Nagy elvárásokkal és kíváncsisággal vettem le a könyvtár polcáról Berg Judit első krimijét, A Möbius-aktát. Megtetszett a kötet kompakt mérete, floppi kialakítása is. Kisebb méretéhez képest is kellemes tördelést kaptam, ami megkönnyítette az olvasást. Értékelésem erősen spoileres lesz!
Valentin Kornél százados nyomozása izgalmasan indult, beindította a fantáziámat, vártam, mit hoz ki ebből a szerző. A történet naplószerű kialakítása, a sok szemszög azonban - szerintem - nem tett jót a könyvnek. Fárasztó volt az olvasás, az első ötven oldalt napokig olvastam. Miután erőt vettem magamon, a hátralévő négyszázat már egyetlen nap alatt elolvastam, de erre inkább az sarkallt, hogy minél hamarabb túl legyek a könyvön. Eszembe jutott, hogy félbe kellene hagynom, de annyira bíztam benne, hogy lesz ez még jobb is... még a kétszázadik oldalon is ebben reménykedtem. Az időpontok és szemszögek között ugrálás általában nem okoz gondot, most azonban kényelmetlen volt, a történetet laposnak éreztem, elfogyott az izgalom, amit az elején éreztem.
Éva karaktere csak addig volt érdekes a számomra, amíg bele nem egyezett a lélektranszfúzióba, és ott sem az volt feltétlenül a bajom, hogy gyenge volt és belement a dologba ahelyett, hogy valódi megoldást talált volna a problémájára, hanem az, hogy pontosan tisztában volt azzal, hogy a beavatkozásban részt vevő másik emberen ezt nem a szabad akaratából hajtották végre. Felelőtlen és önző viselkedésében csak az lebegett a szeme előtt, hogy - elnézést a vulgáris megfogalmazásért - széttehesse a lábát munkatársának, akibe beleszeretett. Persze, egy idő után aztán bepánikolt, amikor Olívia eltűnt, majd - ahogy halad a történet - némileg még lelkifurdalást is érzett a két fia és a férje miatt, de ezt már csak vekengésnek éreztem.
Kornél és a forgatókönyvíró Zafira kapcsolatának szép íve volt a történetben. Kapcsolatuk előzményét a két fél visszaemlékezéseiből ismerjük meg, majd a szemünk előtt lesz egyre jobb a kapcsolatuk a közös nyomozás során. Iván hozta a nőcsábász karakter megszokott formáját, így ő is egy stabil karakter volt a szememben, nem éreztem ellenszenvesnek, hiszen soha nem ígért a nőknek örök hűséget és nem hitegette egyiküket sem futó kapcsolataiban. A szakmájában megállta a helyét, ez volt a fontos a számára. Olívia volt a történetben az áldozat, hiszen akaratán kívül keveredett bele az egészbe Évának "köszönhetően". Azt hiszen, ha Évára gondolok, nem tudok pozitív tulajdonságokat a nőhöz társítani. Ellenszenvesebb volt a számomra még Rajmundnál és Albertnél is.
A történet vontatott volt, soknak éreztem erre majdnem 450 oldalt pocsékolni. Annak ellenére, hogy peregtek a lapok, unatkoztam olvasás közben, elmaradt az az olvasási élményt, amit mindig megkapok, ha egy jó könyv kerül a kezembe. Ez a kötet sajnos - nekem - nem tetszett, amit nagyon sajnálok.
Természetesen, ha valakit érdekel egy kis misztikummal vegyített krimi, ne tartsa vissza magát a regény olvasásától, de ne essen abba a hibába, amibe én, nem legyenek előzetes elvárásai. Sajnos nekem voltak, de rá kellett döbbennem, hogy azért, mert valaki jó gyerekkönyveket ír, még nem lesz feltétlenül jó a felnőtt műfajban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése