Völgyi Anna: Karamellás kétszersült

 Völgyi Anna regénye, a Karamellás kétszersült egy könyvtárlátogatás során akadt a kezembe. Budapesti lévén teljesen "természetes", hogy beiratkoztam nyáron a szentendrei Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárba - de volt pár év, hogy a szolnoki könyvtárból is kölcsönöztem - ilyen egy őrült könyvtár- és könyvszerető, kíváncsi ember. Vagy nem, de most már, ennyi idősen nem hiszem, hogy megváltozok. Nos, amikor éppen a harmadik látogatásomat tettem a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtárban, a polcok között keresgéltem, mit vigyek haza. Azt hiszem, így kell ütős címet választani egy könyvnek, ugyanis, ahogy megláttam a gerincét a polcon, a kezem már nyúlt is érte. Utána pedig a borító miatt akkor is elolvastam volna, ha a történet nem tetszik. És kiderült, hogy a fülszöveg is jó. Így került hozzám Völgyi Anna regénye, ami 2022-ben jelent meg a Napkút Kiadónál. Érzelmi okok miatt fontos nekem ez a kiadó, mert itt jelennek meg Doncsev Toso könyvei, én pedig nagyon szeretem a szerzőt - akit két dedikálás után, de vessetek meg, hogy ennyiből ítélkezem, nagyszerű embernek tartok - és az általa írt köteteket is.

Rendben. Kicsit hosszú lett a kitérő, de muszáj volt mindezt elmesélnem, hátha ti is kedvet kaptok egyrészt a szentendrei könyvtár meglátogatásához, másrészt a Napkút Kiadó illetve Doncsev Toso könyveihez. Azt vettem egyébként észre néhány szentendrei könyvtárlátogatás után, hogy minden alkalommal isteni könyvekbe ütközöm. Olyanokba, amiket máshol eddig nem láttam - pedig be vagyok iratkozva néhány budapesti könyvtárba és a magánkönyvtáramban is tetemes mennyiségű könyv van - illetve olyanokba is, amik máshol rendre kölcsönzésben vannak, itt pedig könnyebben elérhetőek.

Oké, vissza Völgyi Anna regényéhez. Most már tényleg. Borzasztó vagyok.

A történetben Csongor éppen Zebegénybe utazik, és a kocsiút alatt elmeéli életének egy korai időszakát utastársának. Ez az egyes szám első személyben íródott, nagyjából százötven oldal egy, Székesfehérvárról a fővárosba költöző egyetemista fiú néhány hónapját meséli el. Az egyetem nehézségei, a mindenkiben felmerülő kérdés, hogy jó helyen van-e, az útkeresés, lelki hullámvölgyek és -hegyek illetve a szerelem és a társtalanság kérdése mind felmerül a regényben, de Csongor esetében a versek iránti elkötelezettség is színesíti az olvasottakat.

A töredezettség először kicsit furcsa volt a számomra, inkább csak pillanatképeket kapunk Csongor életéből. Ezek a felvillanások akkor állnak össze folyamatosabb történetté, miután közelebbi ismeretségbe kerül Borival. Ekkor kezdődik ingázása Budapest - a kollégium - és Isaszeg - Bori lakhelye - között. Aki azonban egy pozitív végkicsengésű, romantikus regényre számít, csalódni fog. Ahogy Csongor, úgy Bori múltja is terhelt. Míg a fiú elveszítette az édesanyját, édesapja szélsőséges gondolkodása miatt pedig nem alakult ki közöttük szoros kötelék; Bori egy bántalmazó kapcsolatból volt kénytelen elmenekülni korábban, amit még a mai napig nem tudott teljesen kiheverni. Szép volt a fiatalok próbálkozása egymás irányába, az óvatos lépések, de - utólag gondolkodva a regényen - talán érthető és egyértelmű, hogy a várt happy end elmarad. Csongor kórházi tartózkodása és bokaműtétje engem kicsit megviselt, de ez abszolút egyéni kérdés: túl sokszor műtöttek már meg az átlaghoz képest, így jobban beleéltem magam a leírásba.

A szerző nem írta túl a történetet. Minden mondat a helyén van és nagyon is üt ott, ahol kell. A vonatbaleset, Csongor tépelődése első verseskötete megjelenése után teljesen átérezhető és valós volt, ahogyan a történet egésze is. Nagyon mai, nagyon valóságos, nagyon igazi.

"[…] Habár a puffogásom ellenére ez volt a legkisebb gondom.
A verseim jobban aggasztottak. Rémisztő volt, hogy amit létrehoztam, nem csupán az enyém: ezentúl, akinek kedve szottyan, ki-be sétálhat a fantáziavilágomba. Néha úgy bepánikoltam, hogy éjszakákon át nem aludtam. Megdobálnak répatortával, tutira megdobálnak, suttogtam, miközben előrevetítettem, hogy az én testi-lelki roncsom is ott hever majd az irodalom emésztőgödrében, ahová azok kerülnek, akik túl gyakran kelnek és térnek nyugovóra mások véleményével."

A fiú aggodalmát olvasva egyfelől jót nevettem, mert szerintem senki se pocsékolná el a kemény munkával lereszelt répákból megsütött tortát erre - én biztosan nem -, masfelől pedig eszembe jutott az a sok író (vagy magát írónak gondoloó ember), akik felhorkannak minden negatív kritikán ahelyett, hogy elfogadnák, nem tetszhet minden szöveg mindenkinek.

Ha valaki egy rövidebb olvasmányra vágyik, vagy szeretne egy kevésbé ismert kortárs magyar szerzőtől olvasni, ajánlom figyelmébe Völgyi Anna Karamellás kétszersült című regényét, és nem, nem fogom elárulni, miért is ez a könyv címe, ahhoz mindenki olvassa el Csongor történetét.

A regény a Napkút Kiadó oldalán megvásárolható papír vagy e-book formában,  és ahol megismerkedhettek a kiadó többi kiadott kötetével is.