bellára, hogy hagyja békén tanulni Sanyiékat. Megsimogatta az öccse fejét és azt mondta, hogy benne van minden reménye, hogy a család ismét felemelkedhessék. Megérkezett az apa is, akinek bemutatták Misit. A testvérek az édesapjuk előtt is folytatták a veszekedést. Ekkor az apa elkezdett énekelni  és Misi ijedten vette észre, hogy a férfi részeg. Eszébe jutott, hogy mindjárt öt óra, ezért gyorsan elbúcsúzott a családtól és elment Pósalaky úrhoz. Az öregúr ekkor fizette őt ki, mivel november harmincadika, hónap vége volt. Misi nagyon boldog volt, hogy így már ki tudja fizetni a mosónőt is. Másnap, december elsején Misi ebéd után elment Törökékhez a Nagymester utcába. Már rég volt náluk, ezért nagyon megörült neki az egész család. Török néni és Ilonka kisasszony rögtön kikérdezték, hogy mi volt az ebéd a konviktusban. A kisfiú elmondta, hogy húslevest, húst paradicsommártással és lekváros derelyét evett. Ezek után eldicsekedett, hogy ő már dolgozik: tanítványa van és felolvas egy idős vak, úrnak. Azt is elmondta, hogy Pósalaky úr kérésére megtette azokat a számokat egy forintért, amit az öregúr megálmodott.

Ekkor már otthon volt János úr is, a Török néni fia, aki elkérte Misitől a cédulát, hogy megnézhesse. János megkérdezte Misit, hogy ki az a gyerek, akit tanít és amikor megtudta, hogy a Doroghy Sanyiról van szó, távozáskor félrevonta Misit és megkérte, hogy egy levelet adjon át a középső lánynak, Bellának.

Hatodik fejezet

Hétfőn reggel az első óra latin volt, de Gyéres tanár úr késett. Erre őrszemet küldtek a gyerekek a tanár lakásához, hogy kilessék, mikor kel fel. A választás Orczyra esett, aki megkérte Misit, hogy kísérje el őt. Mikor odaértek a tanár ház elé, Orczy elmesélte Misinek, hogy ami ott áll bokor a háznál, azt bizony maga Rákóczi ültette el. Később a fiúk összefutottak János úrral, aki megkérte Misit, hogy mondja meg Bellának, hogy ne írjon választ majd a levelére, hanem csak azt üzenje meg, hogy "szívesen" vagy azt, hogy "sehogyse".Ezután Gyéres tanár úr rajtakapta őket a leselkedésen és beküldte őket gyorsan a terembe. Ott Orczynak odaadta a dolgozatokat, hogy ossza ki és Misinek azt a feladatot adta, hogy fordítsa le a következő mondatot latinra: Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja. Miután ezt megtette, leült. Óra végén a tanár Orczynak adott büntetést. Le kellett fordítania latinra, hogy "A törvény határait áthágni senkinek sem szabad.", azonkívül írnia kellett erről egy dolgozatot.

Szerdán Misi feladott egy számtanpéldát Sanyinak aztán kiment a konyhába megkeresni Bella kisasszonyt. Mikor a lány elolvasta a levelet, nagyokat kacagott és megkérdezte misit, hogy milyen ember a férfi. Misi gondolkodás nélkül rávágta: "Ez egy nagy lump." A lány még nagyobbat kacagott ezen. A kisfiú ezután elmondta a lánynak, hogy csak annyit válaszoljon, hogy "szívesen" vagy hogy "sehogyse". A lány válasza ez volt: sehogyse-szívesen vagy szívesen-sehogyse. Ekkor már Misi is elkezdett nevetni. Mikor Misi visszament a szobába, kiderült, hogy Sanyi még el sem kezdte a feladatot. Amikor azonban végeztek vele, a latint kezdték tanulni. Akkor ment be a szobába Bella és arra kérte Sanyit, hogy ne veszekedjenek többé. Ha a fiú nem érulkodik többet, akkor Bella is hallgat a fiú viselt dolgairól. Doroghyéktól Misi Pósalaky úrhoz ment felolvasni, de útközben találkozott János úrral és átadta az üzenetet neki, amit a lány küldött. Felolvasáskor Misi sehogyse tudott koncentrálni az olvasásra. Olyannyira, hogy még az öregúr is megjegyezte ezt. A coetusba hazaérve társai éppen a régi diákéletről beszélgettek egymással. Vacsora után a diákok szóltak Misinek, hogy kihúzták a lutriszámokat: 17, 85, 39, 73, 45. Szegény fiú elkezdte keresni a lutriszelvényt, de nem találta semerre. Sürgették, hogy kijött-e valamelyik, de ekkor szerencsére oszlás volt és nem kellett válaszolnia a kérdésre.

Hetedik fejezet

Misi másnap szörnyen rosszul érezte magát. Az első óra földrajz volt . Még óra előtt azonban Orczy olyan jól utánozta a tanárt, hogy még ő is elnevette magát, mindenek ellenére. Amikor a tanár bement a terembe, Misit hívta fel felelni. A fiú kiment a katedrához, de nem szólt egy szót sem. Nem is kellett megszólalnia, hiszen mondta a tanár magától is az anyagot, mintha ő felelt volna. Óra végén a tanár beírta Misinek az egyest, ami akkor a legjobb jegynek számított. Néhány társa a szünetben meg is haragudott a fiúra, amiért ilyen jó jegyet kapott, pedig nem is mondott semmit a feleléskor. Szerencsére Gimesi védelmére kelt Misinek. A következő óra latin volt. Az óra utáni szünetben Misi nem akarta elárulni, hogy nyert a lutrin vagy nem. Orczy megkérte Gimesit, hogy verje már ki a fiúból a választ. Gimesi és Misi össze is verekedtek. Az ezután következő óra Báthori tanár úr órája volt, aztán torna következett Szüts Istók tanár úrral. Mivel elveszett a reskontó és bántotta az is, hogy összeverekedett Gimesivel, Misi nem tudott átugrani a bakon. Hiába követelte a tanár még kétszer egymás után, egyszerűen nem sikerült. Ekkor Orczy kilépett a tornasorból és Misi védelmére kelt. Amikor a tanár elkezdett vele kiabálni, visszafeleselt neki. A tanár azonban nem merte megütni, mert észrevette, hogy a fiú inge milyen finom anyagból van, s hogy Orczy "úri gyerek". Ezután Szüts Istók kiállította Misit a sorból de ekkor a fiú még a falat sem érte el és elájult. A tanár elküldött egy tanulót vízért a szobájába. A fiú hozta is a vizespoharat és a tartalmát Misire fröcskölte. Ekkor derült ki, hogy a tanár abban a pohárban pálinkát szokott inni és hogy most is az volt benne.Gimesi és Orczy később óra alatt beszélgettek, hogy Misi biztos elvesztette a reskontót. Orczy szerint az sincs kizárva, hogy ellopták. Szegény Misi egész órán ott ült egy kötélcsomón és könnyezett.

Nyolcadik fejezet

Misi ebéd után nekifogott, hogy befejezi azt a levelet, amit még a múlt héten kezdett írni a szüleinek. Az első néhány mondat után nem tudott mit írni ezért nagyon boldog volt, mikor elkezdett Nagy úrral beszélgetni. Hosszú ideig beszélgettek a magyarok eredetéről, vándorlásairól és más dolgokról. Majd Misi felüdülve írta tovább a levelet. Mikor befejezte, borítékba tette, hogy majd elküldje. Ezután elment tanulni a latint tanulni a füvészkertbe. Fél ötkor jutott eszébe, hogy menni kell felolvasnia, pedig ma semmi kedve sem volt hozzá. Ráadásul Pósalaky úr rákérdezett a reskontóra, de szerencsére nem volt benne egyik újságban sem. A kollégiumban mondták neki, hogy Gimesi és Orczy keresték a szobájában. Misi nagyon megijedt. Mikor felment, Sándor Mihály megkérdezte, hogy miért nem volt órán délután. Misi azonban teljesen elfelejtette, hogy szombat van és ilyenkor délután van órája. A fiúk nagyon nevettek, hogy valaki elfelejti, hogy órája van.  Később találkozott a három fiú: Orczy, Gimesi és Misi. A két fiú elmondta Misinek, hogy akár kétezer forintot is nyerhetett a lutrin, ha jók a számok. A fiúk szerződést kötöttek, hogy senkinek nem szólnak egy szót sem, majd Orczy megírta a "lutristák" alapszabályát, amire mindegyikük megesküdött.

Kilencedik fejezet

Reggel Orczy megkérdezte Misitől, hogy még mindig nem tudja e, hogy ki lopta el a reskontót. A fiúnak  azonban fogalma sem volt róla. Ekkor Orczy kezébe vette az irányítást és egész nap nyomozott. Kikérdezte a többieket, de természetesen úgy, hogy ők ne tudják, hogy most vallatás folyik. Óra alatt egy cédulát kapott Orczytól, egy körlevelet, amit alá kellett neki is és Gimesinek is írnia. Az üzenet a következő volt: Holnap délután pont 4 órakor találkozunk nálunk. Gimesi hívta óra után, hogy menjen el hozzájuk, de Misinek tanítani kellett menni. Ebéd után sietett is Doroghyékhoz. Sanyira azonban várnia kellett, s ő addig írt egy kis verset. Csakhogy Bella észrevette és mindenáron elakarta olvasni. Mivel azonban Misi nem akarta megmutatni, ezért elkezdtek verekedni egymással. Aztán a lány abbahagyta a verekedést, mondván, hogy megsértődött és elkezdett kézimunkázni. Akkor bejött Sanyi. Nehezen indult a leckeírás, de Bella biztató jelenléte jó hatással volt Misire. Egy latin mondat fordításakor elkezdtek beszélgetni hazáról, ősökről és rokonokról, a szegény és gazdag rokonok óriási különbségéről és arról, hogy ha valakinek módjában áll segíteni szegény családján, hogy felemelkedjenek, akkor meg kell ragadni azt a lehetőséget és nem szabad elengedni. Ekkor belépett a szobába Viola, fagyos hidegséget hozva magával, de furcsamód Bella most nem vitatkozott vele, hanem meghúzódott és szót fogadott neki. Mivel hó vége volt, Misi megkapta havi fizetségét Violától. Távozáskor Bella még szelíden kérte a verset a kisfiútól, de az nem mutatta meg neki, halkan csak annyit mondott:"Ne tessék haragudni…". Pósalaky úrnál igen fáradtan olvasta az újságot és ijedten vette észre a kislutri számokat a lapban. Szerencséjére a brünni számok nem voltak benne. Mikor az öregúr rákérdezett, azt mondta, hogy a budapestire tettek és hogy az nem lett jó. A felolvasás után hazafelé menet egy kirakatnál Bella kisasszonyt vette észre egy úrral az oldalán. Az az úr pedig János úr volt. A fiú annyira megrémült, hogy megmozdulni sem bírt. Egyszer aztán azt hitte, hogy a leány arra fordul amerre ő áll és akkor észreveszi. Ezért hirtelen elkezdett futni, vissza se nézett. Addig rohant, míg már nem látta őket.

Tizedik fejezet

Éjszaka Misi rengeteget gondolkodott azon, hogy vajon hogyan ismerkedett meg Bella János úrral. Mindenkire haragudott a fiú, az egész világra. Akkor az jutott az eszébe, milyen jó lenne, ha neki sok pénze lenne, hogy mennyi jót tudna ő cselekedni vele. Másnap vasárnap volt, a lábmosás napja. Mire ő felébredt, addigra már szinte mindenki megmosdott, ő maradt utolsónak. Mindenki elment, már takarítani akartak, mikor Misi még csak öltözködött. Misi nagyon durva volt aznap reggel, belekötött a takarító fiúba is, aki erre lecsapta a seprűt és elment. A kisfiú nagyon vágyott már arra, hogy nagy ember legyen, hosszú nadrággal, igazi zsebórával, komolyan. Unta már, hogy kisdiák. Miután felöltözött, egyedül ment a templomba, mert a többiek már rég elmentek. A kórus éneke után a vallástanár prédikált. Ebéd után elment Törökékhez. Út közben találkozott Szikszay bácsival, együtt mentek tovább. Közben a bácsi énekelt és dalolt, mert részeg volt. Később Misi lemaradt egy kicsit, hátra ment az udvarba, úgy ment a házba. Akkor hirtelen megtorpant, mert azt vette észre, hogy Szikszay bácsi sír. Ahogy jobban figyelt, rájött a beszélgetésből, hogy a bácsit  huszonkét év munka után elbocsájtották a város szolgálatából, mert meggyanúsították azzal, hogy lopott. Akkor Török néni is sírt, hogy a fia, a János úr elutazik. Ezután Misi, mivel félt, hogy rajtakapják a hallgatózáson, kisettenkedett a házból és elfutott. Csakhogy szembejött vele János úr és megkérte, hogy vigyázzon egy pillanatig a táskájára, mert pénz van benne. Ezalatt pedig ő bement elköszönni a családtól. Mikor a férfi kijött a házból, intett Misinek, hogy kövesse. Ez Misinek nagy megaláztatás volt, hiszen ő nem volt hordárja senki ember fiának. Akkor a fiú elköszönt János úrtól és bement a kollégiumba. Észrevette, hogy ott a neve a pénzes utalványok között. Odament a pedellushoz és megkapta a levelét. Azt is megmondták neki, hogy még háromig felveheti a pénzt a postán. Ott két forintot visszaküldte az édesapjának, mert nekik is szükségük van rá. Visszafelé menet nagyon hideg volt és ő azon gondolkodott, hogy bemegy az állomásra egy kicsit melegedni. Be is ment és az első osztályú váróteremnél felsikoltott: Bellát látta az üvegen keresztül. Hirtelen rengeteg ember sodródott ki a váróterem ajtaján és mire elmentek, Misi már nem látta sehol a kisasszonyt: felszállt a vonatra.Akkor a kisfiú mindent megértett: Bella kisasszony elutazott János úrral. Elment Orczékhoz, ahol megtudta a barátjától, hogy valaki már felvette a nyereményt a reskontóval. Mikor a cseléd elmondta, hogy hogyan nézett ki az az ember, aki felvette a pénzt, Misi rögtön rájött, hogy János úr volt az. A fiú zokogva, sírva hagyta el a házat. Be sem ment Pósalaky úrhoz, hiszen azóta már ő is biztosan érdeklődött a számok után és tudja az igazat. Hirtelen úgy érezte, hogy neki most rögtön el kell menni a Doroghyékhoz.  Kétségbeesetten nyitott be. Mindent elmondott, amit látott és Viola erre teljesen magán kívül volt. Bella egy búcsúlevelet is hagyott, amiben leírta, hogy ő elutazik és hogy ezzel valószínűleg többet segít a családnak, mintha otthon maradna. Misi ott is vacsorázott Doroghyéknál, töltött káposztát. Fél hétkor elindult tőlük a színházba, de az első felvonás után elszökött, és hazaszaladt.

Tizenegyedik fejezet

Másnap reggel Misi egy tízforintost talált a zsebében, amit János úr tett bele. Nagyon megijedt, hogy mit fognak szólni a többiek, ha kiderül hogy neki tíz forintja van. Végül eldugta  biztos helyre. Óra után Misit az igazgató hivatta az irodájába. Ott kikérdezte a reskontóról és  a Bella kisasszony szökéséről egyaránt. Később visszaengedték a szobájába. Misi elhatározta, hogy nem megy sem Pósalaky úrhoz felolvasni, sem tanítani, hanem bármilyen ürüggyel, de otthon marad. Csakhogy a reggeli csengetés után megint jött a pedellus, hogy ismét elvigye az igazgatóhoz. Ott a férfi megszidta és kiküldte, hogy várakozzon ott. Szegény gyermek teljesen ki volt borulva, képzelődött és rosszul volt. Egy idő után ismét behívatták. Misi bement és csupa idegen arc között találta magát. Akkor addig vallatták, kínozták a kérdéseikkel , míg a kisfiú teljesen kétségbeesett és szinte zokogott. Akkor kikísérték a teremből. Mikor kilépett az ajtón, szembetalálta magát a nagybátyjával, akinek végre a karjaiba omolhatott és kisírhatta magát. A szerencsétlen kisgyerek elzokogta a férfinek, hogy soha többet nem akar debreceni diák lenni.

Tizenkettedik fejezet

Géza bácsi bement a terembe, hogy beszéljen a tanárokkal. Eközben Misi odakint ült, félrebeszélt és láza volt, mindenfélét hallucinált. Egy idő után mindenki kijött a teremből és a tanárok, mintha mi sem történt volna, megkérdezték a fiútól, hogy akar e még debreceni diák lenni. Ekkor Misi kimondta, hogy soha többet nem akar. Ezen mindenki megütközött és felháborodott, csak a nagybátyja nézett rá szelíden, megértően. Ezután a kisfiú odavezette az ágyához a nagybátyját és megmutatta a helyét. Mikor a férfi kérte, hogy pakoljon össze, a gyermek csak az üres, nagy könyvét vitte magával tiszta lapjaival. Akkor Géza bácsi hazavitte magához Misit, hogy pihenjen és gyógyuljon. Egyik nap még Orczy és Gimesi is meglátogatta őt, aminek Misi nagyon örült. Később Viola is meglátogatta és elmondta, hogy Bellának nagyon jó dolga van, már küldött is ezer forintot nekik. A nő bocsánatot is kért a kisfiútól. Egy hét múlva Misi már felkelhetett az ágyból, jobban volt. Nagybátyja ekkor elbeszélgetett vele és Misi elmondta, hogy az emberiség tanítója akar lenni.

S hogy mire akarja tanítani Misi az embereket ? "Csak arra, hogy légy jó… légy jó… légy jó mindhalálig…"

A két Lotti - olvasónapló és a szereplők jellemzés

Erich Kästner: A két Lotti

Olvasónapló

Első fejezet

A Bühl-tónál van egy kis település, amit Tó-Bühlnek hívnak. Van itt egy gyermeküdülő is. Ez a gyermeküdülő nagyon hasonlít a többi gyermeküdülőre, "aki egyet ismer, valamennyit ismeri". Nagyon sok gyerek tölti itt a nyári szünetet, viháncolnak, kiabálnak, az egész hely hangos a nevetéstől. Esténként sokszor éreznek a gyerekek honvágyat, és sírnak is az otthonuk után. Reggelre azonban elmúlik a szomorúság, ismét nevetnek és játszanak egymással.

Egyik nap a lányok a tóban fürdenek. Köztük van Luise Palffy is, egy vadóc, kilenc éves kislány Bécsből. Hirtelen megszólalt a gong, ami a gyerekeket ebédhez szólította. A lányokat Ulrike kisasszony, a nevelőnő kiterelte a vízből és bekísérte a házba. Tizenkettő óra volt, s a lányok nagyon várták a  délutánt, mert húsz új lány érkezik majd Németországból. Mindegyik gyerek nagyon kívácsi volt, milyenek lesznek új pajtásaik.

Hamarosan megérkezett az autóbusz a vasútállomásról, benne a sok új kislánnyal. A régiek már borzasztóan izgatottak voltak. A busz nemsokára begördült az üdülő kertjébe. A sofőr kiszállt, kipakolta a bőröndöket és segített a lányoknak leszállni a buszról. Végül a huszadik kislány is megjelent az autóbusz ajtajában. Mindenki nagyon elcsodálkozott, ahogyan a lányra nézett, hiszen a megszólalásig hasonlított az új jövevény Luise-ra. Csak az az egy különbség volt közöttük, hogy az új kislány haja két copfba volt fonva, míg Luise haja szabadon röpködött.

Luise egyszerre sarkon fordult és beszaladt a házba. Ulrike kisasszony utánnakiabált, de végül a húsz új gyereket kísérte be az épületbe. Ulsóként a kis copfos kislány haladt csodálkozva.

Ulrike kisasszony bevezette a két kislányt a gyermekotthon vezetőjének, Muthesiusné-nak az irodájába. Éppen ott volt a szakácsnő is. Mindketten nagyon meglepődtek a két gyerek hasonlóságán. Megpróbálták kideríteni, hogy a két gyerek ismerte-e egymást azelőtt is, de nem jártak szerencsével. Az új jövevényt Lotte Körnernek hívták és Münchenből érkezett. Így már a távolság miatt sem találkozhattak sohasem. Az otthon vezetőnője megpróbálta összebarátkoztatni a két gyereket, de Luise elszaladt az irodából. Lotte maradt és Muthesiusné kérésére beírta az adatait  egy nagy könyvbe.

Lotte később a bőröndjéből pakolt kifelé ingeket, kötényeket. Majd kezébe vette egy fiatalasszony fényképét, gyengéden nézte, aztán elrakta a köténye alá.

Luise eközben a barátnőivel Lotté-ról beszélgetett egészen addig, amíg meg nem szólalt a gong. Az ebédlőben a két gyereket egymás mellé ültették a nevelőnők. Mindenki úgy nézte az egymás mellett ülő két kislányt, mintha megbabonázták volna. Addig nőtt a feszültség a teremben, amíg Luise nem tudta tűrtőztetni magát, és sípcsonton rúgta "vetélytársnőjét". Lotte összerázkódott a fájdalomtól, de némán tűrte. A nevelők eközben az asztalnál erről a furcsa esetről beszélgettek egymás között. Nem tudtak napirendre térni a dolog felett. Végül úgy döntöttek, hogy a két gyerek két egymás melletti ágyat fog kapni éjszakára.

Luise dühösen feküdt este az ágyában, míg a szomszéd ágy felől sírást nem hallott. Lotte volt az. Visszaemlékezett édesanyja szavaira, amiket búcsúzáskor mondott neki. Az asszony nagyon örült, hogy gyermeke néhány hétig vidán gyerekek között lehet, hiszen túl komoly volt a korához képest. Lotte felsóhajtott és aztán felzokogott. Ekkor azonban egy kis kéz kezdte el simogatni félénken. Lotte először megijedt, azután megismerte Luisé-t. A kislány keze gyámoltalanul simogatta tovább társnőjét. Nem mertek egymásra nézni, és a síró kislány lassan a másik keze után kezdett tapogatózni. A hold nyugodtan ment le az égről. 

Második fejezet

Nem lehetett tudni, hogy a két kislány kibékült-e egymással, az azonban biztos, hogy fegyverszünetet kötöttek egymással. Reggel a két gyerek nem mert a másikra nézni még reggeli közben sem.

Ulrike kisasszony a réten üldögélt és egy szerelmes regényt olvasott. Közben sokszor elgondolkozva hagyta abba az olvasást és nagynénje albérlőjére, Rudolf Rademacher-re gondolt.

Luise a barátnőivel nemzetest játszott, de nem tudott a játékra koncentrálni. A kislányok megint elkezdték bántani Lotté-t, de Luise megvédte a kislányt, amin a többiek nagyon elcsodálkoztak. Eközben Lotte egyedül ült a réten és egy koszorút kötött. Az előbb kötött virágkoszorú már a fején volt. Hirtelen árnyék vetődött rá. Felnézett és Luisé-t látta maga előtt. Félénken rámosolygott, mire Luise nagyon megkönnyebbült. Lotte odaadta társnőjének az elkészült koszorút. Ő maga tette Luise fürtjei közé. Szótlanul ültek egymással szemben. Ekkor Luise hirtelen megszólalt. Elmondta, mennyire megijedt, amikor Lotte előtte termett, és teljesen úgy nézett ki, mint ő. Lotte megértően bólogatott. Luise aztán mulatságosnak nevezte a helyzetet, amin Lotte nagyon elcsodálkozott. Kiderült, hogy egyiküknek sincsen testvére.

A két kislány csendben lopózott be a mosdóba. Lotte izgatottan fésülte ki Luise haját, közben pedig beszélgettek. Luise elmondta Lotté-nak, hogy nincsen anyukája. Közben Lotte elkészült. Luise fürtjeit ugyanolyan copfokba fonta, mint amilyenek az ővéi voltak. A két kisgyerek most tényleg úgy nézett ki, mintha ikrek lettek volna. Hirtelen megszólalt a gong, ami az ebédhez hívta őket.

Mindenki az asztalnál ült már, amikor  Lotte  belépett a terembe, és leült Luise helyére. Monika még rá is szólt, hogy rossz helyen ül. Ebben a pillanatban lépett be Luise, és a teremben megdermedt a levegő. Az egymás mellett ülő két lány olyan volt, mint két tojás. Aztán feloldódott a hangulat, a kislányok nevetni kezdtek.

Senki sem tudta, hogy a gyerekek közül ki kicsoda, és ők sem árulták el társaiknak. Trudé-nak aztán sikerült kitalálni, hogy a két lány közül melyik Luise, és a hangulat elérte a tetőfokát.

Délután Lotte és Luise engedélyt kapott, hogy elmehesenek fényképészhez, hogy megörökíthessék hasonlóságukat. A fényképész először nagyon megdöbbent, de aztán lefotózta a két kislányt. Hat különböző képet csinált, és tíz nap múlva készen voltak a levelezőlapok. A fényképész a gyerekek távozása után azt mondta a feleségének, hogy küld néhány felvételt pár színes újságnak, hátha érdekli őket az eset. Luise az erdészlaknál meghívta Lotté-t egy pohár limonádéra. Miközben az üdítőt itták, a két gyerek beszélgetni kezdett.

A beszélgetésből sok minden kiderült számukra: mindketten október 11-én születtek Linzben és kilenc évesek. Luisé-nak csak apukája, Lotté-nak csak anyukája volt. Végül Lotte kibökte, hogy a szekrényében van egy kép az édesanyjáról. Luise ekkor izgatottan cibálni kezdte társát, hogy minnél előbb mutassa neg neki azt a képet.

A fényképet megpillantva kiderült, hogy Lotte anyukája megegyezik Luise édesanyjával, akinek a képét a kislány sokszor látta édesapjánál. A gyerekek boldogan ölelték meg egymást, testvérek voltak.

Ebben a pillanatban szólalt meg a gong. Lotte odaadta Luisé-nak az édesanyjuk arcképét. Ulrike kisasszony izgatottan rontott be a vezetőnő irodájába, és elmondta, hogy kiderítette: a kislányok igazából ikrek, nem pedig csak asztrológiai ikrek. A vezetőnő azonban visszafogta a nevelőnőt. Megmondta neki, hogy nem fognak sorsot játszani: ha kiderül az igazság, akkor jó, de ha nem, úgy is jó. Ezek után elküldte Ulrike kisasszonyt, hogy behívja a szakácsnőt.

Harmadik fejezet

A gyerekek megtartották titkukat, nem mondták ek senkinek sem. A fényképeket eltépték és a Bühl-tóba dobták. A kislányok dühösek Luisé-ra és féltékenyek Lotté-ra, hiszen elvette a barátnőjüket. A két kislány most éppen az öltözőben van. Lotte egy kötényt ad testvérének, amit anyukájuk vett neki. Már nagyon ismerik egymás életét és ismerőseit.  Kiismerik magukat a másik világában.

Lotte nagyon kíváncsi, majd eleped, hogy mindent megtudjon édesapjáról és ez Luisé-ra is igaz. Iszonyúan érdekli édesanyja élete. Most éppen arra keresik a választ, hogy mi történhetett a szüleikkel. Nagyon feldúlta őket, hogy szüleik csak úgy kettéválasztották őket. Később megérkezett a posta. Lotte az édesapja képét tartja a kezében, és gyengéden, figyelmesen nézi. Luise eközben apjuk levelét olvassa fel testvérének. Lotte boldog, hogy magtarthatja apja arcképét.

Steffi eközben zokogva ül a padon, kezében egy levelet szorongat. A barátnői rögtön melléülnek, és aggódva kérdezik a kislányt, hogy mi a baja. Steffi csendben mondja meg pajtásainak, hogy a szülei elválnak. A kislányok mindannyian felháborodnak ezen. Steffi szerint azért válnak el a szülei, mert az apjának barátnője van. Luise és Lotte gyorsan továbbmennek. Mindkettőjüket felzaklatta, amit hallottak. Lotte félve kérdezi testvérét, hogy édesapjának van-e barátnője, de Luise megnyugtatja, hogy nincsen. Majd Lotte is ugyanezt teszi. Elmondja, hogy anyukájának sincsen más az életében, csak ő.

Ezek után a gyerekek tényleg nem tudnak választ adni arra a kérdésre, hogy a szüleik miért váltak el.

Negyedik fejezet

Hamar eltelt a szünidő, közeledett az ősz. A kislányok szomorúak voltak, hogy el kell válniuk egymástól, de várták is, hogy otthon lehessenek. Muthesiusné meglepetést tartogatott a gyerekeknek. Az egyik kislány édesapja lampionokat, füzéreket küldött. A gyerekek vidáman díszítették a verandát és a kertet. Este még tombola is lesz, a fődíj pedig egy pár görkorcsolya!

Minden kislány segített, csak Luise és Lotte nem volt sehol. Az ikrek az erdészlaknál ültek és jegyzeteket készítettek egymásnak. A másik életének minden egyes mozzanatát feljegyezték és kívülről megtanulták. Lotté-nak az volt a legborzasztóbb, hogy Luise kedvenc étele a töltött palacsinta volt. Ki nem állhatta ezt az ételt!

A két kislány összeesküvést szövögetettt az erdészházban: helyet akartak cserélni egymással. Lotte megy Bécsbe, Luise pedig Münchenbe. Sejtik, hogy ezt nem lenne szabad megtenniük, de hajtja őket a kaland, és a sóvárgás a másik szülőjük után. Azt is nagyon szeretnék kideríteni, miért élnek különváltan a szüleik.

Az elutazás előtti estén, az ünnepségen akarták kipróbálni, hogy mennyire sikerül belebújniuk a másik bőrébe. A próba persze kitűnően sikerült. Lotte olyan vidám és zajos, mint még soha életében, Luise pedig olyan csöndes és visszafogott, mintha "kettőig sem tudna számolni".

A tombolasorsoláson Steffi nyeri meg a fődíjat. Szegény, sovány vigasz ez neki a szülei válásáért. A testvérek az utolsó estén persze, szerepükhöz híven, a másik ágyában aludtak, és nagyon izgalmasakat álmodtak. Másnap reggel a gyerekek felszálltak a vonatokra. Lotte és Luise vonata két különböző irányban hagyta el a vasútállomást. A kislányok bátran mosolyogva integettek egymásnak a fülkéik ablakából

A két vonat elindult. Lotte Bécsbe, Luise pedig Münchenbe utazott.

Ötödik fejezet

Münchenben, a főpályaudvaron Luise-Lotte ül magányosan a bőröndjén. A többiekért már eljöttek a szüleik, és boldogan haza is indultak. Egyszerre megjelent egy fiatalasszony a peronon, és odaszaladt a kislányhoz. Luise boldogan öleli, csókolja, alig engedi el. Életében először igazán maga mellett tudhatja az édesanyját, nem pedig csak fényképről láthatja, mint a gyermeküdülőben.

Eközben a bécsi Imperial Szálló éttermében Lotte-Luise alig bírta magába tömni a negyedik töltött palacsintát. Az ötödiket pedig vissza is utasította a pincér legnagyobb csodálkozására. A kislányt mindenki elhalmozta ajándékokkal: csokoládét, cukorkát, pralinét, színes ceruzát és még sok mást kapott. Lotte elmondta az apjának, hogy elhatározta: ezentúl mindig azt fogja enni, amit a férfi is eszik. Ekkor jelent meg az étteremben doktor Strobl udvari tanácsos, Pepike nevű kutyájával. Szegény tanácsos nem győzött csodálkozni, hogy kutyája nem ismerte meg a kislányt. Szegény Lotte megkönnyebbülten sóhajtott fel, hogy senki sem sejtett meg semmit.

Nemsokára a karmester és leánya hazaértek otthonukba. Itt Resi, a házvezetőnő fogadta őket. A férfi egy jegyet vett elő és a lányának adta. Aznap este Lotte megnézheti édesapját, ahogyan a Jancsi és Juliská-t vezényli a színházban. A kislány ettől végtelenül boldog lett.

Hirtelen megszólalt a telefon. A férfi felvette, beleszólt néhány szót, majd letette a kagylót. A lányától pedig azzal búcsúzott, hogy holnap találkoznak az Imperial Hotelben. Apukája távozása után Lotte nem búslakodott sokat, testvére jegyzeteivel felszerelkezve elkezdte felfedezni a lakást. Miután befejezte a körutat, bement a konyhába, és Resi legnagyobb elképedésére elkezdte módszeresen átnézni a háztartási könyvet. A házvezetőnő hiába tiltakozott, nem tudott tenni semmit.

Palffy úr nagyon furcsa szerzet volt, mint a művészek általában. Ha valamilyen ötlete támadt, akkor muszáj volt neki egyedül maradnia. Persze az ilyen ötletek általában a legnagyobb vendégség közepén szoktak támadni, ezért sokszor eltűnt a házigazda és a többi vendég szeme elől. Sokszor meg is bántotta ezzel a házigazdát.

A férfi még akkor is így viselkedett, amikor még nős volt. Akkoriban nagyon sok ötlete volt, ezért szinte alig volt otthon a feleségével és a gyerekekkel. Később Palffyné rájött, hogy a férje a műteremben sokszor találkozgatott különböző színész- és énekesnőkkel. Erre beadta a válópert. A karmester egyedül maradt a műteremben, a rámaradt ikret egy gyereklány látta el a lakásban. Egy idő után azonban ez sem tetszett már a férfinek, ennek ellenére egyre híresebb és ismertebb lett. Ha pedig a sok magányt megunta, átment a másik lakásába és játszott a kislányával Luisé-val.

Amikor volt férje műveit játszották Münchenben, Luiselotte Körner mindig vett egy jegyet, és végighallgatta volt férje alkotását. A zene hallgatása közben pedig mindig érezte, hogy volt férje nem boldog. "Sikerei ellenére sem. És magánya ellenére sem."

Hatodik fejezet

Luisé-t az édesanyja rögtön magára kellett, hogy hagyja, mihelyt hazaértek, mert sürgősen behívták a kiadóvállalathoz. A kislány feltérképezte a lakást, azután elindult bevásárolni. Huber hentesnél megvette a húst, azután elkezdte keresni Wagenthallerné vegyesboltját. Sajnos azonban nem találta sehol. Ebben a pillanatban megszólította egy kislány. Luise persze nem ismerte, de úgy tett, mintha tudná, kicsoda a mellette álló gyerek. Majd észrevétlenül, hogy a kislány ne vegye észre, elkalauzoltatta magát a vegyesboltig. Itt tudta meg, hogy kísérője Anni Habersetzer, aki mindig megveri a nála kisebb gyerekeket. Amikor a két gyerek elvált egymástól, Luise figyelmeztette Anni-t, hogy többet ne bátsa a kicsiket, mert különben vele gyűlik meg a baja.

Luise elkezdett főzni. A kislány oda-vissza rohangált a tűzhely és a konyhaasztalon heverő szakácskönyv között. Luise egyszerűen képtelen volt annyi mundent megcsinálni, mint amennyit kellett volna, és fáradtan roskadt le a székre. Egyre közeledett a pillanat, hogy anyu belépjen a lakásba, és az ebéd még nem volt készen. A kisgyerek visszakívánkozott az Imperial Szállóba. Körner asszony, amikor hazaért, Luisé-t megtörten, sírva találta a konyhában.  Felszárította gyermeke könnyeit, befejezte a levest, majd, mikor már bent ültek és a kész ebédet ették, a fiatalasszony azt mondta Luisé-nak, milyen finom is ez a leves. A kislány ettől nagyon boldog lett. Ebéd után együtt mosogattak el. Az asszony megbeszélte a kislánnyal, hogy néhány napig ő fog főzni, a gyerek majd figyel, és így újból belejön majd a főzésbe.

Mialatt testvére a főzéssel ügyködött, Lotte a Bécsi Operában ült  Luise legszebb ruhájában, és édesapját figyelte vezénylés közben. A kislány boldogan bámulta, hogyan engedelmeskedik apjának a sok zenész, és milyen szép dallamok születnek a zenekar keze alatt. Ebben a pillanatban kinyílt a páholy ajtaja és egy fiatal, csinos nő lépett be rajta. Amikor pedig apja legközelebb felpillantott, sokkal gyengédebben nézett és mosolygott, mint amikor csak Lotte volt a páholyban. A darab elkezdődött. Lotte lélegzetvisszafojtva figyelte a színpadon történő eseményeket. Lotte képzelete elkalandotott. Már nem Jancsit és Juliskát látta, hanem magát és Luisé-t. Ekkor feléhajolt a hölgy, akit Irene Gerlach-nak hívtak, és megkérdezte, kér-e cukrot. Lotte azonban annyira belemerült saját gondolataiba, hogy a megszólítástól nagyon megrémült és ijedtében leverte a pralinésdobozkát. A földszinten pedig pralinéeső esett néhány másodpercig. A hölgy azonban nem haragudott a kislányra.

Luise első éjszakáját töltötte Münchenben. Jó éjszakát kívánt édesanyjának, megcsókolta és a fáradságtól szinte azonnal el is aludt. Luiselotte Körnerre még sok munka várt.

Lotté-t most először fektette ágyba Resi. Miután a házvezetőnő kiment, a kislány felkelt és levelet írt testvérének, amit másnap reggel akart feladni. A gyerek még egyszer körülnéz a tökéletes gyemekszobában: könyvespolc, játékok, leckeíróasztal, minden volt itt, amit egy kislány csak kívánhat magának. Lotte szívében mégis honvágy volt. Hiányzott neki édesanyja jóéjtpuszija, az, ahogyan halkam az ágyához suhan, felveszi a hálóingét és lefekszik a kislány melletti ágyba. Lotte elaludt, és szörnyű rémaálmok gyötörték egész éjszaka, amiben a testvérétől választották el.

Hetedik fejezet

Eltelt már néhány hét a megérkezés óta. Sok levél fordult meg "poste restante" újabb és újabb információkat kérve. Luise-Lotte "megint" tanulta a főzést, a bécsi tanárnők pedig teljesen elámultak hogy Lotte-Luise mennyire jó gyerek és milyen kiváló tanuló lett.

Pepike, dr. Strobl udvari tanácsos  kutyája is beletörődött, hogy Luisé-nak már nem Luise-szaga van, és újra üdüzülni kezdte Lotte-Luisé-t az asztalánál. Lotte rászokott, hogy húst egyen töltött palacsinta helyett, így a kutya is sok csontot kapott, amit persze nem bánt.

Resi is nagyon megváltozott. Lotte minden kiadást ellenőrzött ami a konyhában történik és történt, így a házvezetőnő lett a legkiválóbb munkaerő. Még a karmesternek is feltűnt, hogy amióta a kislánynak adja a konyhapénzt, és Resi Lotté-tól kéri el a szükséges összeget, azóta minden sokkal kevesebb-be kerül, mégis minden van otthon, még virágra is futja az asztalra. Sőt, a műteremben is jutott a virágokból.

Gerlach kisasszonynak is feltűnt, hogy Palffy karmester sokkal többet van a Rottenturm utcában, mint amennyi időt a műteremben tölt. Kiderült, hogy a férfi Lotté-t tanítja zongorázni, és hogy mind a kislányt, mind az édesapját rettentően mulattatja és boldoggá teszi ez a helyzet. A karmester sokkal többet is komponált, mint korábban  - a lánya rengeteg ihletet adott neki -,  egy gyermekoperát készült megkomponálni.

Körner mama pedig boldog, hogy kislánya nem egy kis felnőtt többé, hanem kisgyerek. Igazi kisgyerek, aki vidám, huncut és boldog, még akkor is, ha egy kicsit leromlottak a jegyei és megpofozta Anni Habersetzert. Ezt a véleményét a tanítónőnek is megmondta, aki persze nem volt egy véleményen a fiatalasszonnyal.

Szombaton azután az asszony becsomagolt egy hátizsákba, és lányával elmentek kirándulni Garmischba. Még az éjszakát is ott töltötték.  Nagyon jól érezték magukat, sokat nevettek, játszottak. Este kivettek egy egyágyas szobát és miután megvacsoráztak a hátizsákból, kellemesen aludtak egymás mellett. Másnap pedig folytatták a kirándulást. Megpihentek az Eib-tó partján majd felültek a vonatra és hazautaztak. Otthon persze holtfáradtan estek az ágyba, Luise hamar el is aludt.

Körner asszony észrevette, hogy kislánya mennyire megváltozott. Minthogy pedig a gyermek megváltozott, az édesanyja is elkezdett változni.

Nyolcadik fejezet

Egy idő óta a zongoraleckék elmaradtak, apjának nem volt ideje tanítani Lotté-t. A kislány megszimatolta a veszedelmet, ami Gerlach kisasszony felől fenyegetett. Lotte becsöngetett a szomszédban lakó festőhöz, Gabele úrhoz. A férfi mindig szívesen rajzolta le a gyermeket, amikor az ráért. Elkezdték a rajzolást. Kiderült, hogy a festő szívesen elköltözne egy tágas műterem-lakásba, ahol sok a fény. Egy festőnek ugyanis rengeteg fényre van szüksége az alkotáshoz. Lotte persze rögtön elmesélte a férfinek, hogy a apjának van egy nagyon szép, világos műterme a Kärtner körúton. Pedig egy zeneszerzőnek nincs is annyi szüksége fényre az alkotáshoz. A festő egytértett a kislánnyal. Ekkor Lotte előhozta, hogy apja és Gabele úr igazán cserélhetnének. A festőé lenne a műterem, édesapjáé pedig ez a lakás. A kis Lotte rögtön el is határozta, hogy meg fogja kérdezni édesapját erről a kérdésről.

Eközben Palffy úr a műtermében ült Gerlach kisasszonnyal, aki "véletlenül" arra járt, ezért felugrott a férfihez. Irene elhatározta, hogy feleségül fog menni Palffy úrhoz. A karmester persze erről még semmit sem tud, de a hölgy nagyon céltudatos és tudja, hogy mit akar. Csak egy akadály van az útjában, de azt is hamarosan félre tudja majd söpörni, ha szül néhány gyereket  Palffy-nak. Ez az akadály pedig a komoly, csendes kislány, Lotte.

Ebben a pillanatban csengetnek. Lotte áll az ajtóban. Friss virágot hozott édesapjának. Biccent egyet Gerlach kisasszony felé, vízbe teszi a virágot, majd kávét készít az apjának és vendégének. Csendben isszák a kávét, végül a beszélgetést Lotte nyitja meg. Elmeséli, hogy Gabele festőnél volt, és azt is, hogy miről beszélgettek.  Lotte nagyon félve teszi fel a kérdést, hogy nem cserélnének-e, aztán nagyon megkönnyebbül, hogy kimondta.

A kisasszony hirtelen felállt, sürgősen mennie kellett. Dühösen búcsúzott el a férfitől. Amikor visszatért, a lánya már a csészéket mosogatta. A karmester leül a zongorához és leüt néhány ütemet. Lotte, mihelyst végzett, elbúcsúzik édesapjától, hazafele készül. Palffy megkéri lányát, hogy ne akarjon helyette dönteni, mire a kislány biccent és elmegy. Könnyek csillogtak a szemében. A férfi szigorúnak akar látszani, ezért úgy tesz, mintha nem vette volna észre gyermeke könnyeit. Visszaül a zongorához, és dolgozni kezd. Egy vidám gyermekdalt a készülő gyerekoperából megváltoztat.

 Eltelt néhány hét. Irene Gerlach Lotte javaslatát a cseréről hadüzenetnek vette, és elhatározta, hogy ő kerül ki győztesen ebből a csatából.

Gabele úr ismét Lotté-t rajzolja. A kislány nagyon szomorú, de nem akar róla beszélni. Hamar abbahagyják a rajzolást, és s festő azt javasolja a kislánynak, hogy sétáljon egy nagyot. Lotte azonban inkább átmegy a lakásukba és zongorázni kezd. Ludwig Palffy hazérkezett, és bement kislányához. Lotte azonnal abbhagyta a zongorázást, és menne kávét főzni apjának. A férfi azonban visszatartja. Komoly dolgot akar mondani a gyereknek: feleségül fogja venni Irene Gerlach kisasszonyt. Lotte teljesen kétségbe esik. Apja ezek után elmegy, mert egy kamaraénekessel kell gyakorolnia a Rigolettót. A kislány hiába kiált utánna, a férfi nem fordul vissza.

A kisgyermek kétségbeesése aztán alábbhagy. Elhatározza, hogy elmegy Gerlach kisasszonyhoz. Előveszi a telefonkönyvet és kinézi a címet: Cobenzl utca 43.

Nem sokkal később Irene Gerlach-hoz bevezették Lotté-t. Ahogy a kislány belépett a szobába, a kisasszonynak Schiller: Ármány és szerelem című darabja jutott eszébe. Magát Lady Milfordhoz, a gyereket pedig Luise Millerhez hasonlította. A kislány nagyon komolyan leül egy szék szélére. A nő kezdi a helyzetet tarthatatlannak érezni.  A gyermek ekkor felállt, és neki kezdett a mondanivalójának. A kisasszony eleinte bájosan válaszol Lotte kerdéseire, de azután a kislány megkéri Gerlach kisasszonyt, hogy ne menjen feleségül az apjához. Erre Irene Gerlach-ból elfogy a kedvesség. A kicsi hiába kéri a nőt, hogy ne furakodjon be az életükbe, hogy hagyja őket úgy, ahogyan vannak, az meg sem hallja a gyermek könyörgését. Lotte elmegy, a nő pedig egyedül marad a szobában. Elhatározza, hogy minnél hamarabb hozzá fog menni Ludwig Palffy-hoz, késedelem nélkül.

A karmester vezényelt az Operában, így nem vacsorázott Lotté-val. A kislány Resivel evett a konyhában. A házvezetőnő észrevette, hogy a kislány lázas, vacog a foga, a hideg rázza. Resi rögtön fel is hívja dr. Strobl udvari tanácsost, aki megígéri, hogy azonnal ott lesz. Azután az Operát hívja, ahol megígérik, hogy átadják a karmester úrnak az üzenetet a szünetben.

A szünetben a férfi meg is kapja az üzenetet. Elsápad, és felhívja Gerlach kiasasszonyt, hogy aznap nem találkozhatnak, mert a kislána beteg. Csöngetnek, vége a szünetnek, Palffy-nak vissza kell mennie vezényelni. Az opera befejezése után az édesapa rohant haza kislányához. Ott már várta az udvari tanácsos, aki szerint a gyermek súlyos lelki válságba került, az állapota nagyon súlyos. Így derült ki, hogy Lotte aznap délután a Cobenzl utcában volt  Irene Gerlach-nál, hogy megtiltsa a férfi és a nő házasságát.

A tanácsos, mielőtt távozott, elmondta Palffy-nak, a gyereknek idegláza van. A férfi elküldi Resi, pedig az szívesebben maradt volna. Ezután bement a gyerekszobába, leült Lotte ágya szélére, és megsimogatta a forró kis arcot. A kislány megijedt lázálmában a simogató kéztől. Ludwig Palffy az egész éjszakát leánya ágya mellett töltötte.

Kilencedik fejezet

A Müncheni Képesújságnál uborkaszezon volt, így nem találtak semmi olyan hírt, amit be tudtak volna tenni a lapba. Ekkor jutott eszébe a főszerkesztőnek, hogy egy vidéki fényképész beküldött néhány képet egy kedves ikerpárról: két kislányról. Átadta a fényképeket egy asszonynak, hogy csinálja meg a cikket  a lapba. A fiatal nő földbe gyökerezett lábakkal állt.

A nő Luiselotte Körner volt, aki nem akart hinni a szemének, arra gondolt, hogy a fényképész csak egymás mellé másolta a gyereket, így csinálva ikret belőle. A nő fejében kavarogtak a gondolatok, nem tudta elképzelni, miért nem szólt erről neki Lotti. Az asszony roppant boldog lett, hogy látja másik gyermekét is. Elhatározta, hogy beszél majd Lotté-val. Ekkor hirtelen eszébe villant, hogy vajon Lotte-e az, akivel beszélni akar.

Körner asszony felkereste kislánya tanítónőjét, Linnekogel kisasszonyt és megmutatta neki a képet valamint elmondta a családjuk történetét. A hölgy nagyon elcsodálkozott a történteken, alig akart hinni a szemének és a fülének. Sajnos azonban nem tudott tanáccsal szolgálni a látogatójának.

Luise eközben Lotte bőrében a müncheni postahivatalnál várakozott, és nem tudta elképzelni, hogy vajon miért nem kapott levelet a testvérétől. Elhatározta, holnap megint elmegy a hivatalba. érdeklődni, ezzel hazament. Eközben Körner asszony is hazaért. A kislány néhány perc alatt lelepleződött. Anya és évek óta nem látott leánya végre úgy ölelhették át egymást, ahogyan már régen szerették volna. Órákkal később Luise megkönnyebbülten  ült a díványon anyja mellett, minden meggyónt a fiatalasszonynak.  Egy dolgot azonban nem mondott el: azt, hogy létezik egy bizonyos Gerlach kisasszony.

A kislány és az asszony együtt aggódott, hogy mi lehet Lotté-val, miért nem válaszol a levelekre.

Tizedik fejezet

Lotte napok óta feküdt az ágyában, nagyon gyenge volt. Édesapja ki sem mozdult a gyerekszobából, ott aludt lánya mellett egy padlásról lehozott ágyon. Körner asszony telefonált férjének, mert nagyon aggódott a leánya egészsége miatt. Palffy úr ekkor tudta meg, hogy a kisgyerek, aki a betegágyban fekszik, igazából nem Luise, hanem Lotte. Megbeszélték, hogy mihelyst indul repülőgép, az asszony és Luise elmegy Bécsbe. Resi teljesen megkavarodott, amikor a férfi elmondta neki, hogy másnap érkezik az elvált felesége, és Lotte nevű lánya, aki igazából Luise; hiszen Lotte ott fekszik betegen az ágyban. Ismét csengett a telefon. Gerlach kisasszony kereste Palffy-t, de az nem akart beszélni a nővel.

Másnap reggel az asszony és lánya elindultak Münchenből Bécsbe. Szerencsére sikerült jegyet kapniuk az első repülőre, ami az osztrák fővárosba indult.  Körner asszony és Luise egyszerre értek a karmester háza elé Stobl udvari tanácsossal és Pepike nevű kutyájával. A doktor teljesen ki volt kelve magából, hogy mit keres egy nagybeteg kislány kint az utcán Az asszony mondta el neki, hogy ez a kislány nem az a kislány, aki odafent fekszik betegen.

Resi megbabonázva meredt Luisé-ra, ahogy a gyerek berobogott a lakás ajtaján. Körner asszony azonnal Lottihoz ment, és a kislány arca felragyogott az örömtől. Palffy közben az ablakból figyelte hármukat elgondolkozva. Ekkor lépett be az udvari tanácsos, hogy megvizsgálja a beteget. Körner mama megígérte Lottinak, hogy majd ő fog főzni neki. Az asszonynak csak ekkor jutott eszébe üdvözölni volt férjét, de a férfi nem haragudott. Míg a volt házastársak az ablaknál beszélgettek, addig a két kislány is susmogott az ágynál.  Luise elmondta testvérének, hogy édesanyjuk még semmit sem tud Gerlach kisasszonyról.

Doktor Strobl udvari tanácsos nemsokára elbúcsúzott, és megkérte a fiatalasszonyt, hogy mindenképpen maradjon, míg a kislány meg nem gyógyul. Az asszony mindenképpen szertett volna maradni.

Leszállt az este Bécsben. A férfi és volt felesége nagyon sok mindenről beszélgettek ez idő alatt. Palffy-nak azonban hamarosan mennie kellett. Átment a műtermébe, az asszony pedig azt javasolta neki, hogy sokat pihenjen, hiszen nagyon sokat virrasztott a kislánya ágya mellett. A férfi megígérte, hogy elmegy holnap reggelire.

Irene Gerlach még aznap este felkereste a férfit a műtermében. A nő gonosz és sértő szavakkal illette a férfit és volt feleségét meggyanusította, hogy maga az asszony tervelte ki az egész gyerekcserét, majd elhagyta a lakást. Palffy egyedül maradt a szobában, aztán leült a zonogra mellé és elkezdett lapozgatni a kották között. Először a kottából zongorázott, majd elkalandoztak a gonodolatai és csodás dallamok születtek a keze alatt.

Tizenegyedik fejezet

Egy kis idő elteltével Lotte meggyógyult, és ismét copfokat viselt. Luise pedig újra kibontott, lobogó hajjal járt. A két kislány együtt ment bevásárolni, együtt, játszott és Pepikét is együtt sétáltatták, ha az udvari tanácsos éppen rendelt.

Hamarosan elkövetkezett a két testvér születésnapja, de ők nem engedték, hogy szüleik bármit is vegyenek nekik. Egy különleges kívánsággal álltak szüleik elé: szerették volna, ha örökre együtt maradhatnának. A szülők hallgattak, majd Ludwig Palffy és felesége átmentek a szomszéd szobába, beszélgetni.

A két gyerek nagyon izgul, kis kezük ökölben volt az izgalomtól. Luise és Lotte elkezdtek imádkozni, hogy teljesüljön a kérésük. A szülők hosszasan beszélgettek egymással, aztán nagy nehezen dűlőre jutottak.

Luise a kulcslyukon keresztül leskelődött, aztán boldogan mormolta: édesapjuk megcsókolta anyjukat. Lotte erre, szokásától eltérően, félretolta testvérét és ő is leskelődött. Most az asszony csókolta a férfit.

Az ikrek boldogan ugrottak egymás nyakába.

Tizenkettedik fejezet

Luise és Lotte szüleinek esküvője nagy felfordulást okozott az anyakönyvezetőnek a Hivatalban. A két tanú Gabele festőművész és doktor Strobl udvari tanácsos volt, Pepikével. A két kislány nagyon boldog volt. Természetes büszkék is voltak magukra, hiszen ezt a csodát ők hozták össze ketten. Az esküvő után a karmester és a festő pusmogott, de senki sem tudta, mitz terveznek. Az ifjú pár először nem haza ment, hanem elindultak hogy beirassák Lotté-t az iskolába. Az igazgató, Kilián úr nagy meglepődésel fogadta a két gyereket, de boldogan beiratatta a kis Lottit az iskolába.

Az udvaron kifelé menet a két kislány nagy felfordulást okozott a gyerekek körében a hasonlóságukkal. Sikerült azonban átverekednie magát a tömegen a családnak és kijutottak az utcára.

Irene Gerlach az Opera mellett döbbenten nézte a Müncheni Képesújság egyik számát. A címlapról Lotte és Luise nézett vissza rá. Egy taxi haladt el a nő mellett, benne az újraegyesült családdal. A kisasszony erre még jobban ekcsodálkozott. Egy piros lámpánál a szomszéd autóban ülő hölgy átnyújtotta a családnak a Képesújság egyik példányát. A két gyerek nagyon csodálkozott, hogy maradt fénykép róluk, hiszen ők mindet megsemmisítették. A szüleik azonban felvilágosították őket, hogy Eipeldauer fényképész úrnak megvoltak a lemezei, így annyi képet csinálhatott, amennyit csak akart. Lotte elhatározta, ír a fényképésznek egy köszönőlevelet.

A kis család hazaért. Mindenki nagyon örült, hogy Resi továbbra is velük marad és nem megy el tőlük. A karmester ekkor kijelentette, hogy át kell mennie egy kicsit a másik lakásba. A gyerekek és édesanyjuk kicsit rossz néven vették, hogy a férfi még most is dolgozni akar. Palffy azonban egyszerre csak kinyitotta a szomszéd lakás ajtaját, és mindenki nagyon csodálkozott. Kivéve persze Resit, aki mindenről tudott. Kiderült, hogy a karmester elcserélte a műtermét Gabele úr lakására. Így mindenki nagyon jól járt: Gabele úr kapott egy nagyon szép, igazi festőnek való műtermet, Palffy pedig mindig a családja mellett lehete majd, még akkor is, ha dolgozik.

Amíg a szülők az új lakásban voltak, addig a gyerekek Resinek segítettek elkészíteni a vacsorát. Luise kitűzte a Müncheni Képesújság címlapját a falra. Amikor pedig Resi megkérdezte, hogy melyik gyerek melyik a képen, még a két kislány sem tudott rá válaszolni, annyira egyformák voltak.

A gyerekek megkérdezték a házvezetőnőtől, hogy most már lehetnének e kistestvéreik, és a nő igennel felelt. Amikor pedig Resi megkérdezte, hogy fiúkat vagy lányokat szeretnéne-e, a két kislány így felelt:

"- Fiúkat és lányokat! - mondja Lotte.

Luise pedig szíve mélyéből kiálltja:

  - És csupa ikreket!"

A "Két Lotti" szereplőinek jellemzése

Ludwig Palffy:

Szerető apa és nagyon jó karmester-zeneszerző. Feleségétől való válása nagyon nagy részben az ő hibájából történt meg. Fiatal volt, szerette az életet, és nem tudta még igazán értékelni az otthonát és a családját. Azóta sok év telt el, és Ludwig Palffy is bánja már fiatalkori botlását, a sok kimaradozást és a színésznőcskéket. Nagyon szereti leányát, Luisé-t, aki ragaszkodik apjához. A férfi  - amióta a kislánya annyira megváltozott -  sokat gondolkodik azon, hogy megnősül, hiszen ő is szeretne egy igazi otthont.

Bizonyos tekintetben naiv is, hiszen nem veszi észre Gerlach kisasszony mesterkedéseit, azt, hogy a nő el akarja magát vetetni a híres és népszerű művésszel. A nő könnyen tudja manipulálni a férfit, de csak egy bizonyos pontig. Amikor a kislány megbetegszik, a férfi már nem hajlandó alávetni magát Irene Gerlach akaratának, így a nő hoppon marad.

Luise Palffy:

Egy nagyon vadóc, szeles kislány. Ugyanakkor rendkívül jól forog az agya. A csere is az ő fejéből pattan ki, ő az értelmi szerző. Nagyon szereti a töltött palacsintát, édesszájú gyerek. Az iskolában nem éppen éltanuló, ezért is lepi meg a tanárokat a lány hirtelen változása a helycsere után. Igazságérzete nagyon erős, ezért is védi meg Lotte iskolájában a kisebb gyerekeket az egyik nagyobb és erőszakos lány tamadásai elől. Nem tud főzni, a házimunka sem az erőssége, hiszen otthon, Bécsben, házvezetőnőjük van, apjával pedig mindig étteremben ebédelnek. Szereti az állatokat, doktor Strobl udvari tanácsos kutyusával, Pepikével imádják egymást. Nagyon szereti édesapját, és nem érti, hogy szülei miért váltak el egymástól és őt meg a testvérét miért választották el. Amikor rájön, hogy van egy édesanyja, akkor döbben rá, hogy mennyire hiányzik neki a szeretete.

Luiselotte Körner

Elfoglalt, dolgozó asszony, egy képesújság munkatársa. Nagyon ragaszkodik a kislányához, de sajnos nem tud vele túl sok időt együtt tölteni. A kisgyerek "változása" döbbenti rá, mennyire keveset foglalkozott a lányával. Még mindig szereti a volt férjét, bár talán még magának sem merte eddig bevallani. A munkája révén ő az, aki először jön rá a két kislány cseréjére. Csak ekkor döbben rá, hogy milyen nagyon hiányzott eddig neki a másik kislánya, Luise. Amióta elváltak a férjével, beletemetkezett a munkájába, nem próbált megismerkedni senki más férfival. Lelkiismeretes nő, aki mindent megtesz azért, hogy gyermeke boldog legyen.

Lotte Körner

A haját örökké copfban hordja, testvérével ellentétben. Komoly kislány, aki sokat törődik édesanyjával. Nagyon érzékeny, emiatt nagyon bántja, ahogyan a Bühl-tavi Tó-Bühl-ben lévő gyermeküdülőben bántak vele a kislányok a nyaralás első napjaiban. Hamar megtanult gondoskodni magáról, mert édesanyja nagyon sokat dolgozott. Éppen ezért nagyon jól tud főzni, ami sok gondot is okozott Luisé-nek, amikor helyet cseréltek. Jól tanul, tanárai csak dícsérik. Ez az oka annak, hogy értetlenkedve fogadják a kislány jegyeinek leromlását a nyári vakáció után. Halk és visszafogott, édesanyja ezért volt nagyon boldog, amikor hazautazása után "Lotte" vidám, rakoncátlan, nevetős kisgyerek lett. Azt sem bánta az asszony, hogy gyermeke "elfelejtett" főzni a nyári szünet alatt és verekedett az iskolában.

Ulrike kisasszony

Ő az egyik nevelőnő a gyermektáborban. Ábrándozó, szabadidejében mindig a szerelmes regényeket olvassa. Titokban szerelmes a nagynénje albérlőjébe, Rudolf Rademacher-be. Kívácsi természet, nagyon fúrja az oldalát, vajon Luise Palffy és Lotte Körner miért hasonlítanak egymásra úgy, mint két tojás. Mindenáron szeretné értesíteni a gyerekek szüleit a furcsaságról, de az intézmény vezetőnője megtiltja neki. Ez csak a gyerekekre és a szüleikre tartozik, ők nem szólhatnak bele a dologba.

Irene Gerlach kisasszony

Törtető, csak a saját érdekeit nézi, mással nem törődik. Mindenképpen el akarja vetetni magát Ludwig Palffy-val, mert vonzza, hogy egy ismert és sikeres férfi oldalán élhessen. Szereti manipulálni az embereket. Nem kedveli "Luisé-t", mert a kisgyermek átlát a szándékain, és nem hajlandó behódolni neki. Megpróbálja a férfit a gyermeke ellen fordítani, de nem jár sikerrel. Miután kiderül a csere, és Körner asszony Luisé-vel elutazik Bécsbe a beteg Lotté-hoz, ki akarja kezdeni Luiselotte Körner  és Ludwig Palffy kapcsolatát is. Nagyon akaratos, sérti, ha nem kap meg valamit. Éppen ezért nem hagyhatja, hogy a karmester kicsússzon a kezei közül. Ezért nagy a csalódása, amikor rájön, hogy elúszott a kitűnő partinak számító férfi, és Palffy újból feleségül vette a feleségét.