Régóta a polcomon van Cserháti Éva K.É.Z.-trilógiájának első része, A Sellő titka. A regény 2019-ben jelent meg a Prae Kiadónál, és nagyon kíváncsi voltam rá, mivel szeretem a magyar szerzős krimiket, eddig sok-sok pozitív élményem volt általuk. Így volt ez ennél a történetnél is.
Telki-Nagy Judit egy, a BRFK-n belül létrehozott, új nyomozócsoport - a C-csoport - fejeként próbálja összeállítani a csapatát, és összekovácsolni az embereit egy csapattá.
"Telki-Nagy Judit őrnagyasszonynak vezető nyomozóként nem az volt az ambíciója, hogy ragyogó elméjének és bravúros megoldásainak köszönhetően egyedül kerítse kézre a sorozatgyilkosok hadát vagy számolja fel a nemzetközi drogmaffia hálózatát. Telki-Nagy ambíciója egy látszólag jelentéktelen, de számára annál fontosabb dolog volt. Olyan nyomozócsoportot akart létrehozni, amelynek működése demokratikus. Amelyben mindenki elfogadja, hogy a csapat eredménye a fontos, nem az egyéné. Ezt a felfogását kevesen osztották a rendőrségen, és idegenkedve néztek rá, amikor egy-egy sikeres eset után kiemelte, kinek milyen szerepe jutott az ügy megoldásában."
Izgalmas volt a tagokat megismerni, mennyire különbözött egymástól az öt ember. Ott volt az őrnagyasszony, Judit, akinek brit a férje és van egy édes kislánya; a húszas éveiben járó Vandának nem sok munkatapasztalata van, de szükségből bevették a csapatba, mivel az EU-s támogatás feltétele volt az alkalmazása egy emberi jogi szakértőnek. Admin a nyugdíjazás előtt áll egy évvel, tehetséges informatikus, a férjét néhány éve veszítette el. Köteles fiatal szülő,egy ikerpár büszke, de fáradt édesapja, míg az ötödik tag, Vasvári, aki a BRFK már minden osztályát megjárta, némelyiket többször is; és nem azért, mert mindenki a lőfegyverszakértővel akart volna dolgozni, éppen ellenkezőleg. Sem az alkoholizmusa, nem a kiábrándultsága nem segít a férfinak, hogy a felszínen maradjon.
- A Kiszuperáltak És Zöldfülűek csapata. Tudod, nem így képzeltem el...
- A K.É.Z. - suttogta sejtelmesen Andrew, aki, mint minden brit, imádta a betűszavakat. - Szerintem ez menő! - lépett a feleségéhez, és átölelte a vállát."
Valóban érdekes az összeállítás, és óhatatlanul összeütközésekben csap át a tagok egymás iránti ellenszenve/ellenérzése. Furcsa módon - de annak, aki olvasta a regényt, érthető -, hogy nekem nem Vasvári volt a legellenszenvesebb karakter a csapatból, sokkal inkább Vanda váltott ki belőlem ellenérzéseket. Ő az a fajta ember, aki hihetetlenül elfogadónak, befogadónak gondolja magát, mindenféle előítélettől mentesnek, aki nyitott más emberek iránt. csakhogy ez egyáltalán nem így van, és ez számomra roppant ellenszenvessé tette a fiatal lányt. Nem szerettem, ahogyan gondolatban lenézett mindenkit, és a saját, téves előképzetei alapján ítélkezett. Hibáit azért követte el, mert többnek és jobbnak gondolta magát másoknál. Megértettem, hogy traumákat hordoz, de ezek nem mentesítenek egy embert. Vandát a regény végére sem szerettem meg, de kicsit szimpatikusabb lett az utolsó lapokon.
Szerettem belelátni a BRFK működésébe, a macska-egér harcokba, ahogyan egymást fúrják a kollégák. Nincsen könnyű dolga Telki-Nagynak sem, hiszen senki nem örül az új nyomozócsoport működésének, leginkább a megszűnéséért imádoznak. Judit is hamar ráeszmél, hogy senki nem jósol nagy jövőt nekik, de ő ennek ellenére nem adja fel a munkát a C-csoporttal. Pozitív szereplő az őrnagy, aki azonban nem tökéletes. Hiszen ember, neki is vannak emberi gyengeségei, ami igazán olyan szereplővé tette, akit nagyon lehet kedvelni és átérezni a tetteit. Leginkább azonban Admint szerettem. Minden szempontból remek ember, hatalmas tudással - ami nem csak az informatikára terjed ki. Szeretne valódi tagja lenni a csapatnak, nem pedig szimpla kisegítő háttérszemély, lelkes és igyekszik mindenben támogatni Telki-Nagyot, aki tisztel. Éles szemmel látja a csapattagokat és az üggyel kapcsolatban is remek meglátásai vannak, éles szeme mellé éles esze is van, ami sokban segíti a munkát.
A sorozatgyilkosság nem a megszokott okokra vezethető vissza, a nyomozókkal együtt deríthettem fel a nyomokat és gondolhattam át a következtetéseket. A jelenben játszódó nyomozás mellé más szálak is kapcsolódnak. Az egyik a múlt szála, mivel fontos szerepet kap a történelem az ügyben, menekült görög-macedón kisgyermekek személyén keresztül. Az egyik ilyen kisgyerek, immár idős férfiként is mesél a regényben a jelenben: egyszerre bontakozik ki a történet egyfelől a nyomozás során, másfelől Mitre történetéből, míg a hátteret a múltból is megkapjuk.
A szöveg gördülékeny, a történet magába szippantott, szinte le sem tettem; a helyszínek ismerősek voltak, ez is közel hozta hozzám a könyvet és a K.É.Z. első esetét. Ami pedig a gyilkosságok hátterében áll, nagyon szomorú. Emberi, gyarló, de elkerülhető lett volna az egész, ha akkor, ott, a múltban valaki máshogyan dönt...
Ajánlom hát a regényt mindenkinek jó szívvel. Nemcsak a krimit kedvelőknek, hanem azoknak is, akik egy jó történetre vágynak, amiben egyfelől izgalmas a cselekmény, másrészt viszont a szereplők emberi-személyes oldala is jelentős szereppel bír.
Folytatás pedig van, hiszen a Kiszuperáltak És Zöldfülűek második és harmadik esete is megjelent már - én pedig olyan mázlista vagyok, hogy szintén a polcomon tudhatom azokat is, így semmi akadálya, hogy folytassam a sorozatot, és hogy jobban megismerhessem a C-csoport tagjainak hátterét. Mert van nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése