Magvető Kiadó, Budapest, 2017. 341 p.
Fülszöveg:
Egy rég elvesztettnek hitt könyv előkerül, hogy titokzatos módon összekapcsolja egy öregember és egy tizenéves kislány sorsát. Leo hetven évvel ezelőtt egy lengyel kisvárosban beleszeretett egy lányba és megírta A szerelem történetét. A háborús időket túlélő könyv mesés helyzeteket, nagy szerelmeket idézett elő, s főhőséről kapta Alma, a tizennégy éves New York-i lány a nevét. Alma egy napon nekiindul, hogy felkutassa névadóját, és jóra fordítsa családja sorsát. E sorsok találkozása A szerelem története - örömmel és fájdalommal, sírással és nevetéssel átszőtt mese, amely Nicole Krausst napjaink legjobb írói közé emelte.
Nehezen írok erről a könyvről. Az elején remekül haladtam, aztán egyre nehezebben ment a történet befogadása. Miért? Nem tudom, de tény, hogy januárban kezdtem el, és csak nyár végén fejeztem be a regényt. Pedig jó volt, tetszett, komolyan.
Az is hozzájárulhat, hogy egy idő után nehéz volt kiigazodni a történetben, a cselekményben. Az idősíkok közötti ugrálások zavartak; pedig ilyen ritkán történik velem. Az a fajta könyv ez, amit újra kell majd olvasnom. Eddig egyszer történt velem, hogy az utolsó oldal elolvasása után arra gondoltam, záros határidőn belül ismét kézbe kell vennem a regényt: Halldór Kiljan Laxness: Kereszténység a Gleccser aljában című könyve esetében. Meg is történt, szinte napra pontosan egy évvel az első olvasás után ismét elolvastam ezt a különös regényt, és határozottan jobban megértettem, közelebb került hozzám. Biztos vagyok benne, hogy Krauss könyvével is így lesz.
Köszönöm a Magvető Kiadónak, hogy lehetőséget biztosított számomra a könyv elolvasására.