A 2023-as évet olvasás terén - többek között - egy újabb Agatha Raisin-sztorival zártam, hiszen Agatha kalandjait mindig jó olvasni, függetlenül a napszaktól, az évszaktól. Egyszerűen mindig feldobja az olvasót ez az ötvenes, maciszemű nő és a nyomozások, amikbe belekeveredik.
Az Agatha Raisin és a boszorkányok fája 2019-ben jelent meg az Erawan Kiadó gondozásában, a sorozat huszonnyolcadik részeként és ez volt - emlékeim szerint - az első olyan történet a sorozatban, ahol elemi utálatot éreztem egy szereplő iránt. Nem is utálat volt ez. Sokkal inkább lúdbőröztem a pasitól, az ellenszenvem hihetetlen magasságokban szökött. Talán nem spoilet, hiszen a fülszöveg is leírja, szerencsére ez a szereplő már az elején meghal, ami számomra hatalmas könnyebbséget jelentett. Nem tudom, hogyan olvastam volna tovább, ha nem így történik. Viszolyogtam a férfitól.
Természetesen nem lenne Agatha Agatha, ha nem bonyolódik bele itt is légbőlkapott szerelmi kalandokba - természetesen ezúttal is egy abszolút nem hozzá illő férfiba. Sok szempontból ez volt az egyik legjobb rész, amit hosszú ideje olvastam főszereplőnk történeteiből. Érdekes volt megfigyelni - valamilyen szinten az inas, Gustav szemén át - Agatha és Charles kapcsolatát, de habár már csak néhány rész van hátra az utolsó kötetig, még mindig nem tudom, vajon összejön-e ez a két folyton vitatkozó, egymást mégis végtelenül kedvelő ember. Számomra eddig Gustav maga volt a megtestesült ellenszenv - nemcsak ő érzett ellenszenvet Agatha iránt, de én is Gustav iránt, így izgalmas volt picit jobban megismerni őt is.
A St. Edmund parókia lelkészének és feleségének a háttértörténete eddig talán nem jelen lévő komolyságot adott a kötetnek; érdekes volt látni, hogyan csempészi be Beaton a valóságot, ahogyan sok férfi gondolkodik a nőkről, a regénybe és lesz ebből komoly cselekményszál.
A cicákat most is imádtam, és külön jópont a szerzőnek, amiért Agathaánál a tévében az Oxfordi gyilkosságok egyik epizódja ért véget egy jelenetben, mert ez az egyik kedvenc sorozatom. kíváncsian várom Agatha újabb kalandjait, másfelől kicsit szomorú is vagyok, hogy nemsokára búcsút kell mondanom neki.
Ahogy az eddigi részeket, úgy ezt is ajánlom a könnyedebb krimiket szerető olvasóknak, nem fognak csalódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése