Balázs Ágnes Lufi-sorozatának negyedik részében, a Lufi és a hajmeresztő szerelemben, megérinti Lufit az első szerelem érzése. A Móra Könyvkiadónál már több kiadást megélt regény legutóbb 2022-ben jelent meg, és ugyanazt az élményt nyújtotta számomra, mint az első három kötet.
Az olvasó a szokásos "lufis" történetet kapja a könyvben: Lufi az utóbbi időben furcsa, bizsergő érzést érez minden alkalommal, amikor Szamócával találkozik, emiatt igyekszik kerülni a fiút. Egyszer a srác egy levelet nyom a kezébe, csakhogy a kislánynak nincsen ideje akkor elolvasni, később pedig elkeveri valahová. Amikor előkerül és elolvassa, kiderül, hogy Szamócának nagyon tetszik, és azt javasolja Lufinak, hogy vágja tüsire a haját, mert szerinte az jól állnak neki.
A kislány beleszédül, és barátnői hiába próbálják lebeszélni róla, Lufi levágatja a haját. Csakhogy biztosan Szamóca küldte Lufinak a levelet? A bonyodalmak pedig itt kezdődnek a kislány életében.
A történet egyrészt szórakoztató és az olvasót megmosolyogtatja, másrészt viszont sok komoly témát is felvet. Ilyen a kistestvér megszületése után a nagyobb testvér által érzett elhanyagoltság érzése vagy éppen a szülők válása.
A DALMÉZSUTA HANTAZSIMEMŐ valamint Pál Laura és a Kukucska ikrek kapcsolata még mindig nem rendeződött, éppenséggel egyre rosszabb a helyzet; egészen addig fajulnak a dolgok, hogy Lufi rövidre vágatja a haját, mire a négyesünk bosszút állnak, de Zsuzsi hajába vág bele az egyik Kukucska iker Laura közveműködésével, Lufi összefossa magát tornaórán... folytassam? A helyzet egyre kétségbeejtőbb, míg Lufi arra vetemedik, hogy kölcsönveszi Laura mobilját egy hecc kevééért, azonban lebukik. Igen, ebban a kötetben is zajlanak az események, és még csak nem is mondtam el mindent. Folyton történik valami. De ahol Lufi van, ott van a galiba is. Szokás szerint.
Csakhogy hihetetlen látni, mennyit fejlődött a kislány a sorozat első része óta! Amíg akkor igazi, széllelbélelt, kelekótya, meggondolatlan kislány volt, most már képes felmérni tettei következményét - és fel is méri -, érez igazi lelkifurdalást, belátja, ha hibázik és képes helyrehozni azt. Habár nehéz megkövetni a másikat, igazi nagyságra vall, ha őszintén bocsánatot tudunk kérni. Lufi pedig eljutott idáig.
Szerencsére a történet végére a kislány helyrehozza a kapcsolatát Szamócával, tisztázzák egymás iránti érzéseiket, de nemcsak ennyi történik, hiszen - szinte csodaszámba menő, de - Lufi és Laura kibékülnek. Mit kibékülnek? Igazi, jó barátokká válnak, mire eljutunk szilveszterig.
Megkaptuk a mellékszereplők között Lufi szomszédait is, habár most kevésbé van rajtuk a fókusz, csupán az elköltözött férfi helyére beköltözött háromtagú, francia család - illetve inkább a tizenéves fiú, Pierre - kap nagyobb szerepet. De olvashatunk a nagymamáról és férjéről is, és a negyedik részben Lidi néni is meglátogatja Lufiékat egyik nap. Mivel a negyedik rész is csak négy hónapot ölel fel, nincsenek üresjáratok a könyvben, folyamatosan történik valami, így pörgős a sztori, életben tartja a figyelmet, míg a szöveg olvasmányossága garantálja, hogy gyorsan haladjunk az olvasással, akár egy délután vagy egy este alatt elkezdjük és be is fejezzük a könyvet.
Nincsen ilyen irányú tapasztalatom, csupán olvasóként értetlenkedtem a történet során azon, hogy Lufi anyja mennyire nem képes kordában tartani két egyéves gyereket. Nem tudom elképzelni, hogy két egyéves gyerek képes legyen annyi rosszat elkövetni, mint Lufi kistestvérei. Őszintén, hol van ilyenkor az anyjuk? Nem lehet két, ilyen kicsi gyereket szanaszét hagyni a lakásban, amíg csinálunk valamit, hogy azok közben mindent tönkretegyenek, összetépjenek, lepakoljanak, hogy a kilincsre zárt ajtón bejussanak Lufi szobájába és rendetlenséget csináljanak, az anyjuk pedig észre se vesz semmit... Azt gondolom, ha nekem lenne ilyen kicsi gyerekem, és mondjuk főznöm kellene, vagy vasalni, vagy bármit csinálni, én nem hagynám szanaszét a kicsiket, hogy csak oda ne menjenek, ahova nem akarnak és csak azt ne tegyék, amit nem akarnak. Az sem volt szimpatikus, hogy a kislány zsebpénzét a felére csökkentik, és - mintha Lufi ostoba lenne - el akarják vele hitetni, hogy amit nem kap meg, azt félretéve neki, gyűjtik a szülei. Nem, nem gyűjtik, és csak mert egy gyerek kicsi, még nem hülye. Ezt jó lenne, ha a szülők - minden szülő - megtanulná végre. A gyerek kicsi, de nem hülye. Ha ezt észben tartjuk, kevesebb esélyt adunk annak, hogy gyermekünk csalódjon bennünk.
Ezt a két - számomra - nem túl szimpatikus epizódot leszámítva azonban nagyon szerettem a regényt, ötcsillagos történet volt a számomra, és izgulok, mit hozhat a sorozat többi része főszereplőink életében.
Köszönöm a Móra Könyvkiadónak, hogy elolvashattam a regényt, jó élményt nyújtott, mint mindig. Akinek az érdeklődését felkeltette az ajánlóm, javaslom, keresse fel a Móra Könyvkiadó honlapját, ahol nemcsak ezt a részt illetve a sorozat többi kötetét, de a kiadó valamennyi kiadványát elérhetik, megrendelhetik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése