Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, hiszen utoljára verses történetet talán középiskolában olvastam a kötelező irodalom által. Az első benyomás minden könyvnél a borító, majd belelapozva a történetbe, az illusztrációk. A fülszöveg ismeretében ez a friss, modern rajzolás nagyon illett a kötethez, Klement Csaba rajzain keresztül jópofa személyiséggel ruházta fel a szereplőket. Először magamban olvasva kezdtem bele Janó, de főként persze Kornél kalandjaiba, de éreztem, hogy nem lesz így jó. Ekkor hangos üzemmódra váltottam, magamnak és a macskámnak, Tesónak (aki erre a névre annyira nem hallgat, viszont néha odajön hozzám a Nyuszi, a Csibe és a Babafül nevek hallatán) hangosan olvasva az történetet. Így a rímek is jobban kijöttek, élvezetesebb volt az olvasás, ajánlom mindenkinek, hogy ha ezt a kötetet a kezébe veszi, hangosan olvassa fel. Szigorúan otthon, de persze a bátrabbak megpróbálkozhatnak a közösségi közlekedésben is ezzel a technikával.
Gáti István nevével először a pár éve megjelent Sportszelfi című kötetben találkoztam, azóta nem olvastam sem antológiában, sem önálló kötetet a szerzőtől. Ez az első ilyen élményem, és határozottan pozitívak a benyomásaim. A 2021-ben a Móra Kiadó gondozásában megjelent, kevesebb mint ötven oldalas történet főszereplője Kornél, a kobra, aki azonban nem valódi kobra, hanem egy tetoválás (volt) Janó karján. Ő volt az ötvenedik, de nem adatott meg neki hosszú élet ezen a bizonyos karon, tetkótársai nem szívelték a kis kobrát, mennie kellett. Ekkor indultak el a kalandok, amik szerte Budapesten zajlottak. Pad alatt, hídon át, hegyre fel és iskolába be, míg Kornél megtalálta helyét a világban, otthonra talált egy másik testen.
Friss erővel bírt nekem a tetoválás behozása egy gyerekkönyve, hiszen nem attól lesz valaki rossz, kellemetlen, ellenszenves, "bűnöző" kinézetű, hogy tetoválása van. Szét is lehet varrva az illető, a külső takarhat érző, arany szívet. Janó is jófej pasi a történetben, aki valami igazán szépet szeretne utolsó, üresen árválkodó bőrfelületére, és bírtam a tetoválómestert, Tetkós Rolandot is. Szerintem ez a humoros, kedves történet nemcsak egyszerűen az útkeresésről, a valódi otthon megtalálásáról szól (ami nem feltétlenül ugyanaz, ahová odaszületünk), de az elfogadásról is. És arról is, hogy nyitottak legyünk másokkal szemben, ne ítéljünk első látásra, ismerjük meg a másik embert. tetoválása bárkinek lehet. Fiatalnak, idősebbnek, férfinak és nőnek. A tetoválás a külcsíny, de jobban számít a belbecs.
Remek olvasmány volt, ajánlom mindenkinek, kortól függetlenül, ha szeretne jól szórakozni. És nagyon köszönöm a Móra Kiadónak, hogy megismerkedhettem Kornéllal és elkísérhettem új otthonába. Az érdeklődők keressék a könyvet a kiadó honlapján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése