Mészöly Ágnesnek először a gyermek- és ifjúsági köteteivel ismerkedtem meg, mielőtt rátaláltam volna krimijére, a Rókabérc, haláltúrára. Mindig vonzott a cím, a borítóról nem is beszélek, mert egy erdőben én nagyon jól érzem magamat, mégis az idei évig kellett várnia a polcomon a regénynek, hogy elolvassom, de ez a tipikus könyvmoly-probléma, amikor jóval több könyv érdekli az embert, mint amennyire ideje van. A Prae Kiadónál 2018-ban megjelent könyv - mely egyben a Szabó Ágota sorozat első része is - méltán népszerű az olvasók között. Azóta megjelent már a sorozat második része is, és nemrég a harmadik kötet is napvilágot látott - igaz, ez utóbbi már egy másik kiadónál.
A történet elején egy baráti társaság érkezik az erdő közepén álló házba. A középiskola óta barátság köti össze ezt a tizennégy embert, és minden évben - immár huszonnyolv éve - együtt töltenek néhány napot ősszel. Az éves eseményt soha, senki nem hagyja ki, csak azok maradnak távol, akik idő közben elhunytak. S habár eddig minden találkozó jó hangulatban telt, most feszültség van a barátok között, amit csak részben magyaráz a szerfelett rossz, esős, hideg időjárás, ami egy erdő közepén lévő házban még kellemetlenebb tud lenni. Reggelre azonban egyikük, Zozó, halott. A társaság egyik tagja Szabó Ágota, Gota, aki ügyészként dolgozik, gyanakodni kezd a haláleset miatt és nyomozásba kezd. Dolgát sem a körülmények, sem pedig a körülötte összegyűlt emberek nem könnyítik meg, de ő elszánta magát, hogy kideríti, mi történt a férfival.
A történet számomra két szempontból is különleges volt: egyfelől kedvelem a "bezárt szoba" témáját, és alapvetően itt is ezt kapjuk meg az írónőtől, másfelől izgalmas megoldás, hogy minden fejezetet más és más szereplő szemszögéből olvashatunk, miközben a cselekmény zajlik és az idő halad a könyvben.
Mészöly Ágnes remek leírásokat az mind a környezetről, mind a történet szereplőiről. Az olvasó egyaránt érzi a hideget, a nyirkos időt, érzi orrában a vizes erdő illatát és érzi a szereplőkben lévő feszültséget, látja a közöttük lévő dinamikát. Egy bezárt helyen hamar felszínre törnek régi sérelmek, konfliktusok, így van ez ebben a közösségben is. Habár eddig próbálták megőrizni a barátság látszatát az évi néhánynapos összejöveteleiken, most képtelenek erre. A feszültség pedig egyre nő, ahogyan a holttestek száma gyarapodik.
Már a könyv elején világossá válik, hogy volt a társaság életében egy hatalmas tragédia sok évvel korábban, amikor egyikük lánytestvére meghalt Franciaországban. Érezni, hogy ez mindannyiukban nyomot hagyott, de mintha csak egy "szokásos" éves megemlékezésről lenne szó az együtt töltött napok kezdetén. Amikor az olvasó éppen azt érzi, kezdi sejteni, ki lehet a tettes vagy éppen mi lehet az indíték, Mészöly Ágnes behoz valamit (egy félmondat, egy cselekedet vagy éppen egy újabb hulla), ami elbizonytalanít. Folyamatosan arra késztet az írónő olvasás közben, hogy gondolkodjunk. Próbáljuk meg összetenni a puzzle darabkáit. Az is zseniális, ahogyan a szereplők személyiségét megmutatja, ahogyan kibomlanak tetteik indítékai, viselkedésük mozgatórugói. Ahogyan megismerjük a hátterüket, ami - hát, valljuk be - nem rózsás, ha minden egybevetünk. Trauma trauma hátán, megoldatlan nehézségek és titkok veszik körül őket. Közben pedig telnek az órák.
A történet vége, a megoldás, a tett és a tettes indítékainak felgöngyölítése engem kicsit Agatha Christie Poirot-történeteire emlékeztetett, de abszolút jó értelemben. Csakhogy a lezárás keserédes. Számomra legalábbis nem volt megnyugtató, de azt hiszem, ez a lezárás nem is lehet az. Viszont ütős volt, amit odanyomtak az arcunkba, hogy nesze, ez van, kezdj vele, amit akarsz, dolgozd fel, ahogy tudod. Sokáig járt az eszem ezen a történeten, sokáig nem eresztett, előttem voltak jelenetek, párbeszédek, a helyszín.
Kiváló volt, ha röviden akarom jellemezni Mészöly Ágnes krimijét. Nagyon örülök, hogy ilyen sok, jó minőségű magyar krimi született az elmúlt pár évtizedben, mert a magyar krimiszerzők nagyon-nagyon jók. Megállják a helyüket nemzetközi összehasonlításban is, és remélem, hogy azok a krimiszeretők, akik esetleg eddig ódzkodtak magyar írók könyveit kézbe venni, egyre többen lesznek olyan "bátrak", hogy megpróbálkoznak magyar íróinkkal. De nemcsak azért, mert ezek a szerzők jó minőségű történeteket írnak, hanem azért is, mert lehet bármilyen színvonalas egy USA-ban, Nagy-Britanniában, Franciaországban vagy bárhol máshol játszódó történet (én magam is sok külföldi szerzőt szeretek), a magyar helyszín - én legalábbis így vagyok vele - komfortérzetet és otthonosságot ad, még akkor is, ha egy erdő közepi vendégházról van is szó zuhogó esőben.
Akinek az érdeklődését felkeltettem a könyv iránt, javaslom felkeresni a Prae Kiadó honlapját, ahonnan nemcsak ezt a regényt, de a kiadó más könyveit is megrendelheti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése