Ismerőseim évek óta dicsérik Lucinda Riley A hét nővér-sorozatát, és fel is keltették a kíváncsiságomat, azonban tartottam belevágni egy ennyire hosszú sorozat. Nemrég azonban találkoztam a szerző krimijével, a Bűntény az internátusban-nal, amely a Genrela Press Kiadónál jelent meg 2023-ban.
A történetben Norfolkban járunk, ahol egy este Charlie Cavendish visszatér magániskolabeli szobájába és beveszi az esti gyógyszerét. Csakhogy a gyógyszerét valaki kicserélte. Valaki, aki tudott a fiú Aspirin-allergiájától és úgy érezte, nem érdemli meg tovább, hogy éljen. Jazz Hunter nyomozónő nemrég érkezett a környékre, hogy válása utén új életet kezdjen, messze a férjétől, messze a rendőrségtől, messze Londontól. Főnöke felkérésére mégis beleássa magát az ügybe, és segítséget is kap Alistair Miles őrmester személyében. Hamar egyértelművé válik, hogy Charlie nem volt éppen kedves ember, éppen ellenkezőleg. Élvezetét lelte fiatalabb társai gyötrésében. A kérdés már csak az, hogy egy elkínzott fiú a tettes vagy valaki más? A holttestek száma pedig egyre nő. Én pedig egy hónappal azután, hogy befejeztem, legszívesebben újraolvasnám a regényt.
Lucinda Riley egyetlen krimijében minden a helyén volt, és amikor azt gondolja az olvasó, hogy kezdenek a szálak kibogozódni, jön egy újabb fordulat, történik valami, ami megváltoztatja mindazt, amit addig gondoltunk. Annak ellenére, hogy néha úgy éreztem, kicsit sok a mellékszál, mégis imádtam olvasni, mert nem volt benne fölösleges feszültségkeltés.
A tragédia a régmúltban kezdődött, egy fiatal fiú halálával a magániskolában, Hunternek és az őrmesternek pedig (akikhez időközben csatlakozik egy extravagáns kinézetű kriminálpszichológusnő is) nagyon kitartónak kell lennie, hogy a bűncselekmények minden részlete világossá váljon, ahogy az olvasónak is figyelmesen kell olvasnia, mert a szereplők és történések összefonódása odafigyelést igényel. Legkedvesebb szereplőim David és a fia, Rory voltak, de megszerettem Jazz Hunter szüleit is, akik mellékszereplőként kísérték végig a történetet.
Olvasás közben végig úgy éreztem, az írónő nagy szeretettel írta ezt a regényt. Lucinda Riley érzékenysége átüt a lapokon, a szöveg nyelvezete nem olyan durva, mint más krimik esetében; látszik, hogy írójuk romatikus regények szerzője, mégis benne van minden, ami kell egy jó bűnügyi regényhez. Megkapjuk a bűncselekményt, megkapjuk a nyomozást, de rengeteg érzelmet is. Mégsem lesz szirupos a történet, az érzelmeket éppen megfelelő mennyiségben adagolja Riley - legyen szó a nyomozásban érintett személyelről vagy éppen a nyomozókról.
Fontos téma a regényben az iskolai erőszak, a házasság megromlása, a rossz párkapcsolat, saját magunk megbecsülése, a gyász feldolgozása.
Számomra ez a könyv már olvasás közben belekerült abba a kategóriába, amiben az újraolvasásra érdemes regényeket tartom számon, és azok közé a könyvek közé, amikből feltétlenül saját példányt szeretnék a polcomon. Érzékeny és jó krimi, amit bárkinek tudok ajánlani, legyen akár komoly krimifogyasztó, akár kezdő krimiolvasó, de annak is, aki egyszerűen csak egy jó történetre vágyik.
