2024. augusztus 16., péntek

Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje

 Régóta gondolkodtam már azon, hogy meg kellene ismerkedni Taylor Jenkins Reid könyveivel. Azt tudtam, hogy nem a Daisy Jones and the Six lenne az első regényem, mert túl speciálisnak éreztem nemcsak a történetet, de a szöveg kialakítását is. A választásom végül az Egyetlen szerelmeimre esett, mielőtt azonban beszerezhettem volna, jött egy olyan könyvklubos hónap, ahol a közös könyv az Evelyn Hugo hét férje volt, én pedig döntöttem. Ez lesz az első TJR-regény, amit elolvasok, s még aznap meg is vásároltam.

A regény 2017-ben már megjelent egyszer, akkor a Lettero Kiadó adta ki a történetet - a cím is kicsit más volt még -, majd 2023-ban a Könyvmolyképző Kiadónál látott napvilágot a szerző könyve Evelyn Hugo hét férje címmel. Nemcsak más címet és új borítót kapott a regény, de javítottak a szövegen is.

Az utóbbi időben sok könyvmolyképzős regényt olvastam, és amire már korábban rájöttem, miszerint a kiadó színvonalas, jó történeteket ad ki, ezzel a regénnyel is megerősítést nyert; és ha A kilencedik ház újraolvasós, hát az Evelyn Hugo hét férje még inkább újraolvasós. Ez egy gyönyörű történet volt.

Nemcsak egy filmcsillag, Evelyn életét ismerhettük meg a regényben, de  egy több évtizede letűnt-eltűnt korszakot is bemutat Jenkins Reid: a ötvenes-hatvanas-hetvenes évek Amerikájának csillogó filmes világát illetve az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek társadalmát, társadalmi problémáit is. A saját nemedhez vonzódni akkor bűn volt: akár a gyerekedet is elvehették, kényszergyógykezelésre be is zárhattak. A másság titkolandó volt, szégyellnivaló. Ha szerencséd volt, akkor a környezeted elfogadta, esetleg a hátad mögött beszéltek rólad, ha nem volt szerencséd... hát akkor nem volt szerencséd.

Na, de hogy az elején kezdjem. Evelyn elmúlt hetven éves, már mindenkit elveszített, akit valaha szeretett, és felveszi a kapcsolatot Monique-kal, mert szeretné, ha a fiatal nő írná meg az élettörténetét egy könyvben. Hogy miért Monique, ennek oka van, ami persze ki is derül a regény végére, ami külön izgalmassá teszi a cselekményt.

Evelyn alacsony társadalmi osztályról származott, kislányként elveszítette az édesanyját, és tudta, hogy ha nem szökik el apjától, hamarosan az eddiginél is rosszabb sors vár rá, ahogyan egyre inkább kezd kibontakozni nőiessége. És így kezdődik házasságainak sora, hiszen első férje, Ernie Diaz segítségével jut el Hollywoodba és kezdi el megvalósítani az álmát. Az út pedig göröngyös volt, hiszen nemcsak rossz házasságok az ára ennek, de belefut párkapcsolati erőszakba, Hollywood is elpártol tőle többször is, ő azonban mindvégig kitart, halad előre az úton és nem adja fel. A sikereiért nagy árat fizet, de Hollywoodnak köszönheti legjobb barátját, Harry Cameront is, akinek szeretete és támogatása évtizedeken át elkísérte az asszonyt, és egyetlen gyermekét is Harrynek köszönheti.

Számomra fájdalmas volt, ahogyan az akkori társadalom legnagyobb része bánt a melegekkel. Amíg a heteroszexuális párok nyíltan vállalhatták szerelmüket, vagy éppen a heterszexuális emberek repkedhettek kapcsolatból kapcsolatba, addig az LMBTQ társadalom tagjai meg voltak bélyegezve, miközben egyikük sem volt értéktelenebb vagy rosszabb másoknál. Nagyon megszerettem Evelynt, mert erős volt, s habár ment a célja felé, érző ember is volt, akit a megpróbáltatások nem hagytak érintetlenül. Szomorú, hogy hét férje közül csupán Don Adlerbe volt igazán szerelmes, minden más csak színjáték volt, minden házassággal célja volt, és ugyan a Harryvel kötött házassága boldog volt, hiszen a legjobb barátja volt a házastársa, az élete mégsem lehetett teljesen igazi és Evelyn ebben a kapcsolatban sem lehetett teljesen önmaga abban  a szeletében az életében, amit a nyilvánosságnak mutatott.

De hogy mi is volt Harry, hogy milyen erős kapcsolat volt Evelyn és a férfi között, jól mutatja egy idézet:

Öt évig nem beszéltem Celiával. Nem hívott föl. Nem írt. Én meg nem bírtam rávenni magam, hogy megkeressem.
Csak onnan tudtam, mi van vele, hogy mit írtak a lapok, mit beszéltek az emberek szerte a városban. De azon az első reggelen, amikor a nap az arcomra sütött, és még mindig kimerült voltam a mexikói kiruccanástól, valójában jól voltam.
Mert ott volt Harry. Hosszú ideje először éreztem úgy, hogy családom van.
Mert nem tudod, milyen gyorsan futsz, milyen keményen dolgozol, milyen kimerült vagy, míg valaki mögéd nem áll, és azt nem mondja: "Oké, hátraeshetsz, elkaplak."
Hát hátraestem.
És Harry elkapott.

Mert - ha nem is vallja be - a legtöbb ember vágyik egy olyan társra, aki mellett lehet gyenge is. Aki mellett nem kell mindig erősnek lenni. Aki erős lesz helyettünk is, ha úgy érezzük, hogy nem tudunk mindig erősek lenni. Mert nem lehet mindig erősnek lenni. Nagyon szerettem Harry és Evelyn szeretetteljes, valódi bizalmon és elfogadáson alapuló barátságát. Szerettem, ahogyan Harry szerette közös lányukat. Szerettem, ahogyan hárman egy család voltak.

Az író a regény 37. fejezetében ír az első melegjogi megmozdulásról, a Stonewall-lázadásról, amely valóban megtörtént; 1969. június 28-án kezdődött (2019. június 6-án James P. O'Neill New York-i városi rendőrbiztos hivatalosan elnézést kért a a New York-i Rendőrkapitányság nevében a rendőrök Stonewallnál 1969-ben elkövetett tetteiért.).

Celia járkált a nappaliban, a szíve kalapált. Azt hitte, minden megváltozik. Azt hitte, hogy ha a melegek fölfedték magukat, ha büszkén beismerték, kik ők, és elég erősek, hogy kiálljanak a jogaikért, megváltozik majd az emberek mentalitása.

Számomra, akinek több meleg ismerőse is van, aki többször is részt vett a Pride-on, hogy támogatásomat fejezzem ki, különösen megterhelő volt lelkileg, amit ebben a regényben olvastam ezekről az évtizedekről, és a szomorú, hogy a társadalom még ma sem nőtt fel és lett elég felnőtt ahhoz, hogy a fejünkbe verjük: az embereket nem a kinézetük, a vallásuk, a nemzetiségük, politikai vagy szexuális hovatartozásuk szerint ítéljünk meg, hanem a tettteik alapján.

Evelyn követett el hibákat élete során, de nem volt rossz ember. Csak ember, mint bárki más. És csak boldog szeretett volna lenni azzal, akit igazán, őszinte szerelemmel szeretett.

Ez a regény fontos helyet foglal el a szívemben, és sosem fog lekerülni a polcomról. Újraolvasás garantált. Bőgés garantált. De nem bánom.

Nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy javított szöveggel megjelentették az Evely Hugo hét férjét és hogy kiadják magyarul Taylor Jenkins Reid köteteit. Ha pedig valakinek felkeltettem az érdeklődését a regény iránt, ajánlom a kiadó honlapját, ahol nemcsak ezt a könyvet, de sok más történetet is meg lehet rendelni.