Kocsis Gergely: A varjúszellem

Kocsis Gergely első regényéről, A varjúszellemről, amely 2024-ben jelent meg a Prae Kiadó jóvoltából, hallottam már hideget és meleget, de leginkább hideget. Engem azonban nem olyan fából faragtak, hogy ez elvegye a kedvemet, no meg a borítóba is szerelmes lettem, ahogy megláttam, így meg is vásároltam, és csak arra várt a polcomon, hogy elolvassam. A moly.hu oldalon, a kötet adatlapján szereplő horror címke ugyan elbizonytalanított, kell e nekem horror, de bátor ember vagyok - biztattam magamat. Stephen King Ragyogását az első kb. 50-60 oldal után leraktam, pedig akkor még az égvilágon semmi nem történt, amitől félnem kellene... csak éppen tudtam, hogy mi fog történni, és ez éppen elég volt, hogy kikészítsem az idegeimet. Aztán ott van a Madarak című film, amit szintén felborzolta az idegeimet, éppen csak elkezdődött, és még madarak sehol, csak egy kósza papagáj egy kalitkában.

Ilyen előzményekkel vágtam bele Kocsis Gergely regényébe, ami a történet elején még valóban semmi se volt, csak éppen egy bűnügyi történetnek tűnt - kriminek már akkor sem mondtam volna, hát még később -, amiben Adler Vilmos felügyelő Pestről Karattyán felé vonatozik, hogy felderítsen egy gyilkosságot. Az időpont 1922, a Tanácsköztársaság után három évvel járunk, aminek fontos szerepe lesz a történet folyamán. Érdekes volt, hogy - bár nem tudatos volt a választás - egy másik, Tanácsköztársasággal kapcsolatos regényt is olvasok, Patak Márta izgalmas szerkezeti felépítésű regényét, a Simon, a boldog pap-ot, amivel persze - témája okán - sokkal lassabban haladok.

Karattyán. Ijesztő volt a hasonlóság a város és legutóbbi munkahelyem között. Ahol magukat valakinek képzelő alakok "uralkodtak", a kisember pedig vagy beállt a sorba vagy pedig felemelte a hangját, de akkor el is némították.

A templomkertben talált halott asszony, Erzsó megölése kapcsán letartóztatták Gáspárdy Miksát, aki szerette a nőt és aki önként adta fel magát, mivel azt állították szüleinek, hogy keresik. Adlernek nem tiszta a kép, az akta hiányos, a nyomozás első ránézésre is slendrián volt. Furcsa utastárs a vonaton, megmagyarázhatatlan hangulat a városban és figyelő szemek a városházán - ezek fogadják a felügyelőt. Szép lassan megismerkedünk a városvezető titkárával, Dezsővel; a polgármesterrel, a főügyésszel és a triumvirátus harmadik tagjával, a főhadnaggyal. Adlert időről időre rémképek gyötrik, egyfajta látomások, melyekben sokszor előfordulnak varjak. A férfi átélte a nagy háborút, sok borzalmat látott, tapasztalt, ezektől nehezen szabadul bárki, ő is PTSD-ben szenved. Ilyen kép villan fel előtte Miksa kihallgatása után is, a főhadnaggyal való első találkozásakor.

Bárhogy olvastam, ez a regény sose volt valódi krimi, ugyanakkor én nagyon élveztem az ijesztő, sötét hangulatát, ami körülvette nemcsak a főszereplőt, Adler Vilmost, de az olvasót is. Ez a weird hangulat egyre erősödött, és egyre több misztikus történést hozott be az író a regénybe. A természetfeletti szálak többszáz évre vezethetőek vissza, Erdélybe, és a felügyelő nyomozása során egyre több hátborzongató részlet derül ki a városvezetésről, a lakosságról, a városban zajló eseményekről - beleértve fiatal lányok eltűnését. Kapunk a történet második felében gósnyákokat, de természetesen kiderül a varjak szerepe is. A könyvet olvasva néhol eléggé be voltam rezelve, kitalált történet ide, kitalált történet oda, annyira képszerűek voltak a leírások, akár Adler vízióit nézem, akár a könyvbeli valóságos történéseket. Ha valaki ijesztő-félelmetes, divatos szóval élve spooky olvasmányt keres a halloweeni időszakra, csak ajánlani tudom ez a kötetet.

Dezső, a titkár karaktere számomra nagyon izgalmas volt. Először megvetettem, bevallom (igen, az a huszonhat hónap az előző munkahelyemen, hasonló emberek között, mint Dezső...), viszont jó volt látni, hogy ez a férfi az események hatására képes a változásra, és képes helyesen cselekedni.

"- Ne játssza meg itt nekem az ártatlant, maga is benne volt a sűrűjében! Lett volna alkalma másképpen cselekedni. Mindig van választásunk. - Adlert egyre jobban magával ragadta az indulat, egészen kivörösödött beszéd közben. - Csak akkor lehet változást elérni, ha az egyes emberek felemelik a szavukat, akkor is, ha veszélyes, vagy sok minden fogor kockán. Azért tudnak az ilyen Borsay-félék hosszú éveken keresztül azt tenni, amit akarnak, mert mindenki elfogadja azt, amit a rendszer nyúkt neki, és szemet huny  minden más felett.

- Nem maga élt itt, nem tudja, hogy mik történtek nap mint nap. Egy jó barátom, Kárády Misi, nyíltan szót mert emelni a triumvirátus ellen, nem sokkal azután, hogy ahtalomra kerültek, két nap múlva eltűnt. Nem magának tűntek el egyik napról a másikra  a szomszédai, és nem magát fenyegették meg azzal, hogy ha nem engedelmeskedik, a cslaádja látja majd a kárát. Ez itt mindennapos. Nem tud maga semmit! - szizsegte feldúltan a titkár. [...]

- Én nem vagyok senkinek sem a bábja. Gyilkosokat, gonosztevőket kapok el, és igazságot szolgáltatok - mondta öntudatosan Adler."

A történet vége felé, közeledve a végső összecsapáshoz, zajlott le a beszélgetés a két férfi között. A Tanácsköztársaság leverése után megjelennek azok a férfiak, akik ma a várost irányítják (a vörös terror után a fehér), gazdagságot és jólétet hoznak, de diktátorként uralkodnak a lakosságon. Aki felemeli a szavát, aki megkérdőjelezi a tetteiket, annak vége. Ilyen légkörben élnek évek óta az emberek; ilyen légkörben kénytelen evickélni Dezső is. Igen, Adlernek igaza van, csakhogy ő Pestről érkezik. Egy olyan városból, amit nem veszélyes és félelmetes alakok irányítanak, akik bármire képesek, hogy megőrizzék a hatalmukat. Kicsit átértékeltem a titkát karakterét, ahogy közeledtünk a mindent eldöntő összecsapáshoz, amiben végül a felügyelő segítségére volt ő is.

Kocsis Gergely ebbe a kétszáz oldalba belesűrítette - arányaiban - a Gyűrűk ura harmadik kötetét, ami a misztikumot, a borzongást, a küzdelmet, a vérszomjat illeti. Volt egy pont, ahol majdnem letettem, amikor kiderül, hogyan is halt meg Erzsó. Ha lehet valami gyomorforgató, akkor az a leírás az volt, ezért hívom fel a figyelmet arra, ha valaki érzékeny a nemi erőszak megjelenítésére könyvekben, óvatosan vegye kézbe a kötetet.

Még valami motoszkál bennem, amit sem olvasás közben, sem a könyv befejezése óta nem tudok kiverni a fejemből; ez pedig az, mennyire reflektál a regény mai, jelenlegi állapotainkra. Érdemes ilyen szemmel is olvasni.

Összességében kiválóra vizsgázott nálam Kocsis Gergely első regénye, ami kevésbé krimi, mint inkább bűnügyi köntösbe öltöztetett weird fiction, de engem nem zavart, és nagyon élveztem az olvasást. Lényeges, hogy ne krimiként vegye a kezébe senki a regényt, mert akkor csalódni fog, viszont amennyiben egy olyan történetre vágyik valaki, ahol az első pillanattól kezdve görcsben van a gyomra, szorít a mellkasa, és más előre fél attól, mi vár rá a regény végén, mert amit kap, arra még sokáig fog emlékezni... nos, ha valaki ilyen történetet keres, vegye a kezébe bátran A varjúszellemet. Ami pedig a borítót illeti, még mindig imádom, gyönyörű, és éppen ezért meg kell említenem, hogy Szabó Imola Julianna keze munkáját dicséri.

Akinek felkeltette érdeklődését az értékelésem, keresse a könyvet a Prae Kiadó honlapján, ahol A varjúszellem mellett megtalálja a kiadónál megjelent többi könyvet is. Itt ragadom meg az alkalmat, és ajánlom az olvasó figyelmébe az Én, Tamara című regényt is.