Kazuo Ishiguroval való ismerkedésemet idén októberben kezdtem meg a Noktürnök című novelláskötettel, habár már évek óta van néhány kötetem a szerzőtől, most éreztem, hogy összebarátkozzak vele. A kötet 2018-ban jelent meg az Európa Kiadónál, s a fülszöveget olvasva értesülhet róla az érdeklődő, hogy a szerző első novelláskötetét tartja a kezében. Ishiguro öt felvonásból álló zeneműként aposztrofálta a könyvet, és valóban ezzel találkozik az olvasó. Öt hosszabb elbeszélés, mely mindegyikében fontos szerepet kap a zene és egyfajta művészi látásmód az író részéről.
Az utóbbi hetekben - Kavagucsi Tosikadzu Történetek a kávézóból és Hosi Sinicsi A vállon ülő titkárnő című könyvei mellett - ez volt a harmadik "japán élményem", ráadásul mindegyik intenzív élményként ért a három kötet történeteinek rövidségéből fakadóan. Izgalmas volt bepillantani három japán szerző - egyáltalán a japán emberek - gondolatvilágába, ami oly távol áll az európaitól.
Nekem, aki 1978-ban született, különösen kedves a borító a rajta megjelenő bakelit lemezzel és a lemezjátszótűvel, hiszen gyerekkoromat végigkísérte nekem is a zenehallgatásnak ez a formája. Még ma is vannak bakelit lemezeim és működő lemezjátszóm is, és féltve őrzöm őket. A borítón megjelenő lemez egyben utalás is az Akár esik, akár fúj című novellára, amely számomra a leggyengébb írás volt. Izgalmasan indult, és Ishiguro folyamatosan fenn is tartotta a feszültséget, én pedig úgy éreztem magamat, mintha be lennék zárva egy őrültek házába a három szereplővel, miközben értetlenül és zavarodottan figyelem cselekedeiket és próbálom megfejteni azokat. Persze az is elképzelhető, hogy ez volt az író szándéka. Akkor pedig fejet hajtok, mert remek történet volt.
A címadó Noktürnök egy zenész és egy színésznő, Lindy Gardner története, akik plasztikai műtét után egy hotelben lábadoznak bekötött fejjel, és közben megismerkednek egymással. Az egész csupán néhány nap története, mégis közben megismerhetjük a múltjukat és cselekedeik mozgatórugóját. Lindy az első elbeszélés egyik szereplője is, bár A táncdalénekesben nem kap főszerepet. Itt a hangsúly a volt táncdalénekes férjen, Tony Gardneren van, aki egy fiatal, Kelet-Európából Olaszországba dolgozni érkezett fiatal zenész segítségét kéri. A Csellisták főszereplője egy nő és egy magyar zenész, Tibor, s ebben az utolsó novellában visszatérünk az első helyszínére, Olaszországba.
A malverni dombvidék volt sok szempontból a legérdekesebb a számomra, mivel a főszereplő fiatal srác semmirekellő, önző, másokat kihasználó és munkát messze kerülő viselkedésében volt kollégámra, a huszonkét éves kölyökre ismertem, aki mindenkit hibáztat, csak magába ne kelljen néznie.
Izgalmas kaland volt ez az első Ishiguro-kötet, biztosra veszem, hogy a jövőben fogok még olvasni a Nobel-díjas írótól más könyvet is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése