Janusz Korczak: I. Matykó király

1969 után 2018-ben jelent meg újra, ünnepi kivitelben Janusz Korczak regénye, az I. Matykó király a Móra Könyvkiadó gondozásában.

A orvos, gyógypedagógus, pszichopedagógus szerző Henry Goldszmit néven született 1878-ban Varsóban. Amikor a Zsidó Árvasegélyező Társaság elhatározta, hogy új árvaházat alapít, mert a korabeli árvaházakban szörnyű állapotok uralkodtak, Korczakra bízták annak kialakítását és vezetését. Az árvaház 1912-ben nyílt meg. 1940-ben a zsidó árvaház lakói a varsói gettóba kerültek, majd a treblinkai haláltáborba, ahol 1942 augusztusában mártírhalált haltak. Korczak önként mondott le a menekülés lehetőségéről, amelyet barátai kínáltak fel neki.

Az I. Matykó király eredeti nyelven 1923-ban jelent meg, és a világ sok nyelvére is lefordították, sok kiadást megélt. De hogy mi is ez a regény? Hát nem gyerekkönyv.

Őszinte leszek: becsapott a borító és a fülszöveg sem készített fel erre a könyvre; előzetesen pedig nem olvastam utána a történetnek. Vannak könyvek, amiket sokszor és sokan gyerekkönyveknek aposztrofálnak, miközben kőkeményen felnőtteknek szólnak. Ilyen az Alíz Csodaországban, de akár A kis herceget is ide sorolhatnám. Nos, a sorba illeszkedik Korczak regénye is, és most nagyon nehéz dolgom van, hogy írjak róla.

Nem, a könyv nem volt rossz, mielőtt ezt gondolná a bejegyzés olvasója. Csak amikor a mindenkori valóság felkészületlenül az arcodba vág egy gyerekkönyv formájában, meg kell emészteni az olvasottakat. Több éve már olvastam egy remek pszichológiai thrillert, Yrsa Sigurdardóttír regényét, az Emlékszem rád-ot. A moly.hu közösségi oldalon hihetetlenül alacsony százalékon álló regény nekem annyira tetszett, hogy terveim között szerepel a beszerzése is valamikor. Sokan azonban ellenérzésekkel tették le a kötetet, mert nem azt kapták, amire számítottak. Ők egy skandináv krimit vártak, mint az Animus Kiadó addigi összes skandináv krimije is volt addig a sorozatban, és ez a történet merőben más volt. Nekem szerencsém volt, mert a történet érdekelt, nem a cimke, amit ráaggattak, így én az ötből négy és fél csillagra értékeltem. Janusz Korczak könyve azonban - nyitottságom ellenére - felemás érzéseket hagyott bennem, miközben tudom, hogy az író kiválóan ábrázolta a - mindenkori - társadalmat egy kitalált ország bemutatásán keresztül.

De hogy mi is a történet? Az uralkodó meghal, a trónra kisfia kerül, ami akkor tanul olvasni, túl kicsi még ekkora felelősséghez, nincsen meg a megfelelő tudása és tapasztalata a kormányzáshoz, és az ország hamarosan sikerül háborúba keverednie egyszerre három országgal is. Ahogy lenni szokott, sok a halott, a háború sok pénzt felemészt, de I. Matykó király országa győzedelmeskedik. Csakhogy a kassza kong, pénz kell az ország fenntartásához... Matykó nem ért az uralkodáshoz, neki az uralkodás arról szól, hogy "csokoládét minden gyereknek", "körhintát minden iskolaudvarra" és nem érti - hogy is értené -, hogy a politika, egy ország irányítása sokkal több ennél. Az emberek között sem ismeri ki magát, nem tudja, kiben bízzon, ki ad jó és ki rossz tanácsot, ki sütögeti a saját pecsenyéjét és ki akar segíteni, miközben az udvar merev szabályai ellen harcol kezdetben, később pedig a háborúban az ellenféllel. Hazatérve reformerként akar fellépni, változásokat szeretne elérni, de ezt tudás, tapasztalatok, szakemberek és jó tanácsadók nélkül nem lehet elérni. Hiába van valakinek láng lelke és óriási elképzelései, nem csak az elképzelés a fontos, hanem a megvalósíthatósága is, hogy egy terv milyen áron jöhet létre. Nagyjából mint amikor egy választás előtt a hangos jelölt adócsökkentést, adók eltörlését ígéri. Isten mentsen attól, hogy megválasszák. Mert mindennek ára van. Ha nincsen adóbevétel, az ország működésképtelenné válik. Könnyű felelőtlenül ígérgetni. Könnyű csodás reformokon gondolkodni.

Egy ideig Matykó sikereket ér el, népszerű, az alattvalók szeretik és becsülik, csakhogy az országot nem lehet érzésekkel, ad hoc ötletekkel irányítani, ötletszerű törvényeket hozni, hogy aztán az irányítás kihulljon a kezéből és az ország elveszítse a kontrollt. Matykónak végül az emberi önzéssel, a hatalomvággyal, sunyi-önző viselkedéssel is szembe kell néznie.

A történet vége engem egy abszurd angol vígjátékhoz hasonlított, amit felgyorsítva játszanak le, és nem is igazán volt valós előzménye az addigi fejezetek olvasása alapján. Kicsit olyannak éreztem, mint egy rossz viccet, amin az ember nevet, mert illik, de magában azt gondolja: "Jól van, Józsikám...". Matykó az utolsó pillanatokban sem volt képes kilépni az álombuborékból, hogy szembenézzen a valósággal, miközben a hozzá nem értésével, idealizmusával szétzilált egy országot.

A regény könnyen olvasható peregtek a lapok, a stílus is gördülékeny volt, a fordító, Mócsai-Karaba Márta szépen dolgozott a szöveggel. Azt valószínűleg nem az ő hibája, hanem az eredeti szöveg volt ilyen, de én túlságosan egyszerűnek éreztem a regény nyelvezetét. De ez nagy valószínűséggel annak tudható be, hogy a szerző meseregénynek szánta művét egy száz évvel ezelőtti korban, így nem a felnőtteket célozta meg elsősorban művével.

Ami szubjektív negatívum a könyvvel kapcsolatban, nem is a tartalmát érintő kritika, hanem a kötet fizikai megjelenése. Nehéz. A csuklóm a történet nagyjából harmadánál már fájt, ahogy tartottam a könyvet. Csodaszép, színes illusztrációkkal díszített kiadás ez az új fordítás, de a lapok kiváló minősége a lapok vastagságával is együtt járt, ami egy felnőttnek még csak-csak rendben van, de egy gyerek nem lesz elég kitartó, hogy kitartson a történet végéig. Félbe fogja hagyni, ahogy megfájdul a csuklója.

Korczak regénye sokkoló szembenézés - mindenkori - valóságunkkal, politikai jelenünkkel, társadalmi helyzetünkkel. Elgondolkodtató. Érdemes elolvasni.

Nagyon köszönöm a Móra Könyvkiadónak, hogy részese lehettem ennek az olvasási élménynek.