Passuth László: Esőisten siratja Mexikót

Majd' másfél hónap olvasása zárult le szeptember 14-én, amikor befejeztem Passuth László Esőisten siratja Mexikót című nagyregényét, a Spanyol-trilógia első részét. Az én kiadásom egy 1978-as Szépirodalmi Kiadó által kiadott kötet volt. A Passuth-tal való ismerkedést először A bíborbanszületett című egykötetes regénnyel akartam kezdeni, de nagyon nehezen olvasható volt a számomra - vagy csak nem volta ráhangolódva Passuth stílusára. Ezután esett a választásom az Esőisten siratja Mexikót-ra, amihez személyes kapcsolódásom is van nagymamám által.

Hihetetlenül izgalmas volt ez a 600 oldal! Meglepődtem, egyszerűen leesett az állam, mennyire szerettem, mennyire beszippantott, mennyire együtt tudtam élni a szereplőkkel. Nem volt könnyű olvasás, lassan haladtam vele, de egy percig sem bánom. Azt hiszem, így tudtam igazán élvezni és érteni a történetet. Sok évet ölel fel a regény, amíg Hernando Cortez meghódítja Mexikót és népeit. Tetszett, hogy Passuth nem szépítette meg a hódítást: bemutatja a harcokat, a csatákat, a véres összeütközéseket ugyanúgy, ahogyan azt, hogy Cortez alapvetően nem gyilkos szándéktól vezetve jelent meg és haladt az országban. Nyitott szellemmel és lélekkel közelített az őslakókhoz. Megismerni és nem legyilkolni akarta őket. Azt gondolom, barátságba is került sokukkal, még ha voltak is ellenfelei. 

Passuth László a szegedi egyetemen szerzett jogi diplomát, majd 1919 és 1950 között banktisztviselőként dolgozott. 1950-től 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig az Országos Fordító Iroda szakfordítója volt. Kisebb írásai, tanulmányai és kritikái az 1920-as évek közepétől több mértékadó folyóirat: a Nyugat, a Szép Szó, a Magyar Szemle, a Jelenkor és Válasz hasábjain jelentek meg. Regényeinek sorát a két világháború közötti átláthatatlan, zűrzavaros időket megidéző Eurázia nyitotta meg 1937-ben. Ebben a korai művében még avantgárd stílusjegyek ismerhetők fel. Ezután egyre inkább rátalált saját írói hangjára és arra a műfajra, amelyben írásművészete a legjobban ki tudott teljesedni. Alapos filológiai felkészültséggel, kivételesen kifinomult stílusban történelmi regényeket kezdett írni.

Első nagy sikere az Esőisten siratja Mexikót című regénye volt 1939-ben. Ez a Móricz Zsigmond biztatására papírra vetett, monumentális, egyszersmind fordulatos, izgalmas mű nemcsak a hazai olvasókat hódította meg, hanem a világ legkülönbözőbb nyelvterületein közkedvelt olvasmány mind a mai napig. Mikor évtizedekkel később Passuth személyesen is eljutott Mexikóba, nagy ünneplésben volt része: úgy fogadták, mint a konkvisztádorok-elpusztította ősi azték civilizáció legjobb európai ismerőjét.

A Passuth-próza jellemzően hosszú mondatokból építkezik, amelyek többszörösen összetettek vagy mellérendelők. Nyelvi világára jellemző még az is, hogy képszerű, költői. A Nyugat folyóiratban a neves irodalomtörténész, Kardos László az Esőisten siratja Mexikót című regény kapcsán annak a véleményének ad hangot, hogy a regény nyelve egyszerre keresett és gazdag. „A mondatok hasonlóak azokhoz a titokzatos homályba hulló indián tájakhoz, amelyeknek iszalagos, fülledt és buja vegetációját oly nagy kedvvel festegeti az író."

Forrás: Passuth László

Teljesen egyet tudok érteni Kardos szavaival. Olvasás közben egy másodperc alatt Mexikóban találtam magamat, körülöttem indiánok, a dzsungel, a fülledt, párás környezet, az egzotikus és ismeretlen civilizáció. Először azzal az előérzettel kezdtem bele a regénybe, hogy hogy egy keresztesháborúk-féle, gyilkosan népirtó történetet kapok majd, de rájöttem, hogy a regény főhőse, Cortez célja nem az ott élők kiirtása volt, hanem az együttélés, az új vidék felfedezése. Persze nem maradhat el a keresztény vallás elfogadtatása az indiánokkal, viszont mindkét fél emberi oldalát, érzéseit, kultúráját is megismerhetjük a regény lapjain.

Az utóbbi években talán már kevesen olvasnak Passuth-tól, de - hitem és eddigi tapasztalatom szerint - érdemes vele tenni egy kísérletet, ha nem riasztják el az olvasók a hosszú leírások, a hosszú mondatok, viszont érdekli a mexikói őslakosok kultúrája, a történelem ezen epizódja.