Rita Falk sorozatával 2020 májusában kezdtem az ismerkedést, ekkor olvastam a Télikrumpligombócot. Sokat vártam, de talán éppen ez volt a baj, mert csalódást okozott az első kötet. Irritáltak a szereplők, bosszantott Franz, ahogy családtagjai se kerültek közel hozzám. Jópofák voltak a falu lakói, Falk remekül kitalálta a mellékszereplőket, nekem azonban nem tetszett ez a furcsa humor, amivel szembetaláltam magamat. Mégsem adtam fel, mert éreztem, hogy lesz ez még jobb is, és valóban: kötetről kötetre, habár lassan ugyan, de egyre jobban megkedveltem Niederkaltenkirchen lakóit.
Az egyes részek története hullámzó, néha jobban, néha kevésbé szórakoztatott, de a fő- és mellékszereplők a - számomra - kevésbé kiemelkedő történetek színvonalát is megemelte.
A sorozat nyolcadik kötete, a Bajorkolbász-társaság, olvasása közben hasonló érzések voltak bennem, mint az első résznél: mintha a sorozat hullámvölgybe érkezett volna. Bár ez nem a hullámvölgy része, szokatlan volt, hogy - érzésem szerint - hosszabb idő telt el a hetedik és a nyolcadik rész között. Itt már áll a szálloda, éppen próbaüzemet tart a közben elhunyt építtető özvegye, mielőtt beindul a nagyüzem egy ezoterikus konferencia résztvevőinek fogadásával. Franz persze a szokott esetlenségével nyomoz, szerencsére kéznél van Rudi Birkenberger, aki ki nem maradna az esetből, főleg, hogy éppen pang az üzlete, így van ideje kiadnia magát az ezotéria iránt érdeklődőnek. Az eddigi kötetekkel ellentétben itt nagyjából a történet felénél már lehetett sejteni, ki az elkövető, csak a miért volt kérdéses. Bizonyos szempontból szomorú volt a végkifejlet, szerencsére Falk is talán érezte, hogy egy holttest éppen elég ezzel a háttértörténettel, nem kell, hogy itt is "hulljanak az emberek".
Ami mélypont volt nekem, az a hentes, a víz-gáz-fűtés buherátor és kocsmáros - főleg az első kettő - cselekedete volt Birkenbergerrel kapcsolatban. Ez már túlzás volt. Nem érezheti magát senki a törvények felett állónak, és nem lehet megengedni azt, hogy bizonyos cselekedetek büntetlenek maradjanak, mert ez csak azt vonja maga után, hogy az illető az hiheti, később is következmények nélkül megtehet hasonlóakat. Nem lehet elviccelni hasonló tetteket csak azért, mert ismerős, barát követi el azokat. Nemcsak ez volt azonban az, ami visszavett nálam a történet élvezetéből, hanem Franz családja is. Talán szándékos volt a túlzás a szerzőtől, talán ezzel a kilencedik rész bárhogyan alakulhat majd, tőlem mégis idegen volt ez a főszereplőnkhöz való hozzáállás.
Nehéz spoilerek nélkül írni, de nem szeretném, hogy lelőjem a történetet azoknak, akik szeretik a sorozatot és a Bajorkolbász-társaság még előttük áll. Nem volt rossz a regény, csak tőlem állt ez most távolabb, mint az eddigiek. Ettől függetlenül Niederkaltenkirchen- és Eberhofer-rajongóknak kötelező olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése