Pacskovszky Zsolt regénye, a Titkos mozi, amely a Móra Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2017-ben, számomra az egyik legnagyobb pozitív csalódás volt 2023-ban. Persze, nem nevezhetem még így sem "csalódás"-nak, még pozitívnak sem, inkább hatalmas élménynek, letehetetlen olvasmánynak. Szerettem én már a Dodó-t is, egy korábbi olvasmányomat a szerzőtől, de ez a 176 oldalas regény a fotelhez szegezett.
A történet két idősíkon játszódik. Egyfelől a jelen szálában megismerjük Marcellt, a Párizsban élő magyar tizenéves fiút, másfelől a múltban, 1980-ban megismerkedünk a tizenkilenc éves pincérlánnyal, Ninette-tel. A kötet négy része ennek a két idősíknak a váltakozása. Először 2013-ban járunk Párizsban, ahol Marcell az édesanyjával és a nevelőapjával éppen Brüsszelből költöznek a francia fővárosban, és a fiú titokzatos felfedezést tesz a szobája falán. Ennek a felfedezésnek köszönhetően jutunk e Marcellel a 33 évvel azelőtt Párizsba. Nemcsak Ninette személyes sorsa szomorú és borzongató, de a környék élete is fel van bolydulva, hiszen fiatal lányok tűnnek el sorra a környéken. Marcell megbűvölten követi éjszakáról éjszakára a házukkal szemben lévő kávézó, Ninette és a többiek életét a három évtizeddel korábbi Párizsban, míg egy nap nyomozásba kezd.
Ez a történet pergő volt, eseménydús, fordulatos, roppant izgalmas. Közel kerülnek az olvasóhoz a szereplők, szinte személyes ismerősök lesznek olvasás közben. A történet krimi szálától és néha alig tudtam egy helyben ülni olvasás közben. Ráadásul - ami nálam hatalmas plusz pont - az író kiválóan adta vissza Párizst, a párizsi hangulatot, az embereket. Hatalmas kedvencem Georges Simenon, aki megalkotta a híres rendőr, Jules Maigret figuráját. Én minden, vagy szinte minden, részét olvastam Maigret kalandjainak, így őszintén mondhatom: ugyanazt a varázslatos környezetet és hangulatot éreztem a Titkos mozi olvasása közben, mint amikor Maigret-vel járok Párizs utcáin.
A kötet első két része a legnagyobb terjedelmű. Ezután egy rövidebb részt kapunk 1981 áprilisából és egyet a jelenből. Nem tudom, mi lehetett az oka, elképzelhető, hogy az volt a baj, hogy az első két nagyon rész után muszáj volt aludni mennem, mert az éjszakába olvastam magam, de másnap, a két utolsó rész már nem hozott olyan katarzisszerű élményt. Kicsit csalódtam is, mert úgy éreztem, hogy a harmadik rész értelmetlen erőszakba fullad, ami nem tett hozzá a regényhez annyit, hogy megérte így megírni. A negyedik rész volt nagy öröm volt nekem a korábbi értelmetlen vérontás után.
A kis csalódás azonban nem veszi el a kedvemet attól, hogy mindenkinek csak ajánlani tudjam Pacskovszky Zsolt regényét, a Titkos mozit. Köszönöm a Móra Könyvkiadónak, hogy elolvashattam és megismerhettem Ninette történetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése