Dorka és Borostyán - meg Pál herceg - története 2019-ben jelent meg a Móra Könyvkiadónál, borítója pedig azonnal felkelti az érdeklődő figyelmét. Dorka a kishúgával és szüleivel Szombathelyen lakik, édesanyja az ausztriai Fraknóba jár át dolgozni, a várban idegenvezető. Ezen a nyáron Dorka elkíséri édesanyját a munkahelyére, s egyik nap, aníg a nő dolgozik, a kislány az udvaron kavicsokat keresgél, miközben elered az eső. Itt és ekkor indul Dorka és Borostyán, a krokodil kapcsolata, barátsága.
A Molnár Krisztina Rita által írt gyerekregény/mese felöleli a nyarat, végigkísérjük Dorkát a vakáción: vissza-visszajár Fraknóba édesanyjával, napról napra szorosabb kapcsolatot alakít ki Borostyánnal, akinek megismerjük származását, nevének eredetét, s a krokodik sokat mesél a kislánynak Fraknó várának történetéről és Esterházy Pál hercegről, a vár régi tulajdonosáról. Az olvasó a kislánnyal együtt szerzi meg az ismereteket a hercegről és otthonáról, de a könyvnek nemcsak ez a része tetszett, hanem az is, hogy Molnár Krisztina Rita elkerüli a fővárost: a család Szombathelyen él, az édesanya Fraknóban dolgozik, s Dorkáék a távolabbi családtagokkal Verőcén töltenek egy hetet ezen a nyáron.
Az illusztrációk Szalma Edit munkáját dicsérik, mindegyiket szerettem, de a 21. oldalon lévő különösen kedves, ahogy kikelnek a tojásból a kiskrokodilok.
A cím eléggé megtévesztett, mert valamilyen szinten időutazást vártam a cím alapján, miközben pedig egy tapodtat sem mozdultunk a jelenből. Izgalmas volt, ahogyan a szerző megpróbálja gyerekek számára is emészthetővé tenni egy korábban az országhoz tartozó vár múltját, igyekezve megszerettetni a történelmet, a helytörténetet, felkelteni az érdeklődést a múltunk iránt - másfelőle úgy érzem, hogy miközben a kötet tele van információval, amit mind be kell fogadnia az olvasónak, egyszersmind nincsen igazán története a könyvnek. Azt, hogy Dorka eljár Fraknóban, beszélget a krokodillal, közben egy hétre elmegy Verőcére, majd hazautaznak és újra Fraknóban találjuk a kislányt, ezúttal az unokabátyjával, miközben ömlik ránk az információ Fraknó és Pál herceg életéről, nekem kicsit kevés volt most. A környező táj nagyon szép, és kedvet is kaptam, hogy egyszer ellátogassak Fraknóba, de jobban élveztem volna a passzív befogadás helyett, ha aktív részese lehetett volna Dorka (és általa az olvasó is) a múltnak egy "valódi" időutazás segítségével.
Nem volt tehát rossz ez a történet, de nem is volt tökéletes. Ugyanakkor érdemes volt elolvasni, mert sok újat adott, Borostyán is igazán aranyos és szimpatikus volt, az olvasó pedig egy ponton készítse a palacsintát, mert kedvet fog kapni egy jóféle diós palacsinta "befogadására".
Nagyon köszönöm a Móra Könyvkiadónak, hogy recenziós példányt kaphattam a könyvből és megismerhettema történetet. Ha felkeltette érdeklődéseteket a bejegyzésem, a kiadó honlapján eléritek a kötetet, megrendelhetitek - a kiadó többi könyvével együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése