2016. május 1., vasárnap

Életem első Kadare-könyve - Kettétört április

 Összefoglalva a könyvet, először íme a molyos értékelésem (némi cselekményleírást tartalmaz):
"Alapvetően már mindent leírtak előttem, de hát akkor ez milyen értékelés lenne, ha annyit írnék: Olvasd el az előttem szólókat. :-)
Félelmetes és ijesztő történet volt ez; azt éreztem, mintha az őskorban jártam volna, de legalábbis a sötét középkorban. Igen, inkább a sötét középkorban, mert ilyet szerintem még az ősemberek sem műveltek egymással.
Az én európai lelkem olvasás közben minden fejezetnél abba akarta hagyni az olvasást, mert nehezen viseltem el ezt a fajta együttélést. A Kanún kegyetlen törvénykönyv, amiben egy csepp emberség sincsen.
Gjerg is ennek az áldozata, pedig nem követett el bűnt, mégis gyilkossá kell válnia, majd áldozattá ebben a szörnyű világban, amely nem ismer törvényt, csak a vérbosszút. Hány ezer ember eshetett már áldozatául a Kanúnnak az évszázadok során, pedig nem tettek semmit. Családok semmisültek meg és haltak ki a szokásjognak „köszönhetően”.
És mégis: az emberekben olyan mélyen beleívódott a Kanún, hogy egyszer sem lázadtak fel ellene, hiába haltak ki fél faluk a vérbosszú miatt. Ez iszonyatos.
Bessian és Diana is áldozata lett ennek – még ha nem is közvetlenül a szokásjognak. Az ifjú házaspár nászútra indult az Északi Fennsíkra, az Elátkozott Hegyek közé. Bessian ragaszkodott ehhez az úthoz, nem is sejtve, hogy milyen hatással lesz ez kettejükre.
A történet két szálon futott: Gjerg emberölése, majd az utána következő 30 nap; illetve az ifjú házasok egyhónapos Fennsíkon történő tartózkodása és az ott velük történtek bemutatása.
Ez a két szál aztán egy percre találkozik, hogy azután Gjerg, Diana és Bessian sose felejthessék el.
Érzelmileg nehezen olvasható könyv – haladni azonban jól lehet vele. Úgy beleéli magát az olvasó a történetbe, mintha ott lenne ő maga is a szereplők mellett, és személyes részesei lennének az eseményeknek.
Kadare zseniális író."

Szóval Kadare zseniális, de tényleg. Sok újdonságot is megtudtam az albán hegyi emberek társadalmáról a könyvből, mint amilyen a Kanún is.

„A települések éppoly némák voltak, mint az út. Imitt-amott néhány elszórt ház, amely meredek teteje fölé füstbokréták kúsztak. "Háznak nevezzük azt a kőépületet, kunyhót vagy bármilyen más építményt, amelynek tűzhelyköve van, és füstöt bocsát ki.” Gjerg nem tudta, miért jutott eszébe a Kanúnnak ez a meghatározása, amelyet gyerekkora óta ismert. „Senki sem léphet be egy házba anélkül, hogy előbb az udvarról be ne kiáltana.” De én sehová sem akarok sem bezörgetni, sem bemenni, gondolta panaszosan." (22. oldal)

„Másfél évvel azután, hogy a bátyját megölték, az anyja végre kimosta az inget, amelyet aznap viselt. Másfél éven át lógott a vérrel átitatott ing a ház felső szintjéről, gy, ahogyan a Kanún előírta. Amikor a vérfoltok sárgulni kezdtek, az emberek azt mondták: biztos jele ez annak, hogy a halott szenved, és bosszúra áhítozik. Az ing csalhatatlan barométerként jelezte, hogy mikor van itt a bosszú ideje. A halott az ing révén küldte a maga jelzéseit a föld mélyéről, ahol pihent.” (19. oldal)

„Papoknak a vérbosszúban nincsen keresnivalójuk.” "Egyazon család vagy nemzetség sírjai között idegen sírjának nincs helye."
Szerette volna hangosan kimondani, hogy „Most már elég”, de nem volt hozzá ereje. Fejér lehorgasztva ment tovább, egyenletes iramban. Távolabbról odalátszott egy fogadó teteje, majd egy kolostor, majd egy újabb juhnyáj; azon is túl felszálló füst, amely talán egy településre utalt; sok évszázados törvények vonatkoztak mindezekre a jelenségekre. Nem lehetett kitérni előlük. Ez még soha senkinek sem sikerült. És mégis… „Papoknak a vérbosszúban nincs keresnivalójuk” -- ismételte magába; ez volt a törvények könyvének egyik legismertebb cikkelye." (25. oldal)

"Később, az este folyamán Bessian visszatért legkedvesebb vesszőparipájához, a vendég és a vendégszeretet kérdéséhez, és elmagyarázta neki, hogy a vendég fogalmának, mint minden nagy eszmének, megvan a maga fenséges és a maga groteszk vonatkozása.
– Bennünket például ezen a mai estén isteni hatalommal ruháztak fel – mondta. – Bármilyen őrültséget elkövethetünk, akár még gyilkolhatunk is, és a házigazda vállalni fogja a felelősséget, mert odainvitált bennünket az asztalához. A vendégszeretettel együtt járnak bizonyos kötelezettségek, mondja a Kanún, de vannak határok, amelyeket még mi, istenek sem léphetünk át. Számunkra, mint már utaltam rá, minden lehetséges, de egy dolog tiltva van: nem emelhetjük fel a tűzhelyen álló fazék fedőjét. – Diana alig bírta visszatartani a nevetését. – Micsoda ostobaság – mormolta. – Lehet – felelte Bessian –, de akkor is így van. Ha én ma este ilyesmire vetemednék, a ház gazdája azonnal felállna, az ablakhoz lépne, és félelmetes ordítással adná a falu tudtára, hogy egy vendég meggyalázta asztalát. És ettől a perctől fogva a vendégből halálos ellenség lesz. – De miért? – firtatta Diana. – Miért kell ennek így lennie? – Bessian vállat vont. – Nem tudom – felelte. – Nem tudom, hogyan magyarázzam el. Talán az a dolgok rendje, hogy minden nagy eszmének meglegyen a maga kis fonáksága, amely nem csökkenti értékét, csak hozzáférhetőbbé teszi." (84. oldal)

Kanún: https://en.wikipedia.org/wiki/Kanun_%28Albania%29
http://e5.hu/utazas/2007_albania/page_naplo.php
http://albania.cafeblog.hu/2014/11/12/a-verbosszu-es-am…
Ijesztő társadalmon, ijesztő szokásjoggal; nem szívesen látogatnék el Albániába, ki tudja, a hegyekben mennyire él még a Kanún, a végén még halálra ítélnek, amiért felemelem egy fazékról a fedőt egy kulla konyhájában...



„A kullában pörkölt kávé szaga terjengett. Bármilyen hihetetlen, Gjerg álmos volt. Kétszer egymás után elásította magát. Bal vállához támaszkodó kis húgának ragyogó szeme távolinak tűnt, mint dombon túl két csillag.” (9. oldal)
„Rég elmúlt már éjfél, de Diana, aki hol didergett, hol izzadt két súlyos gyapjútakaró alatt, nem tudott elaludni. Az emeleten készítettek neki fekhelyet, méghozzá a padlón, a ház népéhez tartozó asszonyok és lányok között, míg Bessiant a második szinten, a vendégszobában helyezték el. Diana bizonyosra vette, hogy férjét is elkerüli az álom.” (82. oldal)
Kulla:
http://illyria.proboards.com/thread/23823/albanian-kull…
https://hu.wikipedia.org/wiki/Alb%C3%A1nia_vil%C3%A1g%C…

Annyira magával ragadott a regény, hogy még egy Balkán zónát is létrehoztam a Molyon, hogy a Balkán-félsziget országainak történetéről, kultúrájáról, művészetéről, idegenforgalmi látványosságairól meg tudjuk osztani tapasztalatainkat egymással.

Közben olvastam egy tanulmánykötetet is erről a régióról, ami nagyon hasznos és érdekes volt.
Reményi Péter (szerk.): Állam- és nemzetépítés a Nyugat-Balkánon

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése