Somogyi Éva: Ferenc József

A Gondolat Kiadó nyolcvanas évekbeli Magyar História sorozatában jelent meg 1989-ben Somogyi Éva életrajzi kötete Ferenc Józsefről. Nagyon nehéz megszólalnom olvasás után. Az ember csak sejti, mennyire magányos élet lehetett akkor egy uralkodóé, de  ennek a kötetnek az elolvasása után - azt gondolom - revideáljuk eddigi véleményünket Ferenc Józsefről. Én legalábbis. Végig nagyon hullámzóan éreztem a császár és viselkedése iránt: 18 évesen lett uralkodó, amikor még nem ezzel kellett volna foglalkoznia. Sosem lehetett gyerek, mindig arra nevelték, hogy egykor uralkodó lesz, majd nem lehetett tizenéves kamasz sem, mert megkapta a trónt. Zsófia belenevelte, hogy a dinasztia a legfontosabb, a hatalom megtartása, a Monarchia vezetése az első. Erzsébettel köttetett házassága az első években még jelenthetett volna számára kiutat és változást egyhangú, magányos, kötelezettségekkel teli életében, de a sors máshogyan akarta. Olyan mélyen belenevelték a kötetességet, azt, hogy ő uralkodó, és aszerint is kell viselkednie mindig, minden körülmények között, hogy nem volt képes változtatni, habár szerette a feleségét. Gyermekeivel sem igazán volt valódi kapcsolata, ahogyan családja más tagjaival sem. Feleségét ugyan szerette, de nem avatta be semmibe, nem beszélgetett vele, nem osztotta meg vele problémáit, nehézségeit, ahogyan örömeit sem. Egyedül anyjának, Zsófiának írt levelei tanúskodnak arról, hogy az asszonynak elmesélte gondolatait, megosztotta vele kétségeit.

Ferenc József a legnehezebb évtizedekben lett és volt uralkodó. Hosszú élet adatott neki, sok mindent átélt és megélt. Sok tragédia és veszteség érte, s ő mindig uralkodóként viselte a csapásokat, a döntések - legyenek azok pozitívak vagy negatívak - következményeit. Nem hozott mindig helyes döntést, de saját korlátai közé beszorítva - úgy érzem - igyekezett mindig a szerinte leghelyesebb döntést meghozni. Sose volt az érzelmek embere, sokkal inkább a rációé. Nem szerette a bonyolult dolgokat, az egyszerűség híve volt. Becsülte az érte dolgozó, elkötelezett embereket, elismerte tevékenységüket, de ahogy kikerültek ebből a körből, elfelejtette őket. Már nem voltak számára fontosak. Nem tudott mit kezdeni a gondolkodó, szabad szellemű, tehetséges vagy egyszerűen más véleményen lévőkkel sem. Az első években féltette pozícióját, a dinasztiát, nem mutathatott gyengeséget, ő mindig uralkodó volt. Még családi körben is. Aztán meg, ahogyan öregedett, már annyira megcsontosodott ebben, hogy - szerintem - ha akart volna, akkor sem tudott volna változtatni.

Pedig a kötet lapjain jól látszik, hogy voltak érzései, csak nem, vagy nehezen mutatta ki azokat. Nem tudott változni, változtatni. Olvasás közben nagyon közel került hozzám Ferenc József és végtelenül sajnáltam őt. Egész életében magányos volt, hatalmas terhet cipelve. Felesége sem értette meg, hiszen Erzsébet is csak élte saját, eldeformált életét már az elején lelki roncsként, meg se próbált, nem is akart ezen változtatni ő sem. Jogokat várt, de nem vette figyelembe a kötelezettségeit. Ilyen szempontból mindkét fél önző volt, erről nagyon jól ír Somogyi Éva a könyvben.

A szerző számomra jól bemutatta a császár utalkodásának évtizedeit, rámutatott összefüggésekre, amiket nem feltétlenül emelnek ki középiskolai tanulmányaink alatt. Ráadásul sok újdonsággal is szolgált, például a rendőrség és a csendőrség megalakulásáról, de még sok egyébről is.

Sok részt bejelöltem a könyvben, s úgy érzem, hogy újraolvasós lesz a kötet, de elő fogom venni a sorozat még meglévő két részét is hamarosan. Somogyi Éva jól egyensúlyozik a könyvben a politikai-történelmi események és a család, a magánélet bemutatása között, színes és érdekes hátteret adva Ferenc József uralkodói oldalának. Olvasmányos volt végig, lekötötte a figyelmemet, és miután rendesen időt tudtam szakítani az olvasásra hétvégén, nem okozott nehézséget a szakszöveg olvasása. Ha ennyire jó lesz a Magyar História sorozat többi része is, akkor félek, be fogom szerezni a többi kötetet is, a pénztárcám meg zokogni fog.

Nem végeztem történelem szakon, így a könyv szakmai oldalához nem értek, csak azt tudom, hogy nekem, egyszerű, laikus olvasónak jól megvilágította a korszakot, amelyben Ferenc József uralkodott, és amely oly nyüzsgő, forrongó és fordulatos volt. A császár lehet, hogy nem volt tökéletes uralkodó, de egyenes ember volt, aki értékrendje és hite szerint a legjobbat akarta a Monarchiának; és kétségeim vannak, más az ő helyében jobban állta e volna a sarat.