A Bea's Echoes youtube-csatornáról ismert booktubernek, Beának hála találkoztam először Ákody Zsuzsa nevével néhány hónapja. Bea nagy szeretettel és lelkesedéssel beszélt az íróról és regényeiről, fel is keltette az érdeklődésemet. Bea csatornáját egyébként ajánlom mindenkinek, aki nem feltétlenül a mindenki által olvasott, "hypeolt" könyvek iránt érdeklődik, hanem nyitott számára új - akár magyar, akár külföldi - szerzők iránt és szeret kísérletezni az olvasmányaival.
A Láng a havon című regény eredetileg 2001-ben jelent meg a Korona Kiadónál, majd 2021-ben a sümegi Pen-Dent adta ki e-könyv formában. A történet a segesvári csata végén kezdődik, amikor egy vékony, sötét hajú, civil ruhás fiatalember menekülés közben megsebesül, majd a folyóba zuhan. Mindezt túlélve, a vízből kimászva egy halott orosz tiszt ruháját húzza magára, hogy levethesse saját, vizes holmiját, amikor elveszíti az eszméletét. Ákody Zsuzsa történelmi fikciójában az emlékezetét vesztett Petőfit követhetjük nyomon előbb a szentpétervári Péter Pál erdő börtönében, majd a szibériai kényszermunkán, később menekülve a bányából, még később pedig egy előkelő orosz herceg fiaként látjuk viszont. Mivel korábban nem ismertem az írónő munkásságát, így teljesen vakon mentem bele a történetbe. Kaphattam jól, de akár rosszul megírt regényt is, hiszen hiába valakinek a dicsérete, minden olvasó, minden ízlés más, minden könyv más ad az egyes olvasóknak.
A könyv hatalmas, pozitív élményt jelentett nekem. Egy remek stílusban megírt, fordulatos, izgalmas történetet kaptam Ákody Zsuzsától, aki - továbbgondolva - a Petőfi életének végét övező homályt - továbbgondolta azt, és egy részben romantikus, részben történelmi fikciós regényt alkotott. Jó érzékkel rajzolta meg Ákody Vaszilij és Natasa alakját is, de Mihail szerepeltetése is jó húzás volt, egyfajta ellenpontjaként Grigorijnak és Vaszilijnak, általa tovább keltve az izgalmakat az amúgy is feszült és kínkeserves tagjai meneküléskor. Mihail az esendő, gyáva, erőtlen, erkölcstelen, aljas emberfajta, teljes ellentéte Grigorijnak és barátjának, ám ezzel még inkább felerősítve azok pozitív jellemvonásait.
A regény három, Petőfihez szorosabb érzelmi szállal kötődő, női szereplője Júlia, Olga és Anna, akikkel nem bánt szépen a szerző, valójában mindhármukat őszintén sajnáltam olvasás közben. Ugyanakkor a történetben nemcsak az ő sorsuk szomorú, de mindegyik szereplőé.
Ha az olvasó boldog végben reménykedik, itt nem kapja meg, de talán ettől is "magyar" ez a regény. Még egy fikciós történet sem sülhet egy - valamennyire - pozitívan. Én azonban élveztem az olvasását és abban, hogy egyhuzamban olvassam el, csak az tartott vissza, hogy elálmosodtam (nem, nem a történet volt unalmas). Biztos vagyok benne, hogy fogok még olvasni Ákody Zsuzsától és erre biztatok mindenkit, aki vállalkozó kedvű és nyitott szellemmel közeledik eddig számára ismeretlen szerzők felé.
Nagyon köszönöm az írónőnek, hogy recenziós példány formájában olvashattam a regényt, és ígérem, hogy azt is meg fogom írni, ha valamelyik könyve kevésbé nyeri majd el a tetszésemet. Ez azonban eddig egy remek indítás volt részemről, bízom benne, hogy legalább ennyire fogok élvezni a többi kötetét.
Akinek pedig sikerült felkeltenem az érdeklődését, ajánlom, keresse fel az írónő weboldalát, hogy megvásárolhassa regényeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése