"Az itt olvasható történet először az amerikai Story magazinban jelent meg 1938-ban, majd hamarosan átvette a Reader’s Digest, hogy aztán következő évben a Simon & Schuster könyv alakban is kiadja. A fiktív levélváltás azonnal irodalmi szenzáció lett, és társadalmi vitát váltott ki. A náci Németországban betiltották, az Egyesült Államokban és egy sor európai országban a legnagyobb dicséret hangjain méltatták."
Már korábban felkeltette az érdeklődésemet Kathrine Kressmann Taylor kötetének, a Címzett ismeretlennek a fülszövege, nemrég pedig haza is hoztam a könyvtárból a történetet, amely - az Ab Ovo-s kiadás után sok évvel - 2022-ben jelent meg a 21. Század Kiadó gondozásában. Nem tudok olyan időszakot mondani az életemben, hogy ne érdekelt volna a történelemnek ez a korszaka, így izgatottan kezdtem bele az olvasásba, és egy pillanatra sem okozott csalódást a kötet.
Max és Martin üzlettársak és barátok. Martin Amerikában élő német, aki 1932 őszén visszaköltözik a családjával Németországba. Max zsidó. Kettejük levélváltásai 1932. november 12. és 1934. március 3. között adják a történetet, ezeken a leveleken keresztül bontakozik ki... valami borzalmasnak a megszületése. Amikor olvastam, sokkolt, amit leírva láttam. Az agyam nem volt képes befogadni a véget, mert bárhogyan is készültem, arra, amit kaptam, nem voltam felkészülve. A vége előtti néhány levelet újra kellett olvasnom, mert azt hittem, én siklottam át valamin, de nem. Majd pedig néma döbbenettel ültem. Órákig, napokig a könyv hatása alatt voltam, és még most is hatással van rám - szerintem mindig így lesz -, mert ahogy visszatérnek az emlékek és felidézem az olvasottakat, folyik a könnyem. Azt hiszem, a korábbi döbbenetet most válthatta fel a fájdalom. Nagy szavaknak tűnhetnek ezek, de számomra valóban fontos ez a korszak. Sokaknak lerágott csont a téma; a "tuti siker receptje" a második világháború és a Holokauszt... Sokan unhatják, hogy folyton "belebotlanak" könyvesboltban, könyvtárban. Hogy minek ennyit olvasni erről.
Azért kell, hogy soha többé ne történhessen meg.
Háromszor voltam Auschwitz-Birkenauban. Láttam a gázkamrákat. Láttam a barakkokat. Láttam a szögesdrótot, ahogyan láttam a vasúti síneket is. Láttam a sokezer bőröndöt. A sokezer pár cipőt. A többtonnányi levágott hajat. Egy könyv sem felesleges, ami felszólal ez ellen, ami megmutatja a történelem egyik legsötétebb időszakának borzalmát. A Címzett ismeretlen-t pedig különösen fontosnak érzem.
Jóval a második világháború előtt járunk és a leveleken át tanúi lehetünk Hitler hatalomra jutásának és egy teljesen épelméjű, egészséges gondolkodású, szabadságszerető, az emberek jogaiért kiálló ember és családja átváltozásának; rajta keresztül pedig sokmillió német és egy nemzet átváltozásának. Ezek az emberek nem voltak gonosztevők. Olyan emberek voltak, mint ennek a blogbejegyzésnek az olvasója vagy éppen írója, vagy bárki az ismerősi, családi körünkből. Csakhogy volt egy Németországra oly traumatikus 20. századi előzmény. Aztán pedig jött Adolf Hitler, aki valamiféle delejjel volt képes hatni az emberekre, az emberek gondolkodására. Nem vagyok történész és az események pszichológiai hátteréről sem olvastam, de valahogyan így képzelem.
A vékony kötet erőssége nem a kor mélységbe menő történelmi bemutatása, hanem az emberben végbemenő változások dokumentálása. Hogyan változik meg Martin? Hogyan lesz belőle Hitler híve? Az olvasó szembesülhet ezzel a kötetben. Levélről levélre. Először az jutott eszembe, hogyan tehette? Mi játszódott le benne? És hogy én soha... de aztán elharaptam magamban a szót, mert nem tudhatom, hogyan reagálnék hasonló helyzetben. Úgy gondolom, nemet mondanék. Csakhogy most 2023 decembere van, és nem 1933. Senki nem lehet száz százalékig biztos magában.
De gondolj csak erre: reggel mész munkába, egy idős férfi támasztja a falat, háttal a járókelőknek. Sietsz, mész a buszhoz, késésben vagy. Csak egy részeg - gondolod és mész tovább. Én megálltam. Egy kilencven éves férfi volt rosszul a falnál. A park másik oldalán lakott. Hazakísértem és a lelkére kötöttem, hogy hívja fel a lányát, aki a közelben lakott. Mindez valós történet. Nagyjából tíz éve történt. Azok, akik továbbmentek, nem voltak rossz emberek, igaz? Mégse segítettek. Hogyan gondolhatja hát bárki, hogy Martin helyében ő mit tett volna, változott volna vagy sem. Bocsánat, sok gondolatot és érzést felhoz benne a kötet.
A szerző könyvét három részre tudnám osztani: 1. Martint még nem fertőzte meg a nácizmus szelleme; 2. Martin a híve lett Hitlernek; 3. a tragédia után. Spoiler nélkül nem tudok mélyebben írni a kötetről, s ahhoz, hogy kitépje a lelketeket, szerintem nem is szabad többet tudnotok a történetről. Akarjátok, hogy kitépje a lelketeket? Olvassátok el a könyvet és a fejetekben és a lelketekben mindig veletek marad.
Az ajánlóm végére pedig még egy ajánló. Vagyis kettő. Mivel nem tudom, bekavar-e a szerzői jog vagy sem, inkább nem linkelem, de ha érdekel benneteket a téma és még nem hallgattátok meg, keressetek rá két dalra. Az egyik a Százéves pályaudvar, ami nemcsak Gerendás Péter, de Kulka János előadásában is csodálatos, a másik pedig a Rosenberg Dani című dal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése