Hosi Sinicsi: A vállon ülő titkárnő

Mostanában viszonylag sok japán irodalmat olvasok. Folytattam Kavagucsi Tosikadzu sorozatát a második résszel, elolvastam első Kazuo Ishiguro-kötetemet és - hála a Napkút Kiadónak - megismerkedhettem egy számomra eddig ismeretlen szerző, Hosi Sinicsi novelláskötetével, A vállon ülő titkárnővel is. A pici, vékony kis kötet borítója azonnal megragadja a tekintetet, s a fülszöveg erősíti az érdeklődőben azt a vágyat, hogy megismerkedjen a könyvvel. Engem kicsit megijesztett, amikor a fülszöveg Örkény István írásaihoz hasonlította Hosi Sinicsi novelláit, de megnyugtattak afelőle, hogy jó lesz nekem.

Hosi Sinicsi 1926-ban született Tokióban, itt is hunyt el 1997-ben. Első írását 1957-ben publikálta, melyet újabb és újabb írások követtek. Első novelláskötete 1961-ben jelent meg. Ahogy a magyar Wikipédián olvashatjuk, elbeszélései rövidek, terjedelmük általában csupán néhány oldal, s ironikus humorral ábrázolja bennük a modern lét tragikomikus aspektusait, illetve a jövő félelmeit. A szövegeket bizarr helyzetek, váratlan fordulatok és meglepő csattanók jellemzik. A kötet Japán egyik legismertebb szerzőjévé tette. Elbeszéléseken kívül készített két fantasztikus regényt, valamint több forgatókönyvet is.

 

 

A második világháború utáni japán novellaírás és tudományos-fantasztikus irodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője első novelláskötete megjelenése után hamarosan a japán ifjúság kedvenc szerzője lett. Pályafutása során több mint ezer rövid novellát írt. Komacu Szakjóval és Cucui Jaszutakával együtt Hosi Sinicsi a modern japán tudományos-fantasztikus irodalom nagy „triásza” egyikének tekinthető. A vállon ülő titkárnő 2024-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában, mely a szerző első magyarul megjelent könyve.

A megjelenést a Japán Alapítvány támogatta, a novelláskötet elején pedig Vihar Judit bevezetőjét olvashatjuk, aki betekintést enged Hosi Sinicsi munkásságába. Rövidsége ellenére a könyv tizenhat novellát tartalmaz, már ebből is kitűnik, hogy csupa pároldalas írásról van szó, melyeket Vihar Judt és Soós Andrea válogatott és szerkesztett.

Számomra az ázsiai kultúra és életmód (beleértve a japánt is) nagyon különleges és mindig érdeklődve olvasom az innen származó történeteket, mert valamennyire rálátást engednek ebbe az európai embertől eléggé távol álló világba. Teljesen más a gondolkodás, a kultúra, a társadalom, a művészet, a művelődés, még sorolhatnám, eljutni pedig erre a kontinensre keveseknek adatik meg, így maradnak - többek közt - a könyvek, az irodalom. Az eddig olvasott történetek egyszerre voltak érzékenyek és lágyak, de ugyanakkor kemények is. Így éreztem A vállon ülő titkárnő című novelláskötettel kapcsolatban is.

Ez egy rendkívül különleges és egyedi könyv volt elgondolkodtató írásokkal, mindegyiknek középpontjában a társadalmunk visszásságaival találkoztam. Az írások töprengésre késztettek, és folyamatosan azon gondolkodtam, mennyire szerencsétlen faj is vagyunk. Mindent tönkreteszünk magunk körül, képtelenek vagyunk a békés egymás mellett élésre, nem tudunk kommunikálni egymással, telhetetlenek és önzők vagyunk, mások szerencsétlenségéből húzunk hasznot. Hosi Sinicsi novellái a társadalom szomorú helyzetére is felhívja a figyelmet, s habár a témák nem könnyűek, olvasni élmény mindegyiket. A novellavégi csattanók ütősek voltak, az írások hossza pont megfelelő, a szerző ilyen rövid szövegekben is ki tudta bontani a történeteit, nem kellett több.

Az ördögben megmutatja az író, hogy mindig megfizetjük telhetetlenségünk  árát, ahogyan S. úrral is történt, míg A tükörben - amely az egyik legmegrázóbb történet volt számomra - az erőszakos pár éli ki agresszióját az áldozatán, folyamatosan kínozva, fogságban tartva. Fontos felhívni a figyelmet a novella kapcsán, hogy az agresszív ember külsőre nem feltétlenül felismerhető. Éppen ezért veszélyes és alattomos bűncselekmény a családon belüli illetve párkapcsolati erőszak is, mert a legbarátságosabb és legszimpatikusabb ismerősünk is lehet elkövető. Senki nem tudhatja, mi történik a négy fal között. Izgalmas volt a Bérgyilkos vagyok című novella is, amit az elején nem is sejtettem, mi lehet a csattanó, s talán ez volt a legkevésbé megrázó történet; míg a címadó novella azt a képet mutatja meg, milyen irányba haladunk, mennyire leszünk egyre inkább képtelenek a kommunikációra; az Elvesztettük barátunkat-ban pedig a felelőtlen, önző emberiséget láthatjuk, ahogy kipusztítjuk a körülöttünk élő élőlényeket.

De sorolhatnám még, mennyi, de mennyi fontos és gondolkodásra késztető novella van ebben a kötetben. Olyan könyv ez, amit nem fogok messze rakni a polcomon, mert időről időre újra fogom olvasni, ha csak egy-egy novellát is alkalmanként, mert azóta velem vannak ezek a történetek, amióta olvastam őket, amióta becsuktam a kötetet olvasás után.

Remélem, hogy sokan kedvet kapnak majd A vállon ülő titkárnő című Hosi Sinicsi könyv elolvasására, mert - azt gondolom - meghatározoó élményben lesz részük, és a kötetből mindenki magával vihet majd valamit a későbbi életére nézve.

Érdemes felkeresni a Napkút Kiadó honlapját, ahol meg lehet rendelni a novellás kötetet, de ajánlom végigböngészni a kiadó által megjelentetett könyvek teljes választékát. Köszönöm a kiadónak, hogy recenziós kötetet kaphattam az első magyarul megjelent Hosi Snicsi novellagyűjteményből, maradandó élményt kaptam az olvasásától.