Sok történettel találkoztam már, aminek történéseit írója a harmincas-negyvenes évekbe tette. Volt közöttük szórakoztató és szépirodalom ugyanúgy, mint felnőtteknek vagy fiataloknak szóló mű. Most először került azonban a kezembe olyan (ifjúsági) regény, amely az 1956-os budapesti eseményeket dolgozza fel. Monica Porter ráadásul mindezt olvasmányos, gördülékeny, szórakoztató stílusban teszi, ami még inkább megerősít abban, hogy jó szívvel ajánljam a könyvet mindenkinek.
A budai vár Vagányai - Ritter Ottó rajzaival illusztrálva - 2024-ben jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában. A fülszöveg nemcsak ízelítőt ad az olvasónak a történetből, hanem megismertet a történet írójával, Monica Porterrel is, aki Budapesten született, és aki 1956 novemberében kényszerült emigrálni Magyarországról. Előbb az Egyesült Államokban telepedtek le, majd 1970-ben Angliába költöztek. Édesapjához hasonlóan Monica Porter is újságíróként dolgozott a Szabad Európa Rádiónál, de olyan médiumoknál is, mint például a Daily Mail, a The Times vagy éppen a The Guardian. A budai vár Vagányai a második ifjúsági regénye.
A Vagányok egy csapat gyereket takar, akikkel nem sokkal 1956 október 23-a előtt találkozunk először a kötet lapjain, amikoris Riki, Feri, Bálint, Jancsi, Petra, Marika és Piroska még nem sejtik, hogy hamarosan a feje tetejére áll nemcsak az ő, de családjaik élete is, de a történetben fontos szerepe lesz Bátornak, a hófehér szőrű kuvasznak is. Fontosnak gondolom, hogy minél többen megismerjék ezen a regényen keresztül a történéseket, mert manapság - úgy érzem - még mindig nem eléggé beszédtéma 1956, hiába nemzeti ünnep október 23-a. Aki kicsit odafigyelt a középiskolában, annak rémlik a Corvin köz és a Széna tér, de itt meg is áll az átlagember tudása a témában.
Sajnálatos tény, hogy a magyarországi események nem érték el a világpolitikai szereplők ingerküszöbét, de ennek egy rendkívül szerencsétlen oka a pont ugyanekkor kirobbanó Szuezi válság volt, s a nagyhatalmak fontosabbnak vélték a Szuezi-csatorna államosítása miatt kitört nemzetközi konfliktust és az Egyiptom ellen folytatott közös izraeli-brit-francia háborút, mint a magyarok szabadságharcát. Azt gondolom, hogy más esetben, ha a csillagok együttállása nem ennyire szerencsétlen 1956 őszén, a forradalom végkimenetele is más lehetett volna. Az esély legalábbis meg lett volna arra, hogy győzzenek a szabadságért harcolók.
A forradalom kitörésekor a kamaszcsapat is csatlakozik a felkelőkhöz. Vannak, akik a Corvin köz hőseihez áll be, mások a Széna téren bizonyítanak, míg van, aki a hátországot teremti meg, az élelmezés megszervezésében segít a harcolóknak. Olyasmit látnak ezekben a napokban a gyerekek, amiket józan ésszel nem lenne szabad, és amikor rövid időre azt gondolják, sikerrel jártak - a forradalmárok és Nagy Imre -, bevonulnak a szovjet tankok. Az emberek ismét az utcára vonulnak, és mindent megtesznek a győzelemért, de az egyre távolabb kerül tőlük. Monica Porter remek stílusban írja le a küzdelmeket, azokat a hősöket, akik egyik pillanatról a másikra kell, hogy fegyvert fogjanak, miközben előző nap még a katedrán álltak vagy éppen az iskolapadban ültek, vagy akár a gyárakban dolgoztak. A magyar hadsereg jelentős része is a forradalom oldalára állt, de minden társadalmi rétegből találunk embereket a küzdők soraiban.
Riki édesapja a világháborúban szétlőtt budai vár gondnoka, akinek múltja fájó emléket rejt, ami elő is jön a történetben: volt négy jóbarát, akik teljesen megbíztak egymásban, s a legrosszabb időkben is viccel próbálták felvidítani egymást. Akár politikai viccekkel is, ami 1948 után nem feltétlen volt biztonságos, hiszen senki nem sejtette, hogy a mellette ülő nem besúgó e. A négy barát egyikét is elvitték, s a gyanú arra terelődött, aki nem sokkal később beállt az ÁVH-hoz. Az apa megosztja a történetét fiával és annak barátaival, akik a vészterhes időben is arra gondolnak, hogy a harcokon túl bosszút álljanak Sándor barátjáért, akik nem élte túl a börtönt. Megjelenik a történetben az ÁVO (majd ÁVH) Andrássy úti székháza is, az Andrássy út 60., amely épület ma a Terror Háza Múzeumnak ad otthont.
Ifjúsági történetről van szó, így talán nem spoilerezem el, hogy a Vagányok túlélik a forradalmat - de akit érdekelnek a részletek, olvassa el a regényt, mert a helyzet persze nem egyszerű. Egy részük elhagyni kényszerül az országot, míg mások maradnak, és a kötet végén - több évtizeddel a történések után - találkoznak újra, Budapesten a régi barátok. Az állatbarátok megnyugtatására írom, hogy Bátor is túlélte a forradalmat és szép öregkort ért meg, az olvasó nem veszíti őt el a történetben, így aki erre érzékenyebb, az is bátran a kezébe veheti a regényt.
Az 1956-os forradalom sok budapesti helyszíne megelevenedik a lapokon (a Corvin köz és a Széna tér mellett találkozunk szereplőinkkel a Blaha Lujza téren vagy éppen a Régiposta utcában is), és sok ismerős névvel is találkozhat az olvasó. Olyanok neveivel, akik valóban éltek és harcoltak ezekben a napokban, de a szereplők említést tesznek Nagy Imre erőfeszítéseiről is.
Nagyszerű, bár érzelmileg megterhelő olvasmányélmény volt Monica Porter regénye, A budai vár Vagányai, de örülök, hogy a könyv és a történet immár része az életemnek, és biztos vagyok benne, hogy még a kezembe fogom venni, nem is egyszer, ezt a történetet.
Akinek az érdeklődését felkeltettem a regény iránt, keresse fel a Móra Könyvkiadó honlapját, ahol a Porter-regény mellett a kiadó számos kötetével is megismerkedhet és akár meg is rendelheti azokat.
Nagyon köszönöm a Móra Könyvkiadónak, hogy recenziós példányt biztosított a számomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése