Európa Kiadó, Budapest, 2004. 212 oldal
ISBN: 9789630775182 Fordította: Papolczy Péter
Fülszöveg:
Petrosz bácsit csak „kész csődtömegnek” nevezik a családjában: öccsei szorgosan dolgoznak, vezetik az apjuktól örökölt gyárat, miközben ő Athén külvárosában él, kertészkedik, néha sakkozik… egyszóval nem csinál semmi hasznosat.
S hogy mi köze lehet Petrosz bácsinak a Goldbach-sejtéshez, a matematika egyik híres megoldatlan problémájához, amellyel immár majd’ három évszázada küszködnek hasztalan a legnagyobb matematikusok?
Ennek a különös kapcsolatnak a titkát deríti ki Petrosz bácsi unokaöccse, s közben bepillanthat a magas matematika rejtélyes világába, ahol nemcsak bizonyítható vagy bizonyíthatatlan tételeket talál, hanem különös, gyakran tragikus emberi sorsokat is.
Doxiadisz regényében a XX. század több nagy matematikusa is felbukkan: Hardy, Littlewood, Ramanujan, Gödel és mások – olyan emberek, akik, akárcsak Petrosz bácsi, egészen közel jutottak azokhoz a titkokhoz, amelyek megismerésére az ember talán nem is hivatott…
Szerettem ezt a történetet, talán, mert
szeretem a matematikát is, persze, teljesen amatőr szinten. Érdekes volt valamennyire belelátni a
matematika tudományába. Nyilván ez egy regény, de felcsillant a szemem a
tudósok nevére, a tudományelmélet részleteire.
Petrosz bácsi családja furcsa család volt – gondoltam az elején, de ahogyan kibontakozott a történet, mindig kicsit jobban megértettem a szereplőket. Jó volt, hogy az unokaöccs kíváncsiságát csak feltüzelte apja ellenszenve, és nem adta fel, hogy megismerhesse nagybátyját. Tetszett a történetben, hogy a szerző nem vitte el túlságosan matematikai irányba a regény cselekményét. Pont annyi volt, hogy kíváncsivá tegye az embert a matematika iránt, és nem volt száraz, hogy elriassza tőle.
A regény megérdemelten szerepel az 1001-es listán, és tudom ajánlani mindenkinek.
Görög szerzőktől tudat alatt mindig kicsit tartottam, ezért is lehet, hogy nem a Zorba-t olvastam el, hanem ezt a kötetet. Szerencsére. Jó választás volt. Gördülékeny a szerző stílusa, jól olvasható a regény.
Petrosz bácsi családja furcsa család volt – gondoltam az elején, de ahogyan kibontakozott a történet, mindig kicsit jobban megértettem a szereplőket. Jó volt, hogy az unokaöccs kíváncsiságát csak feltüzelte apja ellenszenve, és nem adta fel, hogy megismerhesse nagybátyját. Tetszett a történetben, hogy a szerző nem vitte el túlságosan matematikai irányba a regény cselekményét. Pont annyi volt, hogy kíváncsivá tegye az embert a matematika iránt, és nem volt száraz, hogy elriassza tőle.
A regény megérdemelten szerepel az 1001-es listán, és tudom ajánlani mindenkinek.
Görög szerzőktől tudat alatt mindig kicsit tartottam, ezért is lehet, hogy nem a Zorba-t olvastam el, hanem ezt a kötetet. Szerencsére. Jó választás volt. Gördülékeny a szerző stílusa, jól olvasható a regény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése