Első (két) élfestett könyvem a Next21 Kiadónak hála jutott el hozzám; nagyon köszönöm nekik, hogy kiadták Diana Urban sodró lendületű ifjúsági thrillerét és elolvashattam. Óriási élmény volt. A történetben - Crystallal a főszerepben - hat tizenéves egy napját követhetjük a kötetben, miközben időről időre beékelődik a fejezetek közé egy másik szál, egy öt évvel korábbi történet.
A Halálos játszmák csupán huszonnégy óra eseményeit mutatja be, de annyi történést kapunk, mint ami más könyvben egy hét alatt történik meg a szereplőkkel. A tizenhat éves Crystal versenyt fut az idővel, hogy megmentse húga életét, aki egy emberrabló fogságába esett. Ahhoz, hogy kiszabaduljon, a lánynak érthetetlen és kegyetlen tetteket kell végrehajtania. A lány egy gamercsapat tagja, akik egy nagy versenyre készülnek, és hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a bűnöző minden utasítása a csapattagok ellen irányul. Fontos kérdés, hogy mi az emberrabló célja. Vajon azt akarja megakadályozni, hogy a csapat induljon a versenyen? Vagy teljesen más irányból kell megközelíteni a dolgot? Talán egy öt évvel korábbi eseményhez lehet köze a jelen szálának? Miközben Crystal kétségbesetten teljesíti az utasításokat, vadul igyekszik kideríteni, ki lehet a háttérben, ki akarhat nekik ártani.
Kíváncsi voltam erre a könyvre. Egyfelől nem emlékszem, olvastam-e valaha ifjúsági thrillert, másrészt a gamer világ olyan távol áll tőlem, hogy éppen ezért felkeltette az érdeklődésemet, mit hozott ki ebből az alapból Diana Urban. Picit tartottam az idegen világtól, de nem volt diszkomfortérzésem. A történet egyből beszippantott, az első nagyjából 120 oldalt együltő helyemben olvastam el, szó szerint nem álltam fel, teljesen a történet hatása alá kerültem. A szerző ért hozzá, hogy a fotelhoz bilincselje az olvasót, korosztálytól függetlenül. A fordulatos cselekmény nem hagy időt az olvasónak, Urban remekül érzékeltette a szöveg zakatolásával a történések gyors egymásutániságát. Ahogyan a főszereplő rohan végig ezen a huszonnégy órán, az olvasó együtt rohan vele, végig a regényen. Szusszanásnyi időnk sincsen.
Több ötletem is volt, ki lehet az emberrabló. Az öt évvel korábbi események remek gyanúsítottakat szolgáltattak mind Crystalnak, mind az olvasónak. Az fő gyanúsítottamon kívül még két emberre gyanakodtam, hiszen cselekedeteik tényleg furcsák voltak. Habár sejtettem, hogy az elsődleges ötletemre kellene fókuszálnom, nem tudtam, hogyan kerülhet a jelenkori képbe az illető, a másik két embert pedig kiváló érzékkel tette gyanússá az író, elbizonytalanítva az olvasót.
Sajnáltam ezt a hat gyereket, hiszen alapvetően mindegyikük áldozat volt. A történet csavarokban is bővelkedik - személy szerint megdöbbentett a bűnöző kiléte. Ez az, amikor vársz valamit, tudod azt is, hogy mit vársz, amikor pedig megkapod azt, amit vártál, mégis úgy tálalja az író, hogy leesik az állad, pedig utánagondolva valóban nem lehetett más magyarázat. De kevesen olvassák el egy könyv végét azelőtt, hogy elkezdenék az elejét, így a figyelmeztető jelek csak a végére állnak össze. Amikor pedig azt hittem, vége mindennek, jön a végső, váratlan fordulat - talán mert habár thriller, mégiscsak ifjúsági vonalról van szó és egyhül a szorítás a mellkasban. Egy kis időre. Mert Diana Urban az utolsó oldalon is otthagy valamit az olvasónak. Nevezzem függővégnek? Ha akarom, lehet függővég, de más szempontból a történet lezárult. Érdekel, tényleg lesz-e folytatás.
Diana Urban nem egy kedves író. Nem kegyelmez a szereplőinek, de nem kíméli az olvasót sem. Nekem azonban éppen ezért volt olyan jó élmény ez az olvasás. A harmadik, fotelben, olvasással töltött óra után esett le nekem, miért van olyan deja vu érzésem. Ugyanígy éreztem Carmen Mola A legyek menyasszonya című regényének olvasásakor is. Olvastam és olvastam, beszippantott a cselekmény, és miközben a történet felzaklatott és sokszor szünetet akartam tartani, mert féltem, mit kapok egy oldallal arrébb, a könyv ne engedett el: nem tudtam letenni, szinte kényszerített, hogy olvassam tovább. Természetesen nem hasonlítanám össze egy - sok szempontból - horrorisztikus regény cselekményét egy ifjúsági thriller cselekményével, a két kötet által keltett olvasói érzéseim azonban hasonlóak voltak.
Remélem, hogy a 21. Század Kiadó illetve a Next21 Kiadó elhozzák majd hazánkba az írónő további regényeit is. Egy vásárlójuk már biztosan lesz. Még egyszer köszönöm a kiadó megtisztelő bizalmát, akinek az érdeklődését pedig felkeltettem a regény iránt, a kiadó honlapján keresztül megvásárolhatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése