"„Nem történik benne semmi, csak az, hogy egy ember megeszik egy halat” – mondta Krúdy Szindbád című írását átolvasva egy nyomdász. Valóban csak ennyiről szólna Krúdy és a magyar irodalom többi, evéssel kapcsolatos műve? Mi mindent jelenthet egy étel, egy étkezés az irodalmi szövegben? Segít-e egy regény megértésében, ha tudjuk, hogy mit vacsorázott a főhős?
A Petőfi Irodalmi Múzeum új időszaki kiállításában az étkezés szerepe az irodalomban kerül terítékre. A sokszínű magyar irodalom gasztronómiai gazdagságát olyan kiemelt témákon keresztül mutatjuk be, mint például az étkezés és a szakralitás vagy az ételek és a nemzeti identitás viszonya. Az étel élvezete vagy az evésben rejlő erotika, de akár furcsaságok bekebelezése is gyakran felbukkan az irodalmi szövegekben. Ugyanakkor kiállításunkban nem hagyjuk figyelmen kívül a magyar irodalomban oly sokszor és sokak által leírt éhezést és koplalást sem; József Attila, Nagy Lajos, Móricz, Kassák műveiből vagy épp a szociográfiai irodalomból merítve képet kapunk a nélkülözésről is.
Recepteket kínálunk főművekhez és főételekhez. Képzeletbeli étlapunkon minden megtalálható az előételektől a desszertekig, Krúdy odakozmált kispörköltjétől Kosztolányi vegetáriánus étrendjén át Esterházy gulyásáig, vagy Jókai gurmé fogásaitól Ady édesanyjának süteményreceptjéig. Találkozhatunk a nagy és tehetséges evő Berda Józseffel vagy a sokszor fogyókúrázó Csukás Istvánnal. Szakácsaink között szerepel Petri György, Bächer Iván, Cserna-Szabó András és Fehér Béla.
Bemutatjuk az irodalmi értékű szakácskönyveket: Emma asszony receptgyűjteményét, Móra Ferencné és Polcz Alaine könyveit. Kiállítunk néhány olyan fontos szépirodalmi munkát is, melyek erősen magukon viselik az elmúlt évtizedben bekövetkezett gasztroforradalom nyomát. Csokonai Vitéz Mihály étkezési jegyzetei, József Attila éhezéséről szóló megrázó levele, Jókai regényrészletének, Nagy Lajos, Móra Ferenc és Móricz novelláinak, Berda József versének kézirata mellett kiállítjuk Kosztolányiné diétás füzetét, Lénárd Sándor szakácskönyvének kéziratát, Lesznai Anna süteményes receptfüzeteit, Ady édesanyjának konyhai jegyzeteit és Petri egyik menülapját is.
Könyvek, kéziratok, fotók és szövegidézetek mellett most olyan tárgyakat is láthat a látogató, ami még nem került tárlóba, sok közülük ugyanis mostanáig személyes használati tárgy volt, az író konyhaszekrényében állt, a fiókjában lapult, vagy ünnepi asztalát díszítette. Gyerekkori emlékek, családi kötődések, személyes történetek adják ezen tárgyak igazi értékét. Most beleshetünk Krúdy leveses táljába –, és nem csak képletesen. A kiállításban az írói relikviáknak egy sajátos, korábban aligha látható válogatását is megtálaljuk: klasszikus és kortárs íróink konyhai eszközei, edények, tányérok, evőeszközök, poharak sokasága került a vitrinekbe.
De aki meg szeretné tudni, hogy mi volt Petőfi vagy Karinthy kedvenc étele, kíváncsi arra, hogy milyen diétát követett Kosztolányi, recepteket szemezgetne Ady Lőrincné gyűjteményéből, vagy belenézne Petri György szakácskönyv-tervezetébe – az sem fog csalódni. Interaktív játékok segítségével bárki kifőzhet egy jó mondatot, vagy feltálalhatja a legmagyarosabb vasárnapi menüt.
Haspókoknak és könyvfalóknak egyaránt ajánljuk!"
Egyetlen egy szívfájdalmam volt csupán, az, hogy a kirakott fotókból nem készült album, amit megvehettem volna. Nagyon szeretem a régi fényképeket, amik visszarepítenek évtizedekkel korábbra, egy másik világba. Hangulatos, bensőséges, meleg kiállítás, amit csak ajánlani tudok mindenkinek.
A másik időszaki kiállítás a bizonyos sárkányos kiállítás volt, ami kihozta még az én gyermeki énemet is, és elkezdtem nyomdázni is. :-)
Sárkányok mindig is lesznek: https://pim.hu/hu/kiallitas/sarkanyok-mindig-lesznek#
Izgalmas volt ez is, csak jobb, ha a látogató kicsit az orra elé is néz, ne botoljon meg véletlenül. :-) De abszolút gyerekprogram, amit felnőtteknek is szívből ajánlok Érdekes információkat adnak a kiállított tárgyak, és a hozzájuk illesztett tudnivalók.
A múzeum shopjából rengeteg képeslappal, egy kitűzővel és egy hűtőmágnessel távoztam, és ott kellett hagynom egy bögrét, egy noteszt, könyveket és más csodákat. Jah, és egy textilszatyrot is, mert horror árat kértek érte - igazából a horror ár csak ez utóbbira vonatozik, a többi normál áron volt, csak én nem akartam vagyonokat elkölteni.Ezután a Károlyi-kert mellett sétáltam el, és bementem, sétálni, leülni, pihenni. Egy ideig egyedül élveztem a padon a napsütést, majd leült mellém egy idős nő, aki egy babakocsiban tolta a párhónapos kisunokáját. Minden délután sétálnak, és mivel itt a legtisztább a levegő (már sok parkot, teret kipróbáltak, de ez vált be), már jó ideje mindig ide jönnek (mindezt persze később tudtam meg, nem volt rájuk írva). Könyvet vett elő, olvasni
kezdett, engem meg evett a penész, hogy 15 cm-re ülök egy remek észleléstől, és nem tudom, hogy mit olvas, mert nem figyeltem alaposan meg, amikor kivette a könyvet a táskából. Arra jutottam, hogy beszélgetést kezdeményezek - kizárólag észlelési célból, hogy megtudjam, mit olvas. :-) Aztán egy órán keresztül beszélgettünk - nagyon kedves szimpatikus idős nő. van egy két és fél éves kislány unokája is, őt később vitte az édesapja a kertbe, nem találkoztam velük. Amikor elköszöntem a nőtől, odaadtam neki két képeslapot, amit a Nemzeti Múzeumban vettem (Reich Károly rajzai), megkértem, adja oda a nagyobbik unokájának, szerettem volna öröme szerezni neki. A hölgy szeme felragyogott, hogy nagyon fog a kicsi örülni a lapoknak. Nagyszerű volt, hogy beszélgethettem vele, sok között vonásunk, gondolatunk van, és a könyv is érdekes volt, amit olvasott, sokat beszélgettünk arról is. Ez pedig Pásztor Jánosné: Kenyai napló című könyve volt.
Elmondhatom tehát, hogy remek napot tudattam magam mögött, megérte az eső, a kényelmetlenség, és jövőre is biztosan részt fogok venni, meglátogatva néhány intézményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése